Új Ifjúság, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1978-01-17 / 3. szám

A CSKP XV. kongresszusa külgazda­sági kapcsolataink fejlesztésének fontosságát jellemezve a követke­zőket hangsúlyozta: Népgazdaságunk di­namikus fejlesztésének legfontosabb elő­feltétele a nemzetközi munkamegosztás­ba való bekapcsolódás elmélyítése“. Ma­gyarán szólva ez azt jelenti, hogy a CSSZSZK népgazdaságának alapvető problémáit, a hatékonyság növelésével összefüggő kérdéseket csak úgy tudjuk sikeresen megoldani, ha hazánk intenzí­ven bekapcsolódik a szocialista gazdasá­gi integráció folyamatába. Egyúttal az is tény, hogy népgazdaságunk szoros kö­tődése a szovjet népgazdasághoz, annak hatalmas tudományos-műszaki, termelési, nyersanyag- és energiabázisához — mint ahogy azt a kongresszusi dokumentumok is megállapították — „biztosítja a CSSZSZK gazdasági fejlődésének stabili­tását és dinamikáját“. FONTOS STABILIZÁCIÓS TÉNYEZŐ A szocialista integráció megvalósulá­sa számos területen észlelhető, az aláb­biakban csak néhányat veszünk szem­ügyre. Fontos szerepük van pl, a sok­oldalú integrációs intézkedéseknek, a tervek összehangolásának és az együtt­működési szerződések megkötésének. A KGST tagországok a hatodik ötéves terv­időszak első éveiben nagy eredményeket értek el a nemzetközi együttműködés fej­lesztésében. Meggyőződhettünk róla, hogy az ilyen együttműködés a népgaz­daságfejlesztés fontos stabilizációs té­nyezője. Ennek jelentősége különösen napjainkban, a tőkés országokat sújtó válságok időszakában domborodik ki. A szocialista integráció gyorsan fejlődik, és e folyamatban minőségileg új irány­Hazánk és a nemzetközi MUNKAMEGOSZTÁS zatok érvényesülnek. Jól tükröződnek benne a tudományos-műszaki forradalom vívmányai, megnyilvánul itt a szocialis­ta közösség gazdasági erejének gyors növekedése. így egyre több tagállam megkezdhette a fejlett szocialista társa­dalom építését. A szocialista országok lakossága egyre több és jobb terméket igényel, így fokozódnak az új együttmű­ködési formák iránti igények is. Jő pél­da ennek illusztrálására, a tagországok közös nyersanyag-kiaknázása és a nagy­üzemek közös eszközökkel való építése. A kooperáció, az ágazatok közötti e- gyüttműködés és a szakosítás is fontos tényező a nemzetközi munkamegosz­tásban. De nemcsak erről van szó. A szocialista országok az iparosítás idő­szakában hasonló gazdasági szerkezetet alakítottak ki, és így az exportjukban is hasonló irányzatok érvényesülnek. Fi­gyelemre méltó jelenség, hogy minden KGST-tagország kivitelében növekszik a gépek és a gépipari termékek részará­nya. A szocialista importőrök egyre igé­nyesebbek, így számunkra sem könnyű feladat — pedig fejlett gépiparral ren­delkezünk — a KGST-tagországokba irá­nyuló gép- és gépipari termékexport részarányának megfelelő színvonalon va­ló tartása. A CSKP KB 3. plénuma alapo­san megvizsgálta, elemezte a gép- és kohóipar helyzetét, és az egyik legfon­tosabb feladatnak az export hatékony­ságának növelését jelölte meg. V. Hűla elvtárs a CSKP KB 9. plénumán a kö­vetkezőket állapította meg: „Népgazda­ságunk és az életszínvonal fejlesztése szempontjából az export hatékonyságá­nak növelése létfontosságú kérdés.“ Csehszlovákia hagyományosan azok kö­zé az országok közé tartozik, amelyek sikerei a nemzetközi munkamegosztás­ba való bekapcsolódástól függnek. Nap­jainkban ez fokozott mértékben érvé­nyes. Gazdasági terveink teljesítése és a párt szociálpolitikai elképzeléseinek megvalósítása tehát jelentős mértékben a külkereskedelmi sikereink függvénye. Bármennyire is fontos tényező a KGST tagországok felé irányuló külkereskedel­mi orientáció, a CSSZSZK külkereske­delmi forgalmának csaknem egyharma- dát a nem szocialista országokkal bo­nyolítja le. Ez azt jelenti, hogy terveink kidolgozásakor a szocialista közösség határain kívüli jelenségeket is figyelem­be kell vennünk. A tőkés országokat nap­jainkban válság sújtja, és más negatív jelenségek is észlelhetők (infláció, a cserearányok módosulása, fokozódó kon- fcurrenciaharc stb.). Az infláció követ­keztében drágul az import, és a nyers­anyagok drágulása kedvezőtlenebb hely­csehszlovák; - ndk vegyipari együttműködés A nemzetközi munkamegosztás a gaz­dasági fejlődés szükségszerű velejárója. A gazdasági fejlődés alacsonyabb fokán a nemzetközi munkamegosztás szűk kö­rű volt, és szinte kizárólag az országok eltérő természeti, földrajzi és éghajlati adottságain alapult. A termelőerők fej­lődése, a termelés bonyolultabbá válása és méreteinek nagyarányú bővülése a munkamegosztás magasabb formáinak életre hívásához vezetett. Vonatkozik ez elsősorban a szocialis­ta gazdasági közösségre, ahol a Kölcsö­nös Gazdasági Segítség Tanácsa révén kezdettől fogva érvényesül a kölcsönös előnyökre és segítségre, a kapcsolatok tudatos irányítására való törekvés. Kü­lönösen meggyorsult ez a folyamat 1971 óta, a tagállamok népgazdasági tervei­nek összehangolásán, koordinációján a- lapuló komplex program elfogadása óta. Újabb lendületei kapott tavaly a KGST XXX. ülésszakán, amely közös, távlati célprogramok kidolgozását szabta meg. Ezzel összhangban születnek a két- és sokoldalú megállapodások, amelyek a- lapján egyesített erővel folyik a nagy, alkalmasint egy ország anyagi képes­ségeit meghaladó üzemek és vállalatok építése, • tudomanyos-műszakl együtt­működés. A nemzetközi termelési szako­sítás lehetővé teszi, hogy az egyes ál­lamok a szerződésekben foglalt termé­kek gyártásában maximális gazdasági hatékonyságot érjenek el. A termelési kooperáció egyúttal a KGST-tagállamok gazdasági színvonalának közelítéséhez, fokozatos kiegyenlítéséhez is vezet. A nemzetközi termelési szakosítás egyút­tal lehetővé teszi a tudományos kutatá­sok eredményeinek gyors alkalmazását a gyakorlatban. Együttműködés magasabb fokon Vizsgáljuk meg e szempontból együtt­működésünk eredményeit a Német De­mokratikus Köztársasággal, különös te­kintettel a vegyipari együttműködésre. A Szovjetunió után az NDK második legjelentősebb partnerünk a tudományos- műszaki együttműködés terén. Eddig mintegy 4000 komplex tudományos do­kumentációt adtunk át a német part­nernek, és majdnem 6000 hasonlót kap­tunk tőlük. Ennek jelentőségét mérlegel­ve, tudni kell, hogy a vegyipari techno­lógiák az utóbbi évtizedekben világszer­te ugrásszerűen fejlődtek, és ma már sokka! előny ösebb a licencek vásárlása, mint a hosszadalmas kutatás. Siegfried Wagner, a bőbleni géplakatos egy hónapig Zálugíban ismerkedett a munkamódszerekkel és tapasztalatokkal. A két gyár közötti szakembercsere e- gész mindennapi jelenség. Böhlenben már cseh nvelvtanfciyamot is indítottak. Az NDK-val kOzos kutatást folytatunk például a fehérjetartalmú takarmányok kőolajból való előállítására. A hatvanas évek végén lezárult kutatási program az együttműködés révén három évvel lerö­vidült, az anyagi megtakarítás 6 millió korona. Ugyancsak közös kutatás után 1970-ben helyezték üzembe egyidőben Barnbergben és nálunk Cenínben a ce­ment száraz módszerrel történő gyártá­sára épült gyárakat. A megtakarítás itt 20 millió korona. Hosszú múltra tekint vissza a oratis- lavai Slovnaft és a schwedtl ,'petroké­zetet teremt az exportáló országok szá­mára. A konkurrenciaharc fokozódása következtében igényesebbek az importá­ló országok, tökéletesebb' termékeket, jobb szervizszolgálatot, pótalkatrész-el­látást igényelnek. A 6. ötéves tervidő­szak éifiő- éveiben- sikerült teljesítenünk a szocialista országokba irányuló export tervét, de nem mondhatjuk el ugyanezt — főleg a gép- és berendezéskivítel vi­szonylatában — a kapitalista országok felé irányuló kivitelről, _ FOKOZÓDOTT A KONKÜRRENCIA Az 1978-as évben terveinkkel összhang­ban gyorsabban (7,9 százalékkal) növel­jük az exportot. Az import növekedési üteme 6,5 százalék. A kivitel növelésé­ben a gépipar játssza a főszerepet. A tendencia érvényesítése főleg a nem szo­cialista országokkal folytatott külkeres­kedelmünkben fontos. Gépexportunkat a szocialista országok felé 10,9 százalék­kal, a nem szocialista országok felé pe­dig 18,8 százalékkal növeljük. Ez jóval több az átlagos növekedésnél. A külke­reskedelmi vállalatoknak nemcsak a partnerekkel kell együttműködniük, ha­nem a termelő vállalatokkal is, hogy a- zok rugalmasan reagáljanak a piaci igé­nyekre, és megfelelő mennyiségű — fő­leg pedig kiváló minőségű — terméket dobjanak piacra. A tőkés országok piaca ma meglehetősen ingatag, a múlt évben sem tapasztalhattunk lényegesebb gaz­dasági fellendülést. Valószínűleg 1978- ban is gyengül a konjunktúra és foko­zódik a konkurrenciaharc. Ebben az év­ben újból meggyőződhetünk arról, hogy gazdasági együttműködésünk a Szovjet­unióval és -a többi szocialista országgal milyen fontos stabilizációs tényező. J. Jak* AKCIÓ 80 Terveink értelmében hazánk mezőgazda­ságának a 8. ötéves tervidőszakban 53—55 millió tonna gabonát kell termelnie. Ez azt jelenti, hogy 1980-ban az átlagos hek- tárhozara 41—42 métermázsa lesz. A cél elérése érdekében országszerte több száz SZISZ-szervezet vetette latba erejét. Ezek közé tartozik a kromérízi járásban mű­ködő Morkovicei Élsz SZISZ-szervezete is. A kezdeményezés szinte észrevétlenül kelt életre. Öt esztendővel ezelőtt egy prá­gai vállalat — a Chemopetrol — fiataljai kiszámftották, miként lehetne növelni a hazai gabonatermelést. Rámutattak, hogy megfelelő trágyázással, jő gépesítéssel és kiváló talajelőkészítéssel néhány éven be­lül bármelyik állami gazdaságban vagy efsz-ben lényegesen növelhetők a hektár­hozamok. Sőt, rendkívül magas, 80-má- zsás hozamok is elérhetők. Az ötlettől a megvalósításig rövid volt az út, a kezde­ményezőket néhány hét múlva már további öt kollektíva követte. Akció 80 lett a moz­galom neve, amelybe a morkovicei SZISZ- tagok is' bekapcsolódtak. Noha a Chemo­petrol vállalat fiataljai' a későbbiek folya­mán felhagytak eredeti elképzeléseik meg­valósításával, az akció beindult. A morkovíceiek többéves tervet dolgoz­tak ki, és ebben az egész 6. ötéves terv feladatait meghatározták. Végső céljuk: 1980-ban már 80 mázsa gabonát betakaríta­ni egy-egy hektárról. A szövetkezet veze­tőségével együttműködve 2000 hektár szán­tóterületet vettek gondozásba, és most ezen folyik a verseny. Az 1975-ös terv végcélja ez volt: el kell érni az 50-mázsás átlagos hektárhozamot. A földet jól megmunkálták, a vetőmagot gondosan kezelték és a vetést is megfele­lően ápolták, de a verseny első évében nem sikerült valóra váltaniuk az elképzelésü­ket. Nem volt megfelelő mennyiségű és minőségű műtrágyájuk, pedig ez döntő té­nyező volt a számításaikban. A morkovicei fiatalok elégedetlenek voltak a 47-mázsás hozammal, pedig ez jó 10 mázsával több volt a szövetkezetben elért átlagnál. A* 1978-os évre még jobban felkészültek, sem­mit sem bíztak a véletlenre. Gondoskodtak elegendő műtrágyáról és vegyszerről, ta­vasszal gondosan elvégezték a vetés agro­biológiai vizsgálatait, és elküldték elem­zésre a mintákat a kromérízi agrokémiai vállalathoz. Érdemes volt jól dolgozni. No­ha az 1976-os esztendőben aszály sújtotta az országot, a morkovicei fiatalok 54- mázsás átlagos hektárhozamot értek el. A szép eredmény felvillanyozta őket, és az 1977-es évre 55-mázsás hozam elérését irányozták elő. Ekkor már gazdag tapasz­talatokkal rendelkeztek. Most már arra is ügyeltek, hogy a helyi talajviszonyoknak legmegfelelőbb fajtákat termesszék. Fél­üzemi körülmények között (tehát csak ki­sebb területen) kipróbálták pl. a Miro- novszkaja, a Jubilejna, az Iljicsovka és Száva (árpa) termesztését. Nyilvánvaló, hogy nem csupán egy év tapasztalatait vették alapul. Hiszen a kiemelkedő ered­mény a véletlen müve is lehet. A legna­gyobb hozamú fajtákat több éven keresz­tül is termesztették, közülük a legkiválób­bakat mind nagyobb területen szaporítot­ták. Tavaly már 55-mázsás hektárhozamot ér­tek el, 9 mázsával többet az egész szövet­kezet átlagánál. Az idei terv értelmében a 2000 hektáron elérik a 61-mázsás átlagos hektárhozamot. Elégedettek lehetünk az Akció 80 moz­galom eddigi eredményeivel. A nemes ver­senybe bekapcsolódott fiatalok az egész ország mezőgazdasági dolgozóinak példát mutattak. A SZISZ II. kongresszusán M. Snchomelová mérnök, a morkovicei szövet­kezet agronúmusa a következőket mon­dotta: „Az Akció 80 szocialista verseny, amelyet a SZISZ Csehországi Központi Bi­zottsága patronál — azt kívánja bebizo­nyítani öt év alatt, hogy adva vannak a reális lehetőségeink ahhoz, hogy különböző termelési feltételek között az 50-mázsás átlagos hektárhozamot egészen 80 mázsáig növeljük.“ MICHAL KOROL miai kombinát ipari-termelési és tudo­mányos-műszaki együttműködése. Közös vonásuk, hogy mind-két gyáróriás a Ba­rátság kőolajvezetéken érkező szovjet kőolajat dolgozza fel. Mintegy 23 éves a novákyi Wilhelm Pieck Vegyi Üzem és a schkopaui Buna vegyi kombinát együttműködése. A kap­csolat kezdetén a Buna a PVC gyártásá­nak egész műszaki-technológiai leírását átadta Novákynak, ahol addig gyenge minőségű PVC-t gyártottak. Összehangolt termelés Hat évvel ezelőtt kezdődött meg a két üzem kutatásainak összehangolása a pro- pilénoxid előállításában. A propilénoxid nélkülözhetetlen anyaga a poliuretánok- nak, amelyek nélkül ma el sem képzel­hető a gép- és építőipar, valamint a közszükségleti cikkek gyártása. A jövő­ben mindkét üzem tervbe vette a poliu- retánok gyártásának nagyarányú fejlesz­tését, ezért hozzáfogtak a gyártási prog­ram szakosításához. Hosszú lejáratú megállapodásokkal megosztják az alapa­nyagok előállítását, s ezzel gazdaságo­sabbá teszik a termelést. \ két ország vegyipari együttműködé­sének számos gyakorlati példája közül is a legjelentősebbek között említhetjük a záiuzi Csehszlovák-Szovjet Barátság Vegyi Müvek és az NDK-beli'böhleni ve­gyi kombinát közötti együttműködést, a- melyről a csehszlovák párt- és kormány- küldöttség legutóbbi NDK-beli látogatá­sa alkalmából Erich Honecker, az NSZEP főtitkára, az NDK Államtanácsá­nak elnöke is elismeréssel szólt. Az e- gyüttműködés meggyorsítja és olcsóbbá teszi mindkét országban az olefinprog­ram megvalósítását. Az stílének és polietilének gyártásá­hoz szükséges olefinek előállítása csak évi 300—400 ezer tonna mennyiségben gazdaságos. Ekkora gyártelep felépítése az összes kapcsolódó polimerizáló rész­legekkel együtt azonban évekig is elhú­zódna, s a műszaki berendezés időköz­ben el is avulhatna. Ezért egyezmény született, amelynek értelmében egymás­sal egyidőben megkezdődött Böhlenben egy nagy kapacitású etilénegység, u- gyanakkor Záluzíban egy polimerizáló üzemegység építése. Ugyancsak meg­kezdték a Böhlent Záluiíval összekötő 220 kilométer hosszú etilénvezeték épí­tését is. 1974 végén Böhlenben üzembe helyez­ték az etilénegységet, amelyet a közben elkészült vezetéken polemizálásra Zálu- 2íba, az ugyancsak újonnan megépült üzemegységbe továbbítanak. A beruházá­sok ilyen megosztása lehetővé tette, hogy mindkét gyárban évekkel koráb­ban meginduljon a termelés, mivel a polimerizáló gyáregység építése Böhlen­ben még jó néhány évig eltarthatott vol­na, és Záluiíban sem tudták volna u- gyanakkorra felépíteni az etilén- és po­limerizáló egységet. A nagyszabású együttműködés máso­dik szakaszában napjainkban ZáluZíban felépül az etilénegység. Böhlenben vi­szont a polimerizáló gyártásegység. Ez­zel mindkét gyárban teljessé válik a gyártási ciklus, s a jövőben az is meg­valósul, hogy a csővezetéken a szük­ségnek megfelelően bármily irányban to­vábbítsanak etilént. Ennek az együttmű­ködésnek köszönhetően 30 százalékkal csökkentek az olefingyártás termelési költségei. Az NDK-tól kapott etilén felhasználá­sával az előző ötéves terv utolsó évében, 1975-ben Záluíí 80 ezer tonna polieti­lént, 80 ezer tonna polipropilént, a nera- tovicei Spolana pedig 100 ezer tonna PVC-t állított elő, tehát lényegesen töb­bet, mint 1970-ben egész Csehszlovákiá­ban. Szovjet, csehszlovák, magyar és len­gyel összefogással épül a hallei kerü­letben a piesteritzi műtrágyagyár, mely­nek alapanyaga a szovjet földgáz. Ta­valy készült el az első reaktorja, a- melynek kapacitása napi 1360 tonna karbamid. De már épül -a második és a harmadik reaktor is. A gyár teljes ka­pacitása napi 2400 tonna főleg nitrogé- nes műtrágya lesz. A gyárnak nagyon jó kapcsolatai vannak a vágsellyei (Sa­la) Duslóval; építésében és üzemelteté­sében felhasználják a vágsellyeiek leg­jobb tapasztalatait. A vegyiparnak egyre inkább meghatá­rozó szerepe van egy ország termelési szerkezetében. A vegyipari termelés ka­pacitásától, színvonalától, sokoldalúsá­gától függ számos más ágazat termelése és fejlődése. Nem véletlen tehát, hogy a szocialista gazdasági integráció komp­lex programja is megkülönböztetett fi­gyelmet szentel ennek a kérdésnek. Ennek köszönhető, hogy a KGST-tag- államokban gyorsan fejlődik a vegyipa­ri termelés. Az előző ötéves tervben másfélszeresével növekedett. A műszá­lak termelése ugyanannyi idő alatt 45 százalékkal növekedett. A szocialista or­szágok az öt évvel korábbi 29,5 száza­lék helyett 1975-ben a világ műanyag­termelésének már 35 százalékát adták. Nálunk ma az ipari termelés 31,1 szá­zaléka jut a vegyiparra, és ez az irány­zat a jövőben is uralkodó lesz. P. L. >í'r

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents