Új Ifjúság, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-08-15 / 33. szám
Mini VIT Srbsko — Így hívják azt a kis falut a Mladá Boies- lav-i Járásban, mely három héten át otthont adoH egy nemzetiközi ifjúsági tábornak. A táborban lengyel diákokon kívül Mladá Boles- lav-1 és a dunaszerdahelyi (Dun. Streda) diákok nyaraltak. A dunaszerdahelyi Járás középiskoláit 17 diák képviselte. Vezetőjük Öllős Ilona, a Dunaszerdahelyi Gimnázium tanárnője volt. Az első napok Ismerkedéssel telteik el, hiszen még a kis csallóközi csoport tagjai sem ismerték egymást. A tábor lakói naponta hat órát dolgoztak a knéZmosti szövetkezetben. A fiúk egy csoportja SemCicén,. egy mezőgazdasági üzem építkezésén szorgos1'- ott. Munka után a tábor lakói a környék szépségével, nevezetességeivel isiiici itedtek. A Mladá Boleslav-t Járásban még egy nemzetközi ifjúsági tábor működött szovjet és csehszlovák diákokkal. A hétvégeket a két iá- bor lakói együtt töltötték. A fiatalok különböző sportágakban mérték össze erejüket, mint pl. asztaliteniszben, gyephokiban, röplabdában. Nagy sikert aratott a tájékozódási verseny, melynek során szoros barátságok kötődtek, hiszen az öttagú csapatoknak 3 csehszlovák, 1 szovjet és 1 lengyel tagja volt. A két tábor lakói közösen tekintették meg hazánk fővárosának, Prágának a nevezetességeit is. Lázas készülődés előzte meg az álarcosbált, amelynek Jelmezei a XI. VIX-en résztvevő nemzeteket Jelképezték. Az eredményhirdetés után nagy volt az öröm a dunaszerdahelyi fiatalok körében, ugyanis ők szerezték meg a 2. és 3. helyet. A három vidám hét alatt az 57 középiskolás nagyon Jól összebarátkozott, s július 23-án fájó szívvel In tettek búcsút egymásnak, a tábori életnek, de megígérték, hogy a barátságot levél útján továbbra Is fenntartják. Amíg a szőlőből bor lesz Martos (Martovcej községben gazdag hagyománya van a szőlőtermesztésnek. Tanúbizonysága ennek a nagyapák, dédapák által ie lepített szőlő és a sorok végébe épített c.Jfedeles kis présházak, martosiasan „hajlakok". Ezek a fejlődéssel lassan altfinnek, és helyükbe újak, modernek é- pülnek. Mindez a falutól pár száz méterre van, Aba- -dombján. Aba-dombot, hiába k esnénk a térképeh. Az alacsony homokdombon kitűnő termést hoz a szőlő. Az Idősebbek emberem lékezai óta nagy gonddal tanítgat- ják fiaikat, unokáikat a szőlőtermesztés fortélyaira: a metszésre, a permetezésre, a fedésre és nyitásra. A Martost Efsz Is nagy területen foglalkozik szőlő- termesztéssel. Az állandó szőlészeti csoportban nyolc asszony dolgozik, akik kora tavasztői késő őszig a szőlőben vannak, és ők szedik le az almát is. — A legnehezebb munka tavasszal a metszés -- mondják. Ez bizony nagyon fárasztó és igényes munka, A CSSZBSZ zvoleni járási bizottságának orosz nyelvű táborában kilencvenhat pionír nyaral, üdül, és természetesen tanul. Hiszen azok jöttek ebbe a táborba, a- kik tökéletesíteni akarják orosz nyelvtudásukat, s minél többet akarnak megtudni a nagy ország népeinek életéről. A tizennégy- tizenöt éves pionírlányoktól csupán abban különbözik Mária Pavlíková, hogy fehér köpenyt visel, mert ő a tábor ápolónője. — Nagyon jól érzem magam a pionírok között, hiszen néhány éve még én is közéjük tartoztam. Nem felejtettem el, s nem is tudom elfelejteni azokat az élménydús éveket, amelyeket pionírként átéltem — mondja. Mária három éve a sliaöi szanatórium gyermekosztáMária lyának ápolónője. Szocialista munkabrigádjuk, a- mely a Csehszlovák-Szovjet Barátság nevet viseli, elvállalta, hogy patronálja ezt a tábort, s így minden hétre egy-egy egészségügyi nővér vállalta a szolgálatot — Számomra ez tulajdon képpen nyaralás, még ha itt éjjel-nappal szolgálatban vagyok is. Pontos órarend szerint tanulnak a gyerekek, azalatt én folyóiratokat, könyveket olvasok. Délután Játszunk az udvaron, röplabdázunk, fo- gócskázunk, este pedig beszélgetünk. Sokat és mindenről. Okosak, müveitek az elvének, amely szerint könnyebb megelőzni, mint gyógyítani a betegségeket. Elmondta a lányoknak, hogy nem egy nap alatt sül le az ember bronzbarnára, mert abból napszúrás lehet, a fiúiknak, hogy nem ke!) egyszerre húsz fagyit meg enni, mert utána nyomhatják az ágyat, s a forró, kelt gombócokat sem kell versenyezve enni, mert a gyo mór bánja meg. Apró dolgok ezek, de a jó közérzet érdekében mindenképpen érdemes betartani. Mária Pavlíková szabadságának egy hetét Itt töltötte a táborban. Vallja, tanév, már el Is kezdtem a munkát, itt a Központi Pionírtanács kovácspataki (Kovácsovo) üdülőjében. Dolgoztam már konzervgyárban, útépítésnél, gyü- mölcsészetben, s most Itt, mint úszómester. Laci feladatai közé tartozik, hogy a J61 felszerelt, nagy választékú kölcsönzőből az üdülő vendégeinek kiadja a nyugágyakat, gumimatracokat, úszóöveket, napernyőket, s természetesen este összeszedje, rendbe rakja. A fürdőmedence tisztántartása ugyancsak az ő feladata. Hetente leengedi a vizet, alaposan kitiszez-ek a gyerekek. Minden érdekli őket. Engem főleg az egészségügyről, a mun kámról kérdezgetnek Erről különösen szívesen beszé lek, mert szeretem, nagyon szeretem a munkámat. Első sorban azt mondtam el ne kik, mennyire felelősségteljes a ml hivatásunk, hiszen a legdrágább kincs, az ember egészségének ápolása, gondozása a feladatunk. A lányok közül néhányan ugyancsak ápolónőnek készülnek. Ogy érzem, ezekkel a beszélgetésekkel sikerült közelebb hozni hozzájuk ezt a pályát, több o- lyan dolgot megtudtak, ami egy-egy rendelői látogatás alatt lehetetlen. Mária számára természetesen azért munka is akadt a táborban. Szerencsére — mint maga is mondja -- nem sok. Egyszer fordult elő gennyes tnandulagyulla- dás, s egy-egy fejfájás és gyomorrontás alkalmával adott gyógyszert a betegeknek. Ebben azonban bizonyára szerepe van annak hogy érdemes volt. Változa tos és vidám volt ez a hét A tengerpart bizonyára szebb, mint Itt a város kö zepén ez az Internátus, de ■nem biztos, hogy ennyi kei lemes élményt nyújt, min’ az Itt összeverődött társa Ság. Vízmester Az idei nyár nem nagyon kényeztetett el bennünket meleg napokkal, ezért igazán Irigykedve fordultunk meg azok után, akik július közepére bronzbarnára lesültek. Nemes Laci azonban a bronzbarnánál talán még egy árnyalattal Is sö- tétebb volt. Amikor ezt megjegyeztem, jóízűt nevetett: — Munka közben sültem le. Alig fejeződött be a tltja, lesürolja a medence falát, majd újra teleengedi a medencét. S napközben szüntelenül a medence me) lett tartózkodik, mert mmi úszómesternek a fürdózoket ts szemmel kell tartania, s szükség esetén segítenie. Legutóbb például az ötéves Mónikát szülei hiába hív ták kifelé a vízből, csak tovább lubickolt, sőt egyre beljebb merészkedett. Egyszer aztán lecsúszott az ú- szögűimről, s kétségbeesett kapálózására figyelt fel La cl. Természetesen azonnal érte ugrott. A Kislánynak szerencsére az Ijedtségen kívül egyéb baja nem történt. Beszélgetésünk során szóba jött a fizetés, a kereset kérdése is. Laci elmondta, hogy ezer korona körüli fizetésre számít. Szülői pótlással magnetofont szeretne venni ezen e pénzen. Banyák Mária Majoros Gabriella Tallósi Béla foto: Ján Sváb no meg szaktudást Is követel. Kiválasztani a megfelelő szemeket, amolyan férfimunka. A legtöbb munka nyáron gyűlik össze, ezért a csoport szívesen veszi a segítő kezeket. Ilyenkor vakáció Idején a tanulóifjúság segíti őket. Dél tájt, ebéd időben az egyik fa árnyékában diákok hüsölnek. — Ma kötöztünk — mondják —, de holnaptól kapálunk, ha nem esik az éjjel. Ez egy kicsit fárasztóbb lesz, de megszoktuk. Tavaly és tavalyelőtt Is itt brlgádoztunk. Kovács Éva kezében Oj Ifjúság. Elmondja, hogy az itt keresett pénzből Lengyelországba akar utazni a barátnőihez. Tudom, hogy nem első alkalommal utazik Lengyelországba, végtére ts osztálytársak voltunk a glmlben. Egvütt izgultunk a zöld asztalnál, és az osztályból mi ketten felvételiztünk a Komensky E gyetemen. Mellette ül Balia V téria. aki a napokban kapta meg az értesítést, hogy felvet ték a Szlovák M z-tki Fő. iskola vegyészeti karára. — Egy kicsit nehéz volt a felvételi. Nagyon őrülök annak, hogy felvettek. 6s külön annak, hogy nem leszek egyedül ott Felvették ugyanis az egyik osztálytársamat ts. Ök mindketten már a napokban főiskolai brigádra mennek. A harmadik lány, jóba Zsuzsa Tornaiján fSa fárikovo), a mezőgazdasági szakközépiskolában tanul. — Tornaija elég massza van. — Nagyon messze. A legrosszabb az, hogy csak havonként jöhetek haza. . öt perc múlva egy óra. Lassan szedelözködnek. kezdődik a munka. Még tme- lőtt nekilátnának, Bállá Tibor elmondja, hogy ö a Karvai (Kravany nad Duna- jom) Mezőgazdasági Szaktanintézet szőlészeti szakán tanul. Számára ez a brigád egyúttal szakmai gyakorlat Is. Aztán elmennek és beállnak a sorokba kötözni. A sor, mint olyan Hirtelenjében öntött nyakon a nyár forrósába. Megemberelte magát és egyszerre csapott ránk a kánikula. Hőség van, forróság Ide ki tudja, mire ezek a sorok megjelennek, nem lesz-e didergős, borongás nyarunk Ismét?!I, hová meneküljön ilyen időben a tisztességes nyaraktól már eU szokott ember. Vízközéibe, a fák alá, a hüsbe, már aki letudja a munkáját, vagy épp szabadságon van. Es akit munka közben tűz a nap? Mondjuk — nem megszívlelendő jótanácsként — a kocsmába, a söntésbe: sörre. E lezser bevezető után komolyra fordítva a szót, el kell mondanom Nagykapos (Vei. Kapusany) környékén történt közel egyhetes tapasztalataid mat sör és munkafegyelem ügyében. Egy háromszáz munkást foglalkoztató kis üzemben járok. Az igazgatót keresem, de az — mint a titkárnőtől megtudom — tíz perce sincs, hogy elment. Azt mondja, várjak, azonnal megjön. Ügy is lelt: negyedóra múlva már kezet ráz» tűrik, és leforrázva hallgattam Sz. elvtárs panaszait. „Két bádogosom van — mondja —, égető szükség lenne rájuk és a kocsmában ülnek. Reggel rendesen bejöttek mindketten, és ügy tíz óra körül eltűntek. A velük egy műhelyben dolgozóktól tudtam meg, hogy a kocsmába mentek. Azonnal utánuk indultam, és valóban a kocsmában ült mindkettő. Először szépszöval adtam tud- tukra, hogy ez mégsem járja, micsoda dolog ez. munkaidő ólat a kocsmában ülni. Csak mosolyogtak, azt akarták, hogy igyák velük én is egy sört. Ezt természetesen visszautasítottam, és újra felszólítottam őket, tériének vissza a munkahelyükre. Erre azt felelték, írlak ki nekik két nap abszen- ciát, de ne akarjam meghatározni, hogy ők mikor sörözzenek és mikor nem. Nem is jöttek velem, ott maradlak .“ Másnap a helyt szövetkezet elnökével jártuk a határt. Már k'lelé inenpi is láttuk, hogy az egyik városszéli kocsma előtt áll a szénát szállító traktor. Visszafelé jövet azt észleltük. hnyy a városban lévő kocsma elöU még mindig ugyanaz a masina vesztegel. A gazdasági udvarban megtudjuk — már aél van hogy aznap még egy kocst szénát sem hozott be a traktoros a mezőről. A traktorost nem lehet megregulázm — hallom később a felettesétől — azt sem bánta ha a hónap végén lényegesen kevesebb fizetést kap. mint társai Nem bocsáthatjuk el mert fiatal, és kell a fiatal munkaerő, mert ha megemberelt magát — tud dől- gozni“ Kél nap két eset. Sok? Ke vés? Lehet, másutt többször üti let fejét ez a kóros szokás, lehet, hogy még ennyiszer sem Rgy bizonyos, nem általánosít ha’unk, mert nem ez a jellem zö. De van ez ts, létezik, láttam, hallottam, és nem szabad eltitkolni Ami számomra az egészből a leg sajnálatosabb, nem az, hogy egyesek otthagynak csapot, papot, munkatársaikra hagyják a munkát, sem az. hogy a feletteseik gyengék, nem tudják emberséges módszerekkel okosan, hatásosan álneveim őket, hanem az, hogy a kocsmákban munkaidő alatt is kiszolgálják a traktorost, a munkaruhában érkező munkást. (Mert ugye, feltételezem, hogyha valaki megrakott szekérrel érkezik a kocsma elé, azt a kocsmáros észreveszi.) Holott rendelet tiltja ezt, De ha már ez az egy-két sofőr eltévelyedett, lelkiismeretlen, akkor mtért kell mondjuk a nagykaposI Diófának nevezett kocsma kiszolgálójának is annak lennie?) Ugyanis a „Diófa“ előtt állt a traktor, ott ivott a két bádogos is. Szóval, a sör, mint olyan, nemcsak üdít, hűsít, hanem elcsalogat a munkahelyről — a kocsma jóvoltából. ZOLCZER JANOS Dl AKNYÁR
