Új Ifjúság, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1978-07-25 / 30. szám

6 IM TäEKÄ Sportviidg Néhány evvel ezelőtt Bra­zíliában megszületett min­den idők leggyorsabb gól- /a. A középkezdés után a jobbösszekötő azonnal a ka­puba emelte a jélvonalról a labdát, mert látta, hogy az ellenfél kapusa a szoká­sos fohászkodásával van még elfoglalva. A francia Lacombe mostani emlékeze­tes gólja az olaszok ellen ehhez képest csigalassúság­gal jött be. Brazíliában és más dél- amerikai együtteseknél a fohászkodás, a kabala leg­alább olyan fontos, mini a bemelegítés. Mindig a jobb lábra húzzák fel először a cipőt. A Mundíalon nagyobb volt a tét, érthetően sok or, szágban nagyobb szerepet tulajdonították a babonának és a kabalának. Brazília minden játékosa otthon ma­radt családja lelkére kötöt­te, hogy a mérkőzések előtt mossák le a lakás ablakait, mert csak így nyerhetnek. Peru nem volt hajlandó megnevezni a 13-as számú játékost. Még Buenos Ai- res-t nagykövetét is igény­be vette, hogy járjon el az illetékeseknél, de nem volt képes változtatni a FIFA előírásain. Végül is luan Caceras kapta a 13-as tri­kót, aki egyetlenegyszer sem lépett pályára. Lengyelország csapatának ugyancsak gondot okozott a 13-as mez. Végül sorsol­ták a trikókat, így Janusz Kupcewicz kapta a 13-ast, és ő sem játszott. A hollandok eddig min­dig hagyományosan fekete nadrágban játszónak. Jan Zwartkruis másodedző köz­benjárására ezúttal száműz­ték a fekete nadrágot. Irán valamennyi játékosa a kezdőrúgás előtt megcsó­kolta a stadion gyepsző­nyegét. Ettől függetlenül a csoportmérkőzések után ha­zautaztak: rajtuk még a kabala sem segített. ooo ............. ..................... ■ im in A legutóbbi, berlini Világ ifjúsági és Diáktalálko­zó rendezöbizottsága a fesztivál negyedik napján a Werner Seelenbinder Csarnok­ban nagyszabású sajtóértekez­letet rendezett a világ minden részéből összesereglett sporto­lókkal. A hazai Gaby Seyfert, Wolfgang Nordwig, a mi Jifí Raőkánk, Josef Gern?, Vífézslav Mácha és mások mellett a ku- . bai küldöttség képviseletében ott volt egy hihetetlenül ma­gas, nyurga, ám annál csen­desebb fiatalember. Az ember akaratlanul kosárlabdázónak nézte, bár tudtam, hogy a sze­rény, jó vágású fiatalember I'eot'ilo Stewenson, aki akkor már egy olimpiai aranyérem­mel büszkélkedhetett a nehéz­súlyú ökölvívásban. Azóta öt év telt el és Teo- tllo megnyerte a második olim­piai aranyát is. Ezenkívül tel­jesült leghőbb kívánsága is, a- melyei akkor Berlinben nyil­vánított ki; szeretné ha egy­szer megrendeznék az amatőr ökölvívó-világbajnokságot. Nos, az amatőr ökölvívó-világbaj­nokságot megrendezték, még­pedig először az ő hazájában, és Teofilo világbajnoki arany­érmet nyert. Sőt, időközben, idén a belgrádi II. ökölvívó VB-n újabb aranyéremmel gya- , rapította gazdag éremgyűjte­ményét (különben Is szenve­délyes érem- és bélyeggyűjtő — a szerz. megj.) Nem vélet­len, hogy ma sokkal jobbnak tartják Muhammad Alinál, Leon Spinksnél vagy a hiva­tásos ökölvívás bármelyik ko­rábbi világbajnokánál. M ost, hogy küszöbön a kubai VIT megnyitásá­nak napja eszembe ju­tott találkozásom e roppant rokonszenves fiatalemberrel. A hivatalos sajtóértekezlet vé­geztével a kollégákkal való­sággal megrohantuk a jelenle­vő világnagyságokat. Legtöb­ben a magasugró-világcsúcs akkori legnagyobb várományo­sa, a szovjet Tannak körül to­longtak, aki honfitársa, Bru- mel hosszú évek óta fennálló világcsúcsát ostromolta. Én e- gyik társammal és a tolmács­csal a hórihorgas kubait fog tam vallatóra. Hogy nyomban feszélytelenebb mederbe terel­jem a beszélgetést, megjegyez tem, hogy testalkatához job­ban Illenék a kosárlabdázás. — Az az Igazság, hogy a kosárlabdával kezdtem — vá­laszolta, és elmondta, hogy az 1967. évi pánamerikai játéko­kon az utolsó másodpercekben dobott kosarával győzelemhez segítette Kuba ifjúsági váloga­tottját a Portó Rico ellen' döntő mérkőzésen. És hogyan lett a kosárlab­dázó Stevensonból ökölvívó? — Elég egyszerűen — foly­tatta. — Edzéseink után a te­remben rendszerint az ökölví­vók következtek. Ott marad óz­tam, hogy megnézzek egy-egy „kesztyűzést“. Bosszankodtam, hogy egyik gyermekkori paj­tásom, Ramon Alvarez, akit bármikor a földhöz vágtam, a legerősebb volt a szorítóban. Hadd lássam, gondoltam ma­gamban, vajon tényleg olyan tem, hogy az ökölvívásban nem az erősebb, hanem az o- kosabb győz. Én mindig azzal a gondolattal lépek a szorító- ba, hogy nem hagyom magam megütni. Persze, azért őt is megütöt­ték már. A szovjet Viszockij (mindez már berlini beszélge­tésünk után történt — a szerz hogy megkérdeztem a népsze­rű Teofilotől, kiállna-e AU, vagy Foreman ellen, és le tud­ná-e őket győzni? — Erre senki sem tudna vá­laszolni — tért ki az egyenes válasz elől — mert az ökölví­vásban egy jól eltalált állka­pocs sok biztos tippet „kiüt­het.“ Én sem tippelek t^hát. De akár holnap is kiállnák bármelyikükkel. Végső soron ők Is olimpiai bajnokok voltak egyszer, akárcsak én. Az igazsághoz tartozik, hogy egy ilyen találkozó a közeljö­vőben létrejöhet. Legalább Is erre vall az, hogy Fidel Cast­ro, a Kubai Kommunista Párt első titkára, miniszterelnök a következő szavakkal fogadta a belgrádi VB-ről hazatérő rend­STEVENSSONNAL a szorítón kívül erős lett az én Ramonom? És telmasztam a kötelek közé. Nem mondom, hogy könnyű volt, de ez' annál inkább fo kozta a kedvemet. Annyi bizonyos, hogy ,,jó ét vággyal“ űzte az öklözést is, akárcsak a kosárlabdázást, s nyilván ennek köszönheti pá ratlan sikerét. Vagy nem? — Az edzők azt mondják hogy egyformán köszönhetem köze! két méteres magassá gomnak és tehetségemnek — válaszolta, miután a sikereiről faggattuk. — Én viszont az! hiszem, hogy inkább annak hogy nem húztam azonnal kesztyűt a kezemre, ahogy be léptem a terembe. Pár hóna­pig csak figyeltem, és rájöt­megj.) egy Ízben Minszkben ki is ütötte. Teofilonak azonban ez sem szegte a kedvét. Nem tártotta magát tökéletesnek, le győzhetetlennek és valószínű leg. ma sem tartja magijt an nak, de nem is ijed meg akár­kitől. Meg is kérdeztem tőle, ki volt eddigi legnagyobb el lenfele, melyik volt a legne­hezebb mérkőzése-. — Az amerikai Bobick el leni, a müncheni olimpián. Nem tudom, mi lett volna, ha nem ütöm ki. Bobick rettentő nagyokat ütött. m akran felmerül a kér Ij'lí dés, hogy lenne-e e * sélye a legjobb ama tőr ökölvívónak a hivatásos szorítóban. Ebből következett, kívül sikeres (öt arany 11-ből és három ezüst — a szerz. megj.) ökölvívó-válogatottat. — Teofilo Stevenson olim piai és világbajnok ökölvívó képes arra, hogy legyőzze az amerikai Muhammad Alit, ha találkozójukra ebben az évben sor kerül. A mérkőzéssel kap­csolatos kérés az Egyesült Al tárnokból érkezett. Stevenson beleegyezett és Kuba örömmel venné, ha létre Is jönne a ta lálkozó, de csak abban az e setben, ha a Nemzetközi Ököl vívó Szövetség beleegyezését adja. Egy ilyen találkozón és ál tálában minden ökölvívó-talál­kozón — legalább Is szerintem — feltehetően fontos szerepet játszik a félelem. Nem sza- laszthattam el az alkalmat, hogy megkérdezzem a legille- tékesebbtől: érez-e félelmet a mérkőzés előtt? — Izgulok — válaszolta —, de nem félek. Kezdő korom­ban sem féltem, miért félnék most. Különben azt vallom,, hogy aki fél, az ne is lépjen a szorítőba. Ami azt Illeti, ő valóban nem Ijedős, és- ezt a tulajdon­ságát nyilván a most 79 esz­tendős édesapjától örökölte, aki 1923-ban vándorolt ki Ang­liából Kubába. Meglepődtem, hogy' egy keményöklü jlú is mennyire elérzékenyíil. ha az édesapjáról van szó. Elmond­ta, hogy édesapja korábban sok mindennel foglalkozott, hogy öt fiát eltartsa, de nehe­zen talált munkát. Először mint hordár, majd mint mező- gazdasági munkás dolgozott, de így is igen nyomorúságos körülmények között élt a csa­lád. Hogy megtoldja szűkös keresetét, hivatásos ökölvívás­sal is foglalkozott, de ezzel is csak annyit keresett, hogy az edzés költségeit fedezte, és e- zért felhagyott az öklözéssel. A forradalom idején fegyver­rel a kézben harcolt azért, hogy a fia valóra válthassa az álmait. Világhírű öklöző lett belőle, a társadalom megbe­csült tagja. Berlini találkozá­sunk Idején kezdte meg tanul­mányait a gépészmérnöki fő­iskolán, de nem tudom, befe- fezte-e már, mert vagy egy évvel ezelőtt borzalmas hírt olvastam róla a lapokban. La­kásában felrobbant a spirltusz- főző és az ökölvívőbajnok 1- gen súlyos égési sebeket szen­vedett. Óriási akaraterővel rö­vid idő alatt felépült és visz- szanyerte régi formáját, amit a legutóbbi világbajnoki cím Is bizonyít. Viszont nem tu­dom. hogy ez a kényszerszü­net mennyire hátráltatta tanul­mányaiban. B úcsúzáskor azzal szorí­tottunk kezet — csuda erős szorítása van —, hogy viszontlátásra Kubában, mert Teofilo nem titkolta, hogy szeretné, ha egyszer hazája látná vendégül a Világifjúsági és Diáktalálkozó résztvevőit. Szerencsés csillagzat alatt szü­lethetett, mert a legrövidebb Idő alatt ez a vágya is telje­sül. Mi több, a VIT/ előkészítő bizottságának tagjaként ő is hozzájárult ahhoz, hogy a nagy seregszemle sikeres legyen. Szerettem volna megszoríta­ni neki, az öreg Stevensonnak, és minden egyes kubainak a kezét. Mivel azonban nem le­szek ott, ezúton küldöm forró üdvözletemet a rokonszenves sportolónak és az egész kubai népnek. Paiágyi Lajos A Nyugatnémet Labdarú­gó Szövetség fegyelmi bi­zottsága megkezdte a Bo­russia Mönchengladbach — Borussia Dortmund labda­rúgó-mérkőzés körülményei­nek kivizsgálását. Mint is­meretes, a Bundesliga utol­só fordulójában a Mönchen- gladbach símán 12:0 irá­nyú győzelmet aratott a meglehetősen rangos „név­rokona“ felett Dortmund- ból. A vak is látta, hogy bun­dáról volt szó. A Mönchen- gladbach a címre pályázott, de végül ebből sem lett semmi, mert az 1. FC Köln S-'O-ra legyőzte az St. Pau- lit, és megvédte a címe'. Természetesen kirobbant a botrány. Maga a Nyugatné­met Labdarúgó Szövetség fegyelmi bizottságának el­nöke, Hans Kindermann is azt nyilatkozta, hogy nincs valami rendben. — Ritkán láttam még annyi tétlenül álldogáló futballistát... Es ezt ter­mészetesen felül kell vizs­gálni. Csakhogy akkor nyaku­kon volt a világbajnokság, nem akarták felkavarni a kedélyeket. De most, mivel a VB.-n sem szerepeltek va­lami jól, előszedték a bun­daügyet. Vigyázni kell az erköl­csökre. (paiágyi) ii útá\ Ilimii*mi / DAIDALOSZ FIA Daidalosz és fia, Ikarosz, a görög mitológia szerint maguk készítette szárnyakon menekültek a fogságból Bili Moyes és fia, Stevan, a mai va lóságban szarnyalnak az ausztrál par tok fölött, csupán merész hobbiból Ikarosz túl közel ment a naphoz, a szárnytollakat összefogó viasz meg olvgdt, és ó lezuhant. Moyes-ékai nem (fenyegeti ilyen veszély, sárká nyuk acél- vagy alumfnlumkeretből vitorlavászonból és müanyagrudakbói áll, de azért néha nekik is meggyü lik a bajuk a nappal: olyan erőve. világítja meg őket, hogy a fotoripor terek a vakító ténytöl nem tudják megörökíteni attrakciójukat. Sydneyben egy nap kivittek a ten gerpartra, elterültem a homokon, én. egyszer csak feltűnt az égen két ha talmas szárny, közepén egy éló alak kai, mintha óriási madár röpködni fölöttünk. Lebegett, siklott, éles ka nyárokat vett, a szél energiaforrását használta ki. Bili Moyes volt ennek a sportnak a világbajnoka. A sárkányt egyébként Francis Ro gallé amerikai űrrepülési szakembei találta fel. Olyan szerkezetet terve zett, amely a gyakorlatban Is kiállta a próbát. A szárnyak szélessége 6—9 méter, a pilóta a kerethez erősített háromszög alakú rúdba kapaszkodik, testsúlyának áthelyezésével és moz­dulataival Irányítja és ellenőrzi sa­lát sárkányrepülését. Kedvező széljá­rás esetén sokáig a levegőben tudja tartani a „gépet“, és óránként hatvan kilométeres sebességgel képes halad­ni. De lássuk csak, mit mond erről Bili Moyes. Az én repülő emberem a megbeszélt Időpontban munkaru hában fogad, s rögtön előveszt a róla készült fényképeket. — Látja — mondja — ezek itt tisz­ta felvételek. Legalábbis nekem nem |6k. Én tanulmányozom a képeket Megállapítom, hol a hiba, mit kell kijavítani a szerkezeten. Hiába kérem a fotósoktól, hogy akkor kapjanak le. amikor fordulokl — Ott a sarokban, az a maga sár kánya? — Igen, megmutatom. Körbejárom, tsürizem. — Ennek például ml a baja? — Nem elég feszes rajta a vászon. Ismét leülünk. — Hol legnépszerűbb a sárkányre hű lés? — Amerikában kilencezer, nálunk kétezer versenyző van. Főleg Victo riában és Új Dél Wales ben. Szeretik Angliában, Ausztriában, Olaszország ban, ás Franciaországban Is. — Minden korbarf űzhető? — igen, de én csak tizenhat éven f felülieknek ajánlom, mikor a vezető már ura a helyzetnek. — Milyen tulajdonságok kellenek a sárkányrepüléshez? — Mindenekelőtt bátorság, jó flzH kum, szellemi készenlét, műszaki Is­meret. — Igaz az, hogy itt különleges en gedély szükséges? — Természetesen, mert hiába be szél Harman, ez sokkal nehezebb, mint az autóvezetés. Eleinte bárki re­pülhet a saját szakállára, de az ausz trál kormány okult a keserű tapasz falatokon, és most már csak az száll hat magasba, aki megszerezte a kü lönleges repülési jogosítványt. Sót, szigorúan szabályozzák az útvonala­kat Is. Nem szabad repülnünk lakó épületek szomszédságában, a felhők között és a valódi repülők járátai számára fenntartott légiutak közelé­ben. — ön ugyebár világbajnok? — Igen, s a fiam Is az. — Lediktálna néhány rekordot? — Kérem... a sárkányrepülő csak akkor rajtol hegyről, szikláról vagy dombról, ha kedvező a széljárás. A leggyakoribb, hogy motorcsónak húz za be, vagy a repülő emeli magasba. Az eíső motorcsónakos világrekordot én állítottam fel, 4750 foot-el (1463 méter), a repülőst pedig 500 foot-ig (154 méter) húznak bennünket, majd utunkra engednek. A távolsági világ rekordot egy amerikai tartja 105 mér­földdel, akinek a honfitársa 1 órái volt egyfolytában a levegőben. Az első világbajnokságot 1974-ben aj első Európa-.bajnokságot 1975-beii rendezték meg, tehát még fiatal spor tágnak számit. No és amire még az olvásók kíváncsiak: egy sárkányre pülő 900—1000 dollárba kerül. H. T. Új labdarúgó — emlékverseny Június végén, Stefan Sapár, a nttral Plastika labdarúgó-szakosztályának az elnöke ünnepi külsőségek között ü] labdarúgóversenyt nyitott meg: a szi­geti pályán Ifjúsági csapatok küzdöttek a Balázs László Emlékversenyen. Balázs László Rév-utcai proletárfiú volt, aki gyermekkorától nagy kedvvel rúgta a bőrlabdát. Később az AC Nítra csapatában játszott, majd ugyanott ed- zősködött. Élete utolsó éveiben a fia­talok nevelésével foglalkozott. 0 volt az Ifik kedvelt Laci bácsija, akire ma Is szeretettel gondolnak vissza. Bár a berencsl (Branő) Jednota bolt vezetője voi(t, amint csak tehette, sietett a szi­geti pályára. Ott érezte dnagát a leg­jobban. Tavaly halt meg 71 éves korá­ban.' — Már a sírja fölött elhatároztuk, hogy megörökítjük a szerény, de annál kiválóbb sportember emlékét — mon­dotta Stefan Sapár, aki egyúttal az új torna Igazgatója. — Ezentúl minden év­ben megrendezzük az emlékversenyt, a későbbi években talán nemzetközi rész­vétellel. Miroslav Lauko, a torna titkára ar­ról tájékoztatott, hogy a kétnapos tor­nán a hazai Plastika juniorjain kívül a Spartak Jihlava, TJ Topofíany, Spar­tak Vráble, DruZstevnik Zbehy, Elektro- svlt Nővé Zámky, Spartak Komárno és Slovan Hlohovec csapatai vettek részt. A nagy számú közönség előtt a győ­zelmet a Plastika csapata szerezte mag, amely a döntőben 20 arányú győzel­met aratott a Spaiiak (ihlava -’gyütte- se fölött. Mai iunvölgyi László <

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents