Új Ifjúság, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1978-04-18 / 16. szám

A

hogy visszaemlékezem — kezdi Tibor — gyermekkoromban nagyon sokat jártam édesapámmal az erdőbe. Ezek a séták élnek bennem legmaradandóbban. Apám most utólag azt mondja, hogy nagyon meglepték őt a séta közben feltett kérdéseim.

...Az alapiskola elvégzése után elhatároztam, hogy tengerész leszek. Szüleim bele is egyeztek, de mivel Csehszlovákiában csak Űstl nad La- bemben — Nagykapostól (Vei. Kapu- äany) nagyon messze — van ilyen iskola, egyelőre inkább a gimnáziumot választottam.

Középiskolában, már a második évben megválasztottak CSISZ-elnÖknek, és én nagy lendülettel láttam munkához. Sokat gondolkoztam azon, hogy dolgozhatnánk jobban. Közben ide került Nagykaposra az egyik barátom, Böjtös Józsi, aki Prágában e- lektrotechnikai főiskolát végzett. Ö ajánlotta nekem, hogy menjek Prágába tanulni. így kerültem az egyetemre. Az első két év Podébradyban telt el. Szép városka, jó társaság, erősen összetartó baráti kört alakítottunk húszán, akiket az Iskolától kezdve a sporton keresztül a nyelv, a szórakozás Is egybetartott. Egyidejűleg tagjai voltunk az Ady-klubnak is, és családias kapcsolat alakult ki köztünk. Például, ha egy könyvet elkezdtem olvasni, az mindenkinek a kezébe került. De Így voltunk mindennel.

Az egyetemi évek alatt megismerkedtem egy prágai lánnyal, akit a suli után feleségül vettem, majd haza jöttünk élni, lakni. Idehaza azonnal érdeklődtem: milyen munkahelyek vannak Kapos környékén? Hol dolgozhatnék? A villanytelepre gondoltam, de ott a kazánházban kellett volna dolgoznom, amit egészségügyi okokból nem vállalhattam. Maradt e- gyetlen lehetőség a — Slovnaft.

Mielőtt bejöttem volna ebbe az tizembe, azt mondtam magamban, hogy Itt tudtommal rafinériával foglalkoznak, s ahol rafinéria van, ott mindennek olajosnak, piszkosnak kell lenni. Ilyen elképzelésekkel nyitottam ki a kaput, s Igazán nem számítottam arra, hogy rendezett, szép kis üzemet találok. Amikor beléptem az adminisztrációs épületbe, amely nagyon elegáns valami, csak ellátottam a számat. Azelőtt azt hittem, hogy ilyen csak az amerikai filmekben létezik. Bennem még a régi kis, koszos irodák képe élt. Tetszett a munkahely, s azt mondtam: ha kellek, akkor Ide jövök.

A mindent tudni vélő naiv főiskolás bekerült az élet mindennapi forgatagába. Te milyen kollektívába csöppentél be?

—A legjobba. A főnököm Fulman mérnök gazdag élet- és munkatapasztalatokkal rendelkezik. Igen becsülöm őt. Az üzem kezdetétől itt van, mindenki Ismeri.

...Véleményem szerint, ha egy fiatal kikerül az iskolából, munkába lép, akkor két dolgot szeretne: elérni egy bizonyos pozíciót a tehetségének vagy az érzései szerinti tehetségének megfelelően; továbbá biztosítani a létszükségleti és kulturális igényelt. Hogy mindkét dolgot elérje, ahhoz nagy szüksége van közvetlen környezetének segítségére, megértésére. Ha itt mellettem lógós társaság lenne, olyan, amely nem törődik senkivel és semmivel, valószínűleg hozzájuk hasonultam volna én is. SzeGalgóczy Tibort, a vajányi (Vojany) Slovnaft üzem huszonöt éves mérnökét gyakran meglátogatom, ha az üzemben vagy Nagykaposon (Vei. Kapu- sany) járok. A munkahelyén nem a kiöltözött, nyakkendős fiatal vezetőt találom, hanem a munkaruhás, közvetlen, szerény irányítót, akiről első találkozásunk alkalmával azt hittem, hogy egyike a gyár háromszáz valahány munkásának. Gyorsan megbarátkoztunk. Egyik találkozásunk alkalmával született meg az alábbi beszélgetés.

r

Ötvenketten a 15 millióból

tudnom, hogy ennek ez a megnevezé- hanem a szónak az értelmére is kíváncsi voltam. Meg odahaza a családban is kellett tolmácsolnom, mivel nagyanyám csak magyarul tud, a feleségem pedig csaik csehül. Néha nagyon mulatságos a helyzet köztük,

MINDEN

NAP

VALAMIVEL

TÖBBET

rencsémre az'ellenkezője történt. Ezt a „hozzáhasonlást“ nem azért mondom, mintha az embernek nem lenne elég erős akarata, mert van, hanem azért, mert főleg a pályakezdő években könnyen hajlik a jóra is, a rosszra is.

— Egy korábbi beszélgetésünk alkalmával említetted, hogy Prágában csehül tanultatok és hogy mindent tökéletesen megértsetek, szótáraik segítségével a tananyagot lefordítottátok magyarra. Örömmel tapasztalom, hogy most már pontosan tudod a szakkifejezéseiket magyarul is.

— Engem már Prágában sem hagyott nyugton, hogy a bevágott szöveget ne értsem. Nem volt elég azt

de azért jól megvagyunk. Prágára visszatérve meg kell említenem, hogy az ottani húszfős baráti társaságom Szlovákia különböző magyarlakta vidékeiről került ki, más-más tájszólással beszéltünk. Mi már akkor figyelmeztettük egymást a helyes magyar beszédre, ez íratlan szabályunk lett, és még ma is él bennem.

— Vannak Itt lehetőségek a környéken a társadalmi és kulturális é- letre?

— Kezdem a szellemivel, ez iköny- nyebb: a prágai évek alatt — talán ez szegénységi bizonyítvány is — de jó ha ötször voltam színházban, koncerten vagy háromszor. Ellenben moziba gyakran jártam. Viszont azóta, hogy hazakerültem, havonta átlagban kétszer veszek részt valamilyen kultúrműsoron. Meglepő, hogy erre éppen Kapóson van lehetőségem. Gyakran eljön a Thália Színház, vagy mi szervezünk valamit. Ez a passzív kultúráiét. Az aktív az gyengébb, mint Prágában volt. Itt még egyelőre nem sikerült beilleszkednem. Szerintem az aktív kulturális tevékenység mindig jó társaságot igényel. Egyetértő, ösz- szeszokott — mondhatnám — baráti kört, de sajnos Ilyen még nem alakult ki Kapóson. Hiba talán az Is, hogy eddig nem akadt egy jó szervező, aki kézbe vegye a gyeplőt. Közrejátszhat a lustaság, az igénytelenség Is. Próbálunk ezt, azt megszervezni, de még nem jutottunk közös nevezőre. Sajnos ma már nincs meg az a tenni akaró kedv a fiatalokban, mint az én tizen-huszon éves koromban. Vannak egyébként itt is kisebb nagyobb közösségek: a társasági táncok köre, ami nem nagyon vonz, az efsz fúvós zenekara, de az a szövetkezeti tagokat tömöríti, és a fúvószenét nem is kedvelem túlságosan, a pionírzenekar, amiből már kinőttem, a tanítók énekkara megint nem nekem való.

— Itt az üzemben mi a munkád?

— Reggelenként hallod a rádióban, hogy jelentik: „Tájékoztató az energia helyzetről. Érvényes az első fokozat ...“ Ennek alapján a nagy üzemeknek diagramokat kell készíteniük, meg kell rendelniük a vlllanyener- gíát. A megrendelés alapján kötelesek vagyunk a megadott energia- mennyiséget betartani. Én készítem a diagramot, én ellenőrzőm az áramfogyasztást. Ez az egyik fő feladatom. Ezenkívül a gépészetben Is kotnye- leskedem, aminek azért köze van az elektrotechnikához is. A mi üzemünkben a fő energiahordozó a gőz. Van egy részlegünk, ahol a sűrített levegőt „gyártjuk“, ennek vagyok a vezetője.

— Beosztottjaid azt mondják, hogy veled jő együtt dolgozni.

— Nagyon sok a barátom, az ü- zemben is, Kapóson is. Mindenkivel szívesen elbeszélgetek. Téma akad mindig, akár a sportról, akár a szórakozási, kulturális lehetőségekről folyik a szó, van mondanivalóm. Persze a leggyakrabban a munkahelyi gondoknál kötünk ki. A múltkor Is vitatkoztam az egyik szerelővel, mert nem volt aki megjavítsa az áttételt. A motor az elektrorészlegé, a szivattyú a gépészeké. De kihez tartozik az áttétel? Félig a motorhoz, félig a szivattyúhoz, de ha elromlik, ki javítsa meg? Ki végezze el a közbeeső feladatokat, ami nincs konkrét feladatként kiadva senkinek. Ezen a területen bizony sok a tennivaló. Mert van ugyan versengés az egyes részlegek között, de nem szabad, hogy amiatt ne lehessen megoldani a közös feladatokat. És én egyelőre még csak találgatom, milyen módon lehet ez ellen harcolni...

Tiborban még sok minden forrong. Ezt tapasztalom mindig, ha találkozunk. Tele van ötlettel, javaslatokkal, sajátjának érzi az üzemben adódó problémákat, nehézségeket. Azt hiszem az a szellem, amely magatartásából árad, tanulságos lehet: „Önmagából előteremteni mindennap valamivel többet“.

Zolczer jános

Foto: a szerző

lportutamról visszatérve JLf tiszta, napfényes Időben ■ m repültem végig Szlová klán. Felhőnek nyoma sem volt a négy kilométeres magasságban. Szinte karnyújtásnyira éreztem a fehéren csillogó, hóval borított hegycsúcsokat, távolabb, a hegyoldalakon, a messzeségben feke- tés-zöldesnek látszó erdők nyújtóztak szinte mértani pontossággal, körülhatárolva a termőföldeket. Tüzek égtek, füst gomolygott sok helyütt a határban. Akkor még nem tudtam, csak sejtettem, hogy gyümölcsösökben és szőlőkben a fagyot „kergetik“ a hajnalban kelt mezőgazdászok. Mínusz öt, hat fok hideg volt országszerte. A rügyet bontó fák, szőlők sok helyütt megfagytak. „Ml Is tüzeltünk már kora hajnaltól — mondta dél körül Matus Imre, a püspöki (Pod. Biskupice) szövetkezet gyümöl- csészetének vezetője útban a szőlők felé. — Még nem tudják, milyen kárt okozott a fagy, mennyire volt eredmé nyes a védekezés.“

Barangolunk az ötven hektá ros szőlőben Traktor búg a sorok között, fölszántja a szüretkor letaposott talajt. Mire

a sorok végéhez érünk Vrba Antal traktoros már kiszállt a „nyeregből“, bosszankodva nézi a szántást. Azt mondja lejjebb kell engedni az ekéket, meg nehezék Is kell rájuk, így könnyen kifordul a ledöngölt földből az eke. Hozzálát a munkához. Távolabb lányok.

asszonyok, fiatal fiúk dolgoz nak a tőkék mellett. Süt a nap. gyönyörű tavaszidő van, már- csak az énekszó hiányzik az Idillikus képhez. Az vlszönt csak nem hangzik föl. Inkább tereferélés, nevetgélés csapja meg fülemet. Nem (latolgatnak már munka közben az embeTAVASHDÖBEN

rek, inkább panaszaikat, örömeiket mondják el egymásnak, meg a falu pletykáit adják tovább. Elcsendesedik a szó is, amikor közelebb lépek. A sorok elején dolgozó két fiatal lányt szólítom meg. Nem valami bőbeszédűek, szinte tőmondatokban mondják el, hogy harmadik éve dolgoznak a szövetkezetben, helybeliek. Varga Mária és Formánek Olga a nevük. Ha nem is szaporítják a szót a kezük ügyesen, gyorsan mozog. Leguggolnak a tőkék mellé, lenyesik a venyigét, odakötözik a dróthoz a megmaradt szárat, és máris lépnek egy tőkével tovább. Még néhányszor rájuk kattln- tom a fényképezőgépet, majd megindulok Matus Imre felé, aki még mindig Vrba Antallal tanakodik: hogyan lehetne minél jobban elvégezni a szántást. Mire hozzájuk érnék, a traktoros már újra megindul. A sokat tapasztalt, 55 éves Imre bácsi útközben a falu felé szinte kérdezés nélkül kezdi:

„Huszonöt munkásunk van csak a százhetven hektárra. Még szerencsénk, hogy az I- dénymunkák idején, szüretkor, gyümölcsszedéskor kisegítenek a főváros középiskolásai. Nélkülük nehezen boldogulnánk.* Aztán a tavalyi hektárhozamokról beszél. Jó volt a termés, de idén még Jobbat szeretnének. A gyümölcsészet és szőlészet múlt évi tiszta bevétele három és fél millió koronát hozott a közösnek.

Elérjük a buszmegállót, elbúcsúzunk. A szép tavaszidőben zakóra, Ingre vetkőzött fiúk karolják át a lányokat. Buszunk a Duna partján fut végig, amely tele van sétálókkal: öregekkel, fiatalokkal. Csók csattan, nevetés fakad az ajkakon, mint a rügyező fák ágai úgy nyílnak most szere- tetre, szerelemre a szívek.

Szép látvány tavaszidőben.

—ezer— Fotó: a szerző

:sevecrc

A lányok takarékosabbak

A Szlovák Takarékpénztár a közelmúltban két kisebb jubileumot ült, amelyek a naptárban nincsenek feltüntetve, de a fiatalok körében annál ismertebbek. Április 1-én múlt tíz éve annak, hogy a takarékpénztár bevezette a fiatalok jutalékos takarékoskodását, és u- gyanazon napon öt éve, hogy életbe lépett az Ifjú házasoknak nyújtott kedvezményes kölcsönről szóló rendelet.

Mindkét rendelet az Ifjú nemzedékről történő nagyvonalú társadalmi gondoskodás ragyogó példája. Vessünk rövid pillantást a takarékpénztár e két szolgáltatásának lényegére és fejlődésére.

A fiatalok járulékos takarékoskodása hosszú lejáratú, öt évre szóló takarékoskodás. Lényege az, hogy minden 15—27 év közötti fiatalnak, aki jelentkezik a minden évben április 1-én Induló takarékoskodás! ciklusba és öt évig havi 100 koronától 500 koronáig terjedő összeget helyez el a takarékpénztárban, az ötödik év végén a szintén kedvezményes 5 százalékos kamattal a havi betét nagyságától függően 500 koronától 2500 koronáig terjedő jutalékot írnak jóvá a takarékbetétjén. Példával illusztrálva: ha a takarékbetét havi nagysága 200 kn róna, a teljes ciklus végén a megtakarított összeg 13 ezer 600 korona, 500 knro nás betétnél a végöszeg 34 ezer korona.

Ez a takarékoskodás! mód, amelyet a szocialista orszá gok közül elsőként vezettünk be, és a mi példánk nyomán Magyarországon is kísérleteznek vele, rendkí vül népszerű a fiatalok körében. Az első ciklusba még csak 27 000 fiatal kapcsolódott be, havi 196 koronás átlagos bevéttel a legutóbbi kilencedik ciklust már 39 000 fiatal kezdte el, és a havi betét nagysága 288 korona. Kezdetől fogva 314 ezer 366 fiatal kapcsolódott be a fiatalok járulékos takarékoskodásába, akiknek a Szlovák Takarékpénztár eddig 106 millió koronát írt jóvá.

Érdekes, hogy a lányok „takarékosabbak“, a fiúknál. Az első ciklusba 18 000 leány és csak 9000 fiú kapcsolódott be. Ma a 314 336 takarékoskodóból 121 694 a fiú és 192 642 a leány.

Még nagyobb visszhangra talált a fiatalok körében a fiataloknak nyújtott állami juttatással fedezett előnyös kölcsön. Mint ismeretes, a harminc éven aluli fiatal házasoknak a házasságkötést követő három év leforgása alatt a takarékpénztár 30 000 korona kölcsönt folyósít rendkívül előnyös 1. illetve 2,5 százalékos kamattal.

Egy százalékos a kamat láb abban az esetben, ha a fiatalok a kölcsönt lakás szerzésre és 2,5 százalékos, ha lakberendezésre fordítják. A kölcsön visszatérítési határideje tíz év. Az állam minden elsőszülött gyermeknél az első életév betöltése után 2000 koronát, minden második és további gyereknél 4000 koronát leír a kölcsönből.

Az elmúlt öt év alatt a Szlovák Takarékpénztár 244 ezer fiatal házasnak nyújtott kedvezményes kölcsönt, mintegy 6 milliárd korona összegben. Állami juttatásként a született gyermekekre 126 190 esetebn mintegy 372 millió koronát engedett el a kölcsönből.

Palágyi Lajos