Új Ifjúság, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-04-25 / 17. szám
Kasmírruhák é% jB 15% '¥m< ,4w' * \ <•. M4 kg pkj- Q V A / e 6 v2'\ S.<N<li %• Ív Vzjj." "4 • \i ' c-D m \\ H. K. r ä _ *> ff Az idei tavaszi ruhák egyik kedvelt anyaga lesz a kasmír. Ez a puha anyag jól meg is felel a most divatos ruhák szabásának. A belőle készült ruhák lágy vonalúak, tele nőies elemekkel és kiegészítőkkel. Ilyen az első modell is, amelynek az eleje és az ujja szélesebb szegődíszítésű. A derékrészt széles öv fogja össze, szoknyája pedig bővebb szabású. A második rajz mel- lényes ruhát ábrázol. Derékban vágott a szoknyarész kétoldalt húzott. A mellényen és a ruhán sötét színű paszpól van. A harmadik kasmírruha egyszínű vállrésszel és övvel van. A felső része buggyosan esik a szoknyára. wpa»: nnniwiim it -iii-■ rzss&zsaea Tftzt tartja a régi kézmondás, és ez a főzéssel is mm . így van. Akkor főzünk okosan, ha lehetőleg kevés munkával és költséggel ízletes, tápláló ételeket készítünk. Sok munkát takaríthatunk meg például a helyes előkészítéssel, beosztással — költséget pedig azzal, hogy takarékoskodunk a gázzal, villannyal és a nyersanyaSOK KICSI SOKRA MEGY gokkal, — természetesen nem az ételek minőségének rovására. A gázt vagy villanyt csak akkor gyújtsuk meg, illetve kapcsoljuk be, ha a főzni- valót már odakészítettük, a fövő étéi tetejére tett lábasban megpuhul a már egyszer felfőzött rizs, melegen marad a kisütött burgonya vagy a már elkészített egyéb étel. Ha a zsíros sertés — és baromfihúsról levágjuk és kiolvasztjuk a zsírréteget jóízű pörcünk lesz, amelyet felhasználhatunk rakott vagy töltött ételekbe, pástétomhoz, a zsír pedig rendszerint elég egy főzéshez. Viszont ha a húson marad, többnyire senki sem eszi meg, és csak kidobjuk. A szelethúsról levágott széleket vagy a csontokról leszedett ‘ apróhúst daráljuk meg és hagymával, fűszerekkel ízesítve, párolva húsos metéltet, makarónit készíthetünk vele. Felhasználhatjuk azonban töltött karalábéhoz, burgonyához és még sokféle ételhez, amihez csak kevés darált hús kell. Pazaroljuk a kenyeret, a péksüteményt is, hiszen ha már nem egészen friss, inkább másikat veszünk — pedig az pirítva, vajjal vagy zsírral megkenve jóízű és egészségesebb is, mint a friss, meleg kenyér. A sajtmaradékokat is felhasználhatjuk. A sajtot a diódarálóval reszeljük meg, így a legkeményebb darabka sem vész kárba és közünk sem sérül meg reszelés közben. Hogyan is étkeztek őseink? Mivel szeletelték a húst, milyen szerszámmal vették ki a tálból az ételt? Nos — jószerivel — csak kézzel. A kést, a viliét, a kanalat csak 1500 körül kezdték étkezési célra használni. A villa őse a több ágú, fából készült szerszám volt, amit a mezőgazdasági munkáknál használták szénagyűjtésre. Háromágú villa szolgált a parázson vagy nyílt tűzön főtt vagy sült húsok forgatására. Ilyen pecsenyesütő villát a római sírokban is találtak a régészek. A tálból is ezzel a villával emelték ki a húsokat, étkezésre azonban nem használták. Egy Damm nevezetű dan- zígi ékszerész készített először étkezési célra hengerelt villákat, és az eljárását szabadalmaztatta. Őstörténeti időkben kagylók élét használták a húsok vágására, a lenyúzott; bőrök kaparására. Később tűzkő segítségével finomították, élesítették a vágőszerszámokat. A rómaiak különböző formájú és méretű késeiket fa-, bronz vagy csontfoglalatba ágyazták. Azt már említeni sem kell, hogy a tőröket, késeket elsősorban a katonák számára készítették, másodsorban a mesterembereknek. Nemegyszer a szerszám foglalata határozta meg a kés feladatát és célját. Példa erre az őkorban gyógyászati célokra készített kések, amelyeknek megkülönböztetett bronzfoglalata volt. A kések mindenesetre hamarább futották be dicsőséges pályafutásukat, mint asztaltársuk a villa. Az első étkezési vaskéseket Németországban 1410- ben gyártották, míg Angliában csak 1781-ben jelenik meg. Itt William Bell gyártott először hengerelt késpengét. A paleolit korszak végén csontból faragott és végükön kiszélesedett kanalakat használtak az ősemberek. A régészek úgy gondolják ezzel a csontkanállal kaparták ki a velőt a csontokból. Egyiptomban már az ldőRECEPTEK GOMBAGALUSKA-LEVES Diónyi nagyságú vajon sóval, törött borssal addig párolunk 20 deka apróra vágott gombát, mig a levét el nem főtte, majd kihűtjük'. Beleülünk 2 nyers tojást és annyi lisztet adunk hozzá, hogy galuska keménységű tésztát nyerjünk, de ne nagyon dolgozzuk ki. Egy liter vízben puhára főzünk egy csomag karikára vágott zsenge vegyes zöldséget, ha megpuhult, feloldunk benne egy húsleveskockát, ás vízzel 1,2 liternyire számítás előtt, 5000-ben ké szítettek kanalat fából, ele fánicsontból Az egyiptomi mesterek furcsamód bal for májúra faragták ezeket a kanalakat. A későbbi idők bői ránk maradt leleteken már díszes faragásokat is találtak a kutatók. Európai ásatások során is kerültek elő "kanalak, — mégpedig Ausztria és Svájc területén, — amelyek fából agyagból vagy szaruból készültek. Főképpen folyadék mérésére és az ételek kava rására használták. Hosszú nyéllel faragták a régi kanalakat, hogy a mély és hatalmas edényből könnyen kikanalazhassák a levest vagy mást. A hosszú nyél a szakácsnőt is védte, hiszen a nyílt lángú tűzhelyen köny- nyen lángot foghatott a ruhája, ha túlságosan közelről kavargatta az ételt. A megfőtt ételt a kanál fogantyúja végén levő horoggal húzták el a tűzhelyről. Az Érchegységben két német munkás készített először étkezési célra kanalat bádogból. Ollóval vágták ki a nyers formát, és kalapáccsal adták meg a végleges alakját. Nagyapáink és nagyanyáink hatalmas ezüst vagy ezüstözött evőeszközzel ették a sülteket, a zsíros, nehezen emészthető főzelékeket. Némelyik kanál, villa olyan nehéz volt, hogy megemelni Is fáradságba került. Mennyivel könnyebb ma a háziasszony dolga. A köny- nyű rozsdamentes fa- vagy mfianyagfoglalatba ágyazott evőeszközök nem Igényelnek különösebb tisztogatást sem. Egyszerűek, célszerűek, és ami igen fontos: olcsók Is. felengedjük, felforraljuk, kanállal beleszaggatjuk a gombás galuskát és megfőzzük. Tálalás előtt a tetejére egy csokor finomra vágott zöldpetrezselymet hintünk. KAPROS ŰJBURGONYA (KÖRET) Egy kilő újbnrgonyát megtisztítunk, ha nagyobb szemű, félbe, illetve négyrét vágjuk, ás diónyi vajon kevés sóval saját lévén megpároljuk. Mikor megpuhult, egy csokor finomra vágott kaporral ízesítjük és összekeverjük 2 deci tejföllel, amelyhez még egy tojás sárgáját is adhatunk. Ezzel már nem forraljuk csak átmelegftjük. Tárolőhelyre mindig szüksége van az embernek. Régen a láda volt a legalkalmasabb, ma a beépített szekrény és a szekrénysor. A technika fejlődik, lakásunkba pedig egyre több és több tárgy kea rűl, melyek között valahogy rendet kell tartani. Erre valók a különböző polcok, fiókok, rekeszek, szekrények. De még mielőtt elkezdenénk a ren- dezkedést ne feledkezzünk meg arról, hogy válogatás nékkül nincs rend. A kis fürdőszobából alig vesz el helyet ez a falra szerelt polc. Mélysége mindössze 6 centiméter, de ez elég ahhoz, hogy a tégelyek, tubusok, tllat= szeres üvegek'egymás mellett elférjenek. A guruló szekrény egy ajtóvá! ellátott ablaktalan fülke, kétoldalt polcokkal és akasztórudakkal, esetleg székkel és tükörrel. Az egész lakást mentesítheti a nagyobb méretű szekrényektől, tehát, jelentős területet szabadít fel más célokra. Fontos, hogy jól megvilágítsuk. Építéséhez nincs szükség drága anyagokra. A Szocialista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottságának lapja • Kiadja a Smena kiadóvállalat • Szerkesztőség és adminisztráció 897 14 Bratislava, Praíské 11. Telefon 46819 • Főszerkesztő dr. STRASSER György. • A főszerkesztő helyettese CSIKMAK Imre • Nyomja a Západ isloveuskú tlafiiarne, 897 20 Bratislava, Duklianska 39 • Előfizetési díj egész évre 52,- Kös, fél évre 28,- Kös • Terjeszti e Pusta Hírlapsznlgálata Eló'izelheln minden postahivatalnál vagy kézbesítőnél • Kéziratokat nem őrzőnk meg és nem küldünk vissza • A lap kölíöldra a PNS Üstredná expedfcia a dovoí tlaőe, 884 19 Bratislava, Gottwaldovo nám. g. 46 útján rendelhető meg • Engedélyezve: SGTl 13/1. Indes: 49 802 t Kfjc S e? I i £ a ¥I|M ¥ KMÍ1 imlliilj
