Új Ifjúság, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-08-01 / 31. szám
4 inéig------------AZ ÉV HATVANKÉT NAPJA Levél a barátnőmtől Kedves Erzsit Hát végre itt vagyok a szövetkezetben. A tanévben teletömték a fejünket elméleti ismeretekkel, és most ezek gyakorlati alkalmazását próbálgatjuk. Tudatom veled, hogy az elnök jó szemű: már az első látásra felismerte felkészültségemet és beültetett az 1- rodába — titkárnőnek. Elméletileg ez is gyakorlat ugyebár? Itt is legalább úgy lehet Ismerkedni a mezőgazdasággal, mint a határban. Megismerkedtem például a növénytermesztés titkaival. Az öntözés: sörrel és borral kí- nálgattam a vendégeket. Nemesítés: ez általában kávéfőzésből áll. Termésátlag: megnyugtatlak, hogy ebben a szövetkezetben az idén a legmagasabb termést a bókokból érték el. Kötözés: egyszer a kadarlatüzű kertész mindenáron magához akart kötözni... Az állattenyésztés is legalább ilyen érdekes. Itt van például a legeltetés: népi hagyomány, rendszerint a férfiak végzik — a szemükkel. Sertésalap: Itt rengeteg disznósá- got lehet hallani. Keltetés: ez is az ón feladataim közé tartozott, mert ebéd után a könyvelésben rendszerint mindenki elaludt. Keresztezés: ezt az irodisták végezték, pletykáikkal mindenkit mindenkivel összeadtak. Lehet, hogy ez a „szakmai“ gyakorlat tényleg felkészít az életre? Üdvözöl: Erika A gyárudvaron vizsgára is lehet készülni Brigádosokat keresünk a dunaszerdahelyj (Dun. Streda) Slovlik üzemben. Felvilágosítást az üzem SZISZ-elnöke, Sidó Edit ad. — Nálunk már hagyomány, hogy nyáron a bratislavai Komensky Egyetemről jönnek fiatalok segíteni. Jelenleg ötvenhat diák dolgozik a cseresznyebefőttek készítésénél. Az első héten csak két, de később három műszakonként váltják egymást. Ezt az intézkedést a rendkívüli jó termés teszi szükségessé. A turnusok háromhetenként cserélődnek, egy-egy csoport körülbelül hatvan diákból áll. — Hogyan oldottátok meg a diákok elszállásolását? — A lányok az üzem területén, a fiúk pedig a városban lévő munkásszállóban kaptak helyet. lgaz, hogy elég sokan vannak egy szobában, de így talán jobban megismerik egymást. Az étkezést a szálláshelyen biztosítottuk, naponta háromszor. — Mivel töltik a brigádosok a szabad idejüket? — Most szombaton például discot tervezünk. Minden csoporttal elmegyünk egy egynapos kirándulásra az üzemi autóbusszal. Van sportpályánk is, ahol a brigádosok kedvükre sportolhatnak. Az a szokás, hogy az egyes csoportok saját maguk szerkesztette újságot ál- ] lftanak össze. Valamennyi brigádosunk lázasan készülődik az utolsó est fénypontjára — az álarcosbálra. | Még sokáig beszélgettünk Sidé Edittel. Megtudtam, hogy a brigádosok átlag ezar-ezer- kétszáz koronát keresnek azzal, hogy a különféle befőttek készítésénél segítenek. A gyár további termékei közé tartoznak a savanyúságok, salátafélék, pástétomok, néhány készétel, mint példán] a vadas, a kolbászos lecsó ás a székely gulyás ezek készítésénél szintén segítenek a brigádosok. Jana Smatinová a megtöltött befőttesüve- geket sorakoztatja a hosszú futószalagra. Jana a michalovcei járás Blatné Remety nevű falujából érkezett, orosz-angol szakon tanul. — Néhány napja jöttünk, de már egészen jé barátság alakult ki köztünk. Igaz, a többségük másodikos, így kicsit már ismertük egymást, de merem állítani, hogy a három hét alatt szoros barátságok is kialakulnak. A műszak végére eléggé elfáradunk, hiszen na ponta több mint ötezer üveg megy át a kezünkön. Pápa Gabriella magyar-szlovák szakos: — Már második éve dolgozom Dunaszerdshelyen. Észrevételem és egyben kívánságom is, hogy szervezettebb legyen a munka utáni szórakozás. I Az üzem udvarán Knap Katalinnal találkozom. Kezében egy főiskola szkripta. Csak nem tanulsz? — kérdem meglepődve. — Sajnos igen. Még a magyar irodalomtörténeti vizsgámmal kell megbirkózni a brigád után, így a szabad időm rámegy a tanulásra. ZACSEK ERZSÉBET 1923. júliusában született, mint egy szegény asztalossegéd hatgyermekes családjának legidősebb sarja. Gyermekkora nem tér el az akkori szegénysorban levő családok gyermekeinek piaiétól. Néhány év iskola, majd — szinte még gyermekfejjel — a kemény'munka. hogy hozzájáruljon fiatalabb testvérei betevő falatjának megszerzéséhez. A felszabadulás után kezdődik csak tulajdonképpen az élerte. A mnnkásifjú azonnal megtalálja a. helyét a társadalomban.- Nemrégiben ismerősök, jóbarátok, elvtársak ás munkatársak gyűltek össze, hogy kifejezzék jókívánságaikat az immár ötvenéves Mandli Imrének, a Szövetségi Gyűlés képviselőjének, a. Bratislava-Pod. Biskupice Helyi Nemzeti Bizottság elnökének. ötvenkettenY 1 a 15 millióból J( J A szívből jövő, baráti, no meg a hivatalos gratulációk alatt az ember önkéntelenül is a közös, a jubilánssal átélt emlékekre gondol. 1948 ősze volt. Az alig több mint fél éves munkáshatalom saját erejének megszilárdítását szorgalmazta, amikor megkezdtük a CSISZ (valószínűleg az országban az elsőként) főleg magyar nemzetiségű Halatokból állő szervezete megalapítását. Az előző idők eszmei és nemzetiségi zűrzavara után nem volt könnyű dolog. Ekkor ismerkedtem meg Mandli Imrével. Az új eszméket inkább csak érző, mint értő fiatal a szervező bizottság motorja volt. Agitált, meggyőzött, rábeszélt, ha kellett káromkodott, de az eredmény nem maradt el. Rövid idő múlva néhány tucat fiatal lelkes munkával átalakította a „kirevolverezett“ ódon, döngölt, földes padlőjú bognárműhelyt CSISZ-klubbá. Az alapszervezet élt és dolgozott. Kultúrbrigá- dok, sporttevékenység, politikai munka (persze az akkori tapasztalatlansággal) és főleg óriási önzetlen lelkesedés. Egy, ma már megmosolyogtató kis epizód jut az eszembe. A szervezet „anyagi helyzetének“ megjavítására mulatságot szerveztünk. Hogy minél nagyobb legyen az anyagi haszon, a szervezet vezetősége vállalta a „csapszék“ kezelését. Jöttek a fiatalok, szórakoztak, táncoltak, de a végelszámolás siralmas volt, Az akkori fiatalok még nem rendelkeztek annyi pénzzel, mint a maiak. Égy hordó sör és néhány kilő kolbász bizony megmaradt. És ez volt a „haszon“. Mandli Imre kiadta az utasítást: a vezetőség kötelezően elfogyaztja a fennmaradt készletet, és természetesen mindenki megfizeti, amit fogyaszt. A vezetőség hősiesen helytállt. Az elrontott gyomrokról hallgassunk, de a szervezet kasszája meg volt mentve. Példát mutatva elsőnek jelentkezett az Ifjúsági Vasút építésére. Csak természetes, hogy élmunkési oklevéllel tért haza. Az élet sodra azután eltávolított egymástól. Imre a CSISZ galántai járási bizottságának a titkára lett, 1951-ben felvették a MUNKÁVAL TELI FEL Évszázad CSKP-be. Ettől kezdve a párt apparátusában dolgozott. Részt vett falvaink szocialista átalakításában, megválasztották a helyi nemzeti bizottság képviselőjévé, a párt falusi szervezetének az elnöke lett. Erejét, tudását a közösségért vállalt munkának áldozza. Néhány év múlva a véletlen hozott ismét minket „testközelbe“, furcsa körülmények között. 1956. decembere volt. A magyarországi ellenforradalom sokkja még révületben tartotta a szomszédos ország lakosait, amikor együtt ültem vele a mosonmagyaróvári tanács épületében. Mint a párt dolgozója segített fellendíteni a megbénult politikai és gazdasági életét a testvéri országban. Ismét a régi Imrét ismertem fel benne. Temperamentumával, mély meggyőződésének hevével érvelt, magyarázott, próbált világosságot gyújtani a jóhiszemű, de az ellenforradalom által félrevezett emberek fejében. Hivatalosan ezt úgy mondták, hogy internacionalista kötelességét teljesítette, ő viszont mosolyogva csak ennyit mondott: „Valahogyan talpra kell őket állítani.“ 1963. óta a Bratislava-Pod. Biskupice városrész helyi nemzeti bizottságának elnöke. Statisztikai adatok hosszú sorával lehetne demonstrálni tizenöt éves ténykedését. Lakások, üzletek, iskolák, óvodák, utak épültek. A legutóbbi választások óta a Szövetségi Gyűlés képviselője. Még több munka, feladat. Vajon kifejezik-e a száraz statisztikai adatok azt a sok fáradságot, igyekezetei, életerőt, amit egy ember ezekért áldozott? Egyáltalán van-e mérce, kritérium, amivel le lehetne mérni az olyan ember teljesítményét, aki egész életét, lényét önzetlenül embertársai, a társadalom szolgálatába állította. Ezen gondolkodom, amíg a gratulációk elhangzanak. Majd körülnézek az összegyűlt gratulálók sorain, és hirtelen megvilágosodik előttem a válasz. Amott ül egy idősebb őszhajű ember. Munkás. Végigcsinálta az első köztársaság munkésharcait, végig a háborút. Már rég nyugdíjjogosult, de azért még mindennap látni, amint a hnb építőcsoportját irányítja. Tagja a nemzeti bizottság tanácsának. Hadakozása nem volt meddő, megérte, tevékenyen fejleszti a munkáshatalmat. Balra a volt nyomdászlegény, aki főiskolát végzett, és ma iskolaigazgató. Itt áll a fiatalabb generáció két képviselője, mindkettő mérnök. Az egyik vállalati igazgatóhelyettes a másik hazánk moszkvai KGST képviseletében dolgozik. Mindkettő kétkezi munkás fia. Az ünnepi műsorban kis pionírok lépnek fel. Olyan gyerekek, akik az éhség, a nyomor és, háború szavakat csak elbeszélésből ismerik. Nos, ez az a kézzelfogható, lemérhető eredmény: az új, jobb, boldogabb társadalom. Aki ott ül és fogadja a gratulációkat részese annak az igyekezetnek, melynek eredményeként ez a társadalom megvalósult. Munkája lemérhető. Ezért a jókívánságok is őszinték, szívből jövők. HORVÁTH REZSŐ M BwaHMBneanHm Furcsa módon nem állítják, j hanem kérdezik. Tokár Lajos normázó, Enita Hlavatá tervező, a Galántai Járási Ipari Vállalat ifjúsági szervezetének két vezetője x x * — Mit kaptatok az ifjúsági mozgalomtól? Ml az, amire azt mondhatjátok, hogy a Szocialista Ifjúsági Szövetségnek köszönhetitek? Tokár Lajos: A kosicei ipariskola diákja voltam, amikor i tagja lettem az ifjúsági szöveti ségnek. Az akkori „nagy fiú“ 3 a valóságban nem is értette pontosan, mit jelent ez. Ma már s tudom. Lehetőséget kaptam arra, hogy rátaláljak a pártba vezető útra. Ma már kommunista vagyok, az ifjúsági szervezet politikai felelőse. Többek között például ezt Is a SZISZ- nek. köszönhetem. Enita Hlavatá: — Észre sem vettem, hogy belőlem a kíspío- nírlányből SZISZ-tag lett. Persze, még középiskolás koromban. Természetesnek találtam ezt. Ahogyan most is annak veszem, hogy számomra müve lődési, szórakozási lehetőségei az ifjúsági szövetség teremt. Bocsánat, de ez a kérdés olyan, mintha azt kérdeznénk a tüdővel lélegző élőlénytől: mit je lent neki az oxigén. Létszükség let nekem és a hozzám hasonló gondolkodású fiataloknak, hogy tagjai legyünk az ifjúsági szövetségnek. És mint a mozga lomban szokás: nemcsak arra várunk, hogy kapjunk valamit, ha kell, adunk ts. A munkánkból, a szabad időnkből, jő kedvünkből, a lelkesedésünkből... Ilyen válaszokat hallva csak örülhet az újságíró. Kíváncsisága fokozódik, s apró kérdések alapján összegyűjti az ifjúsági szervezetre jellemző, fon tosabb adatokat. Lássuk csakl Két részlegszei vezet működik az üzemben: amelyikhez ők tartoznak, annak 85 tagja van. Jól megszervezték a fiatalok politikai oktatását, az ifjúsági szervezet tagjai kö zül 10 párttag, és jelenleg 8 fiatalt ajánlanak tagjelöltségre. Viszont az üzemben 270 huszonöt éven aluli fiatal dolgozik. önként adódik tehát a következő kérdés: — Milyen az alapszervezet vezetősége, munkájának hatékonysága? Enita Hlavatá: Helytelen lenne azt állítani, hogy elégedettek vagyunk. A fiatalok szervezettségének aránya a létszámuk hoz viszonyítva azt mutatja hogy többet kell tennünk. Bár a számadatok nem egészen pon tosak. Nagyon sok fiatal, főleg a bejárók, az alapszabályzat utasítása ellenére otthon, a f8 lusi szervezetben tag, ott te vékenykedik. Tokár Lajos: Ha jöl körülné zünk, a politikai, a közéleti tevékenységnek rengeteg fóruma van már. A szocialista munka brigádoktól a Vöröskeresztig mindenütt szükség van a fiatalokra. Nem vagyunk egyformák, akad, aki magától is meg szólal, más bíztatásra Is alig. Az eddigi gyakorlat szerint beértük azzal, hogy a lelkes kisebbség, ahogy mondani szoktuk, viszi magával a többieket. !j Vagy ugv, hogy konkrét feladatokat ad neki, vagy úgy, hogy beéri a jelenlétükkel. A puszta jelenlét, a csendes részvétel azonban kevés. Szerintem mindenkit be lehet vonni a szervezeti tevékenységbe. , — Érdekelne, hogy mit kel- leiiR módosítani az eddigi gyakorlatún Hogyan kellene az irányító ég szervező munka hatikonyságát növelni? Enita Hlavatá: — Az eddigi gyakorlaton módosítani nagyon keveset keli. Ha egyik, vagy másik jói dolgozó fiatal SZISZ tag munkájál összehasonlítjuk a moslani egyéni vállalásokkal, jelentéktelen a különbség. De a teljesítményekre nem figyeltünk eléggé — még talán az sem, aki végezte, tehát számon kell tartani a kiválókat; dicsérni, jutalmazni bíztatni kell őket Tokár Lajos: — Persze, a közösség előtt számol adni, a közösség reagálását látni egészen más, mintha csupán hallgatóié gosan tudomásul veszik a mun kánkat. Való igaz az is, hogy az ifjúsági munka összetevői, a különböző mozgalmak, versenyek, vetélkedők, tanfolyamok ugyanazok, mint korábban voltak, hiszen gyakorlatilag ismeri akciókra épül a nevelési rendszerünk. Mégis jó lenne fiatalosabbá. akár romantikussá is tenni az akciókat. Hallottuk, né hány helyen megpróbáltak valami hasonlót. De a szórványos kísérlet és az általános gyakorlat között igen nagy a különb ség... HAJDÚ ANDRÄS TOKÄR LAJOS normázó, az ifjúsági szervezet politikai felelőse és ENITA HLAVATÄ tervező. az ifjúsági szervezet alelntt- ka, A szervező felvétele Igényesek vagyunk?
