Új Ifjúság, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-07-25 / 30. szám
!2HEBBZSZ£ I A kosztümök és hangszerek nagyobbik részét már becsomagolták. A maradék is rövidesen útnak indul Havannába. A KISZ Központi Művészegyüttesének poggyásza harminc láda súlya két és fél tonna. Az együttes tagjai kilencedszer kelnek útra. Azaz, 1951-től ez lesz a kilencedik Világifjúsági Találkozó, amelyen részt vesznek. A táncosoknak és a rajkóknak valósággal bérletük van a VIT-re. Művészeti dijaikat aligha győznék megszámolni. Csak Szófiában hármat kaptak egy tánckompozicióra: a koreográfus, a tánckar és a szólista táncosok. Van hát mire visszatekinteni. ' Most a készülődés lázában élnek. Az együttes Rotten- bilier utcai székházában nagy a forgalom. A házi szín pádon rajkók és táncosok váltják egymást, aztán a próbatermekben gyakorolnák. Amolyan edzésféle ez. csak hát a művészeti munkában a teljesítményeket nem gólokkal, másodpercekkel és centiméterekkel mérik. A felkészülés iskolapéldáját summázzák ezek a napok. A folyosókon nem látni csellengő rajkót. Hangszereikké] úgy cikáznak egyik helyiségből a másikba, mintha máris Havannában lennének, a napi öt-hat fellépés sűrűjében. A táncosok is túl vannak már a nehezén. Nemcsak * a repertoárszámokat tisztázzák újra és újra, hanern^Égg iabb kompozíciókat is tanulnak. Hogy Havannában Is rácsodálkozzanak a lányok kalocsai üreges táncára, a fiúk pontozójára. — Nagy demonstráció és .vígasság lesz — mondják az utazók. — Politikai hUvallás és o1 művészeti bemutatók, ahol az elkötelezettség 6.« a jókedv, az ff lúság békevágya és akcióegysége egyszerre érvényest!1 Az utolsó percig dolgozunk, nem valihatunk sfegyent Havannában. Es készülődik a tízéves kisprímás a magyar delegáció legfiatalabS tagja. A hegedű szinte odanőtt-az illához, érzi, tud]« hogy fellépése & meglepetések közé A szelíden pihenő krokodil alakját formázó karibi sziget, Kuba kultúrája kél kontinens — a harcos, hódító fehér Európa s a középkor sötét, misztikus fekete Afrikája — találkozásának és öleLkezö összefonódásának örökségein nőtt ki a napvilágra. v KILENCEDSZER A FESZTIVÁLRA nyelvén szólal meg Kuba-szer te. A huszadik század — 1959 január 1-ig — az Egyesült ÄI lamok által dirigált gazdasági és társadalmi rend, az újgyar matosítás kora volt Kubában A zene= és tánckultúrában be következett modernizálás ma gáva] hozta a zene ipari fel- használását“, a kereskedelmi célokat szolgáló szórakoztató zenei Ipar kialakulását. Különösen az ország nyugati részében, elsősorban a főyárosban. Az ősi eredetű, tiszta népzene vidékre menekült. Nem vitás, ebben a „zengi toarl forradalomban“ kitűnő e- gytUtesek kovácsolődtak össze a modern táncok ekkor indul; tak ^^világhódító útjukra. A fellendülő kubai zenés színházak mellett kiválö zeneszerzők dolgoztak, ,ys a kapitalista jel legö zenelkfogyasztói igények sejc tudták Meggátolni a máig Is bines, a leg isztább zenei ha gyom íyokat őrző lírai dalmű vészei létrejöttét. Adolfo Guzman ( Rodrigo Prats neve fémjelzi egyebi k között ezt a korszakosa Az jfafrikai Eredetű vallásos zeneku: ara vij ;zavonult az i- maházakbay Eh] ez semmi köze nem 'Volt a fővárosi lokálok vodu bemutatóinak, amelyeke! ügyes menedz erek a Haitin dívott, vad vodu vallási szer tartások" „honosításával“ afri kai uépmüvé&eti hagyománynak neveztek hamis és ízlés telep; látványosságként táriák a néző elé. AZ ŐSÍ DALLAM TOVÁBB ÉL gjtfí Igazi zene és tánc termá szetesen tovább élt. Megszólalt az egyszerű emberek családi íliinepein, énekelték és járták a [falusi karneválokon, dallama felhangzott a népi trubadúrok hangszerein. , t ’vla — a fiatalok változó ze 1 Ízlése mellett — a Kubai ztársasSgban rangjához mél- ) él tovább az ősi zenekül |úra. A híres Moncada-együt- les, a nemzetközi hírű Pablo Milanes vagy Silvlo Rodriguez mai időket idéző modern hangszerekre írt dalaiból csakúgy kicsendül az ősi hang, mint a Los Papines hagyományos ze nejéből. A főváros környékén és vidéken fiatal munkásembe rek, diákok kutatják az afrikai és hlspánial eredetű zenei és tánchagyományokat. A zene Kubában az élet min den területét áthatja, a tánc az élet természetes hozzátartozója nemre és életkorra való tekintet nélkül. Kiírthatatlan és élő tartozéka az egyetemes kultúrának, ugyanabból a sok I szálú, ősi keveredésből ered. I amely nemzője volt a kultúra, más ágainak, magának a ku- j bai népnek is. Fort Péter RABSZOLGAHAJŐN ÉRKEZETT ■ Ltó hajók szivarra1 földrész ezüsttel a tértek adridi és t énekeit. tánca .lat hoztak. A hajófenéken helykíméio gazdagossággal ol fektetett ^és összeláncolt fekete testmben pedig fái dalmas ősi djfflamokat, itt soha nem hallott dobok dubörgé= "- fényesre kivilágított, oszlopos udvarházakban, palotákban felcsendült a finomkodó zene, é® a náddal fedett ralszolgaistállőkban a dobok kelt« életre, érthetetlen, fúr-- csa ritmusú ének hangzott fel. A fülek és a lelkek mindkettőt kénytelenek voltak befftg gadnij És mindez nem,ín o- lyan régen ykezdódött, alig több, mint négyszáz esztende je- ‘eV? Kuba 1700-as évek vígéig a latin-amerikai tőrtmelmj u- tak tranzitmegállója «pH.- Az első inépszámláláí- 1774-ben mindössze 172 020 lelki* lajstromozott. Természetes?« mar éltek rabszolgák a szigeten, mintegyv harmificezren, s a fehér többség mellett a jk jland vágy, a politika vihara sok e- zer szabad kevertvérüt vetett a szigetre az újvilág szigeteiről, a kontinens éfltti rá széről \ és máshonnan, ^feárt közösségben «lő rabszleái mellett a fehér kriolIőW társasagában színes, meghatározatlan családfák terebélyesedtek ki és fonódtak össze — nyll- tan-titokban-kényes európai nemzetségekkel. GITÁR, DOB, HEGEDŰ A kubai zene elsősorbai^^BÍ nyol eredetű. A XVII— XVIil. századi kubai földműves a faluközösségben hispánial eredetű dallamokat pengetett a maga kedvére formálva. Később a városi zenész — nem felejtve el spanyolhon dalainak harmóniáit — franciásan cifrázta a muzsikát. A XVIII. század alkonyán és a XIX. század elaá jen a jobb társaságokban ott volta* a Haitiről elmenekült francia birtokosok, akik a kávén klvú] kottáikat Is magukkal1 menekítették a szabadság 'm vágVő íab3Zolgák WSl A ze- nfekaw&ban feltiaijf..#,-i»jgj|0£r a tumba francesa, a francia dob, a táncban a négyes. Am a ritmus és a dallam, a pur mesteri !rBtra&CT5‘',‘ nem spanyol, nem francia — már ku- bkl. És nem soká váratott magára az újabb „vérátömlesztés“, a rumbában, a boleróbán és a csacsacsában kiteljesedő modern kubai zene másik kovásza, az addig elszigetelt néger zene (a rabszolgaközössé gek zenéje.) 1 azonban e- hlányi’k és Igbáboz, az utak és hiányozni f^: az pslakó tal________ az üzenetek urá-. no és siboney Indiánok dala. hoz, Ob? tálához, a föld és az E dalokjfp. első ' ‘spanyol hő emberi- 'i^teremtőjéhez, az ö- ditók nallosai alatt: az éneke, rök -.yáhoZj Jemajához és seUegyütt hullottak a halálba *8g< noz, az i^fl»faM^U^^^^Í,omtalanul. ár szőlő dalok sok-sok «évesedig a maguk érintetlenmáivos a zene - fegyver ú) nyelv és a frissen megismert katolikus vallás azonban a zene, a dal a XIX. szá lassan .megszentelte“ a feke- zad #£éin fegyverré élesült a te lsteneket^^pv énekekben Spanyolország ellen vívott hét egyre több lett a kubai szó felszabadító háborúban. A fe- joruba és katolikus szentek ta hér és színes bőrű mambik har láltak egymásra a fohászban Ci dalaiból jól ismert ritmusok Az állatbőrökből, pálmahán- keményedtek Indulókká. A taa- csokből, magokból készült zaflság — s ez máig sem mú- hangszerek mellett a szegé- lő, szép hagyománya a kubai nyék népünnepélyein Is egyre zenei kultúrának — a száza gyakrabban pendült meg a fe-. dós történelmi viharokban ösz- kete kezekben is a gitár. Aval- szeötvöződött. hazai harmóniák
