Új Ifjúság, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-01-24 / 4. szám
k 2 mór Ütőn a FebruáPÜGvőzelem felé A" N Jóllehet kétéves tervünk első évét teljesítettük, és ipari tér melésünk majdnem elérte a háború előtti színvonalat, az or szág lakosságának szükségleteit nem tudtak teljes mértékben kielégíteni. A háború után általánosan megnövekedett a íog lalkoztatottság, az általános munkabérszint pedig szakadatlanu emelkedett. Ennek folytán rendkívüli módon megnövekedett a kereslet. A lakosság ellátását éppen ezért továbbra is jegy rendszeres gazdálkodással kellett szabályoznunk. Különösen súlyos helyzet alakult ki az élelmiszerellátásban, amely 1947 végén a szárazság és a rossz termés következtében még tovább romlott. Egyes élelmiszer-fejadagokat újból csökkentenünk kellett. Ez volt az egyedüli lehetséges módja annak, hogy adott forrásainkból legalább minimális fejadaga kát biztosíthassunk. A kenyér fejadagját a 20 éven felüli fogyasztóknál majdnem 40 százalékkal csökkentettük, a tejadagot pedig napi egy nyolcad literről egytizenhatod literre szállítottuk le. 1947 de cember 1-ével kezdődően a felnőttek tejellátását teljesen meg szüntettük, a gyermekekét heti két napra korlátoztuk. A r.u korfejadagot ugyanakkor havi 1500 grammról 1200 grammra a burgonyaadagol pedig 8 kg-rúl 6 kg-ra kellett leszorítanunk, A jegyrendszert 1947 végén kénytelenek voltunk kiterjeszteni az összes élelmiszerfajtákra. Az a reális veszély fenyegetett, hogy készleteink kimerülnek, és élelmezési válság áll be. A helyzetet tovább bonyolították az egyre fokozódó inflációs irányzatok továbbá az a tény is, hogy külkereskedelmi mérlegünk mind passzívabbá vált Nem fejlődött kielégítően a termelés a könnyűipar egyes ágaza faiban, főképpen a textiliparban, s ez 1947 végén már a bel földi piacon Is éreztette a hatását. Ráadásul a fokozott gabo nabehozatal kiegyenlítése végett egyes könnyűipari cikkeket az eredetileg tervezett mennyiségeken felül is exportálnunk kel lett. A feszült nemzetközi és belpolitikai helyzet, amelyet még az ellátási válság is rontott, az egyek rétegekben nagyon kü lönbözőképpen tudatosodott, mindenesetre általános idegessé get és bizonytalansági érzést váltott ki. Ezzel együtt fokozó dott az egyes rétegek bizalmatlansága is egymás iránt. A szociális viszonyok nyomásának mindenekelőtt a politikai pártok voltak kitéve. Ha megvizsgáljuk a különböző néprétegek helyzetét és hangulatát, minden bizonnyal meg tudjuk határozni a társadalomban uralkodó szociális feszültség fokát, ami azu tán megkönnyíti számunkra annak megértését, miért jártak el az egyes politikai pártok az elkövetkező események során úgy, ahogy eljártak. Az ellátási nehézségeket a munkásosztály érezte meg a leg erősebben (az 1947. május 22-i népszámlálás adatai szerint a munkások és az alkalmazottak száma a cseh országrészekben 2 214 904, Szlovákiában pedig — 1948. október 4-én — 593 832 volt.l A munkásosztályt nagyon nyugtalanította az egyre élesedő politikai és gazdasági helyzet; a körében uralkodó általános hangulatot reálisnak nevezhetjük. A munkások többsége látta, hogy a fő akadály a szocializmushoz vezető úton a burzsoázia, és ezért tovább akarta gyengíteni, sőt egyenesen fel akarta számolni a burzsoázia meglevő politikai és gazdasági pozícióit. A szociális egyenlőség Iránti spontán vágy volt az oka az „egyenlösdlre“, vagyis a munkabérek nivellálására irányuló, az üzemekben egyre jobban érvényesülő törekvéseknek, (ezt csak segftette az ellátás nlvellálása). A munkásosztály forradalmi egységéből nagyfokú összeforrottságából és koncentráltságából merítette erejét. Hajlamos volt arra, hogy a feszült helyzetnek gyors, hatalmi megoldással vessen véget, mert biztos volt győzelmében. A városi középrétegek a munkásosztályhoz hasonlóan élték át az ellátási nehézségeket, bár ezek — e rétegek anyagi biztosítottságától közvetlenül függően — nem egyforma mértékben sújtották őket. A parasztság nem érezte ugyan olyan erősen az élelmiszerellátási nehézségeket, mint a városi lakosság; ezzel szemben egyre idegesebben figyelte a legközelebbi termés betakarításának biztosításával és a saját gazdaságának stabilitásával kapcsolatos problémákat. Bár ez a hangulat általános volt, a parasztság erős differenciáltsága folytán a bizonytalanság okai különbözők voltak, és eltérő jelleggel jelentkeztek. A kis- és középparasztnál egészen másképp, mint a nagygazdáknál és a földbirtokosoknál. A politikai pártok semmiképpen sem hagyhatták figyelmen kívül az egyes néprétegek hangulatát. Különösen nem tehették ezt meg olyan helyzetben, amikor arra törekedtek, hogy nemzetgyűlési választások előkészületeivel kapcsolatban növel|ék befolyásukat. A nyomás, amit az egyes rétegek a politikára gyakoroltak, egyúttal befolyásolta a pártok elgondolásait tevékenységükre és munkamódszereikre vonatkozóan. 1947—1948 fordulóján a Nemzeti Front keretein belül már véglegesen kialakult a kommunistaellenes tömb. A Nemzeti Szocialista Párt, a Néppárt és a Demokrata Párt reakciós vezetői kovácsolták össze. Titkos tárgyalásaikon abban egyeztek meg, hogy közös eljárást követnek. A legszámottevőbb politikai erő Csehszlovákia Kommunista Pártja volt (taglétszáma 1947 végén 1310 0D0 fő). Döntő módon befolyásolta a népi demokratikus köztársaság fejlődését. 1947 végén abból a tényből indult ki, hogy politikájának már megnyerte a dolgozók nagy részét, és hogy a vitathatatlan többség megnyeréséhez meg kell mutatnia a népnek, hogyan győzhetek le a gazdasági nehézségek, hogy azután tovább haladhassanak a szocializmushoz vezető úton. ÉRTÉKELTÉK MUNKÁMAT Értékelő taggyűlést tartott a Háztartási Cikkek Vállalata (Domáce potreby) bratlslavai villamos- és üvegáru részlegének SZISZ-alapszervezete. Manczal Erzsébet elnök beszámolt a huszonöttagú szervezet munkájáról és eredményeiről, összesen 340 brigádőrát dolgoztak le, 2350 kg hulladékpapirt gyűjtöttek. Minden negyedévben üzemi lapot adtak ki, s nem feledkeztek meg a tagok politikai oktatásáról sem. A szervezet tagjai együtt járnak kiállításokra, moziba, a Szovjet Állami Nagy cirkusz műsorát is együtt nézték meg. A Zoch-menedékházban kétszer turlstanapot tartottak. Az elnöknő a tagság nevében ígéretet tett a további munkára és az eddigi hibák eltávolítására. Ismét négyszer kiadják a Mladosf (Ifjúság) Című üzemi ifjúsági lapot. Az idei feladatok közé tartozik még a tagság eszmei-politikai nevelésének elmélyítése és a taglétszám növelése. Száraz Pál AZ 1978-AS ESZTENDŐ ELSŐ NAPJAIT ÉLJÜK, MINDENKI ŰJ LENDÜLETTEL LÁT MUNKÁHOZ. EZ ALKALOMBÓL TÖBB KÜLÖNBÖZŐ FOGLALKOZÁSÚ FIATALNAK TETTÜK FEL A KÖVETKEZŐ KÉT KÉRDÉST: 1. Milyen elhatározásokkal indult az új évben? 2. Mit vár az elkövetkező 12 hónaptól? A JÓL VÉGZETT MUNKA ÖRÖMÉVEL esztendő. A fiúknak találjanak azt kívánom, hogy a föld alatt ]6 fejtőereket találjanak, hogy egészségeseik legyenek, Jő bajtársak, hadd legyen örömünk a munkánkból. Peter Dvorsky, a Szlovák Nemzeti Színház szólistája: Ing. Ján Goldschmidt, az udvardi Dvory nad Zitavou országos ifjúsági építkezés veze tője: Miroslav Cmarko, a SZISZ II. kongresz szusa nevet viselő ifjúsági brigád elő- munkása, az SZNF szocialista munkabri gád vezetője, a hand lovai bányakonszern dolgozója: — Azt szeretném, hogy az évet ne napokkal, hanem munkával mérjék, akikor a mi 1978- as esztendőnk nem szilveszterkor, hanem november 8-án érhetne véget. Nemcsak azért, mert a föld alatt gyorsabban múlik az idő, -hanem mert ta-„ valy ezen a napon fejtettük ki azt az utolsó tonna szenet, a- mely még hiányzott az évi tervünkhöz. 320 ezer tonna, nem kevés. Csakhogy az éveket napokkal számítjuk, és így maradt még jő egypár belőle, úgy hogy hozzá tudtunk valamit tenni az előirányzott tervhez. Az utolsó hónapban nagy e- gyetértésben dolgoztunk, Igen jól ment a munka, és december 9-én aztán még jobban ne- kigyűrkőztünk. Ki akartuk próbálni az erőnket, kipróbálni, hogy nem lágyuit-e meg a tenyerünk. Munka van elég, és ha már új rekordot akarunk elérni, nem szabad abbahagynunk. Ha minden rendben megy, akkor Január második felében már nagyon közel leszünk a célhoz. Csakhogy a bánya nem gyár, esetleges akadályokkal is számolnunk kell. Amint látja, már az első hónapban is jó „svungban“ vagyunk. Idén sok munka vár ránk. Az évi terv 400 ezer tonna szén. Az már egészen szép kis kupac. De ha nemcsak a kezünket, hanem a fejünket is használjuk, biztosan sikerül majd. Nyáron új fiúk jöttek a kollektívába, jól beilleszkedtek. Hát akkor mitől kell félni? Reméljük, hogy ez az év még jobb lesz valamivel, mint a tavalyi, bár nem akarunk szerénytelenek lenni — de hiszen tőlünk is többet követel az új — Az év úgy eltelt, hogy jóformán észre sem vettük, és itt az ideje, hogy mérleget vonjunk és új célokat tűzzünk magunk elé. Mivel ismerősök ás jóbarátok között ilyenkor szokás egymást köszönteni, engedtessék meg nekem is, hogy minden brigádtagnak mind az Iskolában, mind munkahelyén sok sikert és jó egészséget kívánjak. Hogy jól dolgoztak, bizonyítja a valóság, hogy a fő építkezés termelési tervét 105 százalékra teijesitettük. A fiatalok sok esetben itt találkoztak először a nehéz testi munkával és meggyőződhettek munkabírásukról és a közösség erejéről. Dj barátságok szövődnek, elmélyül az internacionalista életszemlélet a fiatalokban. Különböző országok fiataljai, a Szovjetunióból, az NDK- ból együtt dolgoztak hazánk .fiataljaival. Nem kis mértékben járult hozzá sikerünkhöz az é- pítkezés állandó dolgozóiból a- lakult két szocialista munkabrigád. Az a kívánságunk, hogy a fiatalos lelkesedés átragadjon egy-két más üzemre is, és minél előbb befejezzék az acél- szerkezet szerelését. Az lenne óhajom, hogy amit építünk, idejében átadhassuk rendeltetésének, tehát 1978. november 1-én, méghozzá kitűnő minőségben. Meggyőződésem, hogy ugyanez a kívánsága minden iskolának, ipari szaktanin tézetnek, intézménynek és tízemnek is, akik brigádns^kat és szerelőket küldenek építkezéseinkre. Szeretném, ha fiataljainknak nem kellene a háború ellen tiltakozni, hanem hogy minden egészséges, ügyes ember erejét a közjóiét érdekében használhassa. Ha elhatározásnak nevezhető hogy az egész új esztendőben egészséges akarok lenni, akkor ez az első számú elhatározásom. Többen úgy vélik talán, hogy ez nem sok —, de egy operaénekesnek mégis a legfontosabb. Mások lábon hordják az influenzát, de egy énekes a színpadon a legkisebb indiszponáltságot sem tudja eltitkolni. Hogy mire kell az e- gészség nekem? Februárban é- neklem majd a Borisz Goduno- vot. A lírai tenorhoz a jövő idényben térek vissza a ham mermori Luciában, Edgar sze- epében. Ezt a szerepet próbálom a bécsi Állami Operaház- öan Is, ahol március 23-án lesz íz ősbemutató. Ugyanott még két hangverseny Is vár rám, d Dvorák Requiemét éneklem V. Neumann nemzeti művész vezénylésével. Májusban a londoni Királyi Operaházban lépek fel, és további szerződéseket a- jánlottak az USA-ból is. További szereplések várnak rám a Szovjetunióban, Budapesten — ahol nemrégen nagy sikerem volt — Lengyelországban, Jugoszláviában és Bulgáriában. Annyi van már a műsoron, hogy majd valamit le is kell mondanom, mert nem szeretnék elszakadni a hazai színpadtól. Bratislavában a színházi előadásokon kívül vár tnég rám a Bohémek felJätszäsM“ a ' rádlő számára és a tévé számára -a jelmezbál — a kitűnő világhírű Claudia Abbada karmesteri pálcája alatt. Ezenkívül rengeteg alkalmi hangversenyem lesz, ezeket már nem Is jegyzem a naptárba. A kultúrbrigádok számomra egészen természetesek, annyira, mint ahogyan az emberek is megszokták már, hogy különböző társadalmi-politikai rendezvényeken jó zenét hallgassanak. Mint a SZISZ KB tagja, nemcsak az üléseken akarok részt venni, hanem fellépésemmel Is hozzá akarok járulni munkájához, mint ahogyan a SZISZ II. kongresszusán tettem. Peter Duía, a Kelet-szlovákiai Vasmű üzemi SZISZ- szervezetének az elnöke: Minden esztendő végén elgondolkodunk az elmúlt év e- redményein, elemezzük a pozitívumokat és a hiányosságokat munkánkban, és új feladatokat tűzünk magunk elé a következő évre. Az elmúlt esztendőben számos kiváló eredményt értünk el, annak ellenére, hogy a feladatok nagyon igényesek voltak. Ezeket a sikereket a jövő év alapjának tekintjük. Az 1978-as év ifjúsági szervezetünk számára még igényesebb, mint a tavalyi volt. A feladatokat a párt- határozatok és a SZISZ II. kongresszusa tűzte elénk. Ezzel a programmal indulunk az áj esztendőbe, és ezért is vállaljuk a felelősséget a teljesítéséért. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az ifjúsági szervezet minden részlegén megjavítjuk a munkánkat. Minden SZISZ-tagtó) meg kell követelnünk a felelősségvállalást, a munkakézdeményezést és a munkaaktivitást. Nem szabad közömbösen néznünk, hogyan dolgoznak a tagok a munkahelyükön, milyen a munkafegyelem és a műszaki fegyelmezettség, bekapcsolódtak-e vagy sem valamilyen szocialista verseny- . be, milyen javaslatokkal járulnak hozzá a jobb munkához. Ezeknek a feladatoknak a teljesítéséhez szükséges, hogy munkamódszereinket még jobbá tegyük és újakat — az igényeknek és szükségleteknek megfelelően — hozzunk létre. Nagyobb figyelmet kell szentelnünk az egyéni eredményeknek a minőségi versenyben. Kell, hogy ez a verseny fokozatosan tömegessé váljék. Nagyon fontos feladatunk, hogy elfogadjuk és jóváhagyjuk a SZISZ-tagok szükségletének megfelelő munkatervet. Tudjuk, hogy ezeket a feladatokat nem könnyű megoldani, egy év alatt teljesíteni — de eltökélt szándékunk. Elfogadtunk olyan javaslatokat, amelyek közelebb visznek minket ehhez a célhoz. A feltételeink megvannak, és most már csak minden egyes tagon és funkcionáriuson múlik, hogy tudatosítsa: a SZISZ az ö szervezeté. J anuár B-'án a dunaszerda- heiyl járásban (Dunaj- ská Streda) megrendezték a pionírok és a politikai és közélet képviselői közötti hagyományos találkozót. Ezek az összejövetelek a pionírok és funkcionáriusok körében igen nagy népszerűségnek örvendenek. Jelentőségük is igen nagy: a pionírok végzett munkájukról beszélnek, a funkcionáriusok pedig a választási programokról és a tolnőttek munkájáról. A pionírok küldöttségét fogadta Ferencei elvtárs, a járási pártbizottság vezető titkára, továbbá a járási nemzeti bizottság elnöke, a Nemzeti Front titkára, a SZISZ járási bizottságának elnöke és még további társadalmi szervezetek vezető képviselői. A délutáni órákban ünnepi Üj évi találkozó gyűlés volt, amelyen a SZISZ járási bizottságának titkárnője, Marta Horváthová elv- társnő értékelte a járás pionírjainak múlt évi munkáját és beszélt a jövő esztendei célokról. Megemlékeztek a kiváló pionírokról is: 29-en kaptak kitüntetést, 2 instruktor diplomát és 8 pionírcsoport a SZISZ IB-töi oklevelet kapott. Azután a járási pártbizottság vezető titkára, Ferencei István elvtárs beszédet intézett a pionírokhoz. Megköszönte az eddigi eredményes munkájukat, érdekesen beszélt Csallóköz múltjáról, jelenéről és jövőjéről. A pionírok átadták szocialista munkavállalásuk jegyzékét, amelyet a Februári Győzelem 30. évfordulójára és a XI. Világifjásági Találkozó tiszteletére tettek. Bizonyftják ezzel elhatározásukat, hogy bátor tettekkel akarnak hoz zájárulnl népgazdaságunk felvirágoztatásához. Tannin! és dolgozni akarnak ágy, hogy munkájuk a hasznára legyen a közösségnek. A pionírok dunaszerdaheiyi összejövetele ismét bizonyította, hogy a politikai és közéleti funkcionáriusok nagyra értékelik a pionírok munkáját. JUDITA MRÄZOVÄ, a SZISZ SZKB osztályvezetője HELYREIGAZÍTÁS Lapunk előző számának a „Most már nekem Is van anyukám“ című riportjában a sorok felcserélése miatt sajnálatos hiba csúszott be. Olyan félreértésre adhatnak okot, mintha Vlasta Gab- íielová-Zludkynová a belgrádi értekezlet résztvevője volna. Az említett riport zárú sorai helyesen így hangzanak: „(Részlet Vlasta Gabrielová-Zludkynová leveléből, amelyet Arthur Goldberghez, a belgrádi értekezleten résztvevő amerikai delegáció vezetőjéhez intézett.)“ Olvasóink szives elnézését kérjük. f
