Új Ifjúság, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-03-28 / 13. szám
K éménden (Kamenín) a kilencéves iskola biológia-ké- miaszakos tanítóját, Németh Ferdinándot keresem. Reggel nyolc óra van. A tantermek előtt ülő nyolcadikos fiúktól és lányoktól érdeklődöm. — Nincs itt. Most vitte a kisfiát az óvodába ... Tudjuk, minden reggel ő viszi. Ha órája van, akkor korábban, ha nincs, afekor később. Várok. A tablókat nézegetem. Rokonszenves ember néz le rám a képekről. Egyik irodalmár barátom azt mondta, hogy neki, az osztályfőnökének köszönheti, hogy nem kallódott el. Az ügyeletes nyolcadikos lány, bár osztályfőnöke, nem sokat tud róla mondani, de amikor váratlanul megkérdem, szokott-e haragudni, komolyan és határozottan állítja, hogy csak a hazug emberekre. A tanító közben már visszajött ez óvodából, de nem tudja, hogy keresem, s ezért leül a tanítói lakás konyhájában, hogy felkészüljön az óráira. Ma péntek van, hét vége, összefoglalókat tart. Színes ceruzával felírja az átlátszó celofánpapírra a legfontosabb szlovák szakkifejezéseket, hogy az órán már csak levetíthesse, és a tanulók jegyzetelhessenek. Ebből a kis, gondosan megrajzolt „segédeszközből“ is látom, hogy jó pedagógussal állok szemben, aki tudja, hogy nemcsak jeles diákokat tanít, hanem gyengébbeket is, és ha azt akarja, hogy diákjai pontosan megtanulják a kifejezéseket, ki kell zárnia a hibákat. A celofánpapírokból már jó csomó van a borítóban, tehát az év elejétől csinálja, és gondosan el Is rakja, hogy a következő években is hasznát vegye. Az iskolában megszólal a csengő, néhány ismerős is feltűnik a folyosókon, bemutatnak a feleségének. — Imi róla? — csodálkozik kissé. A jó érzés bizonytalansággal vegyül, de azért nem zárkózik el a dolog elől, azonnal meneszti a nagyobbik fiát a férjéért. — Gondos férj, jó apa — derül ki szavaiból — felkészül az órákra, különösen a kémiából. Én is termé- szettan-kémiaszakos vagyok, megtudom ítélni. Az iskolai munkán kívül a társadalmi munkából is kiveszi a részét. — Egy idegen bácsi keres és miért? — érkezik kissé megilletőd- ve Németh tanító. Harminckilenc éves, és közel húsz éve tanít. Hogy róla írni? Tisztességesen elvégzi a munkáját, de ... — Kéméndi és visszajött a szülőfalujába. Mégis lehet valaki próféta a saját hazájában? — Igen, kéméndi vagyok és vísz- szajöttem, de nem vagyok próféta. Igyekszem elvégezni a munkámat tisztességgel, ez az egész... A- kadt egy-két jó tanítóm, az ő tapasztalataikból indulok ki. Igyekszem elsajátítani a módszereiket és úgy csinálni, ahogy ők tették. Az embert a gyakorlat igazolja. A diák a legszigorúbb kritikus, igazságos, az ő szemét talán semmi sem kerüli el. — Mondják, hogy lelkiismeretesen felkészül az órákra. — Már hogyne készülne fel az ember, ez természetes, hiszen a kémia forradalmát éljük. Bevonult nemcsak az iparba, a mezőgazdaságba, a háztartásokba is. A volt tanítványaink közül is rengetegen dolgoznak a papírgyárban. Az embernek arra kell törekednie, hogy necsak a száraz tudományt tanítsa. Mert itt van például a permetezés. A gyerekek kérdeznek és a tanítót is érdekli, hiszen van szőlőnk, gyümölcsfánk, és azokat is gondozni kell. Továbbra is tanulni kell, mert nemcsak a kémiáról, hanem a biológiáról és a mezőgazdaságról is szó van ... — Amikor kezdte, akkor Is így volt? — Nem éppen! Sokszor gondoltam is, hogy mennyivel könnyebb ÍÖtvenketten l a 15 millióból NEVÉT DIÁKJAI ŐRZIK « nekünk most tanítanunk, mert milyen segédeszközök voltak akkor, amikor mi jártunk iskolába? Semmilyenek, néhány edény. Nem is csoda, ha meglehetősen gyengén álltunk tudomány dolgában. A mi osztályunk volt Párkányban az iskola első érettségiző osztálya. Aztán következett Bratislavában a kétéves tanítóképző, és csak ott derült ki, milyen hiányos a mi tudásunk. Még jó, hogy kiváló tanáraink voltak, és lassan mindent bepótoltunk. Nemcsak az anyagot tanították, hanem arra is rávezettek, hová forduljunk, mihez kezdjünk, ha valamit nem tudunk. És erre bizony nagyon nagy szükségünk volt, akkor, amikor kikerültünk tanítani. Kezdettől fogva tanítom a biológiát és a kémiát, egyúttal pedig osztályfőnök is voltam. Voltak nagyszerű, jól sikerült osztályaim, de voltak gyengébbek is, voltak jó és rossz tanítványaim. Kezdetben talán szigorú voltam, később rájöttem, hogy ez helytelen, mert nem az a lényeg, hogy az ember mikor és hány diákot buktat meg, hanem az, hogy hánynak jut kenyér a kezébe. Már csak akkor buktatok meg valakit, ha az igazán hanyag és lusta. Rájöttem arra is, hogyha az ember a gyengébb tanulót átsegíti a nehezén, még igen jó szakember lehet belőle. Persze nem szabad engedékenynek lennie. A gyerek u- gyanis nagyon hamar megérzi, hogy mit lehet és mit nem. hegyen a tanító a gyerekek jóbarátja, de úgy, hogy azok ne élhessenek vissza a barátságával. Ha szigorú is, a gyerekek btzalommal forduljanak hozzá kérdéseikkel. A gyerekek nagyon hálásak tudnak lenni. Elmúlik . néhány év, és akkor egyszercsak jön egy szalagavatói vagy házassági értesítés vagy meghívás a promócióra. Az arcok már olykor feledésbe mennek, az űiabbak feledtetik a régieket, mégis igen jó érzés, ha gondolnak a volt tanítójukra. Egy tanítónak az Iskolán kívül Is eíég sok munkája van. — Hogyne. Felkészítjük a gyerekeket olimpiászokra, vezetem a fényképészkört, és segítek a CSE- MADOK helyi szervezetében is. Nálunk az a szokás, hogy mindenki a maga területén kezdeményez: a magyar nyelv szakos összeállításokat készít, irodalmi előadásokat tart, színdarabokat tanít be, mi pedig verset mondunk, segítünk az előadások előkészületeiben. Egy szerűen ott vagyunk, és amit csak tudunk, megcsinálunk. Most például gyűjtjük a még fellelhető régi fényképeket, kiállítást szeretnénk rendezni, és utána a legjobb fényképeket a forradalmi hagyományok szobájában elhelyezni, hadd lássák az emberek, milyen óriási a különbség a régi és a mai Kéménd között. A nagyobb tanulókkal már sok mindent meg lehet csinálni. Itt vannak például ezek a szép sportpályák. Három és fél millió korona az értékük és ezt mind mi csináltuk a tanulókkal együtt. Az iskola kertje az idén még nincs rendben, felújítás ra szorul. Kivágtuk az útban levő nagy fákat, és újakat ültettünk a helyükre. Természetesen a politikai munkából is kiveszem a részem. Tavaly fejeztem be a marxista esti egyetemet, ezért én vezetem az iskolában a polgári nevelést is. Szabad idő? — Az apámtól örököltem azt a tulajdonságot, hogy nem tudok henyélni. Szeretek barkácsolni, és a fiaimat is arra tanítom, hogy valamit csináljanak. Ha csak egy kis idejük van, már mennek is a pincébe, előveszik a lombfűrészt, kalapácsot, fúrót és néha sikerül is nekik valamit létrehozni. Szinte hihetetlen, mennyire örülnek neki. Hát én is ilyen vagyok. Van egy kis vityillónk a szőlőhegyen, itt a kőműves munkán kívül mindent magunk csináltunk meg az öcsémmel és a feleségemmel. Szerszám? Az van. Ügy irányítjuk az öcsémmel, hogy az egyik ilyen, a másik pedig amolyan szerszámot vásárol. Neki van forrasztógépe, fúrója, vasszerszámaí, nekem pedig gyalupad, körfűrész. A feleségem is bekapcsolódik a munkákba, a nyaraló építésén, szépítésén is együtt dolgoztunk. Idehaza sem tétlenkedik, nézze ezeket a térítőkét ő varrta. Eddig voltak mé- heim, de túl kellett adnom rajtuk, mert a feleségem allergiás lett a méhcsípésre. Olyan veszélyes lett a helyzet, hogy már akár az életébe is kerülhetett volna. Az orvosok azt tanácsolták, ne csináljuk tovább. Lassan befejezzük a beszélgetést. Hogyan is lesz ebből írás, milyen képet is rajzolok majd róla? — tűnődik el Németh Ferdi- nánd, és lelke mélyén szeretné meghatározni, hogy mit és hogyan is írjak róla, hogy ne rajzoljam túl, ne mondjak róla olyasmit, a- ml nem fedi a valóságot. Igaz, ez nem Is tartozik a szokásaim közé, de ő ezt nem tudhatja. Hát akkor? Tíz óra múlt, elrendezi az asztalt, kihordja a poharakat, összerakja a kicsit szétcsúszott előkészületi segédeszközöket, megmossa az arcát, kezét, fésül'ködik. A délelőtt folyamán ugyan nem végzett semmi olyan munkát, amitől bepiszkolódott volna a keze, az arca, de ő azért megmosakszik, hiszen gyerekek közé indul. Még egy futó pillantás a tükörbe, mehetünk. Németh István A személyvonat 7,14-kor érkezik Agcsernyőre (Cier- na nad Tisou). A kis- éllomáson, vagy ahogy itt mondják a DEPÓ-nál, sok jól öltözött fiatal leány és fiú száll le, az alig száz méterre levő vasutas-szaktanintézetbe igyekeznek... MAG ZOLTÁNT, az iskola Igazgatóját keresem, aki az iskola megnyitásától 1946-tól tölti be a tisztségét. Most betegszabadságon van, így Furtk Árpád főnevelő, volt iskola- társam kalauzol végig iskolájukon. — Szaktanintézetünkben 510 fiatal tanul különböző szakmát, mint például géplakatos, karbantartó, vasúti kocstlaka- tos, villanyműszerész, autómechanikus, magasfeszültségű villanymüszerész, bádogos, tetőfedő, asztalos, esztergályos, villanyszerelő, vasutas stb. A tanulási idő három év, és záróvizsgával, tanonclevél megszerzésével végződik. Eddig az iskolánkat kb. 2000 fiatal szakképzett tanuló hagyta el, ez a szám azonban évről évre növekedni fog, mert a jelenlegi 19 osztályt 23-ra bővítjük, és előreláthatólag 600 szakmunkástanulónk lesz. Ez év őszén megkezdjük iskolánk termeinek bővítését és egy korszerű tornatermet Is építünk 12 millió korona beruházással. A tann lók szellemi oktatásáról jelen leg 13 pedagógus gondosko dik, a szaktantárgyak gyakor lataít eddig jó! felszerelt mű helyekben 21 mester és 3 fő mester vezeti. A diákotthon ban 12 nevelő ügyel a diákok ra. Ebben az Iskolában Szlo vákia minden részéből találha tó tanuló: díjtalan ellátásban részesülnek, sőt még zsebpénzt is kapnak a tanulmányi és magaviselet! eredmények alapján megszabott összeg alsó határától a felső határáig. Az 1978‘79-es tanévben próbaként új tanulmányi formát vezettünk be, és a tanulók teljes középiskolai képesítést nyerhetnek. Három éven keresztül a szakmai ismeretekkel ruházzuk fel őket, utána egy éven át az érettségi vizsgára készítjük fel a tanulókat, vagy aki már dolgozni akar, az esti tagozaton szerezhet középiskolai végzettséget. Amikor a SZISZ-szervezet felől érdeklődöm, Furik elvtárs elvezet a másik épületbe. Egy percre magamra hagy, majd egy barnahajú, komoly kislánnyal tér vissza. Dynisová Marika, az Iskola SZISZ-szer- vezetének elnöke. Annak ellenére, hogy csak most januárban választották meg, kérdéseimre tájékozottan válaszol. — Iskolánkban százszázalékos a szervezettség. Szervezetünkben harminc éven aluli tanítók, mesterek, nevelők és adminisztrációs dolgozók is tevékenykednek. Ez részben nagyon jó, mert tapasztalataikkal sokban hozzájárulnak a jó eredmények eléréséhez, és nem utolsó sorban a helyes út kijelöléséhez. Mindenben segítségünkre vannak, és hogy szervezetünk jó eredményeket Két villanymozdony-model). Az iskola diákjainak munkája. HÓI SZÜLETNEK A VASUTASOK? ért el a múltban, az is bizonyítja, hogy járási méretben elnyertük a „Legjobb szervezet zászlaját“, 1973-ban pedig a SZISZ Központi Bizottságának „Legjobb szervezete“ zászlaját. Nagyon szeretnék én is ilyen kimagasló eredményeket elérni a jövőben, mert minden feltétel és segítség megvan az igazgató és a tanító elvtársak részéről. A 22 szakkör működésére joggal büszkék lehetnek az Iskolában. Természettudományi, olvasó, irodalmi, rádióamatőr, turisztikai, társastánc, táncze net, fotoamatőr, ateista körök hogy csak néhányat említsek a Lenin-kör pedig a politikailag legjobban fejlett diákok részé: re alakult. E szakkörben a pártba való belépés előkészítése folyik :- / -rite ií; 17 dia Furik Árpád főneveid Geri Árpád mester a fúrógép működését magyarázza Dynisová Marika az iskn e másodikosoknak szisz-szerwpzetpnou „ 1 „n 1 SZISZ-szervezetének elnök kot vesznek fel párttagjelöltnek. Az olvasó szakkörben húszán megszerezték az olvasójelvény dső fokozatát, negyvenen pe .1 tg a II. fokozatot. A sportban elért eredmények országos méretben is rigylésre méltóak; 1967-ben labdarúgásban az iskolai ti- senegy csehszlovák bajnokságot nyert. Kézilabdában másodikok lettek, asztaliteniszben pedig szlovákiai vasutas-bajnokok. Harmadik helyezésnél rosszabb eredményt eddig nem értek el, erről tanúskodnak a folyosókon és az irodahelyiségek falán függő oklevelek. Az iskolától elég messze, a tárkányi úton vannak a mühs ivek, ahol az esztergapadok, marógépek, fúrógépek, vasgya- iupadok elektromotorjai adják az erőt a megmunkáláshoz. Odébb, a lakatos műhelyekben a mesterek felügyelete alatt ügyes kezű elsősök forgatják a vasfűrészt, reszelőt. A mesterek munkája nagy szaktudást, pedagógiai ismeretet és türelmet igényel. Geri Árpád mester nagyon elégedettnek látszik. Legnagyobb boldogsága, ha a keze alól kikerült fiatalok az életben jól megállják helyüket. Két fiatalembert mutat be. Marczi Józsefet és Csizmadia Lászlót. Néhány évvel ezelőtt mindketten tanítványai voltak, majd a tényleges katonai szol ■álat után elvégezték a gép ■pari középiskolát, pedagógiai képesítést- szereztek és visszakerültek az Iskolába, mint kollégák. E két fiatalember vezetésével két villanymnzrtonv kicsinyített modelljét bark-1 esolták össze a legügyesebb •anulók. és Pré >.01--.n a vasutas aap alkalmából be Is mutatták Csordás Béla A szerző felvételei
