Új Ifjúság, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1978-08-01 / 31. szám

AZ ÉV HATVANKÉT NAPJA

Július, augusztus — ez a két hónap más, mint a többi, és különlegességével közvetlenül vagy közvetve valamennyiünket érint. Ez a két hónap a pihenés ideje.

Persze diákjaink túlnyomó része munkával kezdi a pihenést, és ezen ma már senki sem lepődik meg. Konzervgyárainkban, szövetkezeteinkben, az utak men tén, a ceruzához szokott kezek ezrei tartósítják a gyümölcsöt, kapálják a zöldpaprikát, segítenek az útépítésnél. Nélkülük már szinte elképzelhetetlen az egész éven át a gépek mellett dolgozók nyugodt pihenése.

Róluk, a dolgds diákkezekről szólnak írásaink.

ZSUZSA A TENGERHEZ BICIKLIZIK

— Cseresznye és meggy. Sose gondoltam volna, hogy ezzel a két gyümölcsfélével egyszer megkeresem egy tengerparti üdülés árát. Az idén annyi van belőle (a gyümölcsből), hogy minden második éjszaka cseresznyével álmodom.

— És a fennmaradó éjszakákon miről álmodd?

— A fennmaradókon? Hajajll >

Felsóhajt és hátranéz. Követem a tekinZsuzsa. aki minden másnap cseresznyével álmodik

NAPONTA 45 KILÓ MEGGY

Az Éberhárdi (Malinovo) Mezőgazdasági Szakközépiskola tangazdaságának gyümölcsösében vagyunk, javában folyik a meggyszedés. A fán egy leány, Bo2ka, a kettős létrán Günter, az NDK-beli baráti Iskola nyári gyakorlatát itt töltő diákja. Beszélgetnek. Hol németül, hol oroszul.

— Gesten du hilfen mir. hajte ich dir... — Günter felnevet és hagy la, hogy Bozka besegítsen az ő kosarába.

Egy szem a kosárba, egy szem e szájba, az aránnyal nincs semmi baj.

— Átlag 45 kilő meggyet szedünk le naponta, természetesen fejenként, mondja Olga Aksamitová tanárnő. Ez pénzben kifejezve napi 86 koronát jelent. Nagyon szép kereset, különösen, ba tudjuk, hogy a diá kok egyike sem töltötte be a 18. életévét Sokat dolgoznak, nem is lehet őket lecsa lógatni a fáról, csak amikor megérkezik a vontató, akkor kapnak fürgén a telt ládák után, kiviszik a sáros útra. és üressel tér nek vissza.

A most szedett meggy egy órán belül már a diószegi (Sládkovlőovo) vagy a dunaszer- dahelyl (Dun. Streda) konzervgyárban köt ki. A diákok nagyon ügyelnek a gyümölcs minőségére is, tudlák. hogy a meggyet be

tétét, a szalag végén dolgozik Zsuzsa álmainak főszereplője. Itt a rimaszombati , [Rim. Sobota) konzervgyárban ismerkedtek meg tavaly. 0 a nagy ö Nyitrán, Zsuzsa Kosicén jár Iskolába. Az Idei nyárra már közös programot terveztek. Augusztusban lebicikliznek a bolgár tengerpartra.

— Tavaly megvettük a bicikliket — Iván ötlete volt. Én eredetileg magnót akartam vásárolni az itt keresett pénzen, de most már örülök, hogy kerékpárra költöltem a pénzein. Van sátrunk, és holnapután tize tésnap megvásároljuk a hálózsákokat is. Nyolcán készülünk a biciklitúrára, augusztus 10-én indulunk. Remélem Bulgáriában lesz egy kis nyár, igazi napsütéssel és meleggel.

— Nem félsz a hosszú úttól?

— Én kibírom, csak a kerékpár bírja. Ha csak Miskolcig bírom, az sem lesz baj. A biciklizés előnye, hogy olt telepszünk le, ahol jól érezzük magunkat és addig maradunk, amíg kedvünk tartja.

— És míg a zsebetek bírja? Nem?

— jól keresünk itt a gyárban, és nem is a pénz miatt döntöttünk a biciklizés mellett. Iván mezőgazdász, minden útmenti füvet, fát szeret szemügyre venni, megszagolni...

— És te ilyenkor mit csinálsz?

— Taposom a pedált, és behozom a lemaradásomat.

főzik, és nem szabad hogy a szemek nyomottak legyenek.

— Szerintem ez a kis fizikai munka jót tesz az agysejteknek. Az iskolai év közben sem ártana beiktatni két-három napos brigádokat. Egy ilyen brigád sok mindenre jó. Szépen keresünk, klasszul érezzük magunkat, beszélgetünk, NDK-beli barátainkkal, sok muris helyzetet átélve a kézzel-lábbal történő társalgás révén, hát ez már nem Is munka, inkább szórakozás — mondja Ildikó.

— Most kilenc óra, hogyan fest a nap további programja?

Misenková Bozena: a legfontosabb az ebéd. Reggeltől kiéhezünk és szinte megrohamozzuk az éttermet. Ebéd után szabadak vagyunk, általában négy óráig. Ezt az -dőt valamennyien heverészéssel, alvással töltjük el, annak ellenére, hogy a pihenés egyáltalán nem kötelező. Estére aztán újjászületünk: van mozi, kirándulás, tévéné zés, disco, vitaest, sport, vetélkedő, egyszer - ez másszor az.

Az elmondottak alapján kezdeni értéül a meggyszedés itt Éberhárdon olyan gyakran hangoztatott kellemességét.

MUenko Bozena: a fizikai munka jót tesz az agysejteknek.

Andreát elvitte az autóbusz

Hazánk legnagyobb csokoládégyárában, a prágai Orionban öt emeleten készül a táblacsoki, a kakaópor és a sok, sok csokoládés cukorka. Nyáron, amikor a gyár munkásai pihennek, brigádosok segítenek a termelésben. Júliusban három Iskola diákjai; a dunaszerdahelyi (Dun. Streda) gimnázium, az egészségügyi szakközépiskola és a zilinai gimnázium tanulói dolgoznak a gyárban.

A gyárba csak fehér köpenyben és sapkában engednek be, kísérőink Vendégh Vince és Trgo Imre tanárok vezetnek a |bri- gádosokhoz. Horváth Zsuzsát, a desszerteket csomagoló szalagnál találjuk.

— Július 2-tól dolgozunk a gyárban. Én

már tavaly Is itt brigádoztam, tudtam, milyen munka vár rám. Délután fél háromig dolgozunk, utána szórakozni járunk. Nagyon gyorsan telik az idő. Szereted a csokit? Gyere kóstold meg, ez az üzem specialitása, az „Orion gyerek“. Tejcsoki, amit én imádok. '

Nem féltek, hogy elhíztok a sok édességtől?

— Nem fogod elhinni, én már két kilót fogytam, mióta itt vagyunk — kiáltja félém Csölle Terézia. A gyárban reggelit és ebédet kapunk, amit valamennyien jóízűen elfogyasztunk, a csokit már látni sem bírjuk.

Horváth Kati és Kálmán Klári először vannak Prágában, vidáman mesélik élményeiket:

— Az első nap eltévedtünk a fővárosban. Elhatároztuk, íelszállunk az első autóbuszra. Mikor jött a busz, egy kis ideig még tanakodtunk, közben Kocsis Andrea felugrott, mi meg lemaradtunk. Mit tehettünk? Loholtunk a nyomában. A következő megállón felszálltunk egy villamosra, az meg kivitt bennünket egy új lakótelepre. Fél tizenegy felé értünk haza, természetesen már mindent zárva találtunk, hiszen csak tízig volt kimenőnk. így már az első éjjel az ablakon másztunk be az Internátusba.

Délután a szálláshely olyan, mint a hangyaboly: Széllé Zsuzsáék moziba készülnek, Kalina Ilonu, Vontszemű Henriette, és Ravasz Júlia jóízűen falatoznak az otthonról jött csomagból, a szoba sarkában pedig rögtönzött fodrászszalon.

Vendégh Vince tanár tájékoztat azokról a kedvezményekről, amelyekben a brigádosok részesülnek: az egy hónap alatt körülbelül 1200—1300 koronát keresnek, ezenkívül az üzem vezetősége kedvezményes áron hozzájuttatta ä brigádosokat villamosra, autóbuszra és metróra egyaránt érvényes bérlethek. A gyár autóbuszán egy nap Karlovy Varyba is ellátogattunk. Ezenkívül az sem mellékes, hogy minden brlgádos kedvezményes áron — kilónként 26 koronáért — vásárolhat az Orion termékeiből,

(Folytatjuk a 4. oldalonj

Az uldal anyagát KÁNTOR MÁRIA és ZA- CSEK ERZSÉBET írták Foto:: ZÁCSEK, ZOLCZER

mgrid. Kati és Viera Az ö szünidejük csak augusztus elsején kezdődik, amikor már

•'ógeztek a szénabegyöjtéssei.

KICSI A RAKÁS

öt gimis lány: Juriska Nóra, Gajarská Ingrid, Figura Víera, Simonie Jana és Kráf Kati gyűjti a szénát a Bratislava — Trnava autóút mentén. Az útépítők jellegzetes narancssárga mellényébe bújtak, úgyhogy valóban minden arra haladó felfigyel rájuk. Fél héttől fél kettőig dolgoznak. Naponta tízszer, tizenkétszer is térül a hatalmas teherautó megpúpozva az értékes takarmánynyal.

— Nem fárasztó?

— Ennek csak Ingrid a megmondhatója, — kuncogva mutatnak Ingrid felé.

Azért ő, mert tegnap elaludt napozás közben a tóparton. Elszundított, de a rossz nyelvek szerint nem a fáradtság miatt, ha nem mert előző este sokáig álldogált a házuk előtti körtefa alatt. És nem egyedül.

Megtudom, hogy a lányok nem az iskolájuk szervezte brigádon vannak, újsághirdetés alapján Jelentkeztek az útépítő vállalatnál (Riaditelstvo dialnic). Kemény munkát végeznek, mutatják feltört, vízhólyagos kezüket.

— Engem hívtak egy óvodába is ktsegíie ni, tavaly is ott dolgoztam, de keveset ke restem. Itt állandóan kint vagyok a levegőn, és egyáltalán nem bánom, hogy néha „hajlanak bennünket". Ezt megérezzük majd a borítékon — mondja Kati.

A zöldtakarmány begyűjtése az aratás után a második legfontosabb mezőgazdasági munka. Szénátgyüjtő fiatalokkal talál koztunk a üunaszerdahely (Dun. Streda)

— Komárno, a Rimaszombat (Rim. Sobota I

— Rozsnyó (RoZiíava) és a Nitra — Hron sky Benadlk felé vezető utak mentén is. Az árkok füvét nehéz gépekkel levágni, így az útkarbantartó vállalat a széna begyüjté séf emberi erővel végzi.

Kétszeresen jóleső érzés, hogy a szorgos kezek tulajdonosai általában húszon aluli fiatalok. így nem csoda, hogy egy-egy szé- naboglya tetejéről gyakran elhangzik a csata kiáltás: kicsi a rakás, nagyot kíván.