Új Ifjúság, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1978-03-21 / 12. szám

Neve: UHRlK MARGIT.

Hivatása: A Nagykéri (Milanovce) Helyi Nemzeti Bizottság titkára. 1974-től a CSKP tagja, 1976-ban választották meg titkárrá.

Ismertetöjelei: Csinos, divatosan öltözik, két kislány anyja, határozott egyéniség, vig, szókimondó. Harminchat éves. Két évet járt a bratislavai egyetem orvosi fakultására, s miután letette a negyedik szemeszter valamennyi vizsgáját, megszakította a tanulmányait, férjhez ment, s bár még jó ideig nem volt gyermeke, és egyetlen vágya volt, hogy tanulhasson, nem sikerült többé visszakerülnie az egyetemre.

Az ok egyszerű és szinte nevetséges: nem kapott lakást a diákotthonban, és az egész városban nem akadt senki, aki mindkettőjüket befogadta volna albérletbe.

Most azt is elmondom, miért és hogyan határoztam el, hogy megpróbálom bemutatni öt lapunk olvasóinak.

Történt egyszer, hogy a nagykéri fiatalok vezetőivel szerettem volna beszélni, s ezért egy pillanatra megálltam a helyi nemzeti bizottságon. A titkárnő ajtaján kopogtam, és bár csak pillanatra léptem be, elég sokáig maradtam. Miért? Én egyszeriben nagyon otthonosan éreztem magam, és pár szó után elhatároztam, hogy jól kifaggatom, azután pedig megpróbálom őt bemutatni az olvasóinknak. Ezért aztán kényelmesen elnyúltam a fotelben, és csak úgy szabadon szőttem a szót, forgattam a beszédfonalát. A beszélgetés fölöttébb érdekes volt. A titkárnő frissen, fiatalosan beszélt mindenről, bár valamennyi szavából kléreződött, hogy élete végéig bántani fogja az orvosi pálya elmaradása, itt megtalálta azt, ami talán pótolhatja az életében a másik hiányt. Megnyílt előtte a lehetőség, hogy többet tegyen, mint az átlagemberek a falu lakosaiért.

Folyt a szó, beszélgettünk erről is, arról Is, s végül szóba került a nő és a választott tisztség. Kezdettől fogva Jól rajzolt, saját maga tervezte a ruháit, maga varrta már gimnazista korában is, tehát senki sem mondhatta el róla, hogy nem nőies, viszont legtöbbször nadrágot hordott és hord Is. Mindig fiú szeretett volna lenni. Persze, a falu lakosai soha nem is gondoltak arra, hogy egy nőt választottak be a titkári funkcióba, mert mindig a talpraesett, határozott és cselekvő, az érdeküket szolgáló tisztviselőt látták benne.

— Persze, a férfiak azért csak férfiak maradnak! — szögezte le végülis a titkárnő. És elmondta, hogy bizony nem egyszer már bosszantja, hogy ilyenek. Jön valaki, leül, beszélget, s úgy elfeledkezik magáról, hogy már azt sem tudja, hova indult. És mindezt csak azért, mert csinos, vidám, udvarias, kedves és talpraesett nő ül az irodában.

— Höhal — gondoltam, és kis idő múltán szedtem Is a sátorfámat, éppen csak annyit említve, hogy egyszer majd eljövök, és akkor majd folytatjuk a beszélgetést.

r Ötvenketten If 1

a 15 millióból J[

_J

GITA

MAJD

ELINTÉZI...

Azóta két év telt el. Uhrlk Margit ugyan olyan vidám, ugyanolyan szókimondó, de tapasztaltabb. Nemcsak a szavakat mérlegeli, hanem a szavak mögött megbújó szándékot is. Tudatosítja, hogy az emberek legtöbbje tűzön-vízen át , is megpróbálja keresztül vinni az elképzeléseit, és gyakran nem a mások, hanem a saját érdekeit tartja szem előtt. A nemzeti bizottság vezetőinek a dolga viszont, hogy ahol lehetséges, ott ki-ki megkapja azt, ami neki jár, ahol pedig nem, ott fogadja el azt, ami van, amit a törvény és az emberi együttélés szabályai lehetővé tesznek.

— Olyanok vagyunk, amilyenekké neveltek — vallja —, mert mi voltam én, amikor hatvanötben bekerültem a nemzeti bizottságra, mint tisztviselő? Amolyan diá- kocska. Csak a könyveket ismertem. Körül raktam magamat a szobában könyvekkel s tanultam, bújtam őket, pedig az emberek egészen mások. Azóta persze rájöttem, hogy a tisztelettudőval tisztelettudóan, a durvával durván kell bánni.

Azt hiszem Kér lakosai ezt méltányolják is. Gombamódra nőnek ki a faluban az új, emeletes családi házak, javult valamelyest az utak állapota, folytatják a

művelődési otthon építését. „Gita majd elintézi! Ha Gita nem tudta elintézni, akkor nem is lehet! Ha ő mondja, hogy ezt így nem lehet, akkor ne is próbálkozz!“ — mondogatják. És nem egyszer megesik egyikükkel-másikukkal, hogy bár dolgavé- gezetlentil távoznak tőle, mégis megköszönik a szívességét, a türelmét.

Természetesen mindezt valami egészen szokatlan határozottsággal teszi. Ezt lehet, ezt nem. Az egyik a vasúti szénutalványát jön lepecséltetni, a másik a nyugdíját intézi, a harmadik igazolást akar a külföldön élő rokona számára. Még a legkényesebb dolgot is azonnal elintézi, mert mint mondja:

— Még arra is kényes vagyok, ha mások késlekednek az ügyintézésben, és az biztos, ha valamelyik másodszorra ts visz- sza találja küldeni az ügyfelet, harmadszorra már maga jön.

Hogy miért van ez így? Talán — bár ő ezt a fajta megközelítést nem szereti, és még az ellen is határozottan tiltakozik, hogy a férje nevén nevezzék — mert mégiscsak nő. Igen, talán csak a nők tudják, hogy amit egyik nap nem csinálnak meg,

az megmarad másnapra, és akikor Is el

kell végezni.

Az emberek viszont olyanok, amilyenek, és aki választott képviselőjük, annak még a furcsaságaikkal is foglalkoznia kell. Nappal, este, sőt még éjszaka is. Mert jönnek sokszor, még az otthonában is felkeresik.

— No, vajon most mi van, elzavarta a férje, megverte, hogy tízkor állít be. Vagy csak most jutott eszébe?

— És ha elzavarta?

— Meghallgatom őt, utána pedig a férjét is, majd mindkettőjüket, és arra törekszem, hogy a lehető leggyorsabban túl legyünk rajta. Élesen, határozottan szeretek vágni, mint a sebész. Persze, soha sem azért vallatom őket, hogy a legbensőbb titkaikat kifürkészem, hanem mert — ha csak lehet — egyenesbe akarom hozni az é- letüket. Furcsa dolgok ezek. Ha két ember nem tud megegyezni, nehéz a harmadiknak igazságot tenni. Néha azért sikerül. Igaz ugyan, hogy mindenki csak a maga érdekében beszél, és elhallgatja azokat a dolgokat, amik neki nem felelnek meg, de azért bíztak meg bennünket, hogy a dolgok fonákját ts ismerjük. Ilyenkor jön aztán a nagy meglepetés: nagyon is meglepődnek, amikor ezek is kiderülnek. Ezután elég furcsán érzik magukat, s a ren- desebbje nem is jön többet. Van, ahol viszont másként kell segíteni. Van valami baj az életükben, érezzük, hogy szúrja őket valami rejtett tüske. Lakás, szülők vagy valami egészen más? Sokszor az is elég, ha azonnal nekifoghatnak az építkezésnek. Lefoglalják magukat, kevesebb a pénz, vagy valóban volt valami, amiről egyikük sem beszélt? Utána már nem érdekes. Az a lényeges, hogy töbször már nem jönnek, és persze nem azért, mert nem mernek, hanem mert valami megoldódott, mert megértették, az ő érdekük, hogy ne veszekedjenek, ne gyötörjék egymást.

Mit tegyek még hozzá a fentiekhez? Talán, hogy közben újra iskolába jár. A járási pártbizottság választotta ki és jelölte a tizennyolc hónapos iskolára. És most egyszerre három elsős is van a családban, mert elsős a gimnazista lánya, elsős a kisebbik, a hét éves, és elsős ő is. Persze, nem éppen irigylésre méltó, hiszen közben nemcsak a kisebbik (bár kitűnő tanuló), olykor a nagyobbik mellé is le kell ülni. Amikor pedig a saját leckéje fölé hajol, arra gondol, hogy másnap be kell szerezni a cementet, vagy hogy mit is készítsen vacsorára a családnak.

Viszont szerencséje is van. Férje sokkal többet vállal magára, mint. az átlagos férjek, és amit csak tud elvégez, hogy necsak a gyerekek, a felesége is nyugodtan tanulhasson. És ő? Akárcsak valaha az érsekújvári (Nővé Zámky) gimnáziumban vagy később az orvosi fakultáson, tanul, izgul, és rendre hordja haza a jeleseket.

Németh István

Turbómotor, háttérben a MÍG vadászgép pilótakabinja

JIRŰUSEK FELVÉTELE

UTAZÁS A TECHNIKA

Kosicén, a Lenin utca 88. szám a- latt áll egy épület, amely látszólag semmiben sem különbözik a többitől. De csak látszólag, mert bent annál csodálatosabb, másabb világ tárul az érkező szeme elé. Aki belép a ko vácsolt vassal díszített nehéz tölgy fakapun, rövid néhány óra alatt fe lejthetetlen utazást tehet a techni ka világában. A régmúlt időktől nap jainkig láthatja mindazokat az esz közöket, találmányokat, felfedezéseket, gépeket, amelyek előbbre vitték az emberiség fejlődését. Századok változásainak lehet szemtanúja, ki rándulhat gyermekkora képzeletvilá gába és a jövőbe is, mert megtalál hatja egymás mellett az ember kéz detleges szerszámait, az első mecha nikus gépeket éppúgy, mint a legkorszerűbb műszereket és számítógé pékét, amelyek már a jövő század műszaki világának az előhírnökei.

De, hogy ne csigázzam tovább a kedélyeket, elárulom, hogy ez a cső dálatos világ a Koéicei Műszaki Mú zeumban található, amely az egyetlen műszaki múzeum Szlovákiában.

HARMINC ÉVE A NEVELES SZOLGÄLATÄBAN

Január végén múlt harminc éve, hogy a Koüicei Műszaki Múzeum meg nyílt a nyilvánosság számára. Azóta pótolhatatlan szolgálatokat tesz a la kosság, főleg az ifjúság műszaki és világnézeti nevelésében. Munkatár sál számtalan kallódó történelmi ér tékű tárgyat és berendezést mentet lek meg az utókornak.

Hogy miért éppen Itt nyílott meg Szlovákia első és egyetlen műszak múzeuma?

Azért, mert a vasút tulajdonában már volt Koéicén bizonyos gyűjte mény, tájékoztat a múzeum igazgató jának helyettese, Stefan Javníckv mérnök. Elsősorban vasúti modellek, gőzgépek és egyéb berendezések. Né hány lelkes személy e tárgyak mellé gyűjteni kezdte a technika fejlődé sét jelképező további tárgyakat, gé pékét, berendezéseket, műszereket.

Kezdetben csak a véletlenre bízták a munkát. Ogy jutottak egy-egy értékes tárgyhoz, ha valaki felhívta rá a figyelmüket. Javnícky mérnök

tizenhét évvel ezelőtt került a múzeumba, és még akkor is jobbára csak ösztönszerüen folyt a gyűjtés. Csak jóval később, körülbelül tíz évvel ezelőtt fogtak hozzá a módszs rés, tudományos munkához.

Ma már tervszerűen gyűjtik a mű szaki érdekességeket. Egész Szlovákiában felmérést készítettek és nyilvántartásba vették a harminc évesnél idősebb gépeket és berendezéseket.

Rendkívül jó a múzeum kapcsolata a Kelet-Szlovákiai Vasművel, a Vágmenti Gépgyárral, az árvái Tesla híradástechnikai gyárral és más ü- zemekkel. Ezeknek az üzemeknek a múzeumban önálló kiállításuk van, a- mely a fejlődéstörténeten túl bemu tatja a gyárak egész mai keresztmet szetét, beleértve a szociális gondos kodást is. Ki tudja, hány gyerekben érlelődött már meg a vasmű lenyűgö ző kiállítása előtt az elhatározás, hogy olvasztár vagy hengerész lesz.

Természetesen ma is gyűjtik a vé letlenül felbukkanó ritkaságokat. A gyűjtésen kívül a múzeum feladatai közé tartozik a tárgyak fejlődéstörténeti értékelése és rendszerezése* na és természetesen bemutatása a nagy nyilvánosságnak. A könnyebb szemléltetés kedvéért gyakorlati laboratóriumi bemutatókat is tartanak. E- gyes gépeket, munkafolyamatokat — nagyolvasztó, vízturbina, gőzgép, robbanómotor stb. — működés közben vagy működő modelleken láthat a közönség.

Ezenkívül kiállításokat, előadásokat, filmvetítéseket szerveznek. Kap csolatban állnak több szocialista ország műszaki múzeumával. Különösen jő a kapcsolatuk a Budapesti Műszer ki Múzeummal. Az idén például közös kiállítást rendeztek Koéicén a két múzeumban található írógépekből.

A HAMORTÖL A NAGYOLVASZTÓIG

A Koéicei Műszaki Múzeum dolgo zói elsősorban arra törekednek, hogy bemutassák azokat az ipari és műszaki érdekességeket, amelyeknek valamilyen szerepük volt vagy van Szlovákia, főleg Kelet-Szlovákia történetében. Ezek közé tartozik kétségkívül a kohászat, amely döntő módon befolyásolta nemcsak hazánk lakosságának, hanem az egész emberiségnek a fejlődését. A mecenzéfi vagy stószi kovácsok termékeit már évszázadokkal ezelőtt is messzi földön ismerték.

Múzeumi sétánk nem is kezdődhet másként, mint a kohászati részleg megtekintésével. Mindjárt a bejárat mögött sorakoznak az üvegszekrényekben őseink első kezdetleges eszközei, amelyeket a vas olvasztásához használtak. Ahogy felfelé haladunk a lépcsőn, úgy tárulnak elénk az egyre tökéletesebb szerszámok és az eljárásokat demonstráló modellek, leírások, és hivatalos okmányok.

E fejlődéstörténeti séta csűcsa a középkorban nálunk is rendkívül elterjedt hámor. Az élethű modell szemléltetően mutatja, hogyan működött egy ilyen hámor. Az első emelet további részében már a vas- és acélgyártás modern módszereivel ismerkedhetünk a nagyolvasztó, Martin-kemence, hengerde és egyéb berendezés modelljein.

Kísérőm, Janka Durlcová, a múzeum tudományos munkatársa ezt kö vetően zárt helyiségbe kalauzol, Itt a Kelet-Szlovákiai Vasmű expozíciója. A helyiségben korszerű audiovizuális eszközökkel nyomon követhető az egész kohászati kombinát ösz- szehangolt működése éppúgy, mint egy nagyolvasztó működési elve. Egy nagy méretű dombormű szintén audiovizuális eszközökkel érzékelteti a korszerű, zárt ciklusú vaskombtnát teljes működését.

A látottak alapján még egy műszaki antitalentum is könnyen el tudja képzelni, hogyan lesz a szürke ércből acél, az acélból különféle végtermék. Itt értem csak meg igazán, hogy milyen felbecsülhetetlen szolgálatot tesz a múzeum a természet- tudományok, a politechnika oktatásában.

IKAROSZ SZÁRNYÁTÓL A TURBÓMOTORIG

A folyosókon és a mellékhelyiségekben a közlekedés, pontosabban a légi közlekedés fejlődését követhetjük nyomon. Az első repülőmotoroktól a sugárhajtású gépek turbómotorjáig megtalálható itt minden. Német, angol, szovjet, állóhengeres, fekvőhengeres, V- és boxermotorok sorakoznak itt egymás mellett. Megtalálhatjuk itt a két világháború között gyártott összes csehszlovák repülőmotort, de a MÍG mintájú sugárhajtású gép turbómotorját is hosszmetszetben, s végül a gép pilótafülkéjét.

Érdekes és tanulságos a szövőgépek kiállítása annál is inkább, mert a textilipar nagy szerepet játszott a korai kapitalizmus fejlődésében. A kezdetleges szövőszékeik mellett ott hivalkodik a csehszlovák találmányé orsó nélküli szövőgép, amely néhány évvel ezelőtt forradalmasította a textilipart.

De órák hosszat időzhetnénk a földméréstant gyűjtemény, a különböző mérőasztalak és műszerek, teo- dolitok, szextánsak és térképek előtt is annál is inkább, mert ez a múzeum egyik leggazdagabb gyűjteménye. A földmérés különben is majdnem olyan régi, mint maga a civilizáció. Az egyiptomiak már legalább 2500 évvel időszámításunk előtt tudatosan foglalkoztak geometriával, földméréssel. A piramisok sem épülhettek volna pontos mérés nélkül. A legkorszerűbb mérőműszerekkel állapították meg például, hogy a 230x230 méter alaprajzú gizaki piramis mindössze 12 milliméterrel rét el a vízszintes helyzettől és mindössze 21 centiméterrel a világtájaktól. Ez rendkívül pontos mérésre vall.

A földméréstan és a térképészet hazánkban is mindig magas színvonalon volt. Többek között olyan személyiséget adtunk a tudományágnak, mint Samuel Mikovíny, akiről a múzeum gyűjteményét Is elnevezték. Ez a neves tudós, aki a Losonc (Luce- nec) melletti Ábelfalván született,