Új Ifjúság, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-03-07 / 10. szám
Néha nehezen tudjuk elképzelni a nőket a kormánykeréknél. Néha kételkedünk abban, hogy ők is tudnak vezetni, irányítani. Persze, arra már ritkábban gondolunk, hogy nekik bizonyítani sokkal nehezebb, mint a férfiaknak. Kisebb eredmény eléréséhez is több energiát kell adniuk, mint a „teremtés koronáinak“. NAPOM VIZSGÁZIK HELYTÁLLÁSBÓL R iportalanyomról csak any- nyit tudtam meg az ismerőseimtől, hogy fiatal és csinos, s hogy már előzőleg is annál a vállalatnál dolgozott, ahol most igazgatónő. — Ki kell a táblᣠcserélni, mert az áll rajta, hogy igazgató — jegyzem meg tréfásan, amikor belépek az ajtón. Mielőtt kezet nyújthatna, még gyorsan rendet teremt az előtte fekvő iratok között, ami szintén jellegzetes női vonás. ANNA HüDECKOVA mérnöknő múlt év októberétől áll a Szocialista Ifjúsági Szövetség smokove- ci üdülőjének az élén. Előtte négy évig a gazdasági teendőket látta el, és hogy jól végezte a munkáját, azt az előző igazgatótól, ján Vljt-től tudom, ö említette egyszer beszélgetés közben, hogy ha jó a gazdasági vezető, nincs szükség igazgatóra. — Mikor is fejezte be tanulmányait Bratislavában a közgazdasági főiskolán? — kérdeztem Anna Hudeőkovától. — 1968-ban. Kis számítást végzek, persze úgy félhangosan, hogy ő is hallja. — Tizennyolc meg öt, az huszonhárom, és most 1978-at írunk, tavaly lett Igazgató, tehát még 32 éves sem volt. , Nem szégyellem bevallani, hogy hány éves vagyok. — Csak én nem akartam megkérdezni, vagy találgatni, és biz’ Isten nem udvariasságból mondtam volna néhány évvel kevesebbet. XXX Bárhonnét Is közelítem meg a témát, nyugodtan állíthatom, hogy a szocializmus egyik legnagyobb vívmánya a női egyenjogúság biztosítása. Társadalmi fejlődésünk jelenlegi szakaszában a női e- gyenjogúságot emlegetni Immár közhelynek számít. Egymás mellett,-egymásért dolgoznak minden területen, nők és férfiak, együtt vállalják a közügyek intézését, a politikai, a gazdasági és társadalmi döntést és vezetést. Sokan úgy vélik, hogy a nő és a férfi társadalmi helyzetének e- gyenlővé tételében már mindent megtettünk. Vannak olyanok Is, a- klk az vallják, hogy nem kell felszabadítani a nőt, hiszen a nők óriási többsége és a férfiak nagy hányada Is a különösebb változtatás Igénye nélkül jól viseli el a jelenlegi állapotokat. Ne akarjuk a nőt saját szándéka ellenére boldogítani. Az ilyen és hasonló nézeteket vallók túllőnek a célon, hiszen az utóbbi évtizedekben felgyorsult tudományos-műszaki haladás még szélesebbre nyitotta az utat a nők alkotó tevékenysége előtt. A világ országainak többsége alkotmányban, a- laptörvényekben ismeri el a nő munkavállalási jogát. A ml társadalmunk nemcsak a jogot biztosítja a munkához, hanem a feltételeket is, hogy az egyenlő jog egyenlő lehetőségekkel párosulva egyenlő esélyeket is adjon. XXX Prágában a vállalati igazgatóságon azt mondták nekem, hogy itt a tátrai ifjúsági szállodában csupa nő van a vezetőségben. — Ez túlzás! Igaz kisebbségben vannak a férfiak, mert a tíztagú vezetőségben nyolcán vagyunk nők, és az alkalmazottak több mint 90 százaléka is nő. De nem nyomjuk el a férfiakat — jegyzi meg Aniőka, és huncut mosoly ül az ajkára. — Olvasóink közül nagyon kevesen ismerik azt a létesítményt, ahol a fiatalok ezrei üdültek már, és nem túlzók ha azt mondom, hogy egész életre szóló barátságok is születtek már itt. — Nemcsak a csehszlovákiai fiatalok találkoznak, barátkoznak itt egymással, hanem a külföldiek is, és ezek vannak többségben. Leggyakrabban Magyarországról vannak vendégeink, de sok csoport érkezik minden évben a Német Demokratikus Köztársaságból is. A lengyel, a szovjet, a jugoszláv fiatalok is kedvelik a Ma- gas-Tátrát, és mi szívesen biztosítunk helyet számukra. Nem ritkaság, hogy a kapitalista országok haladó ifjúsági mozgalmainak tagjai Is felkeresnek bennünket. Voltak már nálunk dán, francia és nyugatnémet csoportok is. A hazaiak az ország minden részéből érkeznek. Jó kapcsolatot tartunk fenn a Cseh Szövetkezett Dolgozók Szövetségével, mely minden évben nagyon sok fiatal mezőgazdasági dolgozónak biztosit nálunk helyet. Sltanfolyamo- kat rendeznek itt számukra. Persze a tanfolyamot számos szórakozási lehetőséggel kapcsolják össze. Az egyes csoportok háromnaponként vagy hetenként, de gyakran tíznaponként váltják egymást. Száznyolcvannégy ágyunk van. és nem kis büszkeséggel valljuk, hogy azok közé a vendéglátóvállalatok közé tartozunk, ahol egész évben majdnem min den hely foglalt. — A vacsoránál beszélgettem fiatalokkal, s nagyon dicsérték az ellátást. — Köszönöm az elismerést, ami elsősorban a szakácsoknak és a felszolgáló személyzetnek szól. Igyekszünk vendégeink kedvében járni. Két kollektíva is verse nyez, hogy a szocialista munka- brigád címet viselhesse. Még 1976- ben tettük azt a felajánlást, hogy vendégeinknek lehetővé tesszük a választást. Háromfajta ételből választhatnak ebédet, illetve va csorát, ki-ki a saját ízlése szerint. Nem kell túl hosszú kommentárt fűzni ahhoz, hogy ez mennyire megnehezíti a munkánkat, de megéri, mert ezzel a külföldi és belföldi vendégeink teljes megelégedettségét, elismerését nyertük el. És itt engedtessék meg egy kis kitérő a munkafelajánlásokkal kapcsolatban. E lap hasábjain is beszámoltunk már nem egy brigád kezdeményezéséről, teljesítményéről. Az eredményt mindig mérték- egységben vagy pénzben szoktuk kifejezni. Az ifjúsági szálló alkalmazottainak felajánlását nem lehet sem métermázsában, sem hektoliterben vagy koronában mérni. Mégis sokat jelent számunkra, sokat hoz a konyhára. Az emberek elégedettsége mindennél többet ér. Kár, hogy a többi ifjúsági vendéglátóipari egység nem követi a példájukat. — Nehéz vezetni? — kérdezem újra és újra Anna Hudeőkovától, amikor már az ötödik beosztottját is elküldi, hogy még várjon egy kicsit. —Nem nehéz, mert ők, — mármint a beosztottjaim — érzik, hogy egy vagyok közülük; tehát szótfogadnak, hallgatnak rám. Előveszem a fényképezőgépet, hogy néhány felvételt készítsek az igazgatónőről. Tiltakozik. — Nem, nem. A fényképemet ne tegyék be a lapba, mert én még bizonyítani akarok. Talán jövőre vagy azutáni Hazajelé zakatol velem a vonat. Az úton újra és újra az egyenjogúságról meditálok. Van még tennivaló? VanI Évszázadok óta kialakult előítéletekkel kell harcot vívni. Pártunk és állami vezetésünk számos intézkedéssel segíti elő a nők politikai, gazdasági és társadalmi életben való szerepének növelését, előléptetésüket vezető beosztásba. Ezért adunk hírt örömmel azokról a helyekről, a- hol ezeket az intézkedéseket konkrét tartalommal töltik meg. CSIKMÄK IMRE Szűk lakótelepi üzlet. Zsúfolt. Egy férfi a pénztárnál a zsebéből húzza elő a pénzt, fizet. Közben kihull a markából néhány tíz-, húszfilléres. A vásárló, ácsorgó emberek néhány pillanatra oda tekintenek. A férft is a földre tekint, már-már lehajolna a I fillérekért, de aztán legyint egyet és távozik, közelebb érve a helyhez megszámolom a földön heverő pénzt: hatvan fillér, négy darab érme. Másnap a buszmegállónál várok. A tegnapi férfi áll meg mellettem. Ketten várakozunk csak. Es véletlenül megismétlődik az üzleti eset: a férfi előhúzza a zsebkendőjét és egy húszfilléres a földre esik. Most, hogy csak egy ember szemtanúja az esetnek, kapzsi mohósággal gyorsan lehajol a pénzért. Megtisztogatja és zsebre vágja. Eszembe jut a tegnapi eset. Elmosolyodom. Ennyire befolyásolhatóak vagyunk?! ... \ Szalagavatók Február végére már szinte mindenütt lezajlottak a szalagavatók. Van már miről beszélni az órák közti szünetekben. Kati például azzal dicsekszik a barátnőinek, hogy arany fülbevalót kapott. Nagy karikát, amilyent csak protekcióval lehet szerezni. De a barátnők könnyen visszavágnak Katinak. Marika megkapta a kulcsot a szövetkezeti garzonlakáshoz, Éva pedig felhúzhatta ujjára a karikagyűrűt. A fiúk sem panaszkodhatnak, józsi autót kapott, Karcsi pedig egy tízezer koronás fotófelszerelést. Nem magnót, motorkerékpárt, pulcsit vagy egyszerű bizsut kapnak ám az érettségire készülő fiatalok a szalagavatóra, hanem komoly ajándékokat. Akármiért nem ígérik meg, hogy leérettségiznek. Áldozzon a szűnő minél többet, ha a fiából értelmiségit akar nevelni. Az l.-i diákoknak már nem volt jó a helyi bár, ők nagyobb rongyrázást akartak. Budapestre, g Mátyás-pincébe vágytak. „Hát menjetek“ — mondták a szülők és megtömték a gyerekeket pénzzel, akik a Mátyás-pincében tartották meg a szalagavatójukat. Nekem, ha Ilyen pazarlásról hallok, mindig egyik volt osztálytársam jut eszembe. Árpi nem származott sem szegényebb, sem gazdagabb családból, mint bármelyikünk, csak épp hat testvére volt, s így nem győzték a szülők, hogy még iskoláskorban mindegytkükre ezreket költsenek. Es tlyen Árpik bizonyára vannak minden osztályban, minden évfolyamban. Rájuk senki sem gondol. Vajon ők milyen érzéssel élik át a szalagavatót. Ml maradt a szalagavatók régi, kedves hangulatából? — teszem föl magamnak a kérdést. Semmi! A nagyzás, a rongyrázás. Ki vagyok? Mi vagyok? pénzeszsák mutogatásává züllött. \ Az Árpik rovására. Zolczer János A vendég az úr Elek Magdi, Keszi Béla és Boráros Szabina, az üzem fiatal alkalmazottai. Sok fót és rosszat mondtak már a vendéglátóipar címére. Vannak Üzemek, ante lyekre valóban nem illik rá a vendéglátó ipar elnevezése, de szerencsére vannak o lyanok is, ahol a vendég valóban vendég nek érzi magát, ahol előzékenyen és kész ségesen kiszolgálják. Ezek közé tartozik a dunaszerdahelyi (Dnnajská Streda) Dunaj-szálló is. Itt még az is talál Időnként valami újat és érdé kését, aki naponta megfordul benne. Hogy csak mást ne említsünk, legutóbb Itt bonyo lították le a magyar konyha hetét. A 62 dolgozóból álló üzem vezetője Weisz Mihály elismeréssel beszél az alkal mazottakről. Magáról nem is szől, pedig ő oltotta be dolgozóiba azt a munkaszellemet amely híressé tette a szállodát. Tapaszta lata, higgadtsága, megfontoltsága tekintélyt szerzett neki. Soha nem lehet tudni, mikor pihen, mert akkor is dolgozik, ha házon kívül van. Legtöbbször éppen azért van úton, hogy valami újat, valami különöset hozzon magával. Nagy sikere volt múlt év novemberében az ukrán konyha hetének, amelyet a NOSZF 60. évfordulója tiszteletére rendeztek. Ezt követte a közelmúltban a magyar konyha hete. Egv hétig két világjáró magyar szakácsművész. Szabó István és Kalla Kálmán főzött a Duna) vendégeinek. Szabó István talán a félvilágot Is bejárta már, és mindenütt nagy sikerrel népszerűsítette a magyar konyhát. Dolgozott Caracasban, Moszkvában a Budapest-étteremben, Hollandiában, Belgiumban, a londoni Portmann-szállóban stb. Kalla Kálmán a felkelő nap országának fővárosában, Tokióban főzött másfél évig. Dunaszerdahelyen a magyar konyha hete alatt 35 — 40 ételkülönlegességet készítettek, de ennél lényegesen többet tudnak. Ezek közé tartozik például a Jókai-bable- ves, a Hortobágyi húsos palacsinta, a Gödöllői töltött csirke, a Temesvári rostélyos stb. A magyar vendégek elmondták, hogy Dunaszerdahelyen kitűnően érezték magukat; különösen a rendkívül barátságos személyzetet dicsérték. Az üzem dolgozóinak átlagos életkora nem haladja meg a harmincat. Elek Magda és Boráros Szabina például csak tavaly végezték el a pincér-szakiskolát. Eredetileg mindketten másfelé készültek, Magda gimnáziumba Szabina varrónőnek, de nem bánták meg, hogy végül is Itt kötöttek ki. Szakmájukat nem cserélnék el az égvilágon semmilyenért. Keszi Béla főpincér is csak három évvel ezelőtt végezte el a vendéglátóipari szakiskolát. Igyekezetének, szorgalmának köszönheti, hogy ilyen hamar előléptették. Weisz Mihály szavai szerint valamennyien szorgalmasak és törekvők, szeretik a munkájukat. CSORDÄS Béla A szerző felvételei A Dunaj-szálló két szakácsa, Kovács József és Plaőko Martin a két ve ágszakáccsal, a budapesti Kalla Kálmánnal és Szabó Istvánnal.
