Új Ifjúság, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-04-25 / 17. szám
NAPJAINK LEGFONTOSABB KÉRDÉSÉ: A LESZERELÉS A jelenlegi körülmények között bármilyen fontos legyen is egyik vagy másik kérdés, nincsen fontosabb feladat, mint a leszerelés megvalósítása, ami befolyásolná a Föld valamennyi lakosának a sorsát. Legfontosabb feladatunk az, hogy megállítsuk a fegyverkezési hajszát, és előrelépjünk a nukleáris katasztrófa veszélyének csökkentése, végül pedig teljes kiküszöbölése irányában. Ezen a téren dől el az az alapvető kérdés, miként alakul a nemzetközi helyzet, és ez az a terület, ahol jelenleg a legszélesebb harc folyik. Ha a munka befejezése mégis elhúzódik, akkor ez kétségtelenül politikai okoknak tulajdonítható. A dolog lényege az, hogy az Egyesült Államok kormánya határozatlan, következetlen magatartást tanúsít és állandóan azokra a körökre tekintget, amelyek kezdettől fogva ellenezték a megállapodást, és mindent megtesznek meghiúsítása érdekében, és ellenőrzés nélküli nukleáris és rakétafegyverkezést igyekeznek folytatni. Ez az oka annak, hogy az amerikai fél a tárgyalások során több ízben megpróbálta saját érdekeinek megfelelően módosítani, sőt kétségbevonni azokat, amikről korábban már megállapodás született, és igyekezett olyan kérdések felvetésével akadályozni a tárgyszerű vitát, amelyek tulajdonképpen a megegyezésre való készség hiányát takarják. VISSZAUTASÍTJUK AZ ELFOGADHATATLAN FELTÉTELEKET Olyan törekvéseknek is tanúi lehetünk, amelyeknek célja az, hogy a tárgyalásokon való előrehaladást és általában a megállapodás sorsát összekapcsolják más politikai kérdésekkel, ily módon gyakorolva nyomást a Szovjetunióra. Az Egyesült Államoknak ez a törekvése már röviddel a vlagyivosztoki találkozó u- tán megnyilvánult. Hatására az egyezmények megkötése érdekében végzett munka gyakorlatilag elakadt, sőt több kérdésben visszalépés történt. Nagy erőfeszítésekre volt szükség ahhoz, hogy a megbeszéléseket visszavezessük a vlagyivosztoki megállapodás által kijelölt mederbe. Ezt végül is sikerült elérni. Elvi megállapodásra jutottunk néhány további kérdésben, és jelentősen szűkítettük az e- gyezmény véglegesen még ki nem dolgozott cikkelyeinek körét. Ez nagyrészt a Szovjetunió türelmes és építő jellegű magatartásának köszönhető. Világos, hogy az Egyesült Államok részéről teendő válaszlépések nélkül nem lehet megoldani a tisztázatlan kérdéseket. Ám ő- szintén szólva, eddig nem voltunk tanúi ilyen lépéseknek. Ügy tűnik, az Egyesült Államokban egyesek hajlamosak a megállapodás megkötésére irányuló készségünket lehetőségként értelmezni arra, hogy egyoldalú előnyöket szerezzenek az Egyesült Államoknak. Csak ezzel magyarázhatók a- zok a próbálkozások, hogy a tárgyalásokon figyelmen kívül hagyják a szárnyasrakéták korlátozása tekintetében kialakult egyetér tést, vagy hogy szovjet rakétákra vonatkozó indokolatlan korlátozásokat követeljenek. ugyanakkor azonban szabad kezet i- gyekeznek biztosítani az Egyesült Államoknak a hadászati fegyverrendszerek korszerűsítésében, új típusok létrehozásában. Határozottan visszautasítunk minden arra irányuló kísérletet, hogy elfogadhatatlan feltételeket erőszakoljanak ránk. Álláspontunk változatlan: a Szovjetunió a megállapodás mielőbbi megkötésére törekszik, de csak olyan megállapodást fogad el, amely teljes egészében összhangban van az egyenlőség, az egyenlő biztunság elveivel, ténylegesen megtestesíti ezeket az alapvető elveket. Nem kívánjuk, hogy a megállapodás bármiféle előnyöket biztosítson számunkra, a másik fél hátrányára, de ugyanezt várjnk el az Egyesült Államoktól is. Más megoldás nem lehet. A NEUTRONFEGYVER FOKOZZA AZ ATOMHÁBORÚ VESZÉLYÉT További késleltetés és mesterkedések csak arra vezethetnek, hogy elszalasztjuk a megállapodás megkötésének lehetőségét, sőt talán a hadászati fegyverrendszerek korlátozását és csökkentését célzó mész- szebbre vezető lépésekre való áttérés lehetőségét is. Szilárd meggyőződésünk, hogy az ilyen kilátás senkit sem elégíthet ki. Ezért szeretném remélni, hogy Washingtonban levonják a megfelelő következtetéseket, és végül is a tárgyalások sikeres befejezésére fognak törekedni. Az utóbbi időben Nyugaton, az Egyesült Államokban is számos, a leszerelést támogató nyilatkozat hangzott el. A népek a- zonban nem a szavak, hanem a tettek alapján ítélnek. E tekintetben jellemző a neutronfegyver, az új tömegpusztító fegyver kérdése. Nem felelnek meg a valóságnak a neutronfegyver „védelmi“ jellegével kapcsolatos állítások. A neutronfegyver támadó atomfegyver, és elsősorban az emberek ellen irányul. Ez a fegyver fokozza az atomháború kitörésének veszélyét. A neutronfegyver létrehozására és Európában történő elhelyezésére vonatkozó tervek elleni tömeges tiltakozó mozgalom láttán az Egyesült Államok és néhány más NATO-tagország megpróbálja félrevezetni a közvéleményt. Olyan látszatot igyekeznek kelteni, mintha hajlandók lennének e kérdésről tárgyalásokat kezdeni a Szovjetunióval. Valójában alku tárgyává szeretnék tenni a neutronfegyvert, össze akarják kapcsolni egyéb, teljesen más jellegű kérdésekkel. E mögött csak egy törekvés rejtőzhet — az a szándék, hogy megkerüljék a Szovjetunió által a neutronfegyver gyártásáról való kölcsönös lemondásra tett konkrét javaslatot. Itt az ideje, hogy egyes nyugati vezetők komolyan elgondolkozzanak azon, mekkora felelősség terheli őket a béke sorsáért saját népük és az egész ebmeriség előtt. Itt az ideje, hogy valóban, készen álljanak a fegyverkezési hajsza megfékezését célzó hatékony lépésekre. A Szovjetunió a maga részéről folytatja erőfeszítéseit, hogy előre lehessen lépni a katonai enyhüléshez, leszerelésre való áttéréshez vezető úton. Ezt a politikát folytattuk eddig és folytatjuk a jövőben is. Mi senkit sem fenyegetünk. Az állítólagos „szovjet veszéllyel“ kapcsolatos szólamok — a nemzetközi enyhülés ellenségeinek koholmányai. Egyetlen célból tökéletesítjük védelmünket: azért, hogv megbízhatóan védelmezhessük a Nagy Október vívmányait. a szovjet emberek, barátaink és szövetségeseink békés munkáját. (Részlet Leonyid Iljics Brezsnyevnek, az SZKP főtitkárának beszédéből, a- melyet a csendes-óceáni flottánál tett látogatása Idején mondott.) A z Atlantic News, a brüsszeli NATO-főhadtszálláshoz közel álló kőnyomatos február 24-én ezt Irta: „Megbízható NATO-források szerint az amerikai kormány elhatározta, hogy tekintettel a neutronfegyver ügyében Nyugat-Európában mutatkozó tétovázásra és bizonytalanságra, egyoldalú döntést hoz a fegyver gyártásáról.“ Még két és fél hónappal ezelőtt a NATO miniszteri konferenciájának decemberi ülésén Harold Brown amerikai hadügyminiszter azt ígérte: a neutronfegyver gyártására csak akkor kerül sor, ha Washington nyugat-európai szövetségesei alapvető egyetértésüket (sub- stantial consensus) nyilvánítják. Országról országra Az amerikai hadügyminiszter kijelentése és az Atlantic New értesülése között eltelt időszakban a nyugat-európai és az amerikai sajtóban számos cikk jelent meg arról, mit kell „az alapvető egyetértésen“ érteni. Eleinte azt olvashattuk, hogy minden nyugat-európai NATO-kor- mánynak bele kell egyeznie a neutronfegyver gyártásába és Nyugat- Európában való elhelyezésére, hiszen ez az ő ügyük, az Egysült Államoknak nincs szüksége az új fegyverre. Később már arról volt szó, hogy elegendő a két nagy európai NATO-or- szág, az NSZK és Nagy-Britannta beleegyezése. S most, az Atlantic News Idézett cikke így Indokolja meg, miért dönthet Washington egyoldalúan is: „Bár a két ország (az NSZK és Nagy-Britannia) egyike sem foglalt kifejezetten állást a fegyver mellett, s nincs Is jele annak, hogy a jövőben megtenné ezt, nem nyilatkoztak kedvezőtlenül sem . ..“ Ma már tehát elegendő a „substantial consensushoz“, ho két NATO- ország kormánya nem foglal határozottan állást a neutronfegyver ellen. Meglehetősen nagy változás ez két és fél hónap alatt. Hogy áll jelenleg a nyugat-európai fővárosokban a neutronfegyver ügye? Az NSZK-ban az ellenzéki, jobboldali CDU-CSU azt kívánja, hogy az Egyesült Államok kezdje meg a bomba gyártását. A kormánykoalíció nagyobb pártja, a Szociáldemokrata Párt egyelőre Jobbnak látja hallgatni. Főtitkára, Egon Bahr ugyan nemrégiben azt mondotta, hogy „a neu- tronfegyver a szellemi perverzitás QUO VADIS USA? Jelképe". Gjabban azonban már ekképp módosította a véleményét: ha a Szovjetunió elhatározná a fegyver gyártását, nyitva kell tartani a lehetőséget az Egyesült Államok számára Is. A kisebb koalíciós partner, a Szabaddemokrata Párt álláspontja: a felelősséget Washingtonnak kell vállalnia. Egyébként is, két év alatt, amíg a fegyver elkészül előbbre lehet Jutnf a Szovjetunióval folyó leszerelési tárgyalásokon. Hasonló a véleménye Callaghan brit miniszterelnöknek is: a neutronfegyver fontos szerepet játszhat a szovjet-amerikai tárgyalásokon. „Se a saját terrorunk, se a mások terrorja ne pusztítsa el a világot, ebben a szellemben kell a komoly leszerelési tárgyalásokat folytatni“ — jelentette ki. A kisebb NATO-országok közül a skandinávok határozott nemet mondtak az új tömegpusztító fegyvernek a NATO-haderő fegyvertárába történő bevezetésére. Belgiumban a Szocia. lista Párt határozatot hozott a bomba ellen, de a kormány, amelyben részt vesz a Szocialista Párt is, még nem foglalt állást. Henri Simonét külügyminiszter elmondta ugyan, különösen magánbeszélgetésekben, hogy ellenzi a fegyver gyártását, de ő is azt tartja, hogy fontos ütőkártya lehet a leszerelési tárgyalásokon. Hollandia este egészen egyedülálló. A parlament legnagyobb ellenzéki pártja, a Munkapárt tavaly októberben egyértelműen a neutronfegyver ellen állt ki, s ugyanúgy ez év februárjában a kormánykoalíció nagyobb pártja, a Kereszténydemokrata Párt is. Amikor azonban a kérdés a képviselőház elé került, a Munkapárt javaslatát leszavazták, s a kormánykoalíció kisebb pártja, az ultrakonzervatív Liberális Párt megakadályozta saját partnere álláspontjának érvényesítését is. Előállt tehát az a furcsa helyzet, hogy a kormány nem foglalhat állást, holott a képviselők túlnyomó többsége a neutronfegyver elvetését kívánta. A legtöbb nyugat-európai NATO- kormány álláspontját így lehetne összefoglalni: döntsön a nagy amerikai testvér ebben a kényes kérdésben, amelyről odahaza nem tanácsos nyilvánosan kiabálni. Ha Washington egyoldalú határozatot hozna, akkor azt lehetne mondani, amit az egyszeri leány jelentett ki a bíróság előtt: „Kérem, én csak az erőszaknak engedtem . . Ez persze korántsem az az „alapvető egyetértés", amelyet Harold Brown amerikai hadügyminiszter hivatalosan még mindig keres. Carter dilemmái Annyi bizonyos, hogy Washington helyzete nem könnyű. Egyrészt: a kongresszus Carter-ellenes tagjai szá mon kérhetik a kormányzattól, miért nem sikerült elérnie a „substantial consensus!“. Másrészt: Washington ban is látják, hogy a nyugat-európai NATO-kormányök „tétovázásának“ oka Európa egész közvéleményének mind erőteljesebb tiltakozása az új tömegpusztító fegyver gyártása ellen. Ezt az amerikai adminisztráció sem hagyhatja figyelmen kívül, kü lönösen most, a SALT-tárgyalások idején, és az ENSZ-nek a leszereléssel foglalkozó rendkívüli közgyűlése összehívása előtt A közvélemény tiltakozása valóban az egész kontinensre kiterjed. Az, hogy a Szovjetunió és a többi szocialista ország népei tiltakoznak, természetes. A szocialista országok kezdettől fogva a fegyverkezési hajsza ellen, a leszerelésért küzdenek. A neutronfegyver ügyében azonban Nyugat-Európa népei is egyre növekvő ellenállást tanúsítanak, beleértve azokat á személyeket is. akik nem titkolják kommunistaellenes beállítottságukat, s akik egyébként hitelt adnak annak a NATO-propagandának, hogy a Szovjetunió „katonai fölénye“ miatt veszélyben forog a biztonságuk. Az egyszerű emberek ellenállása Nyugat-Európában nemcsak abból fakad, hogy ők is félnek a háborútól, hanem abból is, hogy a neutronfegyver elsősorban őket fenyegeti. A NATO-propaganda, amelyet pedig a pszichológiai hadviselés képzett szak értői irányítanak, ebben az ügyben saját csapdájába esett. A NATO-pro- pagandisták így érvelnek: „A neutronfegyver, amely csak kis területen fejti ki hatását, s amely csupán az élőlényeket pusztítja el, az élettelen tárgyakat épségben hagyja — elsősorban a számszerű és technikai fölényben lévő szovjet harckocsik ellen kerülne bevetésre. Meg lehetne vele akadályozni, hogy a szovjet hadsereg lerohanja Nyugat-Európát." Döntés májusban? Nos — mondják a nyugat-európaiak — ha ez így van, akkor a neutron- bomba saját területükön oltaná ki az emberi életeket. A neutronfegyver csupán védelmi célokat szolgál — mondja a NATO. De akkor nem az NDK vagy Csehszlovákia területén robbanna, hanem az NSZK-ban, Belgiumban vagy Hollandiában. S azt, hogy a neutronsugárzás csak fél négyzetkilométernyi területre terjed ki, ahogyan a Pentagon állítja, senki sem hiszi el, hiszen számos világhírű atomfizikus és orvos cáfolta már meg ezt az állítást. Ez egyben megkérdőjelezi a védelmi érvek valószínűségét. A nyugat-európai népek ellenállásának másik okát nemrégiben Alfrink bíboros, a Pax Christi nevű katolikus szervezet nemzetközi elnöke fejtette ki nyilatkozatában. Ezt mon- mondotta: „A neutronfegyver azt az illúziót keltheti, hogy bevethető korlátozott területen is. Más szóval, alacsonyabbra helyezi a nukleáris küszöböt. Ha azonban, ledobnák az első „kis és tiszta" bombát, ez elkerülhetetlenül megnövekedne. Bár ezt a kis nukleáris fegyvert úgy mutatják be, mint hozzájárulást a Nyugat biztonságához, valójában a legnagyobb veszélyt jelenti reá“. Májusban összeülnek Washingtonban a NATO-államok kormányfői. Ad- digra az amerikai kormányzatnak döntenie kell. Mi lesz a döntés: nem tudjuk. De hadd idézzük a Le Monde című lapot, amely nemrégiben ezt írta: „Az amerikaik azzal dicsekszenek, hogy Intelligens fegyvereik vannak. Nem lehetne elérni, hogy a fegyverek ügyében döntő személyek is intelligensek legyenek?“ Neutron és NATO Az a hír, hogy az Egyesült Államokban neutronbombát gyártanak, komoly aggodalmakat keltett. Bár mindazt, ami a neutronbombára vonatkozik, szigorúan titokban tartják, a radiológusok már sok éve ismerik a neutronsugárzás veszélyét. A neutron az atommagnak az az elektromos töltés nélküli részecskéje, amelyet f. Chadwick angol fizikus fedezett fel 1932 ban. A neutronok, minthogy semleges részecskék, a test mély rétegeibe is behatolhatnak, miközben kölcsönhatásba lépnek a különböző közegek atommagjaival. Protonsugarakat és gammasugarakat keltenek, amelyek a sejtekben másodlagos elektronsugárzás révén erős biológiai hatásokat idézhetnek elő. A neutronokat többféleképpen lehet felszabadítani, ennek egyik módja például a maghasadás. Bhablia szerint egy Hirosima-típusú atombomba robbanásakor, amelynek rob- banóereje 1000 tonna trinitrotoluolnak megfelelő: 3,15xl018 neutron keletkezik. Nem meglepő tehát, hogy a hirosimai bomba sugárzása a gammasugarakon kívül nagy adag neutronsugárzást is tartalmaz. Táblázatunk bemutatja a hirosimai bomba ionsugárzásának összetételét. Ez a táblázat arra a kezdeti sugárzásra vonatkozik, amelyet az atombomba tűzgolyója az első percben bocsát ki. robbanás helyétől való Gammastigarak Neutronok távolság (méterben) írad) (rád) 577 10 300 14 100 7B4 2 790 3 150 1150 225 191 21,6 4 10,1 — 1.9 8.5 0 7 " 0 Amint a táblázatból láthatjuk, a hipocentrumtól 1150 méter távolságig a kezdeti sugárzás jelentős része neutrónsu- garakból áll. A biológiai hatásokat, illetve a sugárártalmakat ennélfogva a neutronsugárzásnak kell tulajdonítani. A hirosimai bomba által kisugárzott, gammasugarakból és neutronokból álló keverék pusztító következményeiről sokat tudunk. Amerikai és japán forrásokból egyaránt pontos beszámolók állnak rendelkezésünkre. A japán atombomba áldozatainak utólagos megfigyeléséből és vizsgálatából származó ismeretek alapja 1 az összes sugárártalom heveny és idült, valamint késői károsodásokra osztható fel. Azokban az esetekben, amelyekben a dózis 5000—6000 rém vagy annál több volt, a központi idegrendszer károsodott, és ez halált okozott. Ugyanez a kórkép akkor is, ha csupán az érintett személy feje volt kitéve ugyanilyen sugáradag nak. A sugárbetegség e formájának kezdeti stádiumát rosz- szullétek és hányás jellemzik, ezt apátia és az erők gyorsan fokozódóelvesztése követi, végül görcsök, remegés és ataxia lépnek fel. A halál néhány órán belül beáll. Ha az egész testet egy alkalommal 800 és 1200 rém kö zötti adaggal sugározzák be, az emésztőrendszer károsodik. Klinikai tünetei a rosszallót, a hányás és a súlyos hasmenés, patológiailag megállapítható a bél epitheliumának pusztulása, főként a vékonybél területén. Ez a szindróma szintén halálhoz vezet. Ha az egész testet 300—800 rém nagyságú sugáradag éri, elpusztul a vérképző szervek minden eleme, főként a csontvelő. A vérben csökken a fehérvérsejtek és a tronibociták (vérlemezkék) száma, később pedig a vörös vértestecskék száma is. A leukocfták hiánya a szervezet védekező erejének gyengüléséhez vezet, a sugárbeteg ennélfogva védtelenné válik a legkülönbözőbb fertőzésekkel szemben, Hirosimában sok sugárbeteg nem közvetlenül .sugárbetegségben, hanem valamilyen fertőzésben, például szepszisben vagy tuberkolózisban halt meg. A sugárzás késői ártalmai köze sorolható elsősorban a rák és a leukémia. Mindkét megbetegedésre jellemző, hogy csak sok évvel vagy évtizeddel a sugárhatás után alakul ki. A sugárhatás és a megbetegedés közötti időt lappangási időnek nevezzük. Leukémia esetében a lappan- gási idő alsó határa körülbelül öt év, felső határa azonban nincsen. Bár az ionizáló sugarak minden fajtája okozhat leukémiát, e tekintetben a neutronbomba sugárzása mégis különlegesen veszélyes. A neutronok ugyanis külső sugárhatás esetén nemcsak közvetlenül a vérképző szövetekre hatnak, hanem magában a szervezetben is radioaktív foszfor keletkezik. A csontban levő szokásos 31 atomsúlyú foszfor egy neutron befogva 32 atomsúlyú radioaktív foszforrá alakul át. A csontvelő így belső sugárhatásának is ki van téve. Az atombombázást túlélők között a rákos daganatok halmozott keletkezését figyelték meg. Nem lehet kétséges, hogy a jelenség oka részben a gammasugárzás, részben a neutronsugárzás. A leukémiával ellentétben a tulajdonképpeni rákos daganatok lappangási ideje legalább 15 év, felső határ azonban itt sincs, mert az atomtámadást túlélők között évről évre új rákos megbetegedések figyelhetők meg. Amint a neutronbiológia tapasztalatai mutatták, a neutronsugarak rákkeltő hatása sokszorosa a röntgensugarakénak vagy a gammasugarakénak. Immár nem vonható kétségbe, hogy a neutronsugarak rákkeltő hatása minden más sugárzás, főként a gammasugárzás ilyen jellegű hatását messze meghaladja. Míg a hirosimai bomba volt az első olyan fegyver, amely rákot okozott, a neutronbomba továbblépést jelent az eszkaláció felé ezen a téren. A neuironbiolúgia gyakran vizsgálja a szemlencsét. A szemlencsén különféle sugárzásokkal szürkehályogot lehet előidézni, amely a vaksághoz vezet. |. L. Bateman, V. Bond és H. Rossi egerek szemét összehasonlításképen röntgensugárzásnak és neutronsugárzásnak tette ki. Az utóbbi esetében tízszer nagyobb biológiai hatékonyságot tapasztaltak, mint a röntgensugaraknál. Egyes szerzők ezeket a vizsgálatokat a genetikus ártalmakra is kiterjesztették. Ha meggondoljuk. hogy a genetikus ártalmak későbbi nemzedékek megbetegedéséhez vezetnek, túlzás nélkül állíthatjuk, hogy ezek jelentik a legnagyobb veszélyt az emberi társadalomra. Dr. Georg FUCHS (Novoje vremja) NEUTRONBOMBA AZ EMBERISÉG ELLEN
