Új Ifjúság, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1978-05-16 / 20. szám

5 hányán kapnak képesítésüknek meg­felelő munkát, azt nehéz lenne meg­mondani. (Hogy egyáltalán kapnak-e munkát, arra sem lenne könnyebb a válasz.) Depika Gupta, a gyorsbeszé- dű, élénk szellemű egyetemista lány Punjabból Jött az egyetemre és szocio­lógiát tanul. Barátnője, a széparcú, csöndesebb Lípi Baszu, nyugat-ben- gáli, és közgazdásznak készül. — A hallgatók szociális összetéte­lére náluk Jellemző, hogy általában a módosabb középosztály gyermekei tanulnak tovább — mondják. Ez igen konzervatív réteg, s mivel nekik van pénzük a gyerekeik iskoláztatására, ezt a ikonzervatizmust nagymértékben tovább örökíti a fiatalok nemzedéke is. Nekünk vannak olyan évfolyam- társaink, akiknek még ahhoz is en­gedélyt kell kérniük a szüleiktől, ha a hajukat másként akarják viselni, vagy ha le akarják vágatni. Egyálta­lán: a szülök ma is meghatározó e- rővel szólnak bele az Indiai fiatalok túlnyomó többségének ez életébe. Mi már nem állunk ilyen szigorú szülői felügyelet alatt, de ez azzal járt, hogy gyakorlatilag el kellett szakad­nunk a családunktól. Nálunk Indiá­ban a családok, s a családdal kap­csolatos szokások társadalmi háttere olyan erős, hogy — legalábbis a je­Modern lámpagyár építése Hy- derabadban. tehénszekérrel és fejtetőn szállított betonnal TAKÁCS ISTVÁN RIPORTSOROZATA H yderabadban, a körülbelül öt­venmillió lakosú Andhra Pra­desh állam fővárosában, ma­gyar közreműködéssel épül (és egy részben már üzemel) egy nagy ka­pacitású izzólámpa-gyár. A magyar főnök, Szabó Zslgmond főmérnök tit­kárságán dolgozik a szép kék szárit viselő, kékesfekete hajú V. Indira. Húsz esztendős, gyors- és gépíró, egy éve van Itt. Mivel a gyár állami vál­lalat, meglehetősen magas fizetést ad. Indira alapbére 255 rúpia, ehhez még különböző kiegészítő bérek (a végzettség foka utáni, valamint a házbérpótlék) jönnek. Havonta össze­sen 545 rúpiát keres, ami abban az Indiában, ahol az egy személyre ju­tó évi átlagos jövedelem 365 rúpia, nagy pénznek számít. Indira elégedett is. A legmagasabb kasztból származik: brahman. Apja magasabb beosztású tisztviselő volt, ma már nyugdíjas. Van egy bátyja, az dolgozik, az öccse még tanul. — Nem szándékozik még férjhez menni? — kérdeztem. Kicsit várt a válasszal majd ezt mondta: — Apám még nem választott senkit a számom­ra. Jó lenne, ha olyan férjem lenne, aki engedné, hogy dolgozzam a há­zasságkötés után is. De ezt a szán­dékomat apám Is tudja, s majd ilyet választ. — És ha magának nem tetszik a vőlegény? — Akkor megbeszéljük, és apám másikat keres. Az is lehet, hogy én nem tetszem neki. Akikor ő is szólhat. Én megbízom az apámban, ő ismer engem, tudja, mi jó nekem. — A férje is brahman lesz? — Persze. Hiszen mi is azok va­gyunk. A beszélgetés végén megkértem In- dirát, engedje meg, hogy lefényké­pezzem. Lementünk az Irodaépület elé a kis előkertbe. Szerettem volna, ha jobban a nap felé fordul, ezért egy kézmozdulattal jeleztem, mit a- karok. A kezem legalább félméterre volt a szárija szélétől is. Egészen meghökkentem, mikor Indira arcára pillantottam. Eltorzult az ijedtségtől, s valósággal hátraugrott előlem. Nem tudtam, mi történt. Mikor később el­meséltem a dolgot Szabó Zsigmond- nak, ő csak legyintett és ennyit mon­dott: —• Hát hiszen tudod, hogy In­dira brahmanl Ha te, vagy bárki ala­csonyabb kasztbélt hozzáért volna a- kár csak a szárijához, neki otthon előbb meg kellett volna fürdenie, meg mindenféle szertartást művelnie, hogy megtisztuljon. Csak ezek után ülhetett volna le ebédelni. Világos? Világos. ☆ Calcutta — többek között — a ju­taipar és kereskedelem központja. Egy még indiai méretekben is gaz­dagnak számító fiatal jutakereskedő európai és amerikai stílust utánzó esti összejövetelén, azaz partyján ta­lálkoztam Narinivel, a Calcutta! e- gyetem orvosi karának hallgatójával. Narini a társaság egyik feléhez ha­sonlóan európatasan volt öltözve: szoknya, blúz, modern frizúra. Nővé­re, aki légikisasszony, mesés, lehe­letfinom szárit viselt. Édesanyjuk (angolt és hindut tanít egy drága és nagyon jó magánközépiskolában) szintén száriban volt. Édesapja vi­szont, aki üzletember, jól szabott öl­tönyt hordott. Narinit minden érdekelte, ami a vi­lágban történik, a szocialista orszá­gok fiataljainak életétől az Indiát ú- jabban nagy előszeretettel látogató nyugati politikusok és üzletemberek INDIA ARCA AKIK NEM ÉRNEK RÄ feltételezhető szándékáig. Meglepett, hogy egy medika a leendő hivatásá­tól Ilyen távol eső dolgok iránt is érdeklődik, különösen itt, ahol a fia­talok — az egyetemisták is — bizony nem túlságosan sokat foglalkoznak politikával, különösen, ha még jómó­dúak is. Vagy — mint például a bom- baya egyetemen — divatból politi­zálnák;’s kacérkodnak a marxizmus­sal, a maotzmussal vagy más irány­zatokkal, mert az olyan érdekes és jópofa és azoknak is szereplési lehe­tőséget biztosít, akik kriplik és nem jeleskedhetnek a krikettben vagy a gyeplabdában. Narini enyhe csodál­kozásom hallatán így válaszolt: — Én a magam feje után szeretnék menni az életben. Sok harcomba került ez a családommal, de nem engedek. Ha­gyományos jó kislánynak különben Is ott a nővérem. ☆ Delhiben valóságos város ai Delhi Egyetem. Körülbelül Í30 ezer (I) hallgatója van. Hogy közülük majd Egyetemista lány Nehru Egyetemen az állami Azok a szerencsések, akik ál­lami gyárban dolgozhatnak, jobban keresnek, mint az átlag indiai len fiatal nemzedékben — még nem remélhetjük a hagyományoktól való általánosabb, nagyobb tömegben je­lentkező elszakadást. ☆ A másik egyetem Delhiben Dzsa- vaharlal Nehru nevét viseli. Kicsi lé­tesítmény ez, mindössze két és fél­ezer hallgatóval, de igen kiváló kép­zést nyújt és jóval modernebb elvek szerint működik, mint a Delhi Egye­tem. Különböző alapítványok jóvol­tából itt sokkal több a pénz is — az előbbi két egyetemista lány sze­rint a Nehru Egyetemen körülbelül nyolcszor annyi összeg jut egy-egy hallgatóra, mint az ő mammut egye­temükön. A Nemzetközi Tanulmányok Intéze­tében beszélgetünk néhány egyete­mistával. Először az eléggé bonyo­lult, nagyjából a klasszikus angol e- gyetemek módszereit követő felvételi és képzési rendről tájékoztatnak, az­tán az ösztöndíjak s az egyetemi költségek kerülnek szóba. Itt, a Nehru Egyetemen havonta és fejen­ként a szegény tanulók 125 rúpia ösztöndíjat kapnak (ennek az egye­temnek előnye, hogy itt tehetséges, de szegény gyermekek' is tanulhat­nak). Az összegből havi 20 rúpia a tandíj, s ugyanennyi az elhelyezési díj, azaz a kollégium és a menza. A nagyon szegények ebből a 2x20 rú­piából is engedményt kapnak. Az el­helyezkedést Illetően azonban itt sem rózsásak a kilátások. Mahavír Szingh Szanszanval, a paraszti szikh szárma­zású bölcsész, aki a Szovjetunióra és a kelet-európai országokra szakoso­dott történésznek készül, oroszul ta­nul, és már a post graduate, azaz az alapdiploma utáni képzésben vesz részt, így vélekedik: — Mivel az e- gyetem megélhetési biztonságot ad a hallgatóiknak, jó Itt lenni. Sokan szinte szándékosan rossz vizsgaered­ményeket produkálnak, mert akkor tovább lehetnek egyetemisták, és a- míg azok, nincs megélhetési gond­juk. Amikor kézhez kapják a diplo­mát, akkor kezdődnek a bajok. A nyelvszakosok még könnyebben elhe- lyezedhetnek, de más szakosoknak nagyon nehéz. A végzetteknek talán csak az egynegyede kap munkát. Sasi Kant Tha, az elszegényedett brahman származású filozopter ehhez még hozzáteszi: — A legnagyobb gond az, hogy a kormányzat nem tervezi meg a foglalkoztatottságot. A munkanélküliség nem az egyetemis­ták sajátos gondja, ez össz-indiai gond, különösen a fiataloknak. És itt van az óriási ellentmondás: az e- gyik oldalon ott a munkanélküliek serege, köztük a magas képzettségű­ek százezreivel, a másik oldalon pe­dig ott egy hatalmas és egyre sür­getőbb országos igény, a jól képzett munkaerők Iránt. Mivel mi itt igen alapos marxista képzést kapunk, más egyetemek hallgatóival, jobban látjuk a problémákat, és ezek eredőit is. A megoldás azonban ném lehet helyi jellegű. Sztrájkolunk az egyeteme­ken, mert valóban vannak alapvető bajok az oktatásban és az egyetemi adminisztrációban, de végül is a gyö­kerek nem itt, az egyetemi campu- son vannak. A mi körülményeink is az országos politikával, egész India társadalmi, szociális és gazdasági helyzetével függnek össze. ☆ Ö-Delhl egyik zsúfolt, nyüzsgő ut­cája az Asef Ali Road. Itt, egy zeg­zugos épület hátsó traktusában, né­hány kicsi és sötét szobában székel az Indiai Kommunista Párt ifjúsági szervezetének, az All India Youth Fe- derationnak a központja, s itt szer­kesztik az Indiai Diákszövetség köz­ponti lapját, a Yuva Védi (Ifjúsági Élet) című hetilapot Is. A szervezet titkára, Amarendra Narajan Szinha hallván, merre jártam az előző na­pokban, s kikkel beszélgettem az in­diai fiatalok életéről, ezt mondja: — A hyderabadi lány, a Calcutta! me­dika vagy a Nehru Egyetem hallgatói mind Jellemzőek az indiai fiatalok egy-egy rétegére. Olyan felvilágosult, mint az orvostanhallgató, vagy a Delhi Egyetem leányai, talán ha egy szá­zalék van közöttük. Ez az egyik nagy probléma, egyben a mi nagy problé­mánk is. A fiatalok nagy tömegeinek öntudatosítása alapvető feladatunk. A másik nagy gond a munkalehetősé­gek biztosítása. Jelenleg Indiában 26 millió munkahely kellene. Ez a szám 1980-ig 60 millióra nő. A munkát ke­resők többsége fiatal. Mi legyen ve­lük? Megbocsáthatatlan pazarlás ez a tehetséggel és a munkaerővel, az emberi alkotókészséggel. Sokan azt mondják, Indiában mindenhez renge­teg idő kell, és mi ráérünk. Mi fia­talok azt mondjuk: egyáltalán nem érünk rá, mert a minden napi kényel­meskedés, késedelmeskedés két nap­pal vet vissza bennünket a fejlődés­ben. És te is láthattad, hogy India bizony már így is eléggé elmaradott. Hát belenyugodhat ebbe az, aki egy kicsit is a szívén viseli ennek az or­szágnak, ennek a népnek a sorsát. Vége A KÉRDÉSEK KÉRDÉSE A közvélemény érdeklődését minden más eseménynél jobban le­kötötte Leonyid Brezsnyev bonni látogatása. A szovjet államfő ép­pen emberöltővel azután kereste fel a Német Szövetségi Köztársa­ságot, hogy a Szovjetunió — koalí­ciós szövetségeseivel — végső győzelmet aratott a fasizmus fe­lett. Az európai népek soha nem feledik el, hogy a szovjet nép és hősi hadserege milyen hatalmas áldozatokat hozott ebben a küzde­lemben. Éppen e történelmi győ­zelem tette lehetővé Európában a tartós béke korszakának beköszön­tését. A Rajna parti csúcstalálko­zót megelőzően az SZKP főtitkára számos rendkívUH fontos indít­ványt tett a fegyverkezési bajsza megfékezésére, á neutronbomba gyártásának megakadolyázására, a különböző leszerelési tárgyalások munkájának meggyorsítására, e- redményes befejezésére. Leonyid Brezsnyev az NSZK vezető politi­kusaival folytatott megbeszélésein nyilvánosságra hozott állásfogla­lásaiban ismételten és erőteljesen hitet tett az enyhülés, a béke és az emberiség egyetemes érdekei­nek védelme mellett. „Amikor azt mondjuk, hogy ne­künk szovjet embereknek békére van szükségünk — mondotta Leo­nyid Brezsnyev — akkor azt mondjuk ki, ami a szívünkön fek­szik. Elég sokat kell az országban utazgatnom. Nemrég például Szi­bériában és a Távol-Keleten jár­tam, sokezer kilométeres utat tet­tem meg, sok emberrel találkoz­tam. Bármiről volt is szó, a be­szélgetés minduntalan rákanyaro­dott a nemzetközi kérdésekre. Végső fokon pedig eljutottunk a kérdések kérdéséhez: sikerül-e megőrizni és megszilárdítani a bé­két?“ A csúcstalálkozó hivatalos része három dokumentum aláírásával fe­jeződött be. Leonyid Brezsnyev és Schmidt . nyugatnémet kancellár nyilatkozatot fogadott el a két or­szág -jövőbeni együttműködésének az alapelveiről és a nemzetközi kérdésekről. Kézjegyükkel látták el azt a kormányközi megállapodást is, amely 25 évre keretet ad a kétoldalú gazdasági kapcsolatok­nak, végül pedig jóvá hagyták a tárgyalásokat összegező közös köz­leményt. A világsajtó továbbra is megkü­lönböztetett figyelemmel kíséri az SZKP főtitkárának megbeszéléseit. A moszkvai Izvesztyija idézi azt az általánosan elterjedt véleke­dést, hogy a szovjet áljamfő bonni látogatásának puszta ténye olyan horderejű esemény, amelyet nehéz lenne túlértékelni. Arról van szó ugyanis, hogy a Szovjetunió és az NSZK viszonyától nagy 1 mértékben függ Európa sorsa, de a moszk­vai szerződésben és az elmúlt é- vekben aláírt szovjet-nyugatnémet megállapodásokban rögzített jó kezdeményezéseknek a megvalósu­lása is. A bonni Generálanzeiger elsősorban azt emeli ki, hogy meg­kezdődött a közeledés az európai leszerelés kérdéseiről alkotott szovjet és nyugatnémet felfogás között. A Süddeutsche Zeitung sze­rint fontos eredmény, hogy mind­két fél a békét és a leszerelést kívánja. Ellentmond ennek a bizakodó hangulatnak az az Egyesült Álla­mokból érkezett jelentés, amely szerint Carter elnök úgynevezett hangulatkeltő kőrútján az Oregon állambeli Spokane-ban mondott beszédében ismételten a Szovjetu­niót és Kubát támadta afrikai po­litikája miatt. A szavai szerint az elmúlt hetekben több üzenetet in­tézett a szovjet vezetőkhöz, s a- zoknak a tartalmát Vance külügy­miniszter is megismételte Moszk­vában. Az amerikai elnök elferdí­ti azt a tényt, hogy a Szovjetunió és Kuba a hivatalos etióp kormány kérésére nyújtott segítséget Ad- disz Abebának. Az említett üzene­tekben azt fejtette ki Carter, hogy a szovjet tanácsadók és a kubai csapatok jelenléte Etiópiában „ve­szélyezteti az enyhülést.“ Ez a fajta rosszindulatú vádas­kodás nem tudja megváltoztatni a Szovjetuniónak és a többi szocia­lista országnak azt az elhatározá­sát, hogy segíti a szabadságukért és függetlenségükért küzdő fiatal országokat, amelyek évtizedekig a gyarmatosítók igájában sínylődtek.

Next

/
Thumbnails
Contents