Új Ifjúság, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1978-05-23 / 21. szám

6 Az 197&-as világbajnuk Szovjetunió válogatottja, Az első sorban jobbról a harmadik: Viktor Tyihonov edző. A legkitartóbbak nyerik a maratoni futást... Napjainkban már minden bizonnyal több szó esik a foci VB-rői, mint a nemrég befejeződött 44.' jégkorong-világbajnokságról, bár nem le­het egykönnyen elfelejteni minden idők egyik legizgalmasabb és legszínvonalasabb világver­senyét. Hisz a csehszlovák remények higany - szála 578 percig állandóan emelkedett, de az­tán hirtelen nagyot zuhant: a szovjet jégko rong már most legendás hírű alakja, Vlagyi­mir Petrov emberhátrányból belőtte a szbor- na második gólját, és ezzel eldőlt a világbaj­noki cím sorsa. Sokan felteszik a kérdést: igazságos-e, hogy tíz mérkőzés lejátszása után, egyetlen gól dönt­se el az elsőség kérdését? Miért ne? Nem csodálatra méltó-e, ha egy csapat, amely a mindent eldöntő utolsó mér- ' kőzés első percében tulajdonképpen l:0-ás ve­zetésre áll, és két góllal kell nyernie ahhoz, hogy világbajnok legyen, képes győzni a világ­bajnok otthonában?! Nem csodálatra méltó-e, hogy a szovjet válogatt célja felé törve átvé­szelte kulcsjátékosainak sérülését, a Csehszlo­vákiától elszenvedett első vereségét, a Kanada elleni első összecsapás kínszenvedését, hogy eztán az utolsó mérkőzésen döntő csapást mér­jen a legnagyobb elenfelére? Micsoda fizikai és pszichikai erő, micsoda lélekjelenlét, micso­da kitartás kellett ahhoz, hogy a szovjet csa­pat három év után ismét visszaszerezte a vi­lágbajnoki címet. Így van ez a sportban: a leg­kitartóbbak nyerik a maratoni futást. És az idei jégkorong-világbajnokság hosszú küzde­lemsorozat volt... Szenzációval kezdődött: Finnország — Kana­da 6:4. A világbajnokság örök ötödik helyezett­je, a finn válogatott azonban ezt követően visz- szaesett. Maradt a „nagy négyes“, amelyből nagyon „kilógott“ a túlságosan fáradt játéko­sokat felvonultató Tre Kronor. Tíz év után kénytelén volt átengedni a bronzérmet a nem túlságosan meggyőzően, de legalább sportsze­rűen játszó kanadai profiknak. És a tenge­rentúliak-nagyon örültek a harmadik helynek, a záróünnepségen még dalra is zendítettek. Legalább felvidították egy kicsit a világbajno­ki cím elvesztése miatt szomorkodó nézőket, akik talán tudatosították: ilyen már a sport, nem szabad belőle tragédiát csinálni. Néha a legkisebb kavics is betöri a nagy kirakatot. Hát igen, az a kis kavics, az az egyetlen kis gól. Már megint itt kötöttünk ki, hát folytas­suk. De nem azzal, hogy gól volt-e vagy nem Martinec lövése. Nem ez a lényeg, hanem az, hogy a szovjet csapat a jobb erőnléte követ­keztében teljes mértékben érvényesíteni tudja sokszor megcsodált gyorsaságát, robbanékony- ságát, pontos összjátékát és az első, illetve az utolsó perceket leszámítva felülmúlta az ellen­felét. A három gólon kívül még számtalan nagy helyzete volt. A szovjet válogatott játékát illetően talán az volt a legfontosabb, hogy Tyihonov edző meg­oldotta a harmadik támadósor kérdését. Ugyan­is a Dinamo Moszkva támadósora (Malcev, V. Golikov, A. Golikov) játéka teljes mértékben az új szakvezetőt igazolta, aki nemcsak az összeszokott hármasok, hanem az ötösök el­vét vallja, mert a fantasztikus gyorsaság kö­zepette egymás gondolatát is ismerni kell ah­hoz, hogy eredményes legyen egy-egy akció. És ehhez többéves „együttélésre“ van szükség a klubban. Kétségtelenül gazdagította a szovjet csapat játékát a két fiatal hátvéd, Fetyiszov és Beljaletgyínov. És ez komoly dolog, mert a „szborna“ sohasem védőjátékosairól volt hí­re^. . . A csehszlovák csapatnak viszont nem volt erős a védelme. Hiányzott a támadás és véde­kezés között az egyensúly, s a csatárok gyak­ran elfeledkeztelrff „hátországrór és arról, hogy Holeőek kapus sem csodatevő lény. Ahogy Bubla és Kajkl elengedte a volt műkor­csolyázó Balderist az első gólnál, arra ma már csak kevés példa van a kemény és könyörte­len védőjátékban. Igaz, a tavalyi világbajnok­ság legjobb csatára nem mindennapi gyorsa­sággal rendelkezik, könnyedén korcsolyázik, képes átugrani az ellenfelét, ám koncentrált védekezés esetén képtelen lett volna befejez­ni az akcióját. És amelyik csapat egy ilyen fontos mérkőzésen belövi az első gólt, annak nyert ügye van. A szborna sikere ezt teljes mértékben igazolta. A 15. VILÁGBAJNOKI SIKER Csöndes, nyugodt, karcsú termetű. Nem ugrál a meny- nyezetig, ha csapata gólt üt, nem fenyegeti a játék­vezetőt, nem 1 idegeskedik. Gyakran látni őt, amint a cserepadon, háttal a pályá­nak korongozóinak magya­ráz. Ez Viktor Tyihonov, a szovjet válogatott ötödik ed­zője, aki nem egészen egy esztendővel ezelőtt vette át a csapat irányítását. Rokonszenves egyéniség, a világbajnokság folyamán többször volt alkalmunk be­szélgetni vele. Sok mindent megtudtunk róla, érdekes nézetei vannak a jégko­rongról. Játékos korában (a kemény hátvédek közé tar­tozott) négyszer nyert baj­nokságot a Dinamo Moszk­vával, négyszer szerepelt a Szovjetunió „B“ csapatában, és öt évig volt a Csernyi- sev mellett másodedző a Di­namónál. Közben bújta a szakirodalmat, figyelte az élvonalbeli edzők munkáját, vitatkozott, újabb és újabb ismeretekre törekedett, de ő Tyihonov akart maradni, a- kinek egyéni nézetei vannak a jégkorongról, és ezért el­ment Moszkvából Rigába. Amikor átvette a csapat irányítását, az a harmadik osztályban szerepelt. Meg­fiatalította a keretet, és nem kis edzési adagokkal terhelte a játékosokat. Nyá­ron például 30 fokos meleg­ben 19 kilométert futottak az akkor- 40 éves edző ve­zetésével. öt esztendő múl­va bekerültek az I. ligába, és rögtön az ötödik helyen végeztek. Újdonságai közé számított, hogy négy csa­társorral játszatta az együt­tesét. „Meggyőződésem, ez a jö­vő taktikája. Rövidebb idő­közökben és gyakrabban vannak a jégen a játéko­sok, így nagy iramban le­het végigjátszani a 60 per­cet. Senki sem kíméli ma gát, a mérkőzés az utolsó percig izgalmas. Vélemé­nyem szerint a közeljövő­ben már a világbajnoksá­gon is 20 játékos helyett 22 szereplését fogják engedé­lyezni ...“ • Hogy milyen érzésekkel vette át nem egészen egy éve a szborna irányítását? — Éveken át világbajno­kok voltunk, aztán kétszer egymás után más nyerte az aranyérmet. Ilyen esetben csak egyetlen küldetése van ni a csapatát, hogy újra visszaszerezze a világelső­séget.“ • Milyen módszereket al­kalmaz ehhez? KOVÁCSA — A szovjet jégkorongis­kola híve vagyok,.ez termé­szetes. Ugyanígy létezik csehszlovák és kanadai is­kola is. Lehetetlen, hogy Tyihonov azt mondja: ezu­tán egészen másként fo­gunk jégkorongozni. Mond­juk csehszlovák vagy kana­dai felfogásban, összedug­tuk a fejünket a szovjet jégkorongsport vezetőivel, miben kell javulni a csapat­nak. És ezen fáradozom már csaknem egy esztende­je. A generációs problémák is jelentkeznek. Mihaj lov, Petrov és Harlamov nemze­déke óriási érdemeket szer­zett az elmúlt tíz esztendő alatt, de az idő könyörte­len. Még most képesek ki­tűnő teljesítményekre, ám az ellenfelek állandóan ja­vulnak, így eddigi „legna­gyobb fegyverünk“ nem ké­pes mind a 10 világbajnoki mérkőzésen maximális telje­sítményre. Ezért keresem a fiatal tehetségeket, hogy megszokják a mérkőzések légkörét. Tehát ilyenek a módszereim: fokozatosan ki­küszöbölni a hiányosságo­kat, lehetőséget adni a fia­taloknak, felkészíteni őket a nehéz küzdelmekre ...“ • Kilenc évig volt a ri­gai együttes edzője, egy esztendeje irányítja a CSZKA Moszkva csapatát. Akadtak azonban bíráló hangok, hogy ebben a klub­ban összpontosították a leg­jobb szovjet jégkorongozó- kat. Mi erről a véleménye? — Ha önöknél feltűnik egy tehetséges színész, hol köt ki? A Nemzeti Színház­ban, mert áz egész ország érdeke, hogy ez a művész a legjobb színházban ne velkedjék. így van ez a sportban is. Hogy a . ' ban vannak a legjobb játé­kosok, ez a Szovjetunió vá­logatottjának érdekét szol­gálja. • Maradjunk meg a szín­háznál. A legjobb rendező is a legjobb színháznál ren­dez ... — Az ok, hogy eljöttem Rigából, nyilvánvaló: a CSZKA-ban van a legtöbb válogatott, logikus, hogy közöttük kell lennie a vá­logatott edzőjének. • Tehát Rigából Moszk­vába költözött. — Egyelőre csak egyedül. Feleségem és húsz éves fiam otthon maradt. Fiam a testnevelési. főiskola har­madéves hallgatója, a rigai csapatban korongozik, nem akartuk, hogy környezetet változtasson. • Most vezet először vá­logatott világbajnokságon. Könnyebbnek vagy nehe­zebbnek képzelte el a pre­miert? — Az edzői munka min­denütt és mindig nehéz. Ebben a szűkszavú vá­laszban benne van rajongá­sa a sportágért. Egy éjsza­ka például kiugrott az ágy­ból, és elkezdett kotorászni az asztalon. A felesége fel­riadt, de semmi sem tör­tént, csak az, hogy Tyího- novnak, az edzőnek nagy­szerű gondolata támadt az edzést illetően. Neki a jég­korong olyan, mint a sakk, állandóan keresi az újabb és újabb variációkat. • Nem nehéz Moszkvá­ban a szalmaözvegyi élet? Mivel tölti a szabad idejét? — Egész életre szóló hob­bim van, amely reggeltől estig foglalkoztat: a jégko­rong Másra nem jut időm, meri- a jégkorong az éle­TQM' VINCE A világrajnoKságun külön kbssziM képviselő k t váló gatott csapatkapitánya: (van Hlinka (balról) és Borisz Mihajlov.-■amamaatmmm A detvai ifjúsági sportközpontban Jártam a közelmúltban. Az öt­letet — megvallom — az egyik na- pllapunkból ellesett hír adta. „A csehszlovák tornászsport hosz- szú és gazdag történetében most a- vatták a legfiatalabb bajnoknőt a 13 esztendős Éva Mareőková, a detvai ifjúsági sportközpont tornásza sze­mélyében. Az országos női tornász­bajnokságon összetett versenyben az élen végzett, és a szerenkéntl dön­tőkben is két aranyérmet szerzett. ...A tégabb VB-keretbe bekerült: Mareöková, Cemá, Holkoviöová .. . " Lényeges kiindulópontnak találom Szlovákiai tornászlányok jelentős hazai, vagy akár nemzetközi mércé­vel mért sikereiről — talán az- e- gyetlen Krajöírová kivételével — bi zkmy nem igen számolhattunk be még a csehszlovák tórnászsport fény­korában sem. Igaz, Krajöírová nyom­dokait követően Némethová, Bujnáö- ková vagy éppenséggel Krásná és Holkoviöová személyében akadt u- gyan Szlovákiát képviselő versenyző a válogatottban, de szereplésük és számszerű eredményeik csak még jobban bizonyították a nehezen cá­folható Igazságot: nem bírunk lépést tartani a cseh országrészek tornász- lányaival. A szlovák tornászsport hírnevét a bratislavai lányok men­tették meg. Ám vezető pozíciójukat tavaly kénytelenek voltak átengedni a det­vai fiatal, tehetséges alaptskolás diáklányoknak, akik máról-holnapra betörtek az élvonalba, s fölzárkóztak a lltvfnövi és brnöi élgárda legjobb­jai mellé. Fölkészültségükkel Igazol­ták, hogy egy tornahagyományokkal, kellő fölszereléssel, hozzávaló torna­teremmel nem rendelkező kis város­kában is, mint a 16 000 > lakosú Det- va, lehet tehetséges sportolókat ta­lálni, nevelni. Elöljáróban érdemes fölidézni né­hány gondolatot Karol Bélának, a vá­rosi sportegyesület titkárának Detva sportéletével foglalkozó nyilatkozatá­ból. — A Nehézipari Üzemek 11. szá mú Hrlftová-Detva részlegének sport­egyesülete — mondja Béla elvtárs — kezdettől fogva megad minden támo­gatást a fiatal, tehetséges, szárnyai­kat bontogató sportolóknak. Műjég­pálya, korszerű futballpálya, stadion áll rendelkezésükre. A négy detvai alapiskola kb. 1300 tanulója tagja a 2144 tagot számláló egyesületnek. Nem szorulunk játékosok „Impor­tálására“, saját nevelésű sportolók kai biztosítjuk a szükségleteket. Az edzői tisztet Is többnyire az ü zem dolgozói, szakképzett sportok­tatók látják el. Zömmel nyolcórai munkájuk végeztével. Minden elismerés az övék. Visszakanyarodva a tornászsport­hoz. — Mi a gyors siker titka? — kér­deztem a válaszadásra leghlvatottab- bak egyikét, Vlera Zifóáková asz- szonyt, az edzőközpont egyik alapí­tó tagját. — Hat éve létezik a Nehézipari Ü- zemek sportegyesülete kebelén belül a tornászszakosztály. Évekkel ezelőtt magam Is aktív tornász voltam, az üzembe érkezvén első dolgom volt hát e sportág meghonosításának a szorgalmazása. Az üzemben örültek a kezdeményezésnek. Aztán férje — |án Zifíák mérnök — akit szintén bevont a munkába — lett a sportközpont szakosztályá­nak a vezetője. Vele, valamint a leg­eredményesebb versenyzővel Éva Ma- reckovávai nem sikerült találkoznom. TORNÁSZSPORTUNK FELLEGVÁRA Janka Labakuvá Az USA-ban jártak, nemzetközi tor­nán. A III. számú alapiskolában, a vá­rosi szervek és a tömegszervezetek hatékony támogatása nyomán épült tornateremben gyakorolhatnak a sportág szerelmesei. Olyan épület­ben, ahol csupán a sportfelszerelé­sek értéke eléri az egymillió ko­ronát. Már az óvodában megkezdődik a válogatás, ahol Zlatoflová tanítónő, a fiatalabb diáklányok edzője fog­lalkozik a gyermekekkel. Évente több mint 30 gyerek közül választják ki azokat, akik az edzőközpont tagjai lehetnek. Persze az évek sorén itt is nagy a lemorzsolódás, hiszen na­gyok a követelmények. A kislányok naponta három-négy órát edzenek. Kemény, megfeszítő munkát végeznek. Alkalmam volt végignézni. az egyik délutáni edzésüket. Pöttömnyi lánykák, Andrea tisáko- vé, Viki Veéturová, Adrtanna Hulí­nová és Éva Gálová a legfiatalabb tagjai a központnak. 4—6 évesek, egy éve gyakorolnak. Cuba Risová sportmester foglalkozik velük Nem könnyű a feladata. Renáta Klimová, Éva HraSková, [ana Radoéinská har­madik éve tornásznak, 8—9 évesek Ottjártamkor Ilona Turková, a Ban ská BystrtcaT J. G. Tajovsky Szín­ház művésznője a lányok mozgásgya­korlatait csiszolta éppen nagy oda­adással. Dana Budlnská, Libuäa Slezáková és Gabriela Skalová 10—11 évesek, öt éve gyakorolnak. A Zifüák-hézaspár csemetéjét, Han kát szintén a tanítványok között ta­láltam. A közeljövő nagy Ígéretei (Maréi ková mellett) közé tartozik jana La- báková és Martina Maluáová. Nyolc éves koruk óta tagjai az edzőköz. pontnak. Vladimir Prorok, a sport érdemes mestere, a junior tornász­válogatott lányainak edzője is ott volt az edzésen. Árgus szemmel fi gyelte a két pionír gyakorlatait. lanka és Martina több országos és nemzetközi versenyen szerepelt már eredményesen. A sportközpont tagjai kitüntetett tanulók egytöl-egyig, hiszen edzőik hetente ellenőrzik tanulókönyvükben a bejegyzéseket, a tanulmányt ered­ményüket. Április élsejé óta Ifjúsági élsport- központ a tornász szakosztály hiva­talos elnevezése. Munkájuk eredményes, amit a négytagú önkéntes kollektíva, edző gárda ért el alig hat év leforgása alatt ján. Zlföák vezetésével, aki 1977 tűnlusa rtta a sportközoont hi­vatásos vezetője Torna'ermüket az Idén februárban adták á* rendelte- tésének. Zolnzer I.ászUi A szerző felvételei ÖREGFlCK A FELSZABADULÁSI KUPÁÉRT A dióspatonyi [Orechová Potőii) sport- szervezet a Nemzeti Front helyi bízói.s -gá- val karöltve hazánk felszabadításának 30. évfordulója alkalmából ismét nagyszabású sportfesztivált rendezett. A korábbi évek­hez híven ismét több sportágDan és több fronton rendeztek versenyeket a nem aktív sportolóknak nemzetközi részvétellel. A labdarúgó-tornán a hazai öregfiúkon kí­vül rajtolt még a csehszlovákiai magyar új­ságírók csapata, a mosonmagyaróvári kö­töttruhagyár és a dunaszerdahelyi (Dun. Streda) Járási Egészségügyi Intézet csapa­ta. Nagy küzdelem után otthon maradt a kupa, mivel a hazai öregfiúk a döntőben 3:0 arányban legyőzték a csehszlovákiai magyar újságírókat. Az újságírók ezt meg­előzően 0:0 arányú döntetlenre játszottak az egészségügyiekkel, és tizenegyesekkel jutot­tak be a döntőbe. A la-bdarúgókon kívül a női kézilabdá­zók is versenyeztek, lit szintén hazai győ­zelem született. De volt még röplabda tor­na, lábtenisz, sakk és célliivőverseny. Csak dicséret illeti a dióspatonyi sportszervezet vezetőségét, hogy nem feledkezik meg azok­ról sem, akik kiöregedtek az aktív sporto­lásból. Az Tin „rekreációs“ sportok Vak- osztálya sűrűn rendez a felszabadulási tor­nához hasonló versenyeket. Nem lehetne másutt is? I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents