Új Ifjúság, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-01-17 / 3. szám
1947 őszén döntő jelentőségű összecsapás következett be Szlovákiában, ahnl már hosszabb idő őta sokasodtak a politikai válság tünetei. A viszony Szlovákia Kommunista Pártja és a Demokrata Párt között — különösen az 1946. évi választások őta — állandóan romlott. A Demokrata Párt. amelynek soraiba sok volt Hlinka-párti férkőzött be, a szlovák nemzeti szervekben élvezett többségi helyzetét a kormánv'>mprani szebotálásárá, valamint a szlovák burzsoázia és a katolikus epvház pozíciójának mentesére használta fel. A reakciós erőknek sikerült Szlovákiában meghiúsítaniuk a következetes tisztogatást, és teljesen szétzilálniuk a lakosság élelmiszer ellátásának rendszerét. Az üzemekben ezért egyre gyakrabban törtek ki tiltakozó sztrájkok. A szlovákiai helyzet komolyságára Klement Gottwald Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának 1947. júniusában megtartott ülésén mutatott rá. A kommunistáknak ezt követően sikerült elérniük, hogy 1947. június 11-én a Cseh és Szlovák Nemzeti Front is foglalkozott az általános politikai helyzettel. A politikai pártok a szlovákiai államellenes elemek felforgató tevékenységét bizonyító adatok alapján megállapodtak abban, hogy ezt a tevékenységei és ezeket az elemeket minden törvényes eszközzel le kell törni. Amikor aztán 1947 szeptemberében a Belügyi Meghízott Hivatala felgöngyölí tette több illegális Hlinka-párti csoport államellenes szervezkedését, amelyek kapcsolatot tartottak fenn a Demokrata Párt egyes funkcionáriusaival, Szlovákiában nyílt politikai válság tört ki. Szlovákia Kommunista Pártja Csehszlovákia Kommunista Pártjának támogatásával mindenekelőtt azt követelte, hogy következetesen tisztítsák meg a politikai és a közéletet a reakciós elemektől, gyorsított ütemben valósítsák meg Szlovákiában a kormányprogramot, s újuljon meg a Nemzeti Front is azáltal, hogy visszatér a Szlovák Nemzeti Felkelés hagyományaihoz. Szlovákia Kommunista Pártjának követeléseit teljes mértékben támogatta a szlovák ellenállók szövetségének szeptember 21-én megtartott értekezlete, ezt követően pedig a szlovák dolgozók tömeggyűlése is. Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának elnöksége 1947. október 11-én határozatot fogadott el, a- mely szerint a mozgalom célja Szlovákia politikai szerkezetének, különösen pedig a Megbízottak Testületének megváltoztatása. A szlovák kommunisták kezdeményezték az üzemi és az alkalmazotti tanácsok kongresszusának ösz- szehívását is. Az október 30-i kongresszuson 300 000 munkás és alkalmazott képviseletében 1836 küldött követelte a Megbízottak Testületének visszalépését és újjáalakítását olyan emberekből, akik teljesíteni fogják a kormányprogramot — Gustáv Husákkal, az elnökkel az élen — azonnal benyújtották lemondásukat, és ezzel arra kényszerítették a Demokrata Párt képviselőit, hogy ők is hasonlóképpen járjanak el. A Megbízottak Testületé megszűnt létezni. A politikai válság így alakult át a legfelsőbb szlovákiai kormányzati végrehajtó szerv válságává. Szlovákia Kommunista Pártja arra törekedett, hogy a Megbízottak Testületének személyi összetétele úgy változzék meg, hogy gyengüljön a Demokrata Párt többségi pozíciója. A Kommunista Párt a legnagyobb nyomóst a népi demokrácia legmegátalkodottabb ellenségei, különösen pedig azon erők ellen alkalmazta, amelyek egyrészt az ellátás területén uralkodó katasztrófális helyzetet. előidézték, másrészt abban voltak vétkesek, hogy a közéletet miattuk nem lehetett következetesen megtisztítani a volt Hlinka párti exponensektől. A párt Központi Bizottságának Elnöksége naponta gondolta át és határozta meg a követendő konkrét taktikát; megszervezte a munkások és a parasztok mozgalmát, valamint megfelelő mederbe terelte a döntő fontosságú társadalmi tömegszervezetek fellépéseit. A kommnuinisták ennek a közügynek megjavítását célzó népi mozgalomnak forradalmi jelleget adtak. A munkásosztály el volt szánva arra, hogy minden eszközt, beleértve az általános sztrájkot is — megragad legsürgetőbb követeléseinek érvényesítésére és a népi demokratikus rendszer biztosítására, megszilárdítására. Szlovákia Kommunista Pártját hathatósan támogatta a földművesbizottságok 1947. november 14-én megtartott szlovákiai kongresszusa is, A szlovák kommunisták a nemzet élére álltak. A szlovákiai helyzet nagyon kedvezett a forradalmi e- rőknek, és lehetővé tette a Demokrata Párt elleni radikális fellépést A cseh országrészekben azonban ebben az időben még nem emelkedett magasra az új forradalmi hullám, s mivel a Nemzeti Front keretében folytatott tárgyalások során a Demokrata Párt elnyerte a nemzeti szocialisták és a néppártiak támogatását, a szlovák politikai válság végül is kompromisszumban oldódott fel. A Megbízottak Testületé 1947. november 18-án megalakult ismét, továbbra is G. Husák elnöksége alatt. Ebben az új testületben a Demokrata Párt elvesztette többségét. Bár a szlovák politikai összecsapás nem oldotta meg véglegesen a politikai hatalom kérdését, mégis azt jelentette, hogy a burzsoázia országos viszonylatban súlyos vereséget szenvedett. Szlovákiában — amint az rögtön az első hónapokban megmutatkozott — nemcsak a burzsoá erők végleges bomlása indult meg, hanem lényegesen gyengült a Demokrata Pártnak a kispolgári rétegekre gyakorolt befolyása is. A szlovák politikai válság egyrészt alapjaiban rendítette meg a Demokrata Párt politikai helyzetét, míg másrészt jelentősen megnövelte ás megszilárdította Szlovákia Kommunista Pártjának befolyását. A szlovák kommunistáknak sikerült a lehető legnagyobb mértékben hasznosítaniuk saját hatalmi pozícióikat, továbbá a legjelentősebb társadalmi szervezetek kongresszusai útján ország-világ előtt demonstrálniuk azon szilárd elhatározásukat, hogy egyszer s mindenkorra leszámolnak a hlinkásokkal, és tartósan biztosítják a szocializmushoz vezető inápi demokratiA milliomosok adéja körüli harcból, továbbá a szlovákiai kus fejlődési utat. politikai válságból a nem kommunista pártokban tömörült reakciós erők is igyekeztek tanulni. Majdnem biztosra vehető volt, hogy a közös fellépés céljából sürgősen megkísérlik az összes szocialistaellenes erők egyesítését. Egyúttal minden arra mutatott, hogy a közelgő nemzetgyűlési választások, amelyeket 1948. májusában kellett volna megtartani, az erők döntő jelentőségű összemérését hozzák, és hogy a népi demokratikus köztársaság további sorsa ennek az összecsapásnak az eredményétől függ majd. ELŐSZÓ HELYETT: „Tisztelt Elnök Orl Az Egyesült Államokban uralkodó erkölcsről és az emberi jogok tiszteletben tartásáról tett kijelentéseinek igazáról számomra azzal nyújtaná a legjobb bizonyítékát, ha gyermekeim, Vlasta és Bedfich hazatérhetnének hozzám, az édesanyjukhoz. Más lehetőségét nem látom gyermekeim hazatérésének, minthogy megkérjem Önt, tisztelt Elnök Or, hogy nagy befolyását felhasználva segítsen jóvátenni azt az igazságtalanságot, amelyet az amerikai bíróság velem és gyerme keimmel szemben elkövetett. Remélem, tisztelt Elnök Or, hogy kijelentései szellemében eleget tesz a kérésemnek és segítségemre lesz.“ (Részlet Vlasta Gabrielová-Zludkynová leveléből, amelyet tavaly áprilisban intézett az Atnerikai Egyesült Államok elnökéhez Csodálatos, leírhatatlan érzés az anyai szeretet. Lehet, vagy egész biztos a legnemesebb, legszebb emberi érzés. Semmivel sem pótolható. De vajon mit érezhet az az anya. akitől erószakkal és jogtalanul elszakítják a gyermekét? —o— , Mostanában az egész Bodrogköz erről beszél. Én is a vonatban hallottam, útban Ágcsernyő (Cierna nad Tlsou) felé. hogy itthon járt a Cábóczky lány, Per- bács Margit Borsiból, és kivitte a fiát Amerikába. Egy ilyen esemény érthetően megbolygatja a kedélyeket. —o— Az öreg Cábóczky nagymama könnyeit nyelve meséli a történteket. Szegény, azt sem tudja, hogy örüljön-e vagy búsuljon. Örüljön azért, mert a sok megpróbáltatás és huzavona után unokája végre az anyjára talált vagy búsuljon azért, mert olyan messzire sodorta a sors, hogy talán soha többé nem láthatja. Szaval nyomán megelevenedik a kusza történet, amelyet nyugodtan nevezhetnénk ódának is az anyai szeretethez. —o— 1969-ben még eléggé zavaros volt nálunk a helyzet, amikor Perhácsné Cábóczky Margit rendes hivatalos útlevéllel rokonlátogatásra az Egyesült Államokba utazott. KI tudja, ml oknál fogva, lehet, hogy kalandvágyból, lehet, meggondolatlanságból, lehet azért, mert a házassága nem a legjobban sikerült, nem tért haza. Tény azonban, és ezt Cábóczky nagymama ts megerősítette, aki pedig 1973- ban járt kint az Egyesült Államokban, hogy rengeteg álmatlan éjszakát okozott ezzel magának. Amikor ugyanis külföldre távozott, itt hagyta héthónapos kisfiát, Csongort, nyilván nem azzal a szándékkal, hogy soha életében nem láthatja viszont. Közben a kezdeti nehézségek és nélkülözések után a sorsa jobbra fordult. Elvált a férjétől, és férjhez ment egy másik csehszlovák emigránshoz. Gyermekük is született, de Csongor emlékét senki és semmi nem tudta feledtetni. Hiába jöttek és menteik a levelek Borsi vagy Koálce és New Jersey között, a gyermeket nem pótolhatta semmi. Hányszor szeretett volna hazajönni, hogy keblére ölelje a gyermekét, akit évek múltán még a képek alapján sem igen tudott elképzelni. Először nem volt pénze, aztán meg attól tartott, hogy itthon kellemetlenségei lennének illegális külföldi tartózkodása miatt. A hivatalos amerikai propaganda igyekezett elhitetni az emigránsokkal, hogy itthon börtön és pokol vár rájuk. Így teltek a napok, hónapok, évek — örök tépelődésben és önmarcangolásban. Csongor utolsó fényképe, amely az amerikai útlevélére került MOST MÁR NEKEM IS VAN ANYUKÁM Csongor felcseperedett, és ő is egyre többet gondolt az anyjára. Az iskolaévben Koálcén lakott a nagybátyjánál, Cábóczky Lászlónál. A vakációt és a hétvégeket mindig Borsiban, Cábóczky nagymamánál töltötte. Ragaszkodott hozzájuk, szerették őt is. de nem pótolhatták az édesanyját. : Hiába hallgatta a hangját magnetofonszalagról, amelyet el-elküldözgetett neki, nem szűnt meg vágyódni utána. Cábóczky László, a fiatal vasúti elektroműszerész is könnyeivel viaskodik, a- mikor a fiú anyja utáni vágyakozásáról beszél. Három gyermekén kivül Csongort is nevelte a kis háromszobás lakásban. Felesége megértésének köszönhető, hogy legalább némileg kárpótolták az anyja után epekedő fiút, aki gyakran megkérdezte, hogy miért nincs nekem anyukám, mint minden más gyereknek. Jó tanuló, rendes, jóravaló fiú volt, de mit tudott ő még a világ járásáról. Mit tudhatta, hogy édesanyja milyen nagyot vétkezett a hazája ellen. Szerencsére ez az ország tiszteletben tartja az emberi jogokat, és a vétkesekeit sem kárhoztatja örök bűnhödésre. Mjartanné Perhács Margit Időközben amnesztiát kapott, és megszerezte az a- merikal állampolgárságot. Az utóbbi hónapokban egyre gyakoribb vendég volt hazánk washingtoni nagykövetségén, és egy szép napon váratlanul hazaérkezett. A többi már úgy folyt le, mint egy álom, meséli Cábóczky nagymama. A csehszlovák hatóságok készségesen és nagyvonalúan kezelték az ügyet, és a tízéves Perhács Csongor december elsején édesanyjával együtt távozhatott új hazájába. A bírósági épületből kilépve azzal borult édesanyja nyakába, hogy most már nekem Is van anyukám. Bár nehezen búcsúzott el a nagymamától, aki idős kora ellenére is saját gyermekeként nevelte, meg a barátoktól a koSicei Ber- nolák utcai kilencéves Iskolában, akikkel annyi sok csíny> részese volt, édesanyja közelsége azonban mindenért kárpótolta. Vajon ml játszódhatott le a fiatal, romlatlan lélekben, amikor teljesült sokévi álma? Karácsony a béke és a szeretet ünnepe. Valahol egy New York melletti kisvárosban anya és fia boldogan ültek a fenyőfa alatt, tíz év után először, bár lehet, hogy gondolataik egy kis bodrogközi faluba szálltak, ahol a jó öreg nagymama fájó szívvel gondolt rájuk. —o— És valahol Csehországban egy szomorú édesanya tíz év óta ezúttal is egyedül ült bánatával a fenyőfa alatt, mert két gyermekét jogtalanul visszatartják az Egyesült Államokban. Abban az országban, ahol oly gyakran beszélnek az emberi jogokról. UTÓSZÓ HELYETT: „Ha az amerikai küldöttség valóban úgy: értelmezi az emberi jogokat, ahogyan hangoztatja, akkor ne engedje, hogy gyermekeim irgalmatlan, embertelen és igazságtalan esete megoldatlan maradjon. Mélyen meg vagyok győződve, hogy ha azzal összhangban jár el, amit a belgrádi értekezleten hangoztat, akkor gyermekeim visszatérnek hozzám, az anyjukhoz, otthonukba!“ (Részlet Vlasta Gabrielová-Zludkynová belgrádi értekezleten résztvevő amerikai leveléből, amelyet Arthur Goldberghez, a delegáció vezetőjéhez intézett.) Palágyi Lajos A FEBRUÁRI GYŐZELEM ÉS A VIT TISZTELETÉRE Egész társadalmunk igyekezete a CSKP XV. kongresszusa határozatainak megvalósítására irányul. Vonatkozik ez elsősorban a népgazdaság feladatainak elvégzésére, ami lehetővé teszi a lakosság egyre növekvő anyagi és szellemi szükségletének kielégítését. Ezekről a kérdéseikről a SZISZ II. kongresszusa is érdemben tárgyalt, és felelősséget vállalt a fejlett szocialista társadalom építéséért. Különösen hangsúlyozta a munka hatékonyságának és minőségének fokozását. A CSKP KB 9. plenáris ülése, amely jóváhagyta a népgazdaság továbbfejlesztésének fő feladatait az 1978-as évre, szintén leszögezte, hogy a dolgozók élet- és kulturális színvonalának emelése a népgazdaság hatékonyságának fokozásától függ. Más szóval: fejlődésünk alapja — mindannyiunk becsületes munkája. A Szocialista Ifjúsági Szövetség tagjai már a múltban is többször tanújelét adták elszántságuknak és segíteni akarásuknak. Különösen élénk munkamozgalmat váltott ki a SZISZ II. kongresszusa és a NOSZF 60. évfordulója. Dolgozó népünk Februári Győzelmének 30. évfordulója és a közelgő XI. Világifjúsági és Diáktalálkozó ismét jó lehetőség arra, hogy fokozzuk aktivitásunkat a munkában, a politikai, társadalmi és kulturális élet minden szakaszán. A SZISZ Központi Bizottságára naponta érkeznek a szebbnél szebb felajánlások az alapszervezetektől, ifjúsági kollektíváktól és SZISZ- tagoktól. , A Klement Gottwald Űj Kohó Michal Mocko vezette ifjúsági munkacsoportja például vállalta, hogy a legkorszerűbb technológiák alkalmazásával az egész ötéves terv Ideje alatt folyamatosan túlteljesíti a tervet. A Koáicei Kohóépitő Vállalat 07-es számú üzemének Daniel Siska vezette munkacsoportja a Baszov-módszer alkalmazásával 105 százalékra akarja teljesíteni az ötéves terv harmadik évének tervét. A prágai CKD üzem SZISZ-tagjai figyelmüket a Szovjetuniónak szállítandó kompresszorok exporttervének folyamatos teljesítésére összpontosítják. Az ostravai Bányászati Főiskola kohászati karának hallgatói a tanulmányi előmenetel megjavítására törekednek, és vállalták, hogy segítséget nyújtanak a gyakorlati és termelési feladatok megoldásában. A CKD Hradec Králové-i üzemének SZISZ- tagjai 30 példás tettre vállalkoftak, amelyek az alapeszközök jobb kihasználására, a takarékosságra és a több műszakos termelésre irányulnak. És így sorolhatnánk tovább a szebbnél-szebb felajánlásokat. A SZISZ Központi Bizottsága a múlt év végén nagyra értékelve az említett kezdeményezéseket, a Fesztivál Pajzsáért és a Fesztivál Virágáért elmen versenyt hirdetett a Februári Győzelem 30. évfordulója és a XI. VIT tiszteletére. A Fesztivál Pajzsával a legjobb SZISZ-alapszervezeteket, Ifjúsági kollektívákat és pionírcsapatokat tüntetik ki, a munkában és a tanulásban élen járó egyéneket pedig a Fesztivál Virágával jutalmazzák. A SZISZ Központi Bizottsága elvárja, hogy „Az ifjú nemzedék — a győzelmes február hagyatékának méltó követője“ jelszó jegyében mindenki lehetőségeihez mérten reagál a felhívásra. Az említett alapszervezetek és kollektívák példáját követve ismét azt bizonyítjuk, hogy tisztelettel őrizzük és ápoljuk forradalmi múltunk hagyományait.
