Új Ifjúság, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-03-21 / 12. szám
3 lányoknak már nincs sok 1- dejük az írásbeliig. A Iá nyok azt mondják, ilyen szép időben nincs kedvük e könyveket forgatni. Arról faggatom őket, hogyan élnek itt a diákotthonban? — Szeretünk itt lenni kár, hogy már érettségizünk [ó volt ez a négy év — mondja Tóth Erika. — innen, közelből va gyünk mind a négyen — vág közbe Fekete Ibolya — hét közben mégsem kívánko zunk haza Mindig van mii csinálnunk. Nagyon jő viszony alakult ki köztünk és a nevelőnőnk között. Ogy te kintjfflk őt, mint jő barátot akivel mindent meg lehet beszélni. Nincsenek kényes témáink, mindennel bátran mehetünk hozzá. És tudod, az a jő, hogy most már nincs olyan zárdái hangulat mint az első évben. A témánál vagyunk. — Ahogy ml viselkedünk úgy viszonyulnak hozzánk a nevelőnők. Olyan körülmények között élűnk, amilyemlnt három éve. — Ennek mi is csak örül hetünk, mert végeredményben az a célunk, hogy jő viszony alakuljon ki közöttünk és a diákjaink között. Komolyan mondom, olyan diákjaink vannak, akikkel jól együtt dolgozhatunk, nekünk Is örömet jelent a munka. Persze eredményeinket azon Is le tudom mérni, hogy első ránézésre megkülönböztetem a bentlakókat a bejáróktól. Mondják példát? Az Itt lakók már első éves koruktól megtanulják, hogy a holmijukat, ruháikat a szekrényekben rendben tartsák, akárcsak az ágyukat, szobájukat. Ezzel idejekorán önállóságra neveljük ókét. Arról nem Is beszélve, hogy a közösség formáló ereje mennyit Jelent. Gyakran tartunk a lányoknak előadásokat — szakértők bevonásával — a családról, az anyaságról, s ilyenkor nyíltan beszélünk mindenről. Mert bizony a falusi szülők félnek, vagy szégyenük felvilágosítani IáHárom évvel ezelőtt jártam első ízben a Nagykapu- si (V. KapuSany) Mezőgaz dasági Középiskola diákotthonában. Egy akkor készített riportnak ezt a címet adtam: Kolostor vagy diák otthon? Az akkori SZISZ-el nők, Ka Ián Viktor így jellemezte az iskolában és a diákotthonban uralkodó lég kört: „Nem akarok rosszmá jú lenni, de az intríben ko lostorl a hangulat. A klubot, mert új, nem nyitják ki nekünk. Tévét hetente csak két alkalommal nézhetünk. A kimenő ugyan naponta fél négytől fél ötig van feltüntetve a házirendben, de ez csak formális. A suli ugyanis fél négykor ér véget, és már ötkor kezdődik a kötelező stúdium. Ebbe a más fél órába esik bele az ér dekköri munka, a különfé le gyűlések, ünnepségek egyszóval minden. Tehát, ez nem szabad idői...“ Panaszkodtak a többiek Is Sokan otthagyták a diákotthont, Inkább naponta utaz tak. Akkori riportomat így fejeztem be: A szabad Időről ml a véleménye? — kérdezem az iskola Igazgatóját, Kance1 józsefet. — Szabad időből valóban nagyon kevés jut a diákok nak. — ön szerint otthonos ez a diákotthon? Elmosolyodik, naiv kér désnek tartja, és megvonja a vállát...“ Mi történt azóta? Vajon változott a diákotthon lég köre, a diákok véleménye? Ezekkel a gondolatokkal lé pék be az épületbe három év után. 1. Külsőre semmi változás nem észlelek. Az öreg épü let falai ugyanolyan kopot tak, barátságtalanok, mini annak idején voltaik. Erről viszont sem a diákok, sem a tanári kar nem tehet, nem Iskolának, nem diákotthonnak építették. Az i- gazgatót sajnos nem találom, néhány napra elutazott. A diákotthon egy épületben van az Iskolával, így egy emelettel följebb bekopogok a nevelőnők szobájába, ahol Móricz Viola és Móré fólia fogad. Az ismerkedés után azonnal kérdéssel kezdem. — Három évvel ezelőtt szomorú tapasztalatokkal távoztam innen. Változott az óta a helyzet? Tudják mindketten, mire gondolok. Mosolyogva egv másra tekintenek, majd Mó ricz Viola így válaszol: — Szerintem óriásit váltó zott a diákotthonban lakók élete. Nézze megl Itt van például az e heti munkatervünk. Pontosan lejegyeztem a lap tartalmát. Hétfő: kimenő, havi politikai összefoglaló. Kedd: Ki mit tud? Szerda: kimenő, tánckör, tévénézés, tánckőr. Csütörtök: kimenő, környezetszépítés, tévé. Péntek: általános hazamenetel. Ebből ugyan nem sokat tudok meg, de azt már így Is látom, hogy a kimenők időpontjában nem terveznek más akciókat, a diákoknak marad a tanulás után idejük a „fejszellőztetésre“. A fogfájással küszködő Móré Júliától azt kérdezem, minek tudható be ez a változás? — Szerintem az Idősebb tanárok, nevelők éveken ke resztül nem törődtek a diá kokkal. Egyetlen nevelési módszerük az volt, hogy nem engedték ki a gyereke két, s ezzel kolostori han gulatot teremtettek a diák otthonban. Azóta kicserélőd tek Itt az emberek, és megkell hagyni azt is, hogy vál toztak a diákok is. Ma nyu godtan mondhatom, hogy ö röm velük együtt dolgozni Egy-egy csoport bizalmija közli velünk, amit a követ kező héten szeretnének esi nálnl. M1 meghallgatjuk ké réseiket, óhajaikat és ezek alapján állítjuk össze a heti Kancel fózsefné, a diákotthon igazgatónője Sváb Katalin SZISZ-elnök neket ml teremtünk, ml alakítunk ki magunknak. Márián keresztül nekünk is van beleszólásunk a diákotthon életébe. Örülök, hogy most már nem a panasz, hanem az e légedettség szól a lányokból. Azt mondják, így még a tanulás is jobban megy. És számukra most ez a legfontosabb. 3. öt óra lehet, amikor el búcsúzom a lányoktól. Látom rajtuk, hogy sietnek, jó műsor van a tévében. A terem zsúfolásig megtelt; ott van a diákotthon igazgatója is, Kancel józsefná, akivel az egyik osztályban ülünk le beszélgetni. Az Igazgató nőnek elmondom, hogy a diákok elégedettek, más képp nyilatkoznak most nyalkát a számukra kényes kérdésekről. Az is tény. hogy a bentlakóknak sokká' jobbak a tanulmányi ered ményeiik, mint a bejáróknak, mert jobbak a tanulási lehetőségeik. Ezért is tesz szűk kötelezővé az elsősö bentlakását. Fiatalnak érzem még ma gam én is. Közel állnak hozzám a problémáik. Meg értem őket, segíteni akarok nekik. S azt hiszem, nekünk nevelőknek, pedagógusok nak az a legfontosabb, hogv megértsük a tanítványain kát, a jó tulajdonságaika' fogadjuk el, a rosszakat pe dig küszöböljük ki. Nyolc évi gyakorlat után mondom ezt. Hogy sikerül-e? Tudom nem mindig, de Jó érzés, hr volt diákjainktól egy-egy üdvözletét kapok, találkozom velük, elbeszélgetünk, és Iá tóm, hogy megérte a fára i ozást. Zolczer János foto: a szerző urogramot. Mielőtt a diákokkal beszélnék, megtudom, hogy az otthonban most nyolcvan- ketten laknak. Az elsősök nek kötelező a bentlakás. 2. Sváb Katalin SZISZ-elnökkel fölmegyünk az egyik lányokiakta szobába. Marci Máriát keressük, a diákott hon önkormányzatának elnökét. Verőfényes délután van. Most jöttéik meg mind annyian a kimenőről. Mező Kati fájó szívvel tekint k) az ablakon, ott áll a vőlegé nye az utcán. Azért csak becsukja az ablakot, és le ülünk beszélgetni. A virágokkal, kézimunkákkal dí szítét szoba kellemes, otthonias hangulatot áraszt. Minién van itt, csak könyveket nem látok sehol, pedig a ne gyedikes, érettségire készülő Tóth Erika kimenő előtt OTTHON MAR A DIÁKOTTHON
