Új Ifjúság, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1978-06-20 / 25. szám

6 m— BATTA GYÖRGY: „Lehet, hogy a Brazília — Peru mér­kőzés szellemes focit, sziporkás játékot hoz, és a nagy küzdelembe Pele utódai győznek. Még néhány óra, és lezajlik ez a találkozó is. Most viszont, amikor ezeket a sorokat from, még csak keserűséget és csalódást szer­zett számomra a brazil csapat. Már a világbajnokság előtti, európai portyán feltűnt, mennyire más stílust erőltetnek magukra Rivelinoék. A brazilok — csakúgy, mint a magyarok — képtelenek az erőszakos, kemény, szoros emberfogásra épülő játék­modort egy mérkőzésen át játszani. Nem ilyenek a ha­gyományaik, nem ilyen a mentalitásuk. Úgy látszik, így próbáltak meg haladni a korral, ennek viszont az lett az eredménye, hogy majdnem kiestek a csoportmérkőzé­sek szűrőjén. A brazilok legnagyobb előnye és erénye mindig is a játékosság volt, az alkotás öröme, a váratlan megoldások megálmodása, és a sok-sok sziporkázó csel. Mindehhez páratlanul tökéletes rúgótechnika és könnyed mozgás járult. Most, a világbajnokság három eddigi találkozó­ján — kivéve talán az osztrákok elleni második félidőt — csupa görcs volt a játékuk. Lehet, hogy. Peru ellen elég lenne az a taktikai uta­sítás: játsszatok és győzzetek! Lehet azonban, hogy a görcstől nem tudnak már megszabadulni. A brazilok eddigi játékáról az ország egyik legtehetségesebb lab­darúgójának,. Szikorának valamikori kesergése jut eszem­be: „Egyre több védőfeladattal bíznak meg. Üldöznöm, zavarnom kell a középpályán az ellenfél csatárait. Én ezt nem szeretem. Alkotni akarok, kigondolni valamit a pályán. Utálom a védekezést.“ GÖGH KALMAN, a csehszlovák labdarúgó-válogatott tag­ja: „Még a világbajnokság előtt azt mondtam az olaszok­ról, hogy biztonságos játékra törekednek, és tudnak is így játszani. Az olasz liga is ilyen, senki nem akar ki­kapni, jobb a gólnélküli döntetlen, mint bármilyen ve­reség. Az olaszoknak tehát nehéz gólt lőni, viszont ők sem ontják a gólokat.“ Most, az NSZK — Olaszország mérkőzés előtt, a három győztes olasz találkozó után látom, mennyire kedvez az azurríaknak a világbajnokság jelenlegi lebonyolítási rendszere. Vitathatatlan, kitűnően játszanak, élvezetes, jó focit nyújtanak, gólokat is lőnek és győznek. A világ- bajnokság tulajdonképpen olyan szellemben folyik, mint az olasz liga. Itt is az szerepel a legjobban, aki minden mérkőzésen a biztonságos játékra összpontosít. Az ola­szok alig kaptak gólt, védelmük megbízható, szinte tö­kéletesen záró. Támadásaik átgondoltak és kiváló egyé­niségek (például Bettega) hajtják végre. Csapatuk — mint valamikor az aranycsapat, vagy ná­lunk az Európa-bajnok együttes — egyetlen klubra épül, és ez is óriási előny. Kíváncsian várom, mi lesz tovább. Eddig nagyon élvezetes, jó focit játszanak az olaszok.“ PALÄGYI LAJOS: „Változatlanul alacsony a mérkőzé­sek színvonala. A legtöbb csapat agyonspekulált, agyon- taktíkázott futballt játszik. Ha egy héttel korábban azt írtam, hogy ez a VB-döntő semmi újat nem hozott, ak­kor most olyan értelemben helyesbítek, hogy Argentí­nában feltalálták az egyszemélyes csatársort. Ez a játékstílus különösen a svédeknél volt szembeöt­lő. A skandinávok mérkőzésein rendszerint csak Sjöberg tartózkodott elől, az ellenfél térfelén, és rajta kívül se­hol senki. Viszont az az igazság, hogy ez a Sjöberg épp elég gondot okozott még így is bármelyik csapat védel­mének. Hogy miért? Alighanem azért, mert olyan egyszerűen játszott, mintha csak Argentínában ismerkedett volna e sportág alapelemeivel. Ezzel összefüggésben még visz- sza kell térni a magyarok szereplésére, akik viszont éppen a túlspekulált, de a mai körülmények között éppen ezért meglehetősen elavult játékot erőltették. Számomra nem eléggé érthető, hogy miért erőlteti egy Töröcsik típusú játékos az öncélú cselezgetést akkor, amikor a mai védők már nem mindennek dőlnek be, és a mai játékvezetői felfogással egyenesen támogatott keménységgel könyörtelenül elválasztják a csatárt a labdától. A mostani világbajnokságon a sikeresnek mondható csapatok éppen annak köszönhetik a jó ered­ményt, hogy egy érintéses játékkal, egyszerű húzások­kal, szinte jégkorongba illő ellentámadásokkal (break) a lehető legrövidebb úton igyekeznek megközelíteni az ellenfél kapuját, és távolról leadott lövésekkel lepik meg az ellenfél kapuját, még mielőtt a védősor beavatkoz­hatna. Nem mondom, hogy ez a szebb, de mindenesetre cél­ravezetőbb. A magyar válogatott éppen annak „köszön­heti“ sikertelenségét, hogy 270 perc alatt egyetlen al­kalommal sem kísérelték meg játékosai a tizenhatoson kívülről a lövést. Az az érzésem, hogy egy kicsit önbi­zalom hiányában Is.“ Ebben az évben ünnepli tízéves fennállását a nagykürtöst (Vei. KrtIS) járás. Az eltelt tíz eszten- 'dő alatt nemcsak kiváló gazdasá­gi eredmények születtek a járás­ban. hanem a kultúra és a sport terén Is jelentős sikerek kísérik ennek a fiatal járásnak az életét. A közelmúltban tartotta meg járási konferenciáját a Honvédel­mi Szövetség. Elöljáróban leszö­gezhető, hogy a legutóbbi járási konferencia óta eltelt Időszakot figyelemreméltó, pozitív eredmé­nyek fémjelzik. Hiszen a HSZ a- lapszervezetei 246 előadást és be­szélgetést, 29 fllmelkadást szer­veztek, 63 oktatót és 56 játékve­zetőt képeztek ki, 62 propaganda akciót, 18 honvédelmi sportfellé­pést és 346 különböző versenyt rendeztek. A mezőgazdasági mun­kálatok során 10 678, az iparban 1300, a választási program tel- lesitésében és saját objektumaik építésében pedig 11 390 órát dol­goztak le társadalmi munkában. jó eredményeket értek el a la­kosság polgári védelmének, vala­mint a sorköteles fiatalok felké­szítésében. Hasonló hangnemben honvédelem KÖZÜGY szólhatunk a sorkötelesek kikép­ző központjainak tevékenységé­ről is. Az elmúlt Időszakban a kékkői (Modrg Kameii) tparltanu- 16-lskola melletti központ érte el a legjobb eredményeket. Évről évre nagyobb az érdek­lődés a honvédelmi szakkör te­vékenysége iránt, s elsősorban a lövészet, a motorlzmus és a tj- lövészet, a motorlzmus és a tö­meges honvédelmi sportok vonz zák az érdeklődőket, de az új á gazatok (búvárkodás, kutyatdomí tás stb ) Iránt Is van érdeklődés Az értékelő beszámoló az elkövet kező ldkszak feladatairól' szólva nagycn helyesen állapította meg, hogy a jövőben nagyobb gondot kell fordítani a korábban létre­jött szakkörökre, de a rádlös és modellező körökre Is, hogy leg­alább a.lövészet és a motorlzmus színvonalára kerüljenek. A jvő fontos feladatai: a többi társadalmi szervezettel való e- gyüttmüködés megjavítása, a hon­védelmi tevékenység elmélyítése, a szervező és Irányító munka megszilárdítása, a polltikat-neve. lő tevékenység rendszeres feflesz tése és a tagalap 1 bővítése. A HSZ járási konferenciáié fog­lalkozott az Ifjúsággal való e- gyüttmüködés fejlesztésével Is. Bodzsár Gyula SZISZ-KUPA Az argentin labdarúgó-világ bajnokság árnyékában zajlott le a SZISZ SZKB elnökének ku­pájáért folyó labdarúgó-torna idei évfolyama. A tornán kia­dóvállalatunk, a Smena csapa­tán kívül rajtolt még a SZISZ SZKB, a SZISZ nyugat-szlová­kiai kerületi bizottságának, és a SZISZ Ifjúsági Szolgáltatási Vállalatának a csapata. Nagy küzdelem után a kupát kiadó- vállalatunk csapata (Batta, Ba- lajti, Gallo, Istvánéin, JonáS, Kamenisty, Kováéig, Král, Mo- ravöfk, Palágyi, Stefanka ösz- szeállításban) nyerte el 4 pont­tal (6:3 gólarány) megelőzve a kerület csapatát (3:2), a SZISZ SZKB csapata 2 ponttal a har­madik lett (2:3) a Szolgáltatási Vállalat csapata előtt, amely szintén 2 pontnt (1:4) szerzett. A SZISZ SZKB csapatának me­zében mindhárom mérkőzésen, az SZKB elnöke, Michal Zozn- lák elvtárs is pályára lépett. (pl) GÄL BÉLA, Banská Byatrica: „A Banská Bystrica — Trnava ligamérkőzésen az egyik hazai támadás után a kapufán csattanó labda kilyukadt, és majdnem a háló­ban kötött ki, mert megtévesztette a trnavai kapust. Érvényes lett volna a gól, ha túljut a kapuvonalon?“ Semmi esetre sem lett volna érvényes. Hiszen ez meg­Abíró szemével MICHAL JURSA FIFA játékvezető rovata károsította volna a trnavai kapust és az egész csapa­tot, holott semmit sem vétettek a szabályok ellen. A kapus várta, hogy megfogja a labdát, a szabályosan elő írt labdát. A kilyukadt labda azonban nem felel meg az előírásoknak. De a Banská Bystrica-i csatár sem vétett a szabályok ellen. Kit lehet büntetni? Egyértelműen senkit. Ilyen esetben játékvezetői labdával folytatódik a játék. Ha a labda szabadrúgás vagy büntetőrúgás közben válik alkal inatlanná, a rúgás megismétlődik. Tehát még egyszer hangsúlyozom, hogy lyukas, alkal­matlan labdával semmi szín alatt sem lehet gólt elérni, mert az ilyen labda nem felel meg a szabályoknak. A szabályok pontosan előírják a labda méretét (a labda kerülete legfeljebb 71 cm és legalább 68 cm) és súlyét (legfeljebb 453 gramm és legalább 396 gramm). A lyukas labda természetesen nem felelhet meg az előírásoknak Mihelyt kilyukad a labda, a játékvezető köteles a mérkő­zést megállítani. Michal Jursa SZÍV NÉIKÜL NEM LEHET... A birkózószőnyegek „biro­dalmában“ újságíró aligha ta­lálhat kellemesebb beszélgető­partnert, mint Borisz Attilát, a Lokomotíva Kosice birkózóinak edzőjét. Verseny közben, előtt vagy után mindig talál módot arra, hogy emlékeiből vagy az éppen aktuális — birkózást é- rintő — kérdésekről mondjón valami érdekeset, még akkor is, ha félszemmel a szőnyeget figyeli. A birkózásról kevesen . tudnak annyit, mint éppen ő. Kávés edző mondhatja el ma­gáról, hogy annyi élversenyzőt neveit föl edzői működése so­rán, mint a kassaiak mestere. Pillanatnyilag is van jó néhány kiváló birkózója a Lokomotíva- nak, pl. a 48 kilós csehszlovák bajnok, Líkér Laci, Kliméák 57 kilóban ugyancsak országos bajnok, Vozár Ottó is nyert már nagy nemzetközi versenyt, Juhász Gabi az EB-nek beillő budapesti Felszabadulási Em­lékversenyen második lett, ez idén ás egy új tehetség a 82 kilóban: Szabó. Az ö mozgását különösen féltő gonddal figye­li a mester ... — Nagyot fejlődött, különö­sen technikailag, az akarata is javult, fizikailag pedig össze sem lehet hasonlítani az egy évvel ezelőtti birkózóval. Ha továbbra is ilyen lelkes lesz, szép jövő vár rá. A lehetőségei megvannak. Ami a lehetőségeket illeti, nemesak Szabónak vannak meg, hanem a „Loki“ vala­mennyi birkózójának. Borisz At­tila azonban igazi sportember­hez méltó szemlélettel, az ed digi eredmények ellenére elé­gedetlen... Mintha kitalálta volna, mire gondoltam, mert kérdés nélkül így folytatja a beszélgetést: — Ahhoz, hogy még tovább lépjünk, elsősorban maximáli­san ki kellene használni mos­tani lehetőségeinket. Ha pedig — és ez a további célunk — fel akarunk zárkózni a nemzet­közi élmezőnyhöz, akkor a fiúknak nagyon sok lapát sze­net kell „rátenniük“, hogy a tüzűk jobban lobogjon... En­nek szívügynek is kell lennie! Nem mondom, hogy nem szív­ügyük a fiúknak, de néha hi­ányzik belőlük az a „csaka zértis“, ami esetleg az ellen­félben megvan, és az ered­ményhirdetéskor aztán megmu­tatkozik ... Nálam csakis o- lyanok birkózhatnak, akik sze­retik ezt a sportágat, mert a- dódnak olyan helyzetek, ami­kor a lehetetlent is meg kell próbálnia egy versenyzőnek .. . — Valahogy úgy, mint annak idején maga Borisz Attila tet­te — vetem közbe, hisz a ré­gi birkózók még ma sem felej­tették el, hogyan tudott annak idején a „mester“ hajtani... — Hát, ami azt illeti, ne­kem ilyen lehetőségeim nem voltak. Én a „gottwaldi“ ifjú­sághoz tartozom, és nekünk rengeteget kellett dolgoznunk, a haza épftése úgy kívánta. Ha megjelent valamilyen kiáltvány, mi azonnal mentünk. Mentünk a Barátság-vasútvonalat építe­ni, az Ifjúsági vasútvonalat, az alagutakat... A felhívást kö vető napon már jelentkeztünk, feltéve, ha nem voltunk már valamelyik építkezésen. Én mű­bútorasztalos vagyok, mégis mentem. Nem voltak nekem tá­volról sem olyan lehetőségeim, mint a birkózóimnak most. Egy birkózó ugye sokat eszik, ne­kem meg messze földön híres étvágyam volt, és ehhez kere­set kellett. Azzal senki sem törődött, hogy egy ' időben én voltam az egyedüli koáicei vá­logatott birkózó, és volt-e mi­ből megélnem! Ezt nem pa­naszként mondom, mert na­gyon nehéz helyzetben voltak az én edzőim, meg az akkori sportvezetők. Edzőm, Nagy La­ci bácsi például, egy személy­ben volt még szakosztályveze­tő, sportszervező, adminisztra tív munkaerő... Én egyébként ig egy ötgyerekes családból származom, édesanyám, édesa­pám megrokkantak, mi pedig korán szétszéledtünk, magamra voltam utalva. Mikor aztán ab­bahagytam a versenyzést, arra törekedtem, hogy részemről mindent megadhassak a fiúk­nak! Később aztán az állami szervek megteremtették a ma gasszintü sportolási követel­mények lehetőségeit. Verseny­zőim szinte el sem hiszik, he ilyesmiről beszélek, hisz mi annak idején az jlyen lehető­ségekről még álmodni sem mertünk. Közben megszakad a beszel getés, mert a szőnyegen az e- gyik tanítvány, az 52 kilós Ka- pnlka kényszeríti „hídba“ ku­bai ellenfelét, az edző mintha szintén a szőnyegen lenne, úgy feszülnek meg izmai. — Hol is hagytam abba? — kérdi inkább csak magától, majd Így folytatja. Sokkal job­bak tehát a lehetőségek, a bir­kózás meg azóta sokkal nehe­zebb lett, sokkal intenzivebb, eseménydúsabb. így hát napja­ink birkózása izgalmasabb, mint az én időmben volt, vagy akár csak néhány évvel ezelőtt A legszembetűnőbb változás gyorsaságbeli különbség, tér mészetesen a mai birkózás ja vára. A versenyző, aki manap ság ki akar emelkedni az át lag mezőnyből, kénytelen sok kai többet edzeni. Én nem va gyök hive, hogy egyértelműen elfogadjam: a mai fiataloknak könnyű. Sokkal jobbak a fel­tételeik, de a követelményeik is nagyobbak. Most is érvé­nyes, hogy csak „az menjen a jégre“, aki nem fél nagyon so­kat dolgozni.. .1 Tanítványai tv úgy tűnik — tisztában vannak az utóbbival. M'S':' OS Ka. /16a. a Lukuniütiva birkózója (sz.uiue.i) kubai , ólé­vel küzd. Súkup felvételt»

Next

/
Thumbnails
Contents