Új Ifjúság, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-03-07 / 10. szám
Letanovszky Milán A csucsomi kurumpli, kurumpli, Az ágy alól gurul ki, gurul ki, A csucsomi kurumplinak, -nak, -nak,-nak, -nak, Litániát mondanak, -nak, -nak, -nak, -nak. A csucsomi „kurumpli“ Rozsnyótól (RoiSnava) északra három kilométerre található Csúcsomban (CuCma). Csúcsom, a 640 lelket számláló kis íalu tulajdonképpen Rozsnyó város egyik része. (Közel húsz éve csatolták közigazgatásilag a városhoz.) ősrégi, két hegy lába között megbúvó település. Csúcsom ma csak a fenti nótáról, és a környéken gorgolyóknak nevezett lakosairól híres. Egyre inkább feledésbe megy, hogy a község határában — még a háború előtt is és néhány évig utána — antimónt, a- ranyat, rezet, vasat, mangánt bányásztak. A bányák az évszázadok folyamán kimerültek, a fel- szabadulás után még néhány é- vig működtek, aztán végleg bezárták a kapukat. Az emberek a faluból Rozsnyóra jártak megélhetés után. Az iparba és természetesen a bányába. A bányába, mert a bányászt nem tudja könnyen kivetni a föld gyomra. Utazásra kényszerült a csucsomi ember, Igaz, csak rövid távon, de a csu- csomiak akkor is, most is úgy indulnak útnak, hogy dolguk végeztével visszatérnek. Építeni az ö- reg ház mellé egy újat, csinosítani a portát, a falut. Élni. A falutól csak kevesen tudtak elszakadni. Talán csodálatosan festői fekvése miatt, talán az összeko- vácsolódott bányász-testvéri szellem marasztalja őket? Talán?... Azt tapasztaltam, hogy az itt é- lők mindenné] jobban szeretik a falujukat. Csúcsomból — bármennyire is közel van a város — nem mennek el az emberek, nem cserélnek lakást, nem cserélnek életet. S ez fölöttébb meglepő manapság, amikor az emberek tódulnak a városokba. tál pár éljen külön háztartásban, külön életet? S mi lesz a gyerekkel, ha mégis elválnak az utaik. Végül Edit is, Zsuzsa is azt mond ja, maradjon minden a régiben csak nagyobb megértésre, tűre lemre van szükség mindkét fél ré széről. Egymás megbecsülésére, nem kijátszására, megcsalására. Nem oldottunk meg mi ott a? utcán semmit, főleg nem Edit vál ságba jutott házasságát, de azt bi szem, az olvasó ebből is érezheti a csucsomi fiatalok is küszköd nek problémákkal: egyéni és kö zösségi gondokkal. A továbbiakban a faluról, a fa luban élő fiatalok helyzetéről folyt a szó. Zsuzsa, aki huszonegy éves és ápolónő, mondja, hogy éppen az ő korosztálya sokat tudna' tenni a faluért, de ott a gyerek, a család, s egyre kevesebb idő jut a közösségi munkára. Lánykorában szívesen eljárt a klubba, bekapcsolódott a közös munkába, de most jő, ha otthon érkezik elvégezni mindent, és marad ideje arra, hogy a gyerekkel foglalkozzék. Mert főzni kell naponta, a telet kivéve a ház körül, a kertben is akad munka, nem úgy mint városon, a bérházakban. Mégsem bánja, hogy falun él, itt szeretne továbbra is maradni, csak!... Csak nincs bölcsőde, már mosti is fizetetlen szabadságon van, nincs kire hagyni a gyereket. Esetleg a nagyszülőkre, ha újra mukába akar állni. Ennyit Editről és Zsuzsáról. Szőllős Sándor Szőllős Ica Délelőtt van. Sétálgatok a falu hosszú, kacskaringós főutcáján. Hő borítja a hegyoldalakat, a házakat, a fenyveseket. Lakatlannak tűnik a falu. A sok új házon, a rendben tartott udvarokon, a vékony csíkokban füstölgő kéményeken mégis látni az új élet nyomait. Gyönyörű hely, szebb települést én még nem láttam. A délelőtti napsütés kicsal az utcára két gyermekkocsit toló fiatalasszonyt. Sétálnak, beszélgetnek, nevetgélnek. Megállítom ő- ket. Könnyen megy az ismerkedés. egyiküknél ott van a kocsiban a lapunk, máris van téma. Csakhamar kiderül, hogy Koleszár Edittel és Ondrej Zsuzsával sok kai érdekesebb dolgokról is lehet beszélgetni, mint az újságolvasás. Edit huszonhárom éves. Másfél éve ment férjhez, Stitníkre. Ott dolgozott, ott ismerkedett meg a férjével. Nem sikerült a házassága, egy fél év sem telt el, és visz- szajö.tt a szüleihez. Miért? „Lakva ismeri meg az ember a társáfc Elviselhetetlen lett az életünk“ — mondja Edit. Aztán találgattuk, mint a családtervezéssel foglalkozó szociológusok, tudósok teszik: vajon mi lenne jobb a fiatalok szempontjából? Már a házasság megkötése előtt együttéljenek néhány hőriripon, ■ éven át, próba- házasság formájában? Minden fiaZajacsko József Danko László Domik Sándor — Miért nevezik gorgolyoknak a csucsomiakat? — kérdezem Szőlős Icát. (Ica huszonegy éves, itt laknak a szülei is a faluban, egy szép nagy házban, de ő inkább berendezte magának az ö- regszülők régi lakását, ott él, önállóan. Miért? „Az ember minél előbb álljon a maga lábára, tanuljon meg önállóan élni, — mondja.) — A csucsomiak — hangzik a válasz — valamikor nemcsak bányászattal foglalkoztak, szabad i- dejükben favágással is. A hegyoldalról nem gurították, hanem „gorgolyltották“ a fát lefelé. így ragad rájuk a név: gorgolyok. Csúfneve volt ez az ittlakóknak, haragudtak is valamikor érte, de ma már nevetnek rajta. Ica nemcsak ezt magyarázza el nekem, hanem azt is elmondja, hogyan alakították meg a faluban a tánc- és a színjátszó csoportot. Tömören — szerinte — ennyi a története: nem akartak tétlenkedni, inkább bizonyitani. Vannak közöttük is erre alkalmas egyének. Ezek a gondolatok mind akkor kerültek elő, amikor több, mint egy éve Letanovszky Milán lett a SZISZ-elnök. Milánt odahaza keresem meg. Megkérdem tőle, hogyan került a szervezet élére? „Sokat járattam a számat és megválasztottak,“ — a válasz. Mindig a közösség érdekeiért harcolt: klubot akart a fiataloknak. Persze nehézségek adódtak. Az idősebb legények klubnyitás után is szívesebben mennek a kocsmába, de a többség egyre meggyőzőbben bizonyítja, hogy a klubban okosobban, színvonalasabban telik el az idő. az este, mint a füstös kocsmában Beszélgetés közben Domik Sándor, a szomszéd nyit ránk. A faluban épült sok-sok új házra terelődik a szó. Bizonyára gazdag emberek laknak a faluban. Domik Sándor kijavít: — Nem gazdagok, hanem beosztó emberek élnek itt. Nem úgy, mint a környező falvakban, ahol elisszák meg elsakkozzák, elkártyázzák a pénzt. Itt az élet megtanította az embereket a gyűjtögetésre és a beosztásra. Én magam is kétszer építkeztem, meg módomban lenne harmadszor is. pedig világéletemben szerettem a pálinkát, de csak mértékkel. A fiatalok, Zajacsko József és Danko László teljes mértékben osztják Domik Sándor véleményét. Azt mondják, ez a beosztó magatartás apáról fiúra szálló ö rökség, mert ők is ebben a szellemben nevelkedtek. Megtanulták a szüleiktől szeretni a falut, a földet. Ezért kevés az olyan csucsomi fiatal, aki a városi toronyházakban tudna élni. — A fiatalok egymásra találnak a faluban — mondja Danko László —, s nem szakadnak ki könnyen a közösségből. Időbe tellett, amíg közös nevezőre jutottunk így volt ez az irodalmi színpaddal is, de megérte. Aki egyszer eljön közénk, s látja, hogy szívesen fogadjuk, megérzi, hogy rá is szükség van. Mindenkire, aki tenni akar vala mit a faluért, felelősséget érez a fiatalok munkájának fellendítéséért. Nem is vált még ki a csoportból senki, hogy a magam kompániájából hozzak példát. Szőllős Sándor, a falu pártszervezetének elnöke megtoldja: — A fiatalok megteremtettek minden lehetőséget a kikapcsolódásra, szórakozásra, de többre is képesek. A társadalmi munkában is az élen járnak. Nem lehet tájuk panasz. S ami külön öröm számukra, nem vágynak el a szülőfalujukból. A magukénak érzik, építik, szépítik Itt, ha valaki házat épít, akkor ott van a fél falu: a rokonság, a barátok, a munkatársak — mindenki segít. Azért is épülhetett itt föl ennyi szép ház, Milán még hozzáteszi: . Sok itt a munkásfiatal, aki szeret dolgozni munka után is Ismerem őket, s tudom, hogy nem töltik a szabad ideiiiket Rozsnyón, nem kenyerük a csavargás a városban. Hozzászoktak a náz körüli munkához, a kerthez .. Van még bőven mondanivalónk, mindenkinek akad közölni valója. Este tíz óra lehet már, mire a társalgási berekesztjük, Milán visz be az autóiával Rozsnyóra Amikor a szálloda előtt kiszállok a kocsiból ezt mondja: .Azért ne nagyon dicsérj minket, van még hiba a csucsomi fiatalokban.“ Jó, Milán. Túl lót nem írok, „csak“ lót. A fentiektől magam győződtem meg. TOLCZPy lANOS Fotó: u szerző
