Új Ifjúság, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-05-23 / 21. szám
fi Otvenketten a 15 millióból A nagy gyárakban is minden munkásnak érez nie kell, hogy nélküle nem menne úgy a munka mint ahogy megy. Ennek az érzésnek, amit hirtelenjében munkásöntudatnak neveznék, a felkeltése és a táplálása az a plusz feladat, amit én, mint mester a munkámon kívül Wekszem teljesíteni ZSUZSA MÉRCÉJE Egri Zsuzsanna 27 éves, a bratislavai Matador Iparitanuló intézőiének a mes tere 1969 ben kapott mesterlevelet és ha Ittas évelt is beleszámítjuk, akkor már 12 éve a gyárban dolgozik Dióspatonyböl (Orenhová Potóü | került a Matadorba „Az iskola ás az Interné tus is rtj. 1973 ban nyílt meg. M: sokkal szerényebb körülmények között tanul tunk, mint a mai Inasok, sok Idánkét felőrölte az In gázás. a gyár, az tnierná tus és az iskola között Most minden ttt van hely ben, ebben a csodálatos é pületben." Reggelenként együtt ébred a tanulókkal, ő is az internátusbán lakik, és a- tníkor masára ölti a sötét kék munkaruhái „elvesztk“ a nála sokkal magasabb I nasiányok között. „A kezdés nem volt ne héz Inkább Izgalmas. A mesier pedagógus Is, főles ha egész nap a tanulók kö zött van. Figyelik öt sza bad perceiben, látják, mi nek őrül, ml szomorft|a el. ml lelkesíti. Ellesik az é létmódját, és pontosan ez az. az életmód, amivel ha tékonyabban lebet nevelni, mint hangos szavakkal. Hogyan dolgozom? Az év legnehezebb hónapja szá momra a szeptember. Ez r hónap az elsősöké. Ugyan Is már a tanév elején ki derül, hogy mennyire má sok az elképzeléseik, mint a valóság. Üzem vegyész jprevádzkov? chemikl ezt a hangzatos szakmát tanít Juk, és szinte természetes hogy minden lány fehérkő penves munkahelyet képze el. Nagy a csalódásuk az első munkahelyi terepszem le után. Ezt a kiábrándít lás1 és az azt követő eset leges raegfutamodést próbáljuk áthidalni tanulóink nál és azt hiszem sikerrel mert lemorzsolódásuk szín te elenyésző. Az Inasaink 90 százalék- lány Sajnos, mert a gyér nak főleg férfi munkaerőn volna szüksége. Számos munkahelyen egy műszakot vesztegelnek a drága külföldi gépek, mert a nők nem dolgozhatnak három mü szakban, férfi munkaerőben pedig hiány van. Dolgoztak már nálunk lengyel munká sok. és azt hiszem Magyar országról Is kisegítettek már, de véleményem szerint elsősorban a ml munkása inkra kell építeni A régi mestereim közül most hárman a kollégáim Sokoldalú kiképzést és ér tékes útra valót kaptam tő lük, de azért néhány munkafeladatot mégis csak másképp oldok meg, mint ők az én Inaskodásom ídejé ben. Nem vetem el a tőlük tanultakat, csupán kibőví tettem, korszerűsítettem ok tatás! módszereiket. Most már mások a fiatalok, más hogy kell közeledni hozzá juk. ha azt akarjuk, hogy tíz-húsz év múlva Is a Ma tadorosok nagy családjához tartozzanak. Azt mondtam, mások a fiatalok, még hozzáfűzöm, mások a körülmények Is, a pont. ahonnan elindulnak és ahonnan szemmel tartják fejlődésüket: a család Már nem lepődöm meg a zon, ha egy 18 éves lány ezer koronát helyez el ná lem azzal, hogy holnap vagy holnapután csizmát a kar vennt. Nem lepődöm meg azon sem, hogy néhá nyuk hetente 300 korona zsebpénzt kap a szüleitől Nem lepődöm meg, csak megjegyzem, hogy ez a ké nyeztelés rendkívül megne hezítl a munkámat. Az el sősök a gyártól havonta 80 korona zsebpénzt, a máso dikosok 120 koronát kaphatnak. Ez az összeg a ta nulók előmenetele, magavi selete és munkahelyi ered ménye! szerint változik, de 30 koronánál kevesebb nem lehet. Én, a mester körül belül 17 koronával befolyá solhatom a zsebpénz magas ságát. Javasolhatok 10 ko rónát, da akár hármat Is Így „büntethetem“ azokat akiik a munkahelyen nem teljesítik feladataikat, Vagv akiknek a magaviseletét ki fogásolom. A fentehb em.'í tett tapasztalatok alapján állítom, hogy ezt a „bünte lést“ a tanulók nem veszik komolyan. Megvan mindé nük, a legújabb divat sze rint öltözködnek, és csak olyankor gondolkozunk e behatóbban az életmódjuk felett, amikor az egyik lány ról kiderül, hogy pénzt lo pott. Parókára ... Cigarettáznak, de csak Spartát vagy drágább ciga rettákat Ha látom, szóvá teszem, de erre ritkán ke rül sor a jelenlétemben. Én is dohányzóm, és ezt vala mennyien tudják, de csak rendkívüli alkalmakkor lát nak cigarettával, termesze tesen csak a munkahelyen ás az internátuson kívül. Tizenhét éves koromban en gém is rajtakapott a neve- lőnö, hogy titokban cigiztem, és akikor a nagy kö högés, meg az Izgalmak kö; zepette becsületszavamat adtam, hogy csak a mestervizsga után gyújtok rá. Betartottam, pedig egyátta- ' ián nem volt könnyű. Vannak emlékezetes pilla natatm, boldogok és kevés bé boldogok. Egyszer hét napig Púcho von voltunk cserelátogatáson, ötven tanulót bíztak t kollégám és az én gondja tmra. Az Idegen környezet és az átkozott becsvágyam az, hogy ott kétszeresen Is ügyeltünk a munkánk minőségére — teljesen kimerített. Amikor visszajöttünk, és Itt a portán fogadtak bennünket, sírva fakadtam. A megköttnyebbülé.»-től-e vagy az elégedettségtől, hogy helytálltunk, nem tudom. A legemlékezetesebb pillanat azonban mégiscsak az volt, amikor megtudtam, hogy mint Bratislava egyik küldötte részt veszek a havannai VIT-en. Az úgy volt, hogy a SZISZ üzemi vezetőségének — a- melynek tagja vagyok — tavalyi utolsó összejövetelén a szokásosnál vidámabban beszélgettünk, sőt kívánságok is elhangzottak, és én akkor tréfálkozva megjegyeztem, hogy egyetlen kívánságom, eljutni a havannai VIT-re. Tudtam, hogy ez a kívánság nagyon Is Irreális ahhoz, hogy teljesüljön, azért Is mertem hangosan kimondani. Két nap sem múlt el, amikor telefonhoz hívtak és bejelentették, hogy tagja leszek a cseh szlovákiai küldöttségnek. Tréfának véltem a hírt, e- zért szó nélkül és a lehető leggyorsabban letettem a kagylót. És még akkor sem hittem el, amikor rövid 1- dőn belül a gyár SZISZ elnöke személyesen Is közölte velem a hírt és gratulált. Talán egy hét Is eltelt, míg hozzászoktam a gondolathoz, hogy én Is ott leszek Havannában. Hát ez van — néz rám kimondhatatlanul boldogan, és öt perc múlva a matematika fölött Ul, két hét múlva érettségizik. Én csak itt, ebben a gyárban lehetek Egri Zsuzsa, sehol máshol, mondja búcsúzóul. Csak ritkán tudatnsítiiik hétköznapjaink Egri Zsuzsáinak a létezését. Nem egyszerűen köztünk dolgoznak, hanem másokat Is magukkal vonzanak. A munkájukkal, az emberségükkel és mindennel úgy együtt. Nem tndom én ezt szebben megfogalmazni, de talán nem is kell... Zácsek Erzsébet Az is élmény, amikor otthon sütök, ás sikerül... Foto: a szerző ÍZLETT Mi az igazi sikerélmény? Erre a kérdésre Martisek Mária, a párkányi (Stúrovo) kenyérgyár 21-tagú ifjúsági szervezetének az elnöke legnagyobb meglepetésemre így válaszolt: — Többféle élményről Is beszámolhatok Megegyeztünk tehát, hogy elmondja a leg fontosabbakat. — Diáklány koromban varrónő szerettem , volna lenni Osztályfőnökünk, Zahranicsek Béláné azonban azt mondta, hogy más, szebb szakmát Is választhatok. Lelőcy MS ria, a pionírcsapat vezetője meg így bízta tott: „Ügyes, modern gondolkodású lány vagy, nem a-nagymamák korában élünk, vá lassz valami más szakmát.“ Én aztán gon dolkodnl meg érdeklődni kezdtem. Egyik volt tskolatársunktól hallottam, hogy Nit- rán péknek tanítanak ki lányokat, jelentkeztem, felvettek. A magam részéről kész voltam tanulni, de azért aggódva, kicsit izgulva vártam, mikor lesz belőlem igazi pék ÉS most az vagyok. Ez az egyik .igazi si; kerélményem.' Nem kellett sokáig bfztatnf, hogy folytassa. — Másfél éve az Ifjúsági szervezet elnöke vagyok. Ez nem azért siker, mert megválasztottak, hiszen ha valaki alkalmas a tisztség betöltésére, és kedve Is van a munkához, megválasztják. A sikerélmény az, hogy teljesítettük a legfontosabb feladatokat. Ifjúsági munkabrigádot szerveztünk, melynek a vezetője Szűcs Ilona. Jól működik ez a kollektíva, én is tagja vagyok. Remélem, nemsokára megkapjuk a megtisztelő szocialista munkabrigád címet. Másik legfontosabb feladatunk a fiatalok politikai oktatásának megszervezése volt. Ez Is sikerült. Helena Stefanková, a szervezet politikai felelőse sokat segített ebben a munkában. Nem volt könnyű a szervezés, mert három műszakban üzemel a kenyérgyár, nehéz volt összeegyeztenl, hogy kt, mikor ér rá, de végül Is sikerült. így hát bátran mondhatom, hogy sikerélmény az ifjúsági szervezet elnökének lenni. Azt hittem, hogy ezzel a legfontosabbakat e! Is mondta. Már-már becsuktam a jegyzetfüzetemet amikor folytatta: — Számomra élménynek számit az is, hogy tegnap a negyedikes pionírok gyárlátogatásra jöttek hozzánk. Ennek is megvan a története. Tavaly ősszel még velünk együtt dolgozott két péklány, akik az ifjúsági szövetség tagjaiként rajvezetői tisztséget vállaltak a ptonírcsapatban. Más üzembe helyezték őket, rajvezető nélkül maradtak a pionírok. Probléma ez, de megoldjuk. Szeptembertől majd ismét küldünk rajvezetőket a tagok közül. A kapcsolatot persze addig is tartjuk a pionírokkal. Tegnap gvár látogatásra Jöttek hozzánk. Megkérdeztem: — Miért tartja ezt fontosnak? Mosolygott. — Idejében megtudják, hogy nemcsak varrónő lehet belőlük, hiszen a maguk sze mével láthatták, hogy ebben a félig automatizált, modern kenyérgyárban a gépsorok mellett, a csomagolóban, a műhelyekben úgy dolgoznak a lányok, és a fiatalasszonyok. mintha patikában lennének. A pontosság, az ügyesség fontos, Itt ragyogó a tisztaság, és érdekes a munka. — Nem sikerélmény ezt másokkal megértetni? — kérdezte. Elmondta még azt Is, hogy például nem a legkellemesebb éjjeli műszakban dolgozni. Különösen, amikor vasárnap este azzal kell elköszönnie a vőlegényétől, hogy munkába megy. — Mindenért kárpótol azonban, amikor hétfőn réggé) látom, hogy friss péksüteményt visznek haza a boltokból az édesanyák, meg a nagymamák. — Csodálkozni fog — mondta, — de számomra az Is élmény, amikor otthon sütök, és sikerül. Azután váratlan ötlettel az egyik polcról levett egy túrőslepényt. — Tessék, kóstolja meg! Ml tagadás:. ízlett. Mosolygott és láttam a tekintetéből, ez Is sikerélményt Jelentett számára. HAJD0 ANDRÄS- m s — Anyu, gyerünk oda, ahol cementtel „etetik“ a Iákat. I. Négyéves fiam borzasztóan rosszal/a, hogy sokáig tart, míg kapcsolok, hol is láttuk a cementtel táplálkozó fát. Bolntce úgy él Tomi emlékezetében, mint az a hely, ahol csak hatan tudtuk átölelni. Mátyás király hársfáját. A fa kerülete 12,5 méter, magassága 30 méter, életkora vagy 600 év. Főleg az utóbbit figyelembe óéve nem csoda, hogy néha betegeskedik. Ottjártunkkor a múzeum dolgozót gyógyít- gatták: kinyitották a törzsét, megtisztították a férgektől, kékköoldattal fertőtlenítették, bekötözték a fa külső sebeit, majd a hegeket cementtel tömték ki. „Beoltották“ a kártevők ellen, és mint mondták, az így megfiatalított fa — egészséges életmód mellett — akár további 600 évig is élhet. A bratlslaval Na Pastenkoch sportstadiont 8—10 é- vés díszcserjék és fiatal fák választják el a forgalmas országúitól. Egy hónappal ezelőtt virágbaborultak, és valaki pontosan ezt a hódító vtrágbaborulást tartotta a legmegfelelőbb Időnek az elpusztításukra. Naponta ott várakoztam az árnyékukban az autóbuszra, amely munkába vitt. Láttam, ahogy fiatalos szívósságukkal küzdöttek a földgépek és vastag kötelek ellen — eredménytelenül. Koronájuk tele volt rózsaszínű és fehér virággal — így haltak meg. To vestöl tépték kt őket, és a- melyik fácska ellenállt, azt a föld felett könyörtelenül elfürészelték. Es büntetésből jóval előbb múltak kt, mint gyökeres társaik. Nekem kétszeresen fájt a fák elpusztítása, mert' dtákko: romban a mt osztályunk tartotta karban a stadion környékét. Most itt fekszenek az út mellett égnek álló gyökerekkel Értelmetlen ez a pusztítás. Miért Is nem hagyták őket még egy ideig élni? A naszvadl (Nesvadyf a- laptskola vagy 400 pionírja gondozásba vette az úf Iskola udvarát. A rózsapark a SZISZ 11. kongresszusa nevet kapta, és olyan, mintha a falu valamennyi kiskertjét egymás mellé rakták . volna. _ A Bratislava — TomaSov (Fél) közti út egy része a Kis-Duna mellett halad el. Az út mentét — szokatlan állapotban, égnek álló gyökerekkel — fák szegélyezik. Hatalmas fák, évek óta a- lattuk hüsölhettek a kirándulók, az arra haladók, a Kis Dunában gyönyörködök. Kivágták valamennyit. Any nyi itt most a fa, mintha egy erdőt számoltak volna fel. Bofnicén hat növényvédő szakember csaknem egy hónapig dolgozott egy 600 é- vés fa megmentésén. Bratlslavában nem hagy lak élni fiatal fákat, mert pár évvel ezelőtt „elfelejtet ’.ék“ alábélelni a szennycsatornához szükséges csövekkel. Naszvadon 400 fiatal por kot létesít. Hat-hét év múlva itt virulni fog minden. De vajon alábélelték-e a szennycsatornához szükséges csövekkel? Felépül az új bekötő üt Is Bratislava és Fél közöttDe ki tudja mire van nagyobb - szükségünk: friss; jó levegőre-e vagy benzingőzös betonútokra? Es főleg: mire lesz nagyobb ; szükségünk 20— 30 év múlva? Zácsek Erzsébet
