Új Ifjúság, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-04-18 / 16. szám
4 A szülők többsége az ellenőrzőkönyvecske tartalmán, az osztályzatokon és a különféle bejegyzéseken méri le a gyermeke tudását. Ha az osztályzatok szájuk íze szerint valók, akkor nincs baj; ha viszont nem, akkor általában így gondolkodnak: 1. Rossz a tanár, pikkel a gyerekre. 2. jó a tanár, viszont baj van a tanrenddel. A tanár csak a megszabott keretek között mozoghat, a tanrend mindent előír, és ő is ugyanúgy túlterhelt, mint ezek a szegény gyerekek. Így okoskodnak, és csak nagyon kevés szülő kutat a hiba után ott, ahol minden bizonnyal meg is található a családi légkörben, esetleg a gyerek képességeiben. Riporterünk Zácsek Erzsébet egy gimnáziumban, a párkányi (Stúrovo) és egy szakközépiskolában, a losonci (Lu- cenec) Element Gottwald Építőipari Szakközépiskolában járt. A felvetett témával kapcsolatos tapasztalatait az alábbiakban adja közre. A párkányt (Stúrovo) gimnázium 1978/77-«* tanévének „bizonyítványa“: A diákok összlétszáma 272. Ebből: 32 százalék kitüntetett 32 százalék nagyon (61 megfelelt 34 százalék megfelelt 2 százalék nem felelt mag. ANTAL BfiLA, a gimnázium igazgatója: — Nincs rossz diák, habár minden osztályban akad egy apatikus, flegma, az ötösnek majdnem örvendő gyerek. Ha azonban utána nézünk —, mert az Ilyen eseteknek utána szoktunk nézni —, rájövünk, hogy a gyereket a közvetlen környezete tette o- lyanná, mint amilyen. Megnevelése rendkívül körültekintő pedagógiai munkát igényel, mert az Ilyen „nem izgat“ álláspontra helyezkedés nagyon kényelmesnek tűnhet az osztálytársak szemében. Ismétlem, hogy nincs rossz diák, csak tehetséges és kevésbé tehetséges. Az utóbbiakkal többet kell foglalkozni a szülőknek, tanároknak .egyaránt, de tapasztalatom szerint a természetes adottság hiányát csaknem minden esetben sikerül szorgalommal pótolni. Nem vagyok meggyőződve arról, hogy vannak kimondottan humán és kimondottan reál adottságú gyerekek. Ha az alapiskolában a gyengébb képességű tanítónak nem sikerült megszerettetni a gyerekekkel a matematikát, akkor egyszerűen ráfogják — elsősorban a szülők —, hogy a tanuló humán típus. Ezzel Is előlegezve a megértést minden matematikai ötösért. Ráfogják, gyakran annak ellenére is, hogy a gyerek fizikából a legjobb az osztályban. Azért emeltem ki a matematikát, mert azt a diákok, szülők egyaránt a legnehezebb tantárgyak közé sorolják. Én nem osztom ezt a véleményt; a ml iskolánkon sok a jó matematikus, és ez a tantárgy nem tartozik azok közé, amelyekből a diákok a legtöbb ötöst kapják. A Losonci Építőipari Szakközépiskola 1976/77-88 tanévének bizonyítványa: A diákok Bsszlétszáma 471. Ebből: 19 százalék kitüntetett 27 százalék nagyon fél megfelelt 47 százalék megfelelt 7 százalék nem teleM meg. HOLCZER ERNEST mérnök, az is kola igazgatója: A nagy üzemektől, tervező irodáktól, tudományos munkahelyekről számtalan levelet kapunk, amelyekben elismeréssel szólnak iskolánk végzettjeinknek munkájáról. Néha meglep bennünket, hogy a nálunk csupán átlagos tanulmányi ered ményt felmutató diák a gyakorlatban mint kiváló szervezőképességű építésvezető állja meg a helyét. Miért mondom ezt bevezetőül? A- zért, mert iskolánkról általában úgy vélekednek, hogy túl szigorú. Az osztályzatnak, a jegynek valóban nagy szerepe van a pedagógiában és gyakran nemcsak a diák pillanatnyi tudását fejezi kt. Elismer, ösztönöz, figyelmeztet — elsősorban a szülőket —, önbizalmat ad a gyereknek. Azt hiszem valameny- nyi tanár szívesebben ad jó jegyet, mint rosszat. Én is azt állítom, hogy nincs rossz diák. Amiről viszont igenis vitázni kellene, az a diákok igényessége, becsvágya. Nem egészséges jelenség, hogy az óra előtt a folyosón azt mondják egymásnak a lányok: ha négyest ad, megcsókolom a kezét. A négyes már jó jegynek számít, csak ötös ne legyen ... Nem a színvonalról, arról a bizonyos „lécről“ kellene vitatkozni, az elég magas, hiszen az iskolánkon kezdeményező fiatal pedagógusgárda alakult ki, amelv nek tagjai az idősebbek tapasztalataira támaszkodva és tőlük tanulva sokkal többet követelnek a diákoktól, mint annak idején tőlük követeltek. Hangsúlyozom, nem a „léccel“, hanem az ugróval kell vitatkozni, hogy nem ugrik magasabbat. Mert a lécet épphogy átugró, az e- légséges tanuló, az érettségin valahogy átevickélőkből lesznek a holnap mindennel elégedett, Igénytelen építészeti „szakemberei“. Igényesség. Szívesen mondok egy pozitív példát. A felépítményi osztályainkba inasokat is felveszünk és tavaly Itt volt például a Ferenc gyerek, aki inas létére valamennyi építészt lepipálva kitüntetéssel. leérettségizett. Egyszerűen tudni a- kart és tudott is. Ml, vagy ki váíúa ki a gyerekekből az igénytelenséget? Többek között a szülők Is, a- kiket gyerekeiknek csupán az elő menetele érdekel, a „háttér“ már nem. És elszomorító, hogy a szakembereinket igénylő vállalatokat sem elsősorban azok tanulmányi e- redménye! érdeklik. Iskolánkon tavaly a legtöbb pótvizsga matematikából volt, — ösz- szesen 31 — ezt az eröműtan, ábrázoló mértan és a beton követi. Valamennyi fontos tantárgy; aki az iskolánkból kikerül, annak a kisujjában kell, hogy legyen az, amit e- zek tartalmaznak. Érthető, hogy egy „kitűnővel“ ml, az Iskola tanárai Is vállaljuk a felelősséget diákunk munkájáért. Az alábbiakban a két iskola diék- jai Filakovsky Lilla, Gubrica Rózsa, Bndzsár Márta, Longai Gyula, Híves József, Páriáová Mária, Braunsteiner Erika, Patus János, Bednériko- vá Anna, Varga Léránt, Cesár Róbert, Séntaové Yveta, Hodurová Mária és Faltysová Katarina mondják e) véleményüket a felvetett témával kapcsolatban. — Nálunk matematikából buktak meg a legtöbben. Nehéz, az igaz, de csak addig, míg logikával rá nem jön az ember, mennyire kézenfekvő az egyes feladatok megoldása. Engem a matematika tanított meg gondolkodni. Persze, úgy nem lehet számolni, ha a diák esze a tegnapi tévéműsoron, vagy az aznapi randevún jár. — A mi matematika tanárunk, Fehér tanár elvtárs azonkívül, hogy tanít, az énekkart Is vezeti, és ha kell ő is beáll énekelni a többiek közé. Futballozik velünk, röplabdá- zik, az Iskola legnépszerűbb tanárai közé tartozik. Szeretjük őt annak ellenére, hogy a legtöbb ötös az ő noteszában van ... — Ha rossz jegyet hozok haza, elmarad a heti zsebpénz, és azokban a napokban még egy zoknira sem kapóik otthonról. Ezzel büntetnek a szüleim. A tanárok meg a jegyekkel tartanak sakkban bennünket. Bűvös kör ez, amelyből csak az érettségi után szabadulunk. — Az olyasmit, hogy valakire pikkel a tanár, már csak a szülők hiszik el. — Negyedikes vagyok, de eddig csak egy esetben történt meg, hogy nem értettem egyet azzal az osztályzattal, amelyet a tanár bejegyzett az ellenőrzőmbe. — A mi osztályunkban a jó tanulók segítik a gyengébbeket; tanulókettősök működnek. Ügy tudom, hogy az iskolánk más osztályaiban is így van. — Elsők akarunk lenni a tanulmányi versenyben, ezer korona a tét. Aki ötöst kap még a rossz jegynél is jobban fájlalja azt, amit tőlünk, az osztálytól kap. — A mi osztályunkban kinevetik azokat, akik még az óraközi szünetekben is a könyveket bújják. Ezt egy különösen jő felfogású, erős e- gyéniségű fiú kezdeményezte. Neki persze könnyű, ő a magyarázatbői tanul és a legrosszabb esetben is csak hármast kap. Míg a nála gyengébbek négyest, ötöst. Csak azt nem értem, miért olyan népszerű „nem tanulással“ tüntetni? És aztán ötöst kapntl — Én sportolok, kerékpározom. Beválasztottak a csehszlovák ifjúsági válogatottba. A tanáraim megér- tőek, s ez a szerencsém. De nagyon megterhelő az Iskolában és a sportban Is eredményesen szerepelni. Szórakozásra még (gondolni sem tudok ... — Édesanyám is tanít. Hazajön az iskolából, gyakran ingerült, és i- lyenkor nagyon csendben vagyunk. Rajta lemérhetem, mennyire kimerítő a pedagógusok munkája és mekkora erőfeszítésükbe kerül naponta 4—5 órát a katedra mögött ülni, otthon hagyva a gondokat... — Az alapiskolában volt egy idős tanítónk. A nyolcadikban hónapokon át csak azt tanultuk, hogyan kell tanulni, a gondolkodást fejleszteni, kutatni és felfedezni valami újat. Volt értelme. Az osztályunkban 9enki sem tanul szajkózva. — Az én szüleim sohasem a tanárt szidalmazták az ötösért. Kiskoromtól a pedagógusok iránti tiszteletre neveltek. Apu autóbuszsofőr és ha régebben próbáltuk is kibe szélni magunkat a tanárra a rossz jegy miatt, azonnal kész volt a vá lasszal: „Egyedül a tanár hivatott elbírálni a képességeiteket.“ Ehhez tartom magam most Is. — Nálunk nincs baj a szüleim mel, de tudom, hogy a padszomszé dóm, Ági állandó rettegésben él A szülei naponta emlékeztetik „tör ténelmi“ küldetésére, arra, hogy be lőle orvos lesz, és az egyetemre csak egyesekkel juthat be. Idegsokk környékezi minden kettes után, mert ő csak egyest vihet haza. Az egész osztály, de maga Ági is látja, hogy képességeit meghaladja, amit a szü lei várnak tőle. — Naponta két órát tanulok Többre nem futja az Időmből. Be járok, délután négy őrára érek ha za, 5-kor leülök a könyvekhez és es te, ha nem vagyok nagyon fáradt tévét nézek. De megtörténik, hogy már az esti mesénél elalszom. Anyu gyakran kérdi, mikor tanulok már egy kis háztartásvezetést? ö az én koromban már ellátta az egész csa ládot. Igazán nem tudom, mit vála szoljak. — Nekem délutánonként egész más gondjaim vannak. Ellenőrzőm két kistestvérem leckéjét, uzsonnát készítek nekik, bevásárolok. Ugyanis édesapám két évvel ezelőtt meghalt és édesanyám délután jár dolgozni. Este, amikor elcsendesül a ház, leülök tanulni, de csak akkor nem alszom el a könyv fölött, ha biológiát tanulok. Ez ugyanis a kedvenc tantárgyam. — A tanárok csodálkoznak a problémáinkon, azt hiszik folyton füllentünk és turpisságokon jár az e szünk, pedig a mi osztályunkban 19 éves fiúk is járnak. És ezeknek már nagyon is „felnőttes“, problémáik vannak. — Volt úgy, hogy szombaton, de néha hétköznap délután is elmentem burgonyát kirakni az állomásra. Gyűjtök, szeretnék venni ina gamnak valamit... jő érzés dolgozni és közben az Iskolában Is szép eredményt elérni. (Ez a fiú az iskola legjobb tanulói közé tartozik). — A tanároknak különbséget kellene tenniük iskola és Iskola, sőt osztály és osztály között is. Minek a szakközépiskolában olyan apróié kosán tanulni az irodalmat, mint a gimnáziumban? Mert mi történik akkor, ha az Életben nem fogom tudni, mikor született Babits? Sem mi. De mi történik akkor, ha rósz szül számítom ki a vasbetonszer kezet méreteit? Nagy baj, még rá gondolni is rossz... Aki szereti az irodalmat, úgyts elolvassa később, harmincéves korában. Annyi most a költő meg az frő, hogy a nevüket Is alig tudjuk megjegyezni, és a ta nárok, — bizonyára helyesen —azt akarják, hogy Ismerjük és szeres sük ts valamennyíüket. ZÄCSEK ERZSÉBET Amikor elindultunk, hogy utána nézzünk, hogyan is lesz a gyerekből rossz tanuló, nem gondoltuk, hogy a kérdésre csak bonyolult összefüggésekkel lehet válaszolni. Nem feltételeztük azt sem, hogy a pedagógusok és a diákok véleménye kozott nem lesz alapvető ellentmondás. Ügy érezzük, hogy a problémát teljességében csak további érdekeltek, pedagógusok, pszichológusok, szülők és diákok hozzászólásával tudjuk kimeríteni. Ezért kérjük azokat, akiknek a témával kapcsolatban mondanivalójuk van — írjanak. Mák t
