Új Ifjúság, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1978-04-11 / 15. szám

1. MIT TID A KAMERA? Éppen jókor érkeztem Magyarországra, március második felében új filmek szere­peltek a mozik műsorán, s mind a fővárosi, mind a vidéki színházak premierekkel vár­ták a közönséget. A Pécsett lezajlott X. ma­gyar játékfilmszemlén bemutatott néhány je­lentősebb alkotás éppen ottjártamkor került a közönség elé. Így Fábri Zoltán Balázs József regényéből készített, új műve, a Ma­gyarok; Schiffer Pál cigány témájú film­je, a Cséplő Gyuri (erről a következő rész­ben lesz szó és Rényi Tamás alkotása, a K. 0. Végül szerencsém volt megtekinteni egy még tavaly bemutatott nagysikerű fil­met, az Egy erkölcsös éjszakát, amelyet Makk Károly rendezett. Ha a felsorolt fil­mekről, most hirtelen tömörségben valami mindegyikre ráillőt kellene mondanom, ak­kor így jellemezném: „Ez a négy alkotás iskolapéldája annak, hogy megmutassa mit tud, mit tudhat a „kamera" (operatőr). De vegyük sorjában a filmeket; EGY ERKÖLCSÖS ÉJSZAKA A Budapesten látott filmek közül ez volt az egyik legszebb filmélményem. Örkény István és Bacsó Péter írta, a forgatóköny­vét Hunyady Sándor. A vöröslámpás ház című novellájából. A történet a századfor­dulón játszódik le Kolozsvárott. Idillikus, szép, henyélő élet folyik a vöröslámpás, nyilvános házban. A ház bájos „kiszolgá­lói“ felvillantanak fiatal életükből egy kis keserűséget, de a felszín mégis paradicso­mi hangulatot áraszt. Végül még ezt is te­tézi a lump bölcsész, Kelepei Jenő — Cser­halmi György alakítja kitűnően — a beköl­tözése a házba. Már-már úgy tűnik, hogy felhőtlen, huncutul jó élet vár a kedvencre is, a lakókra is, amikor egycsapásra meg­változik minden. Beállít Keiepei vidéki, öz­vegy édesanyja, aki a fiáról csupa jót fel­tételez, szerény, rendes diáknak tartja. „Az MAGYAROK Juhász Jácint a K. 0. című filmben Balázs Józsefről, a film írójáról jó tud­ni, hogy az egyik legtehetségesebb magyar író. Az 1976-ban megjelent nagysikerű kis­regényét, a Kqportost egy évre rá Az ár­tatlan című követte. A II. világháború utol­só előtti évében szinte csökönyösen vtsz- szatér a háború egy-egy epizódjához. így a Magyarok című film megírásában is. Egy kis szatmári falu szegényparasztsá­ga — tíz egynéhány férfi, asszony — útra­kel a háborús évek alatt, hogy Németor­szágba menjen, megélhetés, munka után. Szinte megdöbbentő a parasztok tudatlan­sága. A háború már harmadik éve tombol Európában, Hitler nevétől retteg a világ, és ők minderről szinte semmit sem tudnak. A fasiszta vezér nevét nem hallották, a há­ború fogalma pedig csak ennyit jelent szá­mukra: „a népek harcolnak“. Jogos tehát a film megtekintése után a kérdés: Lehetsé­ges-e, hogy a magyar paraszt — akik kö­zül már ebben az időben is sbkan a háború rabjai — ennyire nem tudott a világ dol­gairól? Fábri bebizonyítja, hogy lehetséges. Sőt, a Németországban dolgozó parasztok még akikor sem döbbennek rá a borzalmak valóságára, amikor szemük láttára kísérik a német katonák az orosz foglyokat, ami­kor a német gazda Idillikus háza mellett — a szállásuk, a munkahelyük mellett — né­ha, néha meglesik a koncentrációs tábort, vagy a házba zárt olasz, francia, lengyel civil rabokat látják. Még ekkor is a saját kis ügyeikért pereskednek. A történelem, a film — ha a meggyőző erő kedvéért ki­csit túlkapásokkal is — bebizonyította, hogy ez volt, így volt — akkor. De több a té­nyek tárgyilagos bemutatásánál e kitűnően megkomponált, remekül megírt művészfilm. Több, mert magába sűríti a magyarság sok évszázados nyomorát, gyarmati sorsát, de a küzdést, a szenvedélyt, az élniakarást... A kritika ellentmondásokkal fogadta a filmet. Dicsérték és elmarasztalták Fábrit. Voltak, akik azt mondták, hogy a „méltán nagy tekintélyű“ rendezőtől többet, jobbat vártak. Mások viszont megtalálták a film­ben ezt a „többet“, „jobbat“, akik ráismer­tek a filmvásznon Fábri tizenhárom évvel ezelőtt tett önvallomására: „Az embernek mániái vannak. Engem leginkább az egyén és a társadalom viszo­nyának összefüggései érdekelnek, az em­berhez egyedül méltó szabadság, az embe­ri méltóság és e méltóság megsértésének viszonylatában.“ Oj filmjében a „több“ e- gyén — de eggyé sűrűsödő közös sors, mi­volt — néz szembe az összekuszálódott há­ború alatti Európa társadalmainak érvényes és érvénytelen viszonyával, hogy végül is meggyalázott sorsok pillanatnyi helyzetei­ből kivetkezve felragyogjon az „emberhez egyedül méltó szabadság“ üstököse: az em­berek egyenlők és szabadnak teremtettek, lehet másként is, így is élni. S a mélység­ből ezeknek a gondolatoknak a felszínre juttatásával van jelen a mottóul választott József Attila vers egyik sora: „nyisson aj­tót nekünk a reménység“. Jelenet az Egy erkölcsös éjszaka című filmből illúziókat nem szabad lerombolni“ — tart­ja a ház gazdája, a Mutter — Psota Irén — és a lányok. Ha nehezen is megy, de ideig, óráig eltitkolják, hogy valójában mi is történik itt éjszakánként. Azt a látszatoi keltik, hogy a kedves mama egy „erköl­csös“, jó hírű panzióban van, ahol már az is nagy bűn, hogy az egyik lakó, egy fiatal lány, cigarettázik. Bűbájos a film „alapanyaga“, a novella is, okosan szűkszavúra fogott a film cse­lekménye. Már ezek is a siker alapfeltéte lei, de ami mégis azt mondatja velem, hogv a legszebb filmélményeim egyike, az az, hogy a rendező, Makk Károly gyönyörűen komponált. Szépek, érzékletesek a jelene­tek, a színészvezetés már-már hihetetlen gondossággal kimunkált. A sok-sok jó ala­kítás közül maradandó élmény Tarján Györ­gyi alakítása, — a szomorú sorsú, érzel­gős, naiv kislányt játszó figura — amely- lyel elnyerte a filmkritikusok díját. Jogosan tódul a közönség a film megte­kintésére még hónapok múltával a bemuta­tó után is. K. 0. Két angol szó rövidítését jelentik ezek a betűk: Knock out. Azaz a sportvllégban használatos szaknyelven: kiütés. Amikor az egyik bokszoló leteríti a másikat, és a bíró rászámol a kiütöttre. Ebből már kiderül, hogy Rényi Tamás új filmjéhez a boksz-vi­lágából merítette a témáját. Mégsem az ö- kölvívásról szól. Látunk ugyan a végén egy profiszinten lejátszott mérkőzést. — Cser­halmi György és Juhász Jácint öklözi egy­mást —, de ez csak felkiáltójel a film vé­gén. Amiért Rényi filmje elkészült az az előzmények felmutatásának „köszönhető“. Adott egy gyengébb tehetségű öklöző, aki népszerű — Juhász Jácint játsza —, futta­tott, aki mögött állnak és két lakással ren­delkezik. Aztán ott az ellenfél, egyébként jő barát — Cserhalmi —, sőt jobb ökölvívó, az őrök másodikként háttérbe szorított el­lenfél. Mögötte nem áll senki, albérletben él. Érvényes ez a helyzet a sporton fcívüi az élet más területein Is. Ebben a helyzet­ben és így az ökölcsapások erőteljesebb ki­fejező erőt képviselnek mindennél. Közben emberi drámák, sorsok, helyzetek feszülnek előttünk, lényegre tapintó, eleven humor­ral megírt párbeszédek teszik hitelessé a cselekményt. Már-már pattanásig feszül a húr a két barát és családja között, amikor elérkezik a mérkőzés Időpontja. Tőth II., Cserhalmi tudja, hogy elérkezett a végső leszámolás: most vagy soha. Győznie, bizo­nyítania kelll Győzne is, bizonyít is, de a 1 bírák figyelembe sem veszik a jobb telje­sítményt: az ellenfelét, az olimpiai arany­érmes Vörös Ióskát ítélik jobbnak. A kö­zönség felmorajlik, Vörös be is vallja Tóth- nak, hogy helytelen a döntés, jobb volt, az eredményen azonban ez mitsem változtat. Ott voltam a film bemutatóján. A vetítés után egyértelmű volt az elismerés: végre egy film, amely -komoly társadalmi-emberi- -erkölcsi kérdést tárgyal és a legszélesebb körű közönség számára is elfogadható, ve­títhető. MIT TUD A KAMERA? A rossz Operatőri munka sallanggá, sem­mivé rbmbolhat minden rendezői elképze­lést. Hiába a rendező még oly zseniális öt­lete is, ha azt áz operatőr kamerájával nem tudja hiteles képpé formálni. Ellenben — volt már rá példa —, hogy a silányabb ren­dezést is élvezetessé tudja tenni a fényké pezés. A fent ismertetett három film legna­gyobb érdemei közé tartozik, hogy mind­egyiken kitűnő a kamerakezelés. Kiváltkép­pen a K. O.-nál — Zsombolyai János volt az operatőr — ugrik ki ez. Ilyenkor tudatosítja csak a néző, mennyire fontos az árnyalati pontosságú filmezés, a , részletek nemcsak alapos rendezői, hanem képi beállításának munkája, a mozgékonyság, a fény, az ár­nyalatok, a színek keverése, a totál, félto­tál, képek mikor, hogyan alkalmazása. Mennyi szint, ízt, hangulatot és mondani­valót ad az egy-egy jelenetnek, ha a néző mindig a lényégét láthatja. i Következik: Cséplő Gyuri Németországi munkára szerződött magyarok: Molnár Tibor, Koncz Gábor és 0. Szabó István Film, színház és egyéb ZOLCZER JÁNOS magyarországi ripoi’tsorozata

Next

/
Thumbnails
Contents