Új Ifjúság, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1978-05-16 / 20. szám

6 rsmm Sportvilág A „speciális btztonsági csoport" elnevezésű különleges kommandó helikopteres egysége Mendozában először egy magaslatokon elhe lyezkedő orulöoészcsoportot számolt jel. Precí­zen, ahogy a különleges hadviselés nagykönyvé­ben írják, Ezt kővetően a helikopterekből kö­télhágcsón a földre ereszkedtek a rendőrök, s többféle gyakorlatot végeztek. Feladatuk egy robbantás előkészítése, illetve veszélyes rabba nóanyagok hatástalanítása volt. Egy másik csoport a közelharc elemeit gya­korolta a karatéhoz hasonló keleti önvédelmi és támadó módszer alkalmazásával. A külön leges csoport tafgal kitűnően bántak a bajo- nettel, a gépfegyverrel és a puskával is. És amilyen gyorsan főttek, olyan gyorsan el ts tűntek. Nem, kedves olvasó, nem tévedés. Az iménti sorok nem hadgyakorlatról, hanem csak az ar­gentin VB döntő biztonságát szavatoló különle­ges rendőrségi egységek gyakorlatáról számol­nak be. Még szép, hogy az egész csak játék, de mi köze a labdarúgáshoz? XXX Wolfgang Thüne, az 1975-ös berni tornász Európa bajnokságon elhagyta az NDK csapa tát, az NSZK ba utazott, ahol politikai mene kültként ünnepelte magát. Azóta három év telt el, s ezalatt Thüne váltig hangoztatta, hogy az 1978-as strasbourgi világbajnokságon majd meg­mutatja. Merthogy korábban nem állt módjában kellőképpen felkészülni. Az utolsó pillanatban azonban bedobta a törülközőt, nem indul a világversenyen. Az NDK Ifjúsági szövetségének napilapja, a Junge Welt ezzel kapcsolatban a következőket írja: „Ügy látszik, Thüne rájött, hogy a világbaj­nokságon súlyos kudarc fenyegeti, s ha ott leszerepel, egyszerően nevetségessé válik." Thüne annak idején faképnél hagyta a fe­leségét és gyermekét, s közölte, hogy végre mint a „szabad világ szabad embere" akar élni. A „szabdság" az NSZK ban számára elsősorban abból állt. hogy annyi whiskyt, bort és sört ihatott, amennyi csak belefért. Ahol csak te hette, pénzt pumpolt ki támogatóiból, közben ostobaságokat fecsegett, mocskolta az NDK-t, megtagadta a múltját. Az árulók piacán már­kás cikk volt. Állítása szerint az NDK-ban nem tudott kibontakozni. Mos' viszont kiderült. hogy a kibontakozó sóhoz még a „várvavárt szabadság“ sem elég. Tehát korábban is aligha gátolta valami, ha csak nem az aljassága. XXX -.-'MSA'.'. P'VV ' Nyugaton a kábítószerfogyasztást a beteg 'ár sadatnm kórtünetének tartják. Meglepő azon­ban. hogy az utóbbi időben a sportolók, sőt világhírű sportolók is hatása alá kerültek. Letartóztatták többek között Leon Spinks ne hézsúlyú ökölvívó világbajnokot, bár később óvadék ellenében szabadlábra helyezték. A do­log úgy kezdődött, hogy egy rendőr közlekedé­si kihágás miatt feltartóztatta, mint később ki­derült, nem ismerte fel a világbajnokot. Spinks valami olyasmit mondott neki. hogy: — Ne hülyéskedjen, ember, Leon vagyok. Es mit szól hozzá, még mindig nincs jogosítvá­nyom. Vesztére, mert a rendőr kiparancsolta a ko­csiból. és látta, hogy a világbajnok kalapját az autó tetejére dobja. Megvizsgálta a kala­pot és szalagjában egy csomag kokaint talált, majd ráadásul a rendőrségen zsebeiben mari­huánát is. Ugyancsak letartóztatták és 60 ezer dollár óvadék ellenében szabadlábra helyezték a 100 méteres síkfutás világcsúcstartóját, a tokiói olimpia aranyérmesét és a világ leggyorsabb emberét. Bob Hayest. Kiderült, hogy egy kábí­tószercsempész banda tagja. Kokainnal és egy quaalut elnevezésű hipnotikus hatású gyógyszerrel kereskedett. Ha nem tisztázza ma gát. életfogytiglani börtön vár rá. Ügy hírlik, hogy Hayest a kegyetlen sors vitte rossz útra. Miután abbahagyta a verseny­zést. sehogy sem tudott megkapaszkodni. Egy Ideia hivatásosok között próbálta pénzzé ten­ni páratlan képességeit, de eredménytelenül. Szinte már nem ts meglepő, hogy a tőkés világban így ér véget egy világhírű sportoló pályafutása. (palágyi) mm TELJESÜLT A VAGYUK 1971-ben Naszvadon megalakult a Slávla TE kézilabda szakosztálya. Két csapattal kezdte meg működését. A fiúk és a lányok Is rövid Időn belül felkerültek a II. ligába. A flük csa­pata tavaly felbomlott, de a lányok folytatták a jő szereplést és felkerültek az Ifjúsági első ligába. Az őszi Idényben a nagyon szép negye­dik helyen végeztek. A közelmúltban a csapat mellett megalapítot­ták a SZISZ csoportot, és a szervezet elnöke. Pásztó Mária lett. Azt remélik, hogy a SZISZ- csoport még jobb szereplésre buzdítja a csa­patot. Azt a célt tűzték kt maguk elé, hogy a második helyen végeznek. A társadalmi mun­kából ts kiveszik a részüket. A faluszépltés- ben és a mezőgazdasági munkákban akarnak segíteni. Molnár Erzsébet Argentínában az 1978. évi VB házigazdá­jánál szinte állandó veszélyben forog mind a játékosok, mind a játékvezetők és a nézők élete. A River Plate, Buenos Aires és Argentína egyik legnépszerűbb futballcsapata barátsá­gos mérkőzést vívott a Huracan Mendoza vidéki együttes ellen. A tét nélküli találko­zó — mint Dél-Amerikában általában — izzó légkörben folyt. Egy-egy összecsapás után, ahogy mondani szokták, „szikráztak“ a bokák... Egy alkalommal Pinto, a River Plate védőjátékosa „szabályszerűen“ felrúg­ta ellenfelét. Néhány másodperccel később elszabadult a pokol és a pálya, amelyet elözönlőitek a szurkolók, valóságos csata­térré vált. A játékvezetők, sőt még az ed­zők is futva menekültek öltözőikbe. Az acélsisakos rendőröknek csak gumibotokkal és könnygáz bevetésével, nagy erőfeszítés után sikerült szétválasztani a felbőszült, egymást püfölő szurkolókat. A mérkőzést természetesen nem folytathatták. A „fut- ballháború“ a rendőrök és a nézők között később a stadion előtt folytatódott és csak az időközben érkezett, megerősített rendőr­alakulatoknak sikerült szétoszlatnia a tö­meget. Az ilyen és ehhez hasonló, mind sűrűbben előforduló botrányos verekedések, amelyek nemegyszer súlyos sérülésekkel és halállal végződnek, nem éppen kedvező előjelek a közelgő-1978-as VB előtt. Az El Grafico című Buenos Aires-i sport­láp erősen tompítva a történteket, mintegy vigasztalásul ezt írja: „Mindenkinek tudo­másul kell vennie, hogy az erőszak az ar­gentin labdarúgás hagyományos velejáró­ja!“... De nézzünk egy másik, ugyancsak nemrég történt esetet. Buenos Airesben egy II. osztályú mérkő­zésen köveket dobáltak a játéktérre, mert a játékvezető a hazai csapat ellen tizen­egyest Ítélt. A szurkolók mintegy 30 percen keresztül tomboltak, és a játékvezetőknek csak rendőri segédlettel sikerült öltözőjükbe menekülniük a népharag elől. De a feldü­hödött tömeg nem tágított: revolverlövések durrogtak, rugós kések villantak, már-már attól tartottak, hogy megrohanják az öltö­zőket és... a jó ég tudja, hogy ez milyen következményekkel járhatott volna. Szegény feketemezesek, hogy a lincselés- től mentsék irhájukat kijelentették: vissza­vonják a tizenegyest... A felborzadt kedé­lyek megnyugodtak ugyan, de ekkor már lobogó lánggal égett a játékvezető autója. Argentina 78 Az I. ligás Santa Fé klub stadionjában az egyik szurkoló a játékvezető kedvenc csa­patát sújtó döntés után felszakította lelátó ülésének deszkáját, és azt a partjelzőhöz vágta. A partjelzőt a mentők súlyos sérülés­sel kórházba szállították. Érdekes, hogy az esettől megfélemlített játékvezető, mintegy 25 perces ápolási szünet után, mintha mi sem történt volna, nyilván félelmében, nem merte félbeszakítani a mérkőzést. Argentínában az ilyen jellegű botrányokat a stadionokba egyáltalán nem illő szélső­séges elemek provokálják. Szinte úgy fest a dolog, hogy magatartásukkal ott kívánják mindenkivel észrevetetni politikai hovatar­tozásukat, és a „lelkes“ szurkolás ürügye alatt levezetni feszültségüket... Más vizekre evezve: az argentin profi klubok többsége eladósodott, s hogy bevé­teleiket emeljék, hetenként két bajnoki és közben még néhány alacsonyabb osztályú csapattal „barátságos mérkőzéseket is ját­szanak. Bár a klubok többsége még a játékosok prémiumát sem tudja min­dig kifizetni, azok mégis úgyne­vezett „teljesítmény-nyomás“ alatt állnak, és türelmesen várják a derűsebb holnapot. Csak a nagy tétért folyó bajnoki és nem­zetközi mérkőzéseiken aratott győzelmeik kecsegtetik őket, azzal hogy megkapják rég­óta esedékes prémiumukat. A vereségeket katasztrófaként könyvelik el, s majd min­dig a vesztes csapat játékosai és szurkolói provokálják a botrányokat. A nézők klubhfisége, lelkesedése Argentí­nában ma már elkoptatott frázis, amelyet csak tetézett a politikai és gazdasági krízis, a létbizonytalanság és a mind fenyege­tőbbé váló infláció. Mindezekből önként adódik a kérdés: vajon az 1978. évi VB-ig az argentin szerve­zők milyen biztonsági intézkedésekkel tud­ják lehetővé tenni a nagy világverseny zökkenőmentes lebonyolítását? Vajon a pá­lyákat a nézőtértől elválasztó mély vizes­árok, drótkerítések, könnyűgázbombákkal felszerelt, különlegesen kiképzett rendőrala­kulatok le tudják-e győzni az erőszakot, fanatizmust, amelyet ők finoman így fogal­maznak: „latin temperamentum!“ ... S. I. L osonc (Luőenec) eddig nem tartozott azon városok kö­zé. amelyeket sportlétesít­ményei, sportrendezvényei vagy éppen kiváló sportolói tettek volna híressé. Ez azonban már nem tart sokáig, hiszen ahogy Eibner Iván­tól, a Pedagógiai Szakközépiskola testnevelő tanárától, a losonci at­léták edzőjétől megtudtam, nem kevesebb, mint 25 futójuk van, s ebből tizenötnek már ifjúsági el­sőosztályú minősítése van. ismertebbek a fiatalok közül: Jozef Samaä, a csehszlovák junior- váfogatott tagja (5000 méteres sík-. futásban), Ivica Eliáéová, a há­romszoros szlovák bajnok (a 80 m-es gáton, a 200 és 400 m-en), és Ján Pagáő szlovákiai bajnok a 2000 m-es akadályfutásban. Lehet­ne még tovább sorolni, de elég annyi, hogy a szlovákiai bajnoksá­gon szerzett 7 aranyérmükkel és 20 más éremmel az elmúlt évben a Banská Bystrica-lak mögött a losonci átlétikai szakosztály a má­sodik helyet vívta ki magának az ifjúsági atlétacsapatok rangsorá­ban. És még nem is szóltunk két nagy ígéretről. Ha történetesen nem atléták lennének, hanem — mondjuk — artisták, akkor bizonyára közös produkciót készítettek volna szá­mukra, már csak azért is, hogy úgy konferálhassák be a számot: következik a két Dora. ÄGI Tizenhat éves, és a csehszlovák atlétika nagy ígérete a távolugrás­ban. Tavaly válogatott volt a Cseh­szlovákia — Magyarország ifjúsági atlétikai viadalon, augusztusban részt vett Szófiában a szocialista országok Barátság versenyén, ahol 584 cm-rel a 8. helyet szerezte meg, és az egész mezőny legfia­talabb indulója volt. A losonci gimnázium tanulója, és már a 6 métert ostromolja, ami nem is olyan régen a távolugrónők számára álomhatárnak számított. — Ági rosszul emlékszik. Elő­ször „csak“ 464 centit ugrott, de „benne volt“ már az 580 is, csak technikai fogyatékosságai voltak, de három hét edzés után több mint 40 centit javult. Ez aligha­nem országos csúcs. Ha a gyor­saságot sikerül „megcsinálni“, úgy 11,7-re 100 méteren, akkor a 630 centi biztosan meglesz. ígjjettmsatobr^ — Mikor lesz meg a 6 méter? — kérdezem „bemelegítésként“. — Tavaly egyszer már ugrottam 615-öt Lengyelországban, de be­léptem. Remélem az idén..; — Nemcsak ugrasz, futsz is. — 100 és 2Ó0 métert. Jobban szeretem a százat, az egyéni csú­csom tavaly 12,1 mp volt, jó len­ne rövidesen 12 mp alá kerülni, mert a 11,7—11,8 mp körült ered­mény a távolugrásban is jó né­hány centit jelentene. Mindez már bizonyos szakértel­met .feltételez, pedig nem is o- lyan régen kezdte: — 1975-ben, nyolcadikos korom­ban 476 cm-rel megnyertem egy járást versenyt, ekkor meglátott Eibner Iván, az edzőm, és meg­kérdezte, nem lenne-e kedvem at- létizálni. Egy hét edzés után Ban­ská Bystricán 502 cm-t ugrottam, rá két hétre Prágában 505 cen­tit, és ezzel megnyertem a Spar- takiád-kupát. Közben arra lettem figyelmes, hogy az edző a fejét csóválja, he­lyesbíteni akar: Ha Ági állandósítani tudja a kö­vetkező két évben a 11,4 másod­percet, akkor a 650—660 cm sem elérhetetlen, ez pedig a moszkvai kiküldetést jelentheti. — 1980-ban Ági 19 éves lesz. — ... és az érettségire is ké­szülnie kell! — Olimpia és -érettségi! Mit szól ehhez az érintett? — fordulok is­mét Ágihoz, akit úgy látszik — nem először foglalkoztat ez a kér­dés. — Tanulni kell, érettségizni is tehát edzeni és versenyezni is fo­gok. Sikerülnie kell... ha valaki nagyon akarja! Ágin nem múlik! BETTY Agit háromszor kerestem, m(g végre megtaláltam, de már az első alkalommal megtaláltam helyette a húgát, akit egyébként Beátának hívnak, otthon csak Bettynek be­céznek, az atlétikai pályán pedig Bubunak. Sportolók között a be­cenevet pedig ki kell érdemelni... Ö tavaly június végén Banská Bystricán, a kerületi pionirbajnok- ságon 513 cm-es távolugrással ér­demelte kt, tehát 14 éves korában többet ugrott, mint a nővére... A Losonci Pedagógiai Szakközép- iskola I. A osztályos tanulójának a sorsát tulajdonképpen a nővé­re sikere „pecsételte meg.“ Eibner Iván egyszer megkérdez­te Ágit, hogy nincs-e testvére. Két­szer elhívta, aztán már ment ma­gától. Ö is „kétéltű“ — ugrik ts, Tfflt is. Futásban a kedvenc száma -a 600 méter, ez viszont nincs össz­hangban a távolugrással, de bőven van még ideje eldönteni, mit is szeretne inkább, ugrani (+ rövid távú futás) vagy pedig a középtá­vokon versenyezni. Ö szerényen csak annyit mond: szeretne úgy szerepelni, mint Ági. Ha a két testvér ilyen adottsá­gokkal rendelkezik, akkor fölme­rül a kérdés, hogy véletlen, vagy pedig „az alma nem esett messze a fájától“? Rákérdeztem. A papa focizott, a mama atlétizált egy keveset, és 15 éves korában, edzés nélkül 480 cm-t ugrott távolba. Ez ugyebár azt jelenti, hogy — lévén szó höl­gyekről — néhány évvel ezelőtt — a mama Is nagy ígéret voltl Ami nem sikerült a mamának, si­kerülhet a két lányának: a tehet­ségük megvan hozzá. Előfordulhat, hogy egyszer a vá­logatott atlétikai viadalon így kon­ferálnak: távolugrásban következik a két Doral Mészáros János A Szlovák Szocialista Köztársaságban a honvédelmi nevelés Irányításában és a párt honvédelmi politikájának érvényesí­tésében jól bevált gyakorlat, hogy az ál­lamigazgatási szervekre, a kerületi nemzeti bi­zottságokra és a Nemzeti Front társadalmi szer­vezeteire valő alapvető orientálódás nemcsak a szlovákiai rendezvények révén valósul meg, hanem mindenekelőtt a legalsóbb fokon, hazánk minden egyes polgárának aktív és elkötelezett bevonásával. A CSKP KB Elnökségének 1971. március 19-1 határozata értelmében a lakosság honvédelmi nevelésének rendszerében ebben az Időszakban is tovább kell fejlesztenünk és magasabb szín­vonalra kell emelnünk a honvédelmi nevelés hatékonyságát és tevékenységét. Ha tudatosít­juk, milyen igényeket támaszt velünk szem­ben ez a magasabb színvonal, természetesnek vesszük, hogy nem maradhatunk meg az ed­digi munkamódszereknél, formáknál, Igazgatás­nál, szervezésnél, koordinációnál, káderután­pótlásnál és a műszaki alapok jelenlegi anya­gi helyzeténél sem. Munkánkat új, magasabb szintre kell emelni a CSKP XV. kongresszusá­nak határozatai, a SZISZ II. kongresszusa, va­lamint az SZSZK SZISZ kongresszusa határoza­tainak értelmében. A CSKP Irányvonala és az elfogadott hatá­rozatok kiemelik a honvédelmi nevelés fontos­ságát, szocialista hazánk védelmének erősíté­sét és meghatározzák a feladatokat társadal­munk életének minden területén. Ebben az ér­felemben növekedett a SZISZ felelősséggé és fel­adata a gyermekek és az Ifjúság nevelésében, szocialista hazánk védelmében. Ezeknek az igényes feladatoknak a teljesí­téséhez igen nagy erőfeszítésre van szükség. 1977. március 30-án a SZISZ KB elnöksége jó­váhagyta a Honvédelmi nevelés a SZISZ-ben című dokumentumot, amelyben pontosan kör­vonalazta a tartalmat, a formák és módszerek mikéntjét a SZISZ és a Ptonlrszervezet honvé­delmi nevelésének a fejlesztését Illetően, vo­natkozik ez különösen a rendszeres eszmei, ha­zafias és Internacionalista nevelésre, az érdek­kört, műszaki, honvédelmi és sporttevékeny­ségre és a SZISZ még nagyobb részvállalására a fiatal honvédők felkészítésében. A SZISZ KB említett dokumentuma szerint a SZISZ KB testnevelési és honvédelmi bizottsá­gai és szekciói az SZSZK feltételeinek megfe­lelően lebontották az anyagot és 1978. március 14-én jóváhagyásra előterjesztették a SZISZ KB elnökségének. A jóváhagyott dokumentumokat a SZISZ járási és kerületi bizottságainak továb­bították, amelyeknek feladatuk az SZSZK SZISZ és Pionírszervezete feltételeinek megfelelően feldolgozni a honvédelmi nevelés további fej­lesztésének főirányvonalait, oly módon, hogy a legfontosabb feladat a SZISZ járási bizott­ságaira és szerveire, az aktívákra és az appa­rátus dolgozóira háruljon. Tekintettel arra, hogy a honvédelmi nevelés jövőbeni módszertanáról van szó, az ülésen részt vettek a honvédelmi és testnevelési bizottságok tagjai, valamint a szekciók tagjai Is. A SZISZ SZKB nagy figyel­met szentel ennek a dokumentumnak és a ben­ne lefektetett Irányelvek megvalósításának. Mód­szertani segítséget nyújt propagáclós anyagok: plakátok, brosúrák, oklevelek formájában: az Iskolák részére lektorokat és Instruktorokat biztosít, tanfolyamokat szervez a járási és ke­rületi honvédelmi és testnevelési bizottságok tagjai számára. ,,A honvédelmi nevelés további fejlesztése az alapszervezetekben“ című dokumentum azt a célt szolgálja, hogy hozzájáruljon a feladatok minőségi és hatékony megvalósításához, amely­nek alapjai a lakosság egységes honvédelmi ne­velési rendszerében gyökereznek. Az ötletek az érdekkörl-honvédelmi tevékenység alapvető és egyszerű módszertani és szervezési útmutatói. Lehetővé teszik a tagok közötti kölcsönös ver­sengést, vagy az egyes alapszervezetek Járások közötti vetélkedését. Formalizmus nélkül és halaszthatatlanul hoz­zá kell látnunk a kitűzött feladatok megvaló­sításához a honvédelmi nevelésben, ahogyan a SZISZ SZKB Elnökségének 1978. március 14-1 határozata feladatunkul tűzte ki. Összpontosí­tani kell azokra a kérdésekre, amelyeket fon­tosnak tartunk, állandó figyelmet kell szentel­nünk ennek a tevékenységnek és be kell tar­tanunk a munkatervet. A szocializmus építése során törvényszerűen egyik legfontosabb fela­datunk a honvédelmi nevelés, amely a Jelen­legi feltételek között, az osztályokra osztott világban is egyértelműen a CSKP Irányelveit tartia szem előtt, és amelyben igen fontos kül­detése van a SZISZ:nek Is az Ifiíiság nevelé­sében. PAVOL MOLNÁR, a SZISZ SZKB honvédőim és testneve­lési osztályának dolgozója I A HONVÉDELMI NEVELÉS FEJLESZTÉSE A SZISZ - BEN

Next

/
Thumbnails
Contents