Új Ifjúság, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-06-20 / 25. szám
T udom, nem szereti az ölve ksó be mindjárt a címben előtördul egy kevésbé is meri szó, de Kazahsztánról szóló írásomnak nem találtam a lenti nél találóbb címet. Az űrhajó szín te hozzátartozik már a mindenna pi életünkhöz, hiszen havonta hal lünk, olvasunk újabb és újabb űr sikerekről. Ez a szó tehát nem szorul magyarázatra, csupán any nyit, hogy miért került írásom legelejére, Azért, mert Kazahsztán területéről indulnak útnak a szov |et és nemcsak a szovjet űrhajó sok a világűr titkainak felkutató sára, és itt Is érnek földet. — M, az a jurta? — kérdezi a lányom amikor távoli utamon szerzett élményeimről mesélek neki. — Ez is hozzátartozott a kazah nép mindennapi életéhez. Évszázadokon keresztül ebben a nemezből készült favázas, kerek sátorban éltek. Amikor egy csehszlovák újságírócsoport tagjaként elindultam a Szovjetunióba, Kazahsztánról any- nyit tudtam, hogy az a Szovjetunió területileg második legnagyobb tagállama a Volga torkolat- vidékétől Belső Ázsiáig húzódik. Nyugat Szibéria déli és Szovjet- Közép Ázsia északi részén. Többek között Kínával Is határos. Területe húszszor nagyobb, mint a hazánké és lakosainak száma ebben az évben előreláthatólag eléri a 15 milliót. Szovjetuniót, a sok nemzetiségű országok között szokás emlegetni. Nemcsak az ország ad hazát a több mint száz nemzetiségnek, hanem az egyes szövetségi köztársaságok keretén belül Is számos nemzetiség él. tgy van ez a Kazah Szovjet Szocialista Köztársaságban ts, ahol kazahokon kívül élnek oroszok, ukránok, tatárok, üzbégek, dungánok, ujgurok, de nem ts sorolom tovább, mert kö zei félszáz nemzetiség él. Tudtam azt Is, hogy az Októberi Forradalom előtt a lakosság 98 százaléka Írástudatlan volt, és az akkori szociológusok azt jósolták, hogy 2600 évre lesz szükség ahhoz, hogy a kazahok utolérjék az európai népek színvonalát. Hatvan év telt el azóta, de erről majd később.-Mondom, sok mindent tudtam Kazahsztánról mielőtt Moszkvában kollégáimmal együtt beszálltam a repülőgépbe, mégis meglepett, a- mlt az országban tapasztaltam. OTBAN ALMA ATA FELÉ Moszkvai Idő szerint 21,45 óra-, kor Indultunk el a szovjet főváros Ukrajna nevű szállodájából a repülőtérre. Az autópályán fél 6- ráig tartott, amíg megtettük az ötven kilométeres távolságot, előző lakhelyünk és a gyemogyedo- vöt repülőtér között. Innét Indulnak a belföldi járatok a Szovjetunió minden nagyobb városába. Hatalmas a forgalom a nap minden órájában. Minket külföldieket, előbb ültettek be a gépbe, mint a beltöldi utasokat. — Vendégek mindig előnyben részesülnek, magyarázták a mosolygó légikisasz- szonyok. Mielőtt az !L—62-es jelzésű 168 személyt befogadó óriásgép a magasba emelkedett volna, a repülőgép hangszóróiból kellemes zene áradt. Egyszeresek félbe sza kadt a zene, a repülőgép személyzete üdvözölte a csehszlovák újságírókat, de különös tisztelettel és szeretettel köszöntve kollégánkat, Bohuslav Frí'tzet, a prágai Li dóvá demokrácia című napilap belpolitikai rovatának vezetőjét, aki éppen akkor töltötte be 50. életévét. A házi, akarom mondani a repülőgépi ünneplés hivatalos része ezzel be is zárult, mert felbúgtak a gép hatalmas motorjai, és a levegőbe emelkedtünk. A folytatásra csak a 9500 méter ma gasságban került sor, amikor már simán, szálltunk úticélunk felé. Pezsgés üvegek durrantak, és nem csak a pilóták, a légikisasszonyok gratuláltak kollégánknak, hanem a körülöttünk ülők Is nyújtották a jobbjukat, hogy kifejezzék jókí vánságalkat. Magasból messze látni. Kilenc- kilométeres magasságban korán kel a Nap. Előttünk az égalja vl iágaskék lett, a világoskék alatl aranyszín ragyogott, s ha az ab lakon visszanéztem Nyugat felé. Nikara Bakirovna Abajeva, a Legfelsőbb Szovjet titkára mindegyike szuverén állam, a- melynek saját alkotmánya van. E- zek az alkotmányok összhangban vannak a Szovjetunió alkotmányával, egyszersmind tükrözik az Illető köztársaság sajátosságait. E- zért a szovjet alkotmány elfogadása nyomén természetszerűen új ■ö Cl • A JURTÁTÓL az ŰRHAJÓIG r egy-egy csillag még pislákolt. Hajnal van, menthetetlenül hajnal van éjszaka egy őrekor persze közép-európai Időszámítás szerint. Alattunk bizonyára már csicseregnek a madarak, itt fenn pedig a gép légturbinás motorjainak monoton zúgását hallom, mely csak akkor erősödik fel, ha sűrűbb légrétegekbe markol. Kedvem volna megkérni a pilótákat, hogy ereszkedjenek le alacsonyabbra, törjük át a felhőiket, hogy minél előbb megláthassam a napfelkeltét. Hiába Is kérném meg őket, nem tehetik, mert a gép az előre megszabott korridor szerint közlekedik. Az órámra pillantok: egy őrá öt percet mutat. Még hatvan percnyi repülőút van előttünk és Kazahsztán fővárosában, Alma-Atában érünk földet. Alattunk már ritkulnak a felhők, egy-egy falu körvonalai Is kirajzolódnak. Amikor útprogramunkat megkaptuk, őszintén mondom, kicsit mérgelődtünk emiatt az éjszakai utazás miatt, de a látvány kárpótolt bennünket a nem alvásért. A hármas sorban ülő utastársaim ébredeznek, hiszen már van látnivaló. Fél kettő előtt öt perccel (közép-európai Idő szerint) a Napsugarai áttörik a felhőket, és az életet adő égitest sztnaranyként ragyog a láthatáron. Ideje lenne már a helyi Időszámítás szerint az órámat öt órával előbbre Igazítanom, hogy ne kelljen minduntalan átszámítást végeznem. Öncélunk első állomására érkeztünk, Alma-Atában landol a gép. Előttünk hatalmas héfödte hegycsúcsok, lent a városban virágba szöknek a fák. Látnivaló van e- lég. A VAROS KITÁRJA KAPUIT Szemünkből már régen elszökött az álom, amikor földet értünk. Az űjságlrószövetség képviselői vártak bennünket, akik tér mészetesen a vendéglátók udva riasságával tették tol a kérdést. — Pihenni szeretnétek vagy Is merkedni az emberekkel, a város sál? — Rövid az idő — feleltük szinte kórusban. — kicsit pihe nünk és azután állunk a rendel kezéstekre. — örülünk, mert délben a "Ka zah Szovjet Szocialista Köztársa ság Legfelsőbb Szovjetjének a tit kára vár benneteket. Mivel ott-tartózkodásunk ideje alatt folyt a vita az egyes köz társaságok alkotmányairól, termé szetes, hogy Nikara Bakirovna Abajeva a Legfelsőbb Szovjet tit kára erre terelte a szót. — Önök előtt Ismert, hogy 1977 októberében elfogadták a Szovjet unió új alkotmányát. Azt is tud ják, hogy a Szovjetunió szövetsé gi állam; tizenöt szövetségi köztársaságból áll. E köztársaságok A jurta modern változata, ahová a kazahuk most már csak vendégségbe járnak. Kulturális központ Alma-Atában Kazah asszony gyermekkel köztársasági alkotmányokat kellett kidolgozni. Minden szövetségi köztársaság alkotmánya számos o- lyan fontos tételt rögzít, amely összességében szuverenitását jellemzi. Ilyen mindenekelőtt az a tény, hogy a Szovjetunióhoz való csatlakozás önkéntes. Minden köztársaság alkotmánya kimondja, hogy a tagállamnak joga van a szabad kívánásra az SZSZK-ból. Az alkotmány kimondja továbbá azt Is, hogy a köztársaság területe az adott: tagállam beleegyezése nélkül nem választható meg. Az államhatalmat a kérdések széles körében a köztársaság önállóan gyakorolja. A köztársaság maga határozza meg közigazgatási felosztását, törvényeket hoz, ellenőrzi a területén működő szövetségi alárendeltségű vállalatok, intéz.- mények és szervezetek tevékenységét, és saját bírósági rendszere van. A szövetségi köztársaságok-, ■ nak joguk van kapcsolatba lépni külföldi államokkal és nemzetközi szervezetekkel. ■ Szorgalmasan Jegyzeteltünk,, fényképeztünk. Nem szokás sug- dolőzni hivatalos fogadásokon, de én mégis megkockáztattam, és kollégámnak Karel Vaneknak, a Rudé právö szerkesztőjének tudomására hoztam, hogy a hölgy Ismerős nekem. Mint minden találkozás alkalmával, itt is számtalan kérdés- hangzott el a rövid bevezető u- tón. — Járt ön már Csehszlovákiában? — tettem fel áz első kérdést. — Tudtam, hogy kíváncsi újságírókkal állok szemben, és azért nem árultam el mindjárt a beszélgetés legelején, hogy jól ismerem az önök hazáját. A Kazahi Állami Népi Együttessel jártam Csehszlovákiában. — Mint táncos? Nem, válaszolja mosolyogva, — mint kísérő. Akkor még a párt területi bizottságán dolgoztam. Nem a kíváncsiság vezetett, hanem határozottan emlékeztem rá, hogy mi már valahol találkoztunk. Igen, így van. Azon a búcsúvacsorán váltottunk néhány szót, melyet az együttes vendég- szereplése alkalmából adtak Csehszlovákiában. Hogy milyen kicsi- f.‘ a világi. Akkor - valóban úgy bú- csúztunk egymástól, hogy többé nem találkozunk. És most itt, Alma Atában, a Legfelsőbb Szovjet épületében Nikara Bakirovna A- bajeva oly tisztelettel és olyan lelkesedéssel beszél hazájának fej-: lődéséről, hogy; szinte megfeledkezik a hivatalos fogadtatásról.' Felkel az asztaltól, a térképhez * megy, gondolatban bejárja a Kasz- pi-mélyföldet, a Volga és a Man- gislak-félsziget közötti vidéket, á Kizij-kum nevű sivatagot, a Tien- san nevű hegység 6000 méteres vonulatait. Mindig haraijudtánj az adatok-' ra, mindig azt állítottam; hogy a számok mögött- elveszik a lényeg', de ha az ember azt hallja, hogy a köztársaság területén a forradalom előtt 22 olyan ember volt, aki magasabb műveltségre tett szert, és ma ezeknek a .szórtja,,,, 926 000, akkor akarva, akaratlanul'; is, jegyzi a számokat. Három város, volt a NOSZF előtt, most nyolcvanöt, 26000 üzem, illetve gyár ontja a legkülönbözőbb termékeket. Kereskedelmi kapcsolatot tartanak fenn a világ 86 országával és '30Q,,félel'l.i'éf.mékelt exportálnak, KéíszáZbúszezér traktor- műveli a föleiét, és 109 000 kombájn takarítja be a termést, : Harmincezer a tudományos dől gőzök száma, 35 ezer az örvös és. 120 ezer egészségügyi középkáder van az országban. Huszonhét~ hivatásos színház várja a közönséget, és mosl készülnek a 28. me.g-r nyitására, amely német nyelvű1 lesz. Mesterséges holdak biztosít1.; ják, hogy a tv adásait az egész.' ország területén élvezhessék. Nem is sorolom tovább áz adatokat. Félő, hogy a számok rengetegében elvesz az alkótŐ em bér. Az az ember, akiről azj ál lították, hogy 2600 évre lesz ázük sége ahhoz, hogy utolérje á kö zépeurópal ember színvonalát. Csupán hatvan év telt el, és ez.' már megcáfolta a szociológusok1 állítását. ij •• - i fia:: CSIKMAK IMRE , 'T' '
