Új Ifjúság, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1978-08-15 / 33. szám

Mini VIT Srbsko — Így hívják azt a kis falut a Mladá Boies- lav-i Járásban, mely három héten át otthont adoH egy nemzetiközi ifjúsági tábor­nak. A táborban lengyel diá­kokon kívül Mladá Boles- lav-1 és a dunaszerdahelyi (Dun. Streda) diákok nya­raltak. A dunaszerdahelyi Járás középiskoláit 17 diák kép­viselte. Vezetőjük Öllős Ilo­na, a Dunaszerdahelyi Gim­názium tanárnője volt. Az első napok Ismerke­déssel telteik el, hiszen még a kis csallóközi csoport tagjai sem ismerték egy­mást. A tábor lakói naponta hat órát dolgoztak a knéZmosti szövetkezetben. A fiúk egy csoportja SemCicén,. egy mezőgazdasági üzem épít­kezésén szorgos1'- ott. Mun­ka után a tábor lakói a környék szépségével, neve­zetességeivel isiiici itedtek. A Mladá Boleslav-t Járás­ban még egy nemzetközi if­júsági tábor működött szov­jet és csehszlovák diákok­kal. A hétvégeket a két iá- bor lakói együtt töltötték. A fiatalok különböző sport­ágakban mérték össze ere­jüket, mint pl. asztalite­niszben, gyephokiban, röp­labdában. Nagy sikert ara­tott a tájékozódási verseny, melynek során szoros ba­rátságok kötődtek, hiszen az öttagú csapatoknak 3 csehszlovák, 1 szovjet és 1 lengyel tagja volt. A két tábor lakói közösen tekin­tették meg hazánk főváro­sának, Prágának a neveze­tességeit is. Lázas készülődés előzte meg az álarcosbált, amely­nek Jelmezei a XI. VIX-en résztvevő nemzeteket Jelké­pezték. Az eredményhirde­tés után nagy volt az öröm a dunaszerdahelyi fiatalok körében, ugyanis ők sze­rezték meg a 2. és 3. he­lyet. A három vidám hét alatt az 57 középiskolás nagyon Jól összebarátkozott, s jú­lius 23-án fájó szívvel In tettek búcsút egymásnak, a tábori életnek, de megígér­ték, hogy a barátságot le­vél útján továbbra Is fenn­tartják. Amíg a szőlőből bor lesz Martos (Martovcej köz­ségben gazdag hagyománya van a szőlőtermesztésnek. Tanúbizonysága ennek a nagyapák, dédapák által ie lepített szőlő és a sorok végébe épített c.Jfedeles kis présházak, martosiasan „hajlakok". Ezek a fejlődés­sel lassan altfinnek, és he­lyükbe újak, modernek é- pülnek. Mindez a falutól pár száz méterre van, Aba- -dombján. Aba-dombot, hiába k es­nénk a térképeh. Az ala­csony homokdombon kitűnő termést hoz a szőlő. Az Idősebbek emberem lékezai óta nagy gonddal tanítgat- ják fiaikat, unokáikat a szőlőtermesztés fortélyaira: a metszésre, a permetezés­re, a fedésre és nyitásra. A Martost Efsz Is nagy területen foglalkozik szőlő- termesztéssel. Az állandó szőlészeti csoportban nyolc asszony dolgozik, akik ko­ra tavasztői késő őszig a szőlőben vannak, és ők sze­dik le az almát is. — A legnehezebb munka tavasszal a metszés -- mondják. Ez bizony nagyon fá­rasztó és igényes munka, A CSSZBSZ zvoleni járási bizottságának orosz nyelvű táborában kilencvenhat pio­nír nyaral, üdül, és termé­szetesen tanul. Hiszen azok jöttek ebbe a táborba, a- kik tökéletesíteni akarják orosz nyelvtudásukat, s mi­nél többet akarnak meg­tudni a nagy ország népei­nek életéről. A tizennégy- tizenöt éves pionírlányok­tól csupán abban különbö­zik Mária Pavlíková, hogy fehér köpenyt visel, mert ő a tábor ápolónője. — Nagyon jól érzem ma­gam a pionírok között, hi­szen néhány éve még én is közéjük tartoztam. Nem fe­lejtettem el, s nem is tu­dom elfelejteni azokat az élménydús éveket, amelye­ket pionírként átéltem — mondja. Mária három éve a sliaöi szanatórium gyermekosztá­Mária lyának ápolónője. Szocia­lista munkabrigádjuk, a- mely a Csehszlovák-Szovjet Barátság nevet viseli, el­vállalta, hogy patronálja ezt a tábort, s így minden hét­re egy-egy egészségügyi nővér vállalta a szolgálatot — Számomra ez tulajdon képpen nyaralás, még ha itt éjjel-nappal szolgálat­ban vagyok is. Pontos óra­rend szerint tanulnak a gyerekek, azalatt én folyó­iratokat, könyveket olva­sok. Délután Játszunk az udvaron, röplabdázunk, fo- gócskázunk, este pedig be­szélgetünk. Sokat és min­denről. Okosak, müveitek az elvének, amely szerint könnyebb megelőzni, mint gyógyítani a betegségeket. Elmondta a lányoknak, hogy nem egy nap alatt sül le az ember bronzbarnára, mert abból napszúrás lehet, a fiúiknak, hogy nem ke!) egyszerre húsz fagyit meg enni, mert utána nyomhat­ják az ágyat, s a forró, kelt gombócokat sem kell ver­senyezve enni, mert a gyo mór bánja meg. Apró dol­gok ezek, de a jó közérzet érdekében mindenképpen érdemes betartani. Mária Pavlíková szabad­ságának egy hetét Itt töl­tötte a táborban. Vallja, tanév, már el Is kezdtem a munkát, itt a Központi Pionírtanács kovácspataki (Kovácsovo) üdülőjében. Dolgoztam már konzerv­gyárban, útépítésnél, gyü- mölcsészetben, s most Itt, mint úszómester. Laci feladatai közé tarto­zik, hogy a J61 felszerelt, nagy választékú kölcsönző­ből az üdülő vendégeinek kiadja a nyugágyakat, gu­mimatracokat, úszóöveket, napernyőket, s természete­sen este összeszedje, rend­be rakja. A fürdőmedence tisztántartása ugyancsak az ő feladata. Hetente leenge­di a vizet, alaposan kitisz­ez-ek a gyerekek. Minden érdekli őket. Engem főleg az egészségügyről, a mun kámról kérdezgetnek Erről különösen szívesen beszé lek, mert szeretem, nagyon szeretem a munkámat. Első sorban azt mondtam el ne kik, mennyire felelősségtel­jes a ml hivatásunk, hi­szen a legdrágább kincs, az ember egészségének ápolá­sa, gondozása a feladatunk. A lányok közül néhányan ugyancsak ápolónőnek ké­szülnek. Ogy érzem, ezek­kel a beszélgetésekkel si­került közelebb hozni hoz­zájuk ezt a pályát, több o- lyan dolgot megtudtak, ami egy-egy rendelői látogatás alatt lehetetlen. Mária számára természe­tesen azért munka is akadt a táborban. Szerencsére — mint maga is mondja -- nem sok. Egyszer fordult elő gennyes tnandulagyulla- dás, s egy-egy fejfájás és gyomorrontás alkalmával adott gyógyszert a betegek­nek. Ebben azonban bizo­nyára szerepe van annak hogy érdemes volt. Változa tos és vidám volt ez a hét A tengerpart bizonyára szebb, mint Itt a város kö zepén ez az Internátus, de ■nem biztos, hogy ennyi kei lemes élményt nyújt, min’ az Itt összeverődött társa Ság. Vízmester Az idei nyár nem nagyon kényeztetett el bennünket meleg napokkal, ezért iga­zán Irigykedve fordultunk meg azok után, akik július közepére bronzbarnára le­sültek. Nemes Laci azon­ban a bronzbarnánál talán még egy árnyalattal Is sö- tétebb volt. Amikor ezt megjegyeztem, jóízűt neve­tett: — Munka közben sültem le. Alig fejeződött be a tltja, lesürolja a medence falát, majd újra teleengedi a medencét. S napközben szüntelenül a medence me) lett tartózkodik, mert mmi úszómesternek a fürdózoket ts szemmel kell tartania, s szükség esetén segítenie. Legutóbb például az ötéves Mónikát szülei hiába hív ták kifelé a vízből, csak tovább lubickolt, sőt egyre beljebb merészkedett. Egy­szer aztán lecsúszott az ú- szögűimről, s kétségbeesett kapálózására figyelt fel La cl. Természetesen azonnal érte ugrott. A Kislánynak szerencsére az Ijedtségen kívül egyéb baja nem tör­tént. Beszélgetésünk során szó­ba jött a fizetés, a kereset kérdése is. Laci elmondta, hogy ezer korona körüli fi­zetésre számít. Szülői pót­lással magnetofont szeretne venni ezen e pénzen. Banyák Mária Majoros Gabriella Tallósi Béla foto: Ján Sváb no meg szaktudást Is köve­tel. Kiválasztani a megfe­lelő szemeket, amolyan fér­fimunka. A legtöbb munka nyáron gyűlik össze, ezért a csoport szívesen veszi a segítő kezeket. Ilyenkor vakáció Idején a tanulóif­júság segíti őket. Dél tájt, ebéd időben az egyik fa árnyékában diá­kok hüsölnek. — Ma kötöztünk — mond­ják —, de holnaptól kapá­lunk, ha nem esik az éj­jel. Ez egy kicsit fárasz­tóbb lesz, de megszoktuk. Tavaly és tavalyelőtt Is itt brlgádoztunk. Kovács Éva kezében Oj Ifjúság. Elmondja, hogy az itt keresett pénzből Len­gyelországba akar utazni a barátnőihez. Tudom, hogy nem első alkalommal uta­zik Lengyelországba, végté­re ts osztálytársak voltunk a glmlben. Egvütt izgul­tunk a zöld asztalnál, és az osztályból mi ketten fel­vételiztünk a Komensky E gyetemen. Mellette ül Balia V téria. aki a napokban kapta meg az értesítést, hogy felvet ték a Szlovák M z-tki Fő. iskola vegyészeti karára. — Egy kicsit nehéz volt a felvételi. Nagyon őrülök annak, hogy felvettek. 6s külön annak, hogy nem le­szek egyedül ott Felvették ugyanis az egyik osztály­társamat ts. Ök mindketten már a na­pokban főiskolai brigádra mennek. A harmadik lány, jóba Zsuzsa Tornaiján fSa fárikovo), a mezőgazdasági szakközépiskolában tanul. — Tornaija elég massza van. — Nagyon messze. A leg­rosszabb az, hogy csak ha­vonként jöhetek haza. . öt perc múlva egy óra. Lassan szedelözködnek. kez­dődik a munka. Még tme- lőtt nekilátnának, Bállá Ti­bor elmondja, hogy ö a Karvai (Kravany nad Duna- jom) Mezőgazdasági Szak­tanintézet szőlészeti szakán tanul. Számára ez a brigád egyúttal szakmai gyakorlat Is. Aztán elmennek és be­állnak a sorokba kötözni. A sor, mint olyan Hirtelenjében öntött nyakon a nyár forrósába. Megemberel­te magát és egyszerre csapott ránk a kánikula. Hőség van, forróság Ide ki tudja, mire ezek a sorok megjelennek, nem lesz-e didergős, boron­gás nyarunk Ismét?!I, hová meneküljön ilyen időben a tisztességes nyaraktól már eU szokott ember. Vízközéibe, a fák alá, a hüsbe, már aki le­tudja a munkáját, vagy épp szabadságon van. Es akit mun­ka közben tűz a nap? Mondjuk — nem megszívlelendő jóta­nácsként — a kocsmába, a söntésbe: sörre. E lezser bevezető után ko­molyra fordítva a szót, el kell mondanom Nagykapos (Vei. Kapusany) környékén történt közel egyhetes tapasztalataid mat sör és munkafegyelem ügyében. Egy háromszáz munkást fog­lalkoztató kis üzemben járok. Az igazgatót keresem, de az — mint a titkárnőtől megtudom — tíz perce sincs, hogy el­ment. Azt mondja, várjak, azon­nal megjön. Ügy is lelt: ne­gyedóra múlva már kezet ráz» tűrik, és leforrázva hallgattam Sz. elvtárs panaszait. „Két bá­dogosom van — mondja —, égető szükség lenne rájuk és a kocsmában ülnek. Reggel rendesen bejöttek mindketten, és ügy tíz óra körül eltűntek. A velük egy műhelyben dol­gozóktól tudtam meg, hogy a kocsmába mentek. Azonnal utánuk indultam, és valóban a kocsmában ült mindkettő. Először szépszöval adtam tud- tukra, hogy ez mégsem járja, micsoda dolog ez. munkaidő ólat a kocsmában ülni. Csak mosolyogtak, azt akarták, hogy igyák velük én is egy sört. Ezt természetesen visszautasí­tottam, és újra felszólítottam őket, tériének vissza a munka­helyükre. Erre azt felelték, ír­lak ki nekik két nap abszen- ciát, de ne akarjam meghatá­rozni, hogy ők mikor söröz­zenek és mikor nem. Nem is jöttek velem, ott maradlak .“ Másnap a helyt szövetkezet elnökével jártuk a határt. Már k'lelé inenpi is láttuk, hogy az egyik városszéli kocsma előtt áll a szénát szállító trak­tor. Visszafelé jövet azt ész­leltük. hnyy a városban lévő kocsma elöU még mindig ugyanaz a masina vesztegel. A gazdasági udvarban megtud­juk — már aél van hogy aznap még egy kocst szénát sem hozott be a traktoros a mezőről. A traktorost nem le­het megregulázm — hallom később a felettesétől — azt sem bánta ha a hónap végén lényegesen kevesebb fizetést kap. mint társai Nem bocsát­hatjuk el mert fiatal, és kell a fiatal munkaerő, mert ha megemberelt magát — tud dől- gozni“ Kél nap két eset. Sok? Ke vés? Lehet, másutt többször üti let fejét ez a kóros szokás, lehet, hogy még ennyiszer sem Rgy bizonyos, nem általánosít ha’unk, mert nem ez a jellem zö. De van ez ts, létezik, lát­tam, hallottam, és nem szabad eltitkolni Ami számomra az egészből a leg sajnálatosabb, nem az, hogy egyesek ott­hagynak csapot, papot, munka­társaikra hagyják a munkát, sem az. hogy a feletteseik gyengék, nem tudják embersé­ges módszerekkel okosan, ha­tásosan álneveim őket, ha­nem az, hogy a kocsmákban munkaidő alatt is kiszolgálják a traktorost, a munkaruhában érkező munkást. (Mert ugye, feltételezem, hogyha valaki megrakott szekérrel érkezik a kocsma elé, azt a kocsmáros észreveszi.) Holott rendelet tiltja ezt, De ha már ez az egy-két sofőr eltévelyedett, lelkiismeretlen, akkor mtért kell mondjuk a nagykaposI Diófának nevezett kocsma ki­szolgálójának is annak len­nie?) Ugyanis a „Diófa“ előtt állt a traktor, ott ivott a két bádogos is. Szóval, a sör, mint olyan, nemcsak üdít, hűsít, hanem el­csalogat a munkahelyről — a kocsma jóvoltából. ZOLCZER JANOS Dl AKNYÁR

Next

/
Thumbnails
Contents