Új Ifjúság, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-03-28 / 13. szám
6 um Kozmikus korban élünk. Erről egyébként a közelmúltban lezajlott jeden pályás atlétikai Európa bajnokságon is meggyőződhettünk. Jascsenko, a férfi magasugrás világcsúcstartó- fa, olyan magasra ugrott, amilyenre ember saját lábán még nem rugaszkodott el a földről Négy és fél órás küzde lem végén, először 233 centire emeltette a lécet, és már ezzel is megdöntötte az amerikai Jacobs fedett- pályás világcsúcsát, aztán beállította saját érvényes szabadtéri világcsúcsát. A 19 esztendős, rokonszenves atléta ezután 235 centin kísérletezett, és harmadszorra ez ts sikerült. Eredménye hihetetlenül hangzik. Ogy látszik, megirigyelte őrhajós honfitársai, Illetve a csehszlovák Remek helyzetét, hogy nagy magasságokban járhatnak. Ugrását, mindenesetre — találóan — kozmikus ugrásnak nevezték el. S mit szól hozzá Jascsenko? — Jacobs 59 centivel ugrotta túl saját testmagasságát ... Csak nem arra gondolt, hogy megkísérli ugyanezt? De hisz ez 250 centiméter lenne... —o— „Ha nem csorog, cseppeni; Az említett fedett pályás EB-n szereplő atlétáink viszont e közismert szólásmondáshoz igazodhattak. Két aranyérem a súlylökő Fibingerová és a távolugró- nö Nygrynová jóvoltából szegénységi bizonyítvány. Semmivel sem szerepeltek fényesebben a magyar atléták, mindössze Szalma László hozott össze egy aranyérmet a távolugrásban. Mindkét együttes elmondhatja, hogy régi dicsőségünk, hol késel az éji homályban. —o— Érdekes statisztika került a minap a kezembe. Felsorolta az európai országok klubcsapatait, amelyek egy mérkőzésen átlagosan még egy gólt sem lőttek. Míg az NSZK-ban, Hollandiában, Magyarországon és Skóciában nincs ilyen együttes, a betonvédelemről, a „catten- acctóról“ híres olaszhonban hét ts van belőlük. De ne tessék örülni, mert nálunk is van három góliszonyban szenvedő csapat: a Sklouni- on Teplice, a Bánik Ostrava és a Spartak Trnava. Ha igaz az, hogy a gól a labdarúgás sava, borsa, akkor aranylábú fiaink eléggé sótlanul tálalnak. —o— Bár az Idei nemzetközi nőnapot — kevés kivétellel — többé-kevésbé átvészeltük. De így is ide kívánkozik a 11 éves angol tskolás- lány, Therese Bennett esete, aki bíróságon akarja megvédeni a nőt egyenjogúságot. Thereset az Angol Labdarúgó Szövetség kitiltotta iskolája fiú-futballcsapatából, de 0 ebbe nem hajlandó beletörődni. — A labdarúgás az egyetlen sport, amit szeretek Ihogy mtt szeret rajta manapság? — a szerző megjegyzése), és nemcsak magamért küzdők, hanem minden lányért, aki futballozni akar — jelentette ki a harcias amazon. A női egyenjogúságért küzdő brit bizottság is magáénak tartja az ügyet, s vállalta a per költségett. A kislány viszont felbátorod va kijelentette: — Gyűlölöm a kosárlab dát, s ezt akarják velem játszatni. Futballista akarok lenni, as egy napon a Man ehester Únitedben fogok játszani. (palágyi) Nem könnyű a labdarúgó-játékvezető sorsa. Ha a lelkét kiteszi, akkor sem tud úgy igazságot tenni, hogy az mindenkinek tessék. Éppen ezért kevés az olyan bíró, akiről azt tartják, hogy jó bíró. E- zek közé tartozik Michal Jursa mérnök, hazánk egyik FIFA-játékvezetője. Jó tíz éve bíráskodik az élvonalban, és ez alatt az idő alatt tekintélyt szerzett magának nemzetközi viszonylatban is. A polgári életben kiadóvállalatunk propaganda osztályának a vezetője, és e sorok írója abban a szerencsés helyzetben van, hogy egészen kiválóan ismeri Jursát a bírót és az embert. Éppen ezért úgy véli, nem lesz érdektelen, miként vélekedik a játékvezetésről, és a lablarúgásról, erről a csodálatos sportról általában. Az első ligameccs. Bohemians — Lokomotíva Kosice, 1967. szeptember 3. • A zöld gyepről kétségtelenül sokan ismernek, és legalább annyian dicsérnek, ahá- nyan szidnak. Kevesen tudják azonban, hogyan kezdődött a pályafutásod. Futballoztál egyáltalán? — Fiatalabb koromban majdnem minden sportágat űztem. Egy Időben a nitrai kerület ifjúsági tenlszbajnoika voltam. Munkácson születtem, de tizenkét éves koromtól Érsekújvá rótt (Nővé Zámky) nevelkedtem. Az Elektrosvít B-csapatáj ban játszottam, sőt kétszer az Á-ban is szerepeltem, és elmondhatom, hogy abban az 1- dőben Érsekújváron országos viszonylatban is egészen kiválóan futballoztak. Labdarúgó- -pályafutásomnak az vetett véget, hogy egyszer úgy agyonrugdostak valahol — inkább meg sem mondom, hogy hol — hogy elhatároztam, abbahagyom. Engem nem tesznek nyomorékká. Jobbszélsőt játszottam, és a szélsőkre bizony rájár a rúd. Ezért ne is vegyék rossz néven, ha előzéke- nyebb vagyok velük, mint másokkal szemben, és a durva hátvédeket szigorúbban büntetem. Szóval így ért véget e- gész fiatal korban a labdarúgó- pályafutásom. Viszont abban az időben Érs-skújvárott minden évben megrendezték az Ifjúságiak utcabajnokságát, és csak azt mondhatom, hogy ott szám tálán nagyszerű labdarúgó tűnt fel. Kár, hogy e szép hagyomány kiveszett. Előfordult, hogy egyik-másik meccsre nem jött el a bíró, és akkor én bíráskodtam. Nyilván jól, mert a testnevelési szövetség járási bizottságán felkértek, hogy tegyem le a játékvezetői vizsgát. Tizenhat évvel ezelőtt a harmadik osztályú bajnokságban kezdtem bíráskodni, fél év múlva már a kerületi bé-osztály- ban vezettem a mérkőzéseket. Négy év múlva már a divízióban szerepeltem, és a második ligát átugorva 1967-től vezetek első ligás mérkőzéseket. Áprl lis elsején kisebb jubileumot ünnepiek, az Ostrava — Ban ská Bystrica mérkőzésen lépek ezredszer a pályára fekete mezben. • Néhány évig falusi mérkőzéseket vezettél. Gyakran hall juk, hogy ezeken a mérkőzése ken sok a durvaság, alacsony a színvonal. Viszont innen szár mazik a labdarúgók zöme. In nen kerülnek ki a tehetségek Mi a véleményed a falusi fociról? — Az az érzésem, hogy vala mikor sokkal jobb focit játszottak falun. Nagyobb volt a lelkesedés, több volt a lelkes szervező és vezető. Mintha a mai falusi fiúk elpuhultak vol na. Nem tudnak annyit áldoz ni ezért a szép sportért, mint a korábbiak. Hogy kerültem-e kényelmetlen helyzetbe falusi mérkőzésen? Egy ízben Vefká Manán, miután a hazai csapat l:l-re játszott Köbölkúttal (Gbelce), egy idősebb bácsi meg akart verni. A vezetők 1- gyekeztek megakadályozni a szándékában. Egy kicsit fejbe is ütött, részeg volt szegény. Néhány nap múlva levélben kért bocsánatot, s nekem e- szem ágában sem volt, hogy bűnvádi eljárást indíttassak el lene. Mivel tűrhetően beszélek magyarul, gyakran hallottam a meccsek előtt, hogy mondják egymás közt, vigyázzatok fiúk most „az a bíró“ van Itt, most nem lehet semmit sem csinál ni. Nyilván sikerült már akkor tekintélyt szereznem. • Hogyan kerültél az élvonalba, hogyan estél át az első nemzetközi tűzkeresztségen, hogyan lesz valakiből FIFA játékvezető? — Alighanem a jó teljesít inények miatt egész gyorsan haladtam felfelé a ranglétrán Először partjelzőként szerepel tem egy ligás mérkőzésen, ez volt a Skoda Plzeft — Sparta Praha mérkőzés, 1967. augusztus 28-án. Néhány nappal ké sőbb vezettem a Bohemians Praha — Lokomotíva Koälce mérkőzést. Rendkívül jó elbí rálást kaptam mindkét csapattól, annak ellenére, hogy a Bo hemka otthon kikapott 3:l-re A Rudé právo másnap azt írta, hogy ,,vefmi dobfe fldil jurza (jól vezette Jurza). így, hibásan Írták a nevem, ebből is látszik, hogy még újonc voltam, és még a nevem sem is merték. Különben abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy éppen akkor fiatalították a játékvezetői testületet, és így kerültem egész gyorsan az élvonalba, Első nemzetközi mérkőzésem az FC Köln — Freja Randers mérkőzés volt a Kupagyőztesek Kupájáért. Sima mérkőzés volt, mert a két csapat között legalább két osztály különbség volt. Legemlékezetesebb marad számomra a- zonban a következő év májusában az AC Milan — Manchester United BEK elődöntő. Krftávek volt a főbíró, Slámá- val voltunk a partvonalon. Az Alitalia gépén repültünk Milánóba, amikor a gép kapitánya megtudta, hogy kik vannak az utasok között, meghívott bennünket a kabinba, egy üveg pezsgőt nyomott a kezünkbe azzal, hogy ezt Igyuk meg az egészségére a mérkőzés után. Krnávek még megjegyezte a sok műszer láttán, hogy bizonyára nehéz repülőgépet irányítani. A kapitány erre azt válaszolta, hogy ez semmi ahhoz képest, ami ránk vár a San Siro stadionban, mert ott nem szurkolók lesznek, hanem olaszok. Szavamra, így mondta, és igaza volt. Már öt órával a mérkőzés előtt olyan fülsiketítő hangzavar volt a majdnem százezres stadionban, hogy a saját hangomat sem hallottam. Valóságos pokol. Az AC győzött kettő nullára, de el sem tudom képzelni, mi lett volna, ha történetesen veszít. (Folytatása következik) Palágyi Lajos Az első nemzetközi mérkőzés. FC Köln ■- Freja Randers, 1969. március 5, partjelző Michal jursa VLADIMIR REMEK világsikere e napokban KoSice emlékét is idézi, hiszen az első csehszlovák űrhajós a város katonai re- pűlőfőiskoláján tanult. Legyen szabad rámutatnunk ebből az alkalomból arra, hogy KoSice már a repülés őskorának történeté- >e is beírta a nevét. A repülés hazai úttörőinek fényes névsorához (Kvasz András, Zsélyi Aladár, Ka- szala Károly) további név kapcsolódik, melyről nálunk eddig keveset hallottunk: Ssachulay Sándoré, aki Kosicén született 1875. június 3-án. Fiatalkorában Budapesten volt lakatosinas, és már egész korán érdeklődött a repülés iránt, s csakhamar gyakorlati eredményeket is felmutatott. Kezdetben a siklórepülés problematikájával foglalkozott, ő volt az első Magyarországon, aki összesítette a siklórepülés alapelveit, és 1900-ban maga is szerkesztett egy siklógépet. Csakhamar áttért azonban a motoros gépek konstrukciójára, különösen azután, hogy Blériot 1909 október 14-én sikeresen felszállt Rákosmezőn. Ugyanabban az évben egy kétfedelű repülőgépet szerkesztett, amellyel szárazon és vízen egyaránt le tudott szállni. Ezen a gépen olyan kerekeket alkalmazott, melyeket felszállás után fel lehetett húzni, úgy mint a modern repülőgépeknél. 1913-ban konstruálta meg a Kolibri nevű gépét, amelynek fényképét ma is őrzi a budapesti Közlekedési Múzeum, majd Albatrosz nevű gépét, melyet ugyanazon évben mutatott be barátja Dobos István, a híres magyar repülő, aki a Tanácsköztársaság katonáját, Szamuellí népbiztost szállította el Leninhez az égő front felett. Svachulay Sándor érdemei főként az ún. részletkérdések megoldását illetően nagyok. Olyan repülőgépet is készített, melynek váza csak üres csövekből állott, hogy a súlyt csökkentse. Készített olyan szerkezetet, amely leszállásnál automatikusan lelassította a gép iramát. A magyar szakirodalom a sportrepülés nagyjai közé sorolja őt, aki Budapesten 1954. augusztus 25-én halt meg. Könyvet is írt Repülő-életem címen, amely 1942-ben jelent meg. Érdekesen írja le benne azt is, miért született KoSicén. Szülei egy magas- -tátrai fürdőhelyre utaztak. Anyja állapotos volt, a vonatban felléptek a szülési fájdalmak, s ezért KoSicén megszakították útjukat. A Schalkházban, (a mai Slovan elődje) szálltak meg, s már nem volt idő arra sem, hogy az édesanyját kórházba vigyék, így a koSicei szálloda egyik szobájában szülte meg gyermekét. Később aztán sokszor felkereste szülővárosát, amelyet — mint kijelentette — utólag nagyon megszeretett. Az idő múlik, a technika fejlődik. Ma már KoSice bekerült az űrrepülés történetébe. Mártonvölgyi László Idén lesz 55 éve annak, hogy Tardoskedden (Tvrdo- sovee) megalakították a testnevelési egyasülatat. E hosszú idő alatt több sportágba belekóstolhattak a tardoskeddíek, de a legnépszerűbb ma is a labdarúgás, a foci. Nem is csoda, hiszen olyan futballisták kerültek ki a faluból, mint Szikora Gyuri vagy a Móder- testvérpár. A testnevelési egyesület jelenlegi elnöke Vanya József, a titkára Bara István. A labdarúgószakosztály vezetője Vanya László. Vele beszélgettünk a labdarúgás jelenéről. — Jelenleg öt labdarúgó-csapatunk van, amelyek a kerületi és a járást bajnokságokon képviselik falunkat. Az A-csapat 1974-ben került be a kerületi A-osztályba, ahol az őszi idényben a 6. helyen végzett. A másik felnőtt csapat a járási bajnokság II. osztályában játszik. A csapatok edzői: Gyureik István és Borbély Sán dór. Ezenkívül van még két ifjúsági csapatunk és egy iskolai válogatott, amelyben a tanulók 14 éves korig játszhatnak. Az ificsapatok edzői: id. Bara Mihály, Tóth Zoltán és Vanya László. — Ügy tudom, védnökséget vállaltak az iskolában is. — Igen. Van egy pionírokból álló labdarúgó-csapa tűnik is. — Biztosan vannak problémák... — Legnagyobb problémánk, hogy nem füves a pá lyánk. Ez annyit jelent, hogyha esik, akkor sáros, ha szárazság van, akkor elviselhetetlen a por. tgy a felszerelés Is nagyon hamar tönkre megy. Most van készülőiéiben egy új pálya, amely remélhetőleg meg oldja ezt a problémánkat. Ha az elkészül, rendbe tesz szűk a jelenlegi futballpályát is, és akkor kettő ál! majd rendelkezésünkre. A másik gond, azt hiszem, r.sgv megtalálható minden falusi egyesületnél: a jó labdarúgóink elhagyják az anyaszervezetet. Most is két ló játékosunk lépett át más egyesületbe. — Bizonyára kapnak segítséget is. — igen. Támogat bennünket az afsz és a hnb is Ezúton is szeretnénk köszönetünkal k e ezni nekk. köszönet jár az iskola igazgatóságánál; s m-tn lelte tővé tették, hogy játékosaink télen is edzhetnek az iskola tornatermében. Tanka Kiára
