Új Ifjúság, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-08-22 / 34. szám
k B ratislava egyik legnagyobb építkezése ma a központi vásárcsarnok, népszerű nevén a piac. A legnagyobb és egyben a legszükségesebb építkezés. A tervek szerint az épületet két év múlva adják át a rendeltetésének. A régit, a nagy hírű „Centrál-piacot“ két éve megszüntették, azóta problémát okoz a fővárosban a zöldség és gyümölcs árusítása-vásárlása. Több helyen létesült ugyan kisebb nagyobb piac, de mint a „kofák“ mondják, hiányzik a „Centrál“ nyüzsgése. És enél- kül bizony elképzelhetetlen az igazi piac. 1 A régi vágóhíd helyén létesített piacon már reggel hatkor javában folyik az alkudozás. Az asztalokon kisebb hegyek paprikából és paradicsomból de van itt burgonya, zöldség, káposzta, karfiol, retek, cékla, kovászos uborka, piros paprika, lángos, libapecsenye, sült kolbász és üvegekben méz. Kaphatók a legkülönfélébb kézimunkák, de legtöbb a virág. Szinte lehetetlen felsorolni a választékot. Azt hí- skam, hogy a híres keleti piacok sem tarkábbak. A kukorica- és dinnyeárúsok előtt sorban állnak a vásárlóik, ezek most a legkeresettebb cikkek, az újdonságok. Meglékelnek egy dinnyét. — Tessék kedveském, olyan piros ez, mint az egy órával ezelőtt felkelt nap... A dinnyés előtt talán tízen Is állnak, de munkáján, ahogy kiszolgálja a vevőit nyoma sincs az idegességnek, a kapkodásnak. Mindenkihez van egy-két kedves szava, hagyja, hogy a vevő nyugodtan klválasz- sza a kedve szerinti dinnyét, és úgy látszik, hogy az égvilágon semmi sem képes kihozni a sodrából. A vevőt viszont annál inkább ... Főleg a dinnye ára ... A piac melletti utcákban a modern Idők kereskedőinek négykerekű „lovai“ pihennek. A rendszámtáblákon sok a DS, KN, NZ, GA, BH jelzés. Egy „százéves“ KN jelzésű Mercedes tetején hét zsák paprika. Az órámra nézek: fél hét. Te jó ég eladják ezt délig?l 2 — Van úgy, hogy már kilenckor összesöpörjük a szemetet és megyünk, de a múlt héten bizony volt olyan napom, hogy négy zsák paprikából kilenc óráig csak egyet tudtam eladni. Naszvadról (Nesvady) járok Ide, és nem szívesen viszek haza maradékot, délig sikerült is elprédálnommind a négy zsákot... Az elprédálni piaci nyelven annyit jelent, hogy az árus óráról órára enged a portéka árából, míg elfogy. Bratíslavában rengeteg a paprika. Ha az ára magas is, de van. Egy újságíró kollégám mondta az ország piacairól: — Minden piacnak megvannak a maga jellegzetességei. Például a Tátra-aljí és az árvái piacokon túlsúlyban van a juhtúró, zsendioe, juhsajt, a különféle fafaragvá- nyok, népművészeti cikkek stb. Viszont kevés a zöldség és a gyümölcs. És az a kevés is, ami van, egészen biztosan a komáromi járás valamelyik falujából jött. Ellesett jelenetek, párbeszédek a komáromi piacon, ahol sokkal kevesebb a zöldség és a gyümölcs, mint Bratislavában. A piac sarkán két fiatalember kukoricát árul. Egy cső egy korona, ötven fillérrel olcsóbban adja, mint a piac többi „kukoricása“. Perceken belül hárman is figyelmeztetik a két fiút, hogy létezik egy hivatalos árfolyam, amit a piac íratlan szabályai szerint Illik betartani. A két fiú azonban nem törődik a szabályokkal, ipert az öreg dzsipp gyomrában még négy zsáik cse ÁSÍT A REGGEL, ÁLMOSAK A VILLAMOSOK. A NAGY VÁROSOK ÁLLOMÁSAIRA MOST FUTNAK BE A HAJNALI VONATOK ÉS AUTÓBUSZOK. MUNKÁSJÁRATOKNAK IS HÍVJÁK ŐKET, PEDIG HETENTE EGYSZER NEM A GÉPEKHEZ VISZIK UTASAIKAT, HANEM A PIACRA. EZ A NAP A SZOMBAT, AZ ADÁS-VEVÉS NAPJA. RIPORTEREINK AZ ALÁBBIAKBAN ADJÁK KÖZRE A PIACOKON TAPASZTALTAKAT. megekuikorica lapul, minél előbb túl kell adni rajta. És így Is van: Az „üzletrontók" egy ő- rán belül becsukják a boltot és távoznak. A többi árus megkönnyebbül, de csaknem biztos, hogy aznap a piacon már csak nagyon kevés kukoricát fognak eladni 1,50 koronáért. — Milyen az Idei paprikatermés? — kérdem az egyik cigarettázó árustól. A fejét rázza. — Nem tudom, mi csak fóliasátor alatt termeltünk... Egy másiknak is felteszem ugyanezt a kérdést. — Amit itt lát, az mind fólia alatt termett. Kinn a szabad ég alatt már legalább négy éve nem terem meg a paprika... •— Lehet befőzni ebből az őszibarackból? — Nagyságos asszonyom, ebből nem, mert ez nem magvaválő, de ott szemben talál befőzni valót Is... És a „nagyságos asszony“ elfelejti megköszönni a jó tanácsot, pedig az üzletben az álla is leesne, ha ennyi kedvességet tapasztalna. Egy gyermekkocsit toló fiatalasszonytól megkérdem: — Miért Itt vásárol paprikát, amikor 20 méterrel odébb az állami zöldségbődéban higiénikus csomagolásban és két koronával olcsóbban Is megveheti. — Miért? Mert Ismerem Kocsis nénit, az édesanyám már évek óta nála vásárol. Tudom, hogy például ezt a barackot, amit most vettem, hajnalban szedték le a fáról-... És azt a két koronát, amiről beszélt, azt én Itt mindig megkapom ráadásnak. Tulajdonképpen a „kedveském“ Is ráadásnak számít, a Zelovocban erre nincs idő... Sóik a nézelődő, magam Is közéjük tartozom, hiszen én sem vásárolok, csak nézelődöm, beszélgetek az emberekkel. Itt megízleltem a kovászos uborkát, amott a ringlót, a piac végén pedig lecsípek egy szemet a szőlőfürtből olyan arccal, mintha arra lennék kíváncsi, hogy elég édes-e, Édesnek valóban édes, az ára láttán mégis keserű a szám íze: egy kiló szőlő húsz koronába kerül. No, hisz lesz ez még sokkal olcsóbb Is. Piaci körutam tanulsága: az árusok nem kedvelik túlságosan a kóstolgatókat, — de — megtűrik. K omáromi árussal találkoztam a koáicei piacon. A negyven év körüli, pirospozsgás arcú H. Erzsébet azt mondja: Kifizetődik eljönni ide, mégha nagyobb is a benzinköltség, hosszabb is az út, mint mondjuk Érsekújvárba vagy Párkányba. E zeken a helyeken, ha elvisz három-négy zsák paprikát, jó ha egyet el tud adni, o- lyan nagy a konkurrencia. Itt meg öt-hat zsákkal is elfogy pénteken és szombaton. Egy nap alatt eladja azt, amit szülőhelye környékén egész héten át adna csak el. „A komáromi cipőgyárban dolgozom, nem érek rá minden reggel a piacra járni — mondja. S ha már bőven termett a paprikából, valahol csak el kell adni: gyorsan és jól.“ Igaza van — nyugtázom szavait, miközben asztala körül tolonganak a vevők annak ellenére, hogy szinte minden árusnál van paprika. Csakhogy nem ilyen szép, nem ilyen nagy, nem Ilyen önmagát kínáló. Apró, fonnyadt majd mind, amit a többiek árulnak. Sajnos, a legtöbb árura ugyanez mondható. A sárgarépa, a petrezselyem vékonyka, a piros retek — amiből imitt, s- mott látni — csak madártojás nagyságú. És mi van még? Uborkát is sokan kínálnak, aprókat, nagyobbakat egyaránt. Hagyma is van bőven. „Az üzlet mégis rosszul megy“ — panaszkodik Bacskáros János, a hetvenöt éves besztel (Sady nad Torysou) bácsika, aki általában minden reggel elhozza Ide a kiskertben megtermett zöldség féléket. Ma kevesebb árut hozott, nem Is a fia hozta őt személyautóval, mint szók ta, hanem busszal jött, két nagy szatyor sárgarépát, karalábét, petrezselymet, uborkát cipelt. Nem nagyon szép az áruja, de legalább tiszta és nem férges. Ennek ellenére, iáiig húsz korona a mai bevétele, pedig mar kilenc óra felé jár az Idő. A töb bíek is panaszkodnak, nem megy a bolt. Burgonyát, gyümölcsöt keresnek az em berek, az pedig szinte senkinek sincs. A kétszázötven asztal közül csak kettőnél á rulnak burgonyát, négy koronáért kilóját. Egy kis nyugdíjas néni sokallja is ezt, s ráripakodik a kofára. Kitör a veszekedés. A kofa azt válaszolja, ha nem tetszik, menjen az üzletbe, vegyen ott krumplit. Igen ám, kapja meg a választ, az üzletben ugyan van elegendő, de aprók és hibásak, szerinte egy-egy zsacskőban több a hasznavehetetlen, mint a felhasználható. Még mielőtt hajba kapna a két asszony, ott terem a piac talpraesett gondnoka, Nedbálek László, s rendet teremt. Legyen 3,50 a burgo nya ára, ezzel megelégedhet a vevő is és az eladó Is — mondja. Ml elindulunk tovább nézelődni. „Látja, most nincs burgonya, és ha valaki behoz egy-két zsákkal, azon bajbakapnak. Hiánycikk még a para dicsőm Is, gyümölcsből meg egyáltalán nem látni semmit. Cseresznye szinte alig volt, barack meg egyáltalán nem volt, pe dig a legtöbb ember a gyümölcs miatt jön ki a piacra. A zöldséget megveszi a család szombaton az egész hétrevalót. Abból még jó lenne az ellátás, és aránylag olcsó is, de a gyümölcs az — sajnos — hiánycikk — hallom panaszos hangját, miközben jobbra, balra tekingetek, hol mit kínálnak, mit vesznek. Az egyik néni asztalán vé kony, rövid csöves kukoricát látok. Két ko róna az ára, elég drága, de ha másutt nincs, megveszik ezt. „Ezek itt a bulgá- rok“ — mutat a gondnok az egyik asztal felét „Itt élnek a városban már évtizedek óta, a legszebb árut ők hozzák a piacra. De sajnos, gyümölcstermesztéssel nem foglalkoznak. Erről valahogy mindenki megfeledkezik, pedig — láthatja maga is — nagyon jő üzlet lenne. Virág viszont van — állapítom meg, ahogy a piac közepére érünk. Legalább harminc, negyven asztalon szebbnél szebb virágok pompáznak. Felso- rolhatatlan mennyiségben, minőségben, fajtában és színben. Itt, középen van az a hatalmas tábla is, amelyről leolvasható a napi árfolyam. Mindenkinek ehhez kell Igazodnia. Az azon feltüntetettektől húsz százalékkal lehet drágábban adni az árút, aki ezt túllépi és rajtakapják, büntetést fizet. „ Másképp nem tudunk rendet tartani — mondja a gondnok, — egységesíteni kell az árakat. S itt, ahol egy szombat reggel hatvan-hetvenezer ember is megfordul, nagyon fontos a rendfenntartás. „No, akkor nézzük végig, vajon tartják-e magukat az emberek a táblán feltüntetett árakhoz. Újra elmegyek minden asztal mellett. Mennyi a sárgarépa? Két korona, egyötven, kétkorona“. Mennyi a paprika? „Tíz korona, nyolc korona, tizenegy korona!“ Ejnye, nénike — szől rá a gondnok — tíz korona a hivatalos ár, és ezek aprók nagyon, tessék csak tízért adni.“ És nyüzsög a nép még tíz óra után is d nagyon romantikus, szép, de sajnos ösz- szezsúfolt piacon, amely nem az egyedüli a városban. Az új lakótelepeken szintén van ikisebb-nagyobb piac, s van még egy híres, szabad áras piac a vasgyár bejáratánál is. (Mire kiértem oda, féltizenegykor, már egy lelket sem találtam), összegezésképpen: a kosicel nagypiacon van sok áru, megfelelő árban, csak nem megfelelő minőségben. És még egyszer: burgonyából és gyümölcsfélékből a szokottnál és a kereslethez képest gyenge a választék. Zácsek Erzsébet, Zolczer János
