Új Ifjúság, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1978-03-07 / 10. szám

t F lena Lazinovská az eltelt öt év terméséből vá­logatott mintegy hatvan festményét mutatta be a Dunamenti Múzeum képtárában. Munkál nagyrészt figurális kompozíciók, amelyek között főleg partizánképei forradalmi harcaink hőseire emlékeztetnek és a Februári Győzelem 30. évfor­dulójának történelmi eseményeihez is kötődnek. Kifejező olajfestményei, színes virág-kompozí­ciói, hangulatos tájképei egyben igazolják, hogy az immár hetvenöt esztendős festőművésznő ottho­nosan jár tartalmas és formailag is kiegyensú­lyozott képzőművészetünkben. Képeiből mintha kiéreznénk azt a küzdelmes utat, amelyet ő maga járt meg, míg elérkezett a mindenütt jelenlevő szépség láttatásához. Alkotásait mégsem mondhat­juk epikus művészetnek, de drámainak sem, pe­dig képei tele vannak élettel, valós történésekkel. S ez a belső világlátása elegendő ahhoz, hogy mondanivalóinak művészi tartalmat is adjon: for­radalmi tartalmat a javából. Az emberhez és a ter­mészethez kötődő viszonya, jelképeinek szlávos jellege, látomásainak realitása egyben művésze­tének egyéni stílusjegyét is fémjelzik fszuchyl Képünkön: E. Lazinovská: Olvasztárok, olaj 0 volt a Tiindérszép Ilona A hét Szimeon című hang- játékban. Most van abban a korban — mondhatnám szerencsés korban, amikor minden szerepet eljátszhat. Nemcsak hangjátékokban, a színpadon is. Dávid Teréz Dódijáiban ö volt Anyu, Szigligeti Cigányálban Rebeka, Az ember tragédiájában Éva Othellóban Emília. Már­kás szerepek, és még hosszan sorolhatnánk a többit. Az előbb mondottakhoz még tegyük hozzá: abban a sze­rencsés helyzetben volt és van, hogy nem tartozott és nem tartozik a „hercig“ színésznők közé. Elmúltak azok az idők, amikor a világot jelentő deszkákra való jelkerüléshez elsősorban az üde leányarc és a szex- bombás külső volt a fontos. Ma egyéb tényezők kerül­nek előtérbe. Iskolapéldája ennek Töröcsik Mari vagy Ruttkai Éva. Ok azok, akiknek neve hallatára nem a szép külső, a jérjibolondító szépség jut eszünkbe, ha­nem valamelyik remek alkotásuk. Ez persze nem je­lenti azt, hogy a színpadon — ha kell — ne tudnának szépek lenni. Térjünk vissza Tündérszép Ilonához. Hangjátékban könnyebb elhitetni a korkülönbségét, bár az érettség kicsendül a szövegmondásból is, de színpadon? — Színpadon soha ilyen szerepeket nem játszot­tam — nevet Németh Ica —, pedig tizenhét éves ko­romban kerültem a színházhoz. Talán a Ludas Matyi Evikéje vagy Dávid Teréz Vidor családjában a leg­kisebb lány szerepe, de ez sem volt amolyan „herceg- kisasszonyi“ szerep. A színészi pályán legnehezebb kivárni a felfedezés pillanatát. Németh Icának nem kellett sokáig várnia. — Magam sem tudom, mi ösztönzött arra, hogy szí­nésznő legyek. Az iskolában, sajnos, nem volt túlságo­san nagy lehetőségem. Színjátszó körünk nem volt, de egyszer előadtunk egy rövid jelenetet a Bánk bánból. En játszottam Gertrudis királynőt. Játék közben vala­mi különös érzés fogott el. Ügy éreztem, hogy nagyon jó játszani, éreztem, hogy szívesen játszom, és az is eszembe jutott, hogy talán meg kellene próbálni a sze­repalakítást rendes színpadon. Ez az érzés egyre erő­södött bennem. Csak jelentkezni nem volt merszem, míg aztán egyszer mégis sikerült, s elmentem a fel­vételi vizsgára. A felvételin is Gertrudis királynőt ad­tam elő, verseket szavaltam, főkép József Attilát, de más költők verseit is. Felvételi közben úgy éreztem, hogy jól megy, szinte biztos voltam benne, hogy si­kerül. Az önbizalma azóta sem hagyta el. No meg vonzalma a karakterszerepekhez sem. Aki első próbálkozásra a Gertrudis királynőt látssza . .. — Nekem inkább a karakterszerepek Jelelnek meg, azok a szerepek, amelyek a mély embert érzések ki­domborítását igénylik... Az előbb még vidáman csillogó szeme elkomolyodik. Tekintetén látszik, hogy hivatásának érzi a színját­szást, átéli a szerep) örmálást. — Ilyen szerepek voltak az idős Adamecné A Szent péier esernyőjében, az egyik vénkisasszony a Kaviár­ban. Am ami az önbizalmat illeti, az mintha egy kicsit megcsappant volna — kanyarodik vissza a vidámabb „műfajhoz“, s ez jó, mert nyilván nem komolyan gon­dolja. — Fontos, de nem minden az önbizalom. Egyre na­gyobbak az igények, ma már sokkal többet várnak tő­lünk a nézők, mint amikor kezdtem. Akkor elfogadtak, mégis tudtam, hogy el kell végeznem a főiskolái. Bár .a főiskolán nem tanítanak meg senkit látszani, de mindenkinek bővül a látóköre, sok mindent másképp ítél meg, másképpen is lát. Sok mindennel, sok újjal ismerkedtem én is, az iskolán fektették le az igazi színjátszás alapjait — mészáros — A Vöröskereszt nyárasdi (Topolníky) szervezete kedves ünnepség keretében köszöntötte a község önkéntes véradóit. A kilencéves alapiskola pionírjai, a helyi SZISZ-szervezet fiataljai és a népművészeti csoport szólóénekesei rövid kultúrműsorral vezették be a me­leg hangulatú ünnepi estet. A műsor után értékelték a helyi szer­vezet áldozatkész munkáját. Megtudtuk, hogy az elmúlt esztendőben községünk lakosai nem kevesebb, mint ötvenhat alkalommal ajándékozták vérüket az arra rászorulóknak. Nem kis büszkeség­re jogosít fel a tény, hogy huszonhat véradó a JánSky-emlékérem tulajdonosa, s közülük ketten már az érem ezüst- fokozatát is elnyerték. Ezek az ered­mények a járás élenjáró szervezetei közé sorolják a nyárasdit. Ezt követően a körzeti orvostól meg­tudtuk, hogy a mozgalom tovább terjed, Megbecsülést és köszönetét érdemelnek aminek eredményeképpen már a ja­nuári hónapban harminckilenc volt a véradásra jelentkezők száma. Dr. Bulaj Cík méltatta e mélységesen emberséges tevékenység társadalmi jelentőségét, és köszönetét fejezte ki az életmentő ado­mányokért. Hogy községünkben jó a szervezeti tevékenység és szoros az alapszerve­zetek közötti kapcsolat, fényesen iga­zolja a Nőszövetség bekapcsolódása az ünnepi akcióba. Elnöknőjük meleg sze­retettel köszöntötte az önzetlen vér­adókat, majd virággal és könyvekkel jutalmazott tizenegy véradó nőt. Szocialista társadalmunkban a leg­nagyobb érték az ember, ezért álla­munk mindent megtesz az emberi élet megmentésére, meghosszabbítására. Min­den erőfeszítés hiábavaló lenne azon­ban, ha nem találkozna embertársaink önzetlen megértésével, áldozatkész segí­teni akarásával. A jól sikerült rendezvény azt bizo­nyltja, hogy a Vöröskereszt nyárasdi szervezete valóban kiérdemelte a leg­jobbaknak kijáró megkülönböztetett tiszteletet, önkéntes véradói pedig egész társadalmunk elismerését, vala­mennyi polgártársunk köszönetét. Varga Tibor II záporeső ellenére is ** megtelt a dióspatonyi (Orechová Potőn) kultúrott­hon fiatalokkal, öregekkel, hogy szemtanúi lehessenek a János Vitéz daljáték be­mutatójának a helyi CSEMADOK szervezet szín­játszó csoportjának előadá­sában. A nézők, szereplőik egyaránt kíváncsian várták, hogyan sikerül a három hó­nap alatt betanult darab előadása. Szabad idejüket áldozták fel, hogy kellemes és hasznos szórakozást sze­rezhessenek polgártársaik­nak. Merész vállalkozás egy műkedvelő csoport részéről a János Vitéz daljáték szín­re vitele még akikor is, ha történetesen gyakorlott gár­dáról van szó, mert Itt a színpadi mozgás mellett nem kevésbé fontos a sze­replők képzettsége. Annak ellenére, hogy zenekarral nem rendelkeznek, Burszki Erzsébet zongora kíséreté­vel nagy sikerrel mutatták be a darabot. Tisztán csen­dültek fel a szebbnél szebb dalok. Különösen szépen csengett Lelkes Mária hang­ja a királylány szerepében. Egyébként a dalok betanítá­sa is az ő munkája Burszki Erzsébettel közösen. Kitűnő teljesítményt nyújtott Iluska szerepében Hodossy Aliz, a címszerepben Horváth Ta­más, Bagó szerepében Végh Tivadar, a francia királyé­ban Író István. A kórus da­lai a CSEMADOK énekkará­nak előadásában csendültek fel, a táncokat pedig Tászli János tanította be a SZISZ tánckaránafc. Az előadás után megkér­deztem a rendező Németh Ödönt, a helyi kilencéves iskola tanítóját, hogyan ju­tott eszébe a János Vitéz rendezése? — Régi vágyam volt egy zenés darab betanítása. Szervezetünk szerencsére jó énekkarral rendelkezik, 45- tagú, s a SZISZ-szervezet- nek Is van ügyes és fürge­lábú tánckara. A szólóéne­kekre a legjobbakat válasz­tottuk Jel, s úgy gondolom, nem vallottunk szégyent. A két előadásra a jegyek mind DALJÁTÉK MŰKEDVELŐ SZÍNPADON elkeltek elővételben, s meg­érjük a harmadik előadást is Patonyban. Természete­sen a nagyobb színpaddal rendelkező kultúrházakat Is felkeressük a környéken. A szereplők zöme mun­kásember, akik a napi fá­rasztó munka után összejöt­tek, hogy az értelmiséggel közös nagy családot alkotva betanulhassák ezt a szép daljátékot, hogy örömet és szórakozást nyújtsanak a lelkes dióspatonyi közönség­nek. Gálffy Géza elvtárs, a CSEMADOK elnöke is úgy nyilatkozott: a siker titka az, hogy a CSEMADOK diós­patonyi 250-tagú szervezete agilis fcultúrbarát. Csordás Béla A szerző felvétele AZ IDŐ MÉRLEGÉN NÉMETH ICA

Next

/
Thumbnails
Contents