Új Ifjúság, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-03-07 / 10. szám
KIÁLLÍTÁS Á FEBRUÁR JEGYÉBEN Kiállítás a Győzelmes Február 30. évfordulóján További elkötelezett művészi mutat be a Csallóközi Múzeum Ezúttal Karol Huőko képeivel Ismerkedhetnek meg a kiállítás látogatói A megnyitón elmondott beszédében Mag Gyula, a múzeum Igazgatója, a következőiképpen mutatta be a festőművészt: — A győzelem mába nyúló és jövőn két meghatározó hagyatéka számos ki váló művészünket szocialista építésünk sikereit megörökítő művek alkotására ihlette. E haladó művészcsoporthoz tar toziik Karol Huőko festőművész Is, aki a Prágai Képzőművészeti Akadémia elvégzése óta Trnaván él és alkot. Képek a falon, festmények, különleges színek, színárnyalatok, borongás hangulatot teremtő színkompozícíók. Nincsen éfes kontraszt, nincsenek har sogó színek, de még élénk színek sem. Az ő festményein még a tátrai égbolt sem ragyogóan kék, a virágcsokrok színei sem tündökölnek, egyszerű, komoly a színtónus. Megállók az egyik képe előtt. A háttérben gyárkémények, előtérben puskás férfiak, a Győzelmes Február hősei. Azok, akiknek léptei az országfejlődés jelentős februári napjai ban ugyanúgy koppantak a kövezeten, mint Fuőík munkáshőseinek léptei Moszkva kövezetén. E hősök arckifejezése, tekintete Fuölk emlékezetes szavait idézik: „Emberek, legyetek éberek." Komorak az arcok, a széles vállak erőt, a tekintetek bizakodást sugároz nak. Hitet az igaz ügyben, hitet a vég ső győzelemben. A kiállítás katalógu sában olvasom a következő szavakat: „A Győzelmes Február reggele“ című alkotás drámai erővel fejezi ki a munkásosztály eltökélt szándékát, hogy a szocialista forradalom vívmányait fegyverrel is kész megvédeni. Ezeknek a nagy napoknak az évfordulóján Karol Huőko képei naplószerűen tárják elénk a harminc esztendő egy-egy jelentős mozzanatát. A Szlovák Nemzeti Felke lés, a felszabadulás, a Nagy Október is helyet kap ennek az elkötelezett művésznek az alkotásaiban. Karol Huőko nem feledkezik meg az országépités egyik igen jelentős szakaszáról, a szövetkezeti mezőgazdaságról sem. Egyik kéipén az arató-cséplőgépek sora vonul fel a „kenyércsata“ színhelyén, az aranykalászos szövetkezeti gabonatáblán. A háttérben sötétlő dombok láttán akár a csallóközi rőnaság is lehetne a kombájnok felvonulási terepe, vagy a Mátyusföld, de ugyanilyan a nyári táj Közép- és Kelet-Szlovákiában is. Karol Huőko kedveli a hegyeket, dombokat, igen sok képének hátterében sötétlenek hegy vonu latoik, dombláncolatok. Sok képet festett Trnava környékén is, mert bár Szlovákia fővárosában született (1919. május 10-én) és a Moldva-parti fővárosban végezte iskoláit, tanlmányainak befejezése után Trnaván telepedett le. A hegyek nagy szerelmese a Dunához sem lett teljesen hűtlen, néhány festményén megörökítette a kies Dunaágak és partok szépségeit is. A hegyek lábánál elterülő sík- vidéken festi meg a nagy mű, a távolsági gázvezeték lefektetésének munkálatait: egyik figyelemre méltó alkotása a Kis-Kárpátok őszi motívuma, de festményei arról tanúskodnak, hogy bebarangolta Szlovákia minden jelentősebb hegységét, a Magas-Tátrát, a Nagy-Fátrát, járt a Kriváfion, a Tarpataki vízesésnél, a Vág mentén, a Felső-Garamnál és még számos szép helyen. Nemcsak járt ezeken a helyeken, hanem festővásznán meg is örökítette e helyek szépségét, romantikáját. A kiállítási anyagot az egyszerűség jellemzi: közvetlen, emberközelségben maradó alkotások ezek, a szocialista realizmus jellegzetes eszközeivel vászonra vitt festmények. Egy művésziélek csendes, őszinte vallomásai a szocialista máról, a szocializmus építőinek igyeke zetéről. Mészáros — Meghalt Ján Ponican Ján Poniőan szlovák költő, nemzeti művész rövid ideig tartó, súlyos betegség után szombaton, február 2B-án elhunyt. Ján Poniőan 1902-ben született Oöován. Losoncán (Luőenec) érettségizett, és már tizenöt éves korában versben köszöntötte a Nagy Októberi Szocialista Forradalmat. Egyetemi tanulmányait Prágában végezte, s az első köztársaság idején ügyvédként védte a bíróság elé állított kommunistákat. A szlovák irodalmi köztudat a szocialista irodalom egyik megalapítójaként tartja számon. Előadott az Ady-konferencián: a költő gondolatairól, hatásáról beszélt. Befejezésül felolvasta A magyar jakobinusok dala című Ady-vers fordítását. Szavai mesz- szehangzón és tisztán zengtek, az ismert sorokban ott volt ő is, Ady szavaival ő is szólt. Milan PiSüt így írt Ján Poniőan költészetéről egy korábbi tanulmányában: „... nyíltan beszél, az életbe és az emberbe vetett hitét hirdeti.“ Ján Poniőan pedig így vallott magáról: „Az értelem lángja tart fogva engem..." Halálával nagy veszteség érte a szlovák irodalmat. „ ■ sj, , se Ján Poniőan Elbűvölt az élet A képzelet bűvös bocskorába búgtam a minap, az élettel volt találkám, gyönyörű dalta, büszkeség bársony palástja a vállán, a lábán vascipö. Kezet adott s a bércre vitt: „A birodalmam ez Ut, ez a kerek föld, Jóízű bö legelők, gazdag aratási5 mezők, a fákon vlrágfakadás, gyümölcs, a föld ölében kincs, arany, nekem adózik óceán, folyam ... Ajándékom, íme: növény és hús íze, szín és dísz özöne, a lét öröme, erdei tisztás, baráti ital, muzsika üteme, harc, diadal, betelt ölelés és csók derűje .. — S míg ontotta a kincset, a varázst, szavai közben szétnyílt a palást... — s én odanéztem: — s a Miért? s a Kova? gyászkeretében romokat és hullát láttam a képen. — csapdát, bukást .. Meglátta ö is. tárult a palást. ,,Im — szólt —, a seregem: te, ő, ti: Emberek. Bú sújt le, remény éleszt benneteket. De szívetek munkára, harcra kész, csak a cél legyen fényes és merész ...“ S ahogy a filmen suhan képre kép, láthatóvá lett rögtön a beszéd. Alulmaradtam ... Elbűvölt a büszke palástú Elet... S mégis dicsérlek, emberiség: proletársági Veletek küzdők, ifjúproletár seregekI Illyés Gyula fordítása örvendetes jelenség, hogy a szlovák újságok és folyóiratok agyre többet foglalkoznak a hazánkban élő magyarok kultúrájával, Irodalmával. Az elmúlt napokban testvérlapunk, a Smena, hozott cikket egyik fiatal magyar nemzetiségű Írónkról, amelyet fordításban közlünk. A köztársaságunkban élő és magyar nyelven író fiatal magyar írónemzedék alkotásaira — de nemcsak a fiatalokéra — a szlovák közvélemény figyelme nem mindig terjed ki. Néhány kivétel akad, de ezeket egy kezünkön meg tudnánk számlálni. Pedig azokban a művekben, a- melyek kiadása a Madách Könyvkiadó feladata, szinte rendszeresen jelennek meg olyan munkák, amelyek eszmei és művészi tartalmukkal egyaránt figyelemre méltóak. Bár nemcsak ezért kell rájuk felfigyelni. Ez csak a dolgok egyik oldala. A leglényegesebb az, hogy a szerzőket az itteni valóság ihleti meg. A nyelv, mint alapvető elem ezt az irodalmat a magyar kultúrához kapcsolja — a sző legtágabb értelmében. Nagy könnyelműség lenne azonban ezeknek a magyar szerzőknek a műveit kihagynunk a hazai iro dalmi és kulturális életünkből. Hiszen írásaik nem egy tekintetben éppen a hazai, elősorban a hala dó szlovák nemzedékkel kapcso latosak. A szlovák olvasó meg győződhetett erről a hazai fiatal magyar írók antológiájából, a- mely szlovák fordításban Biliárd pre niekorkych hrdinov címen te lent meg Napjainkban ezek a fiatal szerzők gondoskodnak az itt élő ma gyarok kulturális aktivitásáról. A- ránylag rövid idő alatt kiláboltak a krízises hatvanas évek eszmei káoszából. Sokat közülük egyáltalában nem érintett, mert már konszolidált viszonyok között kezdték meg a munkájukat. Még azt a tényt is tekintetbe kell venni, hogy többen közülük elszigetelt magyar — kizárólag magyar — nemzetiségi környezetben nőttek fel. (Néhány szerzőnél ez az elszigeteltségre való hajlam még ma is fel-felbukkan.) Ebben rész ben a közönyösség — szlovák részről — is közrejátszott. És az biztos, hogy egy írói műre az 1- lyen állásfoglalás rendszerint negatívan hat. A fiatal magyar írók zöme tekíntélytisztelet nélkül lép be az irodalomba, de tiszteli a múlt jelentős irodalmi megnyilvá nulásait és hagyatékait (különö sen Fábry Zoltánt). A mai fiatal magyar irodalomban (a harmincasok nemzedékére gondolok) több költői, prózai és kritikai tehetséget találunk: kivétel nélkül megállják a helyüket szlovák, cseh és magyar összefüggésben is Igaz, hogy eddig rendszerint csak a magyarországi sajtó tartotta számon őket. Szlovákiában ezek az esetek csak egyediek és kivételesek. (P. Andruéka, R. Chmel és K. Tomi§.) Nem vitás, hogy a középkorú és a fiatal magyar írónemzedék elvitathatatlan érdeme, hogy az Irodalmi művekkel szemben megnövekedtek az igények. Bizonyítják ezt az utóbbi Időben a Madách Könyvkiadó termékei, valamint az Irodalmi Szemle folyóirat szemmel láthatóan emelkedő művészi színvonala. Abban az időben, amikor nyomdafesték alá rendezték köztársaságunk fiatal magyar prózaíróinak művelt, Bereck József első könyve már megjelent. A Vihar előtt című kötet elbeszélései igen sok hasonlóságot mutatnak Ivan Habaj alföldi prózájával, és nem csak azért, mert történésük helye — a Csallóköz — azonos. A két szerző elbeszélései — nyűgöd tan állíthatjuk — „nem hősiesek“; alakjaikat inkább az jellemzi, hogy kevésbé ellenőrzik, de an nál inkább átélik a történéseket, amelyek, mint egy hatalmas folyó lassú árja, magukkal sodorják ő két. Bereck József kitűnő elbeszéléseire (különösen a Biliárd néhány hős emlékére) jellemző az idő síkjának nem erőltetett váltakozása (múlt és jelen), a különböző szempontok (az egyéni és kollektív) az érdekek (egyéni és társadalmi) ábrázolása. Az író prózájában egy az uralkodó téma: az ember alkalmazkodása más természeti és társadalmi környezethez, mint amilyenbe beleszületett; megtanulta megismerni és látni a villágot, megfogalmazta saját álláspontját és kialakította a maga szokásait. Annak az embernek, akit hirtelen kiragadnak ab bői a környezetből, amelyben felnőtt és amellyel összeforrott, a világtól elzárt belső gondolatvi lága — ez a központi témája Be reck József első regényének: ö regem, az utolsónak. (Madách 1977. Bratislava) A regény cselekménye látszólag semmi különös: egy serdülő korú fiú vakáciős élményei. Hury Ta más először utazik egyedül a Csallóközből az öregapjához. Ma gyarországra, Baranya megyébe. De a vakáció ideje alatt sem ha szontalankodik, és nem hajszol izgalmas kalandokat. A serdülő ifjúban nincs semmiféle nemze tiségi előítélet, figyeli az új kör nyezetet, amelyben három nemze tiség: magyar, szerb és német él együtt. Mindenekelőtt a nagyapja hallgatásáról szeretné lerántani a leplet. Az öreg érett korban, a második világháború után kénytelen volt áttelepülni. El kellett hagynia a szülőhazát, az udvart, amelyben felnőtt, a határt, ahol dolgozott. Igaz, hogy ezen a ..titkon “ kívül fiatal hősünk még más titokról is lerántja a leplet: Aladár a szódaárus megjátszott vakságáról. Ez a részlet azonban e- léggé kevéssé meggyőző, kissé zavarólag is hat, bár éppen ez a motívum volt a regény titkos és izgalmas részének szánva. (Mellékesen: nem volt nehéz dolga az önkéntes nyomozónak. Miért vi lágít este egy vak ember?) De ez mit sem változtatott azon, hogy Bereck József földszagú prózát írt, olyan tipikus sorsot ábrázolt amely bármely közép-európai pol gárra ráillene. Ez az ember elveszti a talajt a lába alól, bár még rajta jár. Csakhogy nem ott jár. a- hol élete első lépteit tette és nem azok között az emberek között, akik ebben segítségére voltak Mindez az akarata ellenére tör tént. A fiatal magyar írónak ez a regénye felhívás, hogy ilyesmi többé ne fordulhasson elő. Az 1 lyen felhívással szemben pedig nem lehetünk közönyösek. Ezért sem szabadna egyszerűen napi rendre térni a regény felett. Karol Wlachovsky GONDOLATOK A FIATAL MAGYAR IRÖK MŰVEI KAPCSÁN
