Új Ifjúság, 1977. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)

1977-08-23 / 34. szám

9

Tájkép a talon, ketten állnak előtte: Raminger Magdi és Végh József. A szerdahelyi táncegyüttes tagjai. Népviseletben. Éppen az együttes fellépésére készülnek.

— Tetszik? — kérdem a képre.

— Tetszik — hangzik a mosolygós válasz.

— Kiállitásokra vajon eljárnak-e?

— Ami Szerdahelyen volt, azt mind megnéztük — mondja Raminger Magda. Nemcsak a tánc érdekli, a művészetek kUlönbO- zO ágazatai is. Az idén érettségizett.

— Szereplésed a táncegyüttesben nem volt panasz.

— Kitüntetett voltam, és az érettségi is jól sikerült.

Ami az iskolát illeti, Végh Józsira sem volt panasza.

— Most tanultam ki a szakmát, festő és mázoló vagyok. Két éve táncolok az együttesben. A tánc miatt nem volt baj a tanulással, elég jól vizsgáztam, a munkahelyemen is meg vannak velem elégedve. Hogyan jutottam a táncegyüttesbe? Hivtak a barátaim, jelentkeztünk, azóta járunk. Szeretnék tovább táncolni, sőt ha majd bevonulok katonának, megkérem a parancsnokságot, olyan helyre asszanak be, ahol esetleg tovább táncolhatok.

Festő és mázoló.

— Rajzolni is szeretek. Az Iskolában nekem is volt kiállításom. Most is foglalkozom vele, sajnos nincs aki komolyabban irányítson. És kevés időm van rá. Valamikor a képzőművészeti ipariskolába szerettem volna járni, sajnos ijesztgettek, és én elhittem, hogy oda nehéz bejutni. Nem is jelentkeztem. Itt a táncegyüttesben nagyon

jól érzem magam. Igen jó a kollektive, jó időtöltés, van mozgáz. élet.

Raminger Magdi is szeretne tovább táncolni.

— Három éve kezdtem. A gimnáziumban kaptunk egy papírt, az Osveta küldte, az volt rajta, hogy modern társadalmi táncra keresnek jelentkezőket. Mikor jelentkeztünk, többen a mi osztályunkból is, meglepődtünk, hogy népi együttesbe verbuválnak tagokat. Az osztályból így is tizen jelentkeztünk, hatan megmaradtunk, és még ma is együtt vagyunk az együttesben.

Szívesen táncolna még az együttesben, dehát főiskolára készül.

— A jogra jelentkeztem; ha felvesznek, akkor is szeretnék még táncolni, ha itt nem, akkor majd Bratislavában. Megszerettem a táncot, pedig amikor jelentkeztünk, jóformán azt sem tudtuk, mi a népi tánc. Megtanultuk, felléptünk, versenyeken is részt vettünk, szívesen csináljuk mind a hatan. A többi öt lány is jelentkezett a főiskolára, ők is szeretnének tovább táncolni. Hiányozna mindannyiunknak a mozgás. No meg aztán sokfelé eljutottunk, Zselizre, Gombaszögre, különböző városokba, ifjúsági találkozóra. Voltunk Magyarországon is, tavaly meg felléptünk a Német Demokratikus Köztársaságban. Ezek nagyszerű élmények. Az NDK-ban magyar és szlovák táncokat adtunk elő, a nézőknek nagyon tetszettek, és metgapsoltak bennünket. Néhány számot meg kellett ismételnünk, főképp a szüreti táncot. így ismerkedünk más országok fiataljaival, barátság szövődik, a tánccal is ápolhatjuk a nemzetek barátságát.

— OS —

G

úta (Kolárovo) az 1965-ös árvíz után gyorsan felépült. Üzletek, vendéglők épültek, a művelődési otthonra azonban egészen 1974-lg kellett várni. Azóta az otthonban számtalan érdekes akciót rendeztek. A kultúrotthon működéséről beszélgettünk Holubek László igazgatóval.

— Melyek a leggyakoribb és legkedveltebb műsorok?

— A lakosság körében a legkedveltebb a Kolárovól Líra, továbbá a Ki mit tud? vetélkedő, és a Szól a nóta című nótaest a Csemadok rendezésében. A kerületi népművelési központ együttműködésével már három é- ve megrendezzük a próza- és

a nyitral bábszínház, a trna- val Ifjúsági Színház és a bratlslaval Oj Színpad. Az előadásokra rendszerint megtelik a nézőtér. Saját színjátszó csoportunk Is van, mely szép sikereket ért el. Háromszor vettünk részt például a Jókal-napokon.

— Szakkörök Is működnek a művelődési otthonban?

— Sajnos, helyszűke miatt szakköröket nem szervezhetünk. Ezt a munkát a városi pionirház vállalta. Ennek ellenére a szlnjátszöcsoporton kívül van egy énekkarunk Is. Rendszeresen rendezünk varrótanfolyamokat, és megkezdődött a társastánc tanítása Is.

részvétele már biztos. A gálaesten fellép Zqlatnay Sarolta a V—73 együttessel.

Szeretnénk még meghívni egy-egy énekest az NDK-ból és Lengyelországból. Ojra megszervezzük a KI mit tud?-ot, sor kerül a MATESZ vendégszerepléseire, és időnként énekeseket és együtteseket Is vendégül látunk művelődési otthonunkban.

A gútal művelődési otthon dolgozói Holubek László vezetésével valóban nagy erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy a város lakosainak színvonalas és érdekes szórakozást nyújtsanak. Munkájukért elismerés illeti őket.

£lÉNKMr

(iy fiatal művelődési házban

versmondók fesztiválját, a fiatalok körében pedig a táncmulatságok népszerűek.

— Az Ismert táncdaléneke- sek és együttesek Is gyakran vendégszerepeinek Gúlán. Kik jártak már Itt?

— Rendszeresen felépnek nálunk a magyar énekesék és együttesek. Járt már itt Kovács Kati, Koncz Zsuzsa, Bódy Magdi. Az együttesek közül a V—73, Korái és Sirius. Természetesen a hazai énekesek és együttesek is szívesen eljönnek. Megfordult nálunk Václav Neckáf Karol Duchoft, Karol Koná- rlk, Jana Koclanová, Marce- la Lalferová, a Modus-, 0- lymplc- és a Scarabeus-e- gyüttes. Gyakran rendezünk esztrádműsorokat Is, s ezek szintén kedveltek. Legutóbb fellépett például a szovjet Kallnka-egyUttes.

— Színházi előadásokat milyen gyakran láthat a gútal közönség?

— Havonta általában egyszer, kétszer. Leggyakrabban a MATESZ vendégszerepei Gútán. Gyakori vendég még

— Milyen sikereket ért el eddig az énekkar?

— A járási fesztiválon első helyen végzett. Szintén szép sikert értek el a kerületi fesztiválon. Felléptek az érsekújvári (Növő Zámky) járás fesztiválján, továbbá TrenClanská Turnán és Lip- tovsk^ Mikulásban. Legutóbb a magyarországi Kapuváron képviselték a nyugat-szlová- klal kerületet A jó teljesítmény után meghívást kaptak a magyarországi énekkarok országos fesztiváljára. Reméljük hogy Anton Kristóf, a kar vezetője még sok szép slker^ ér el a lelkes gárdával.

— Milyen akciókat szerveznek a NOSZF 60. évfordulójára?

— Vetélkedőt szervezünk az Ifjúság és a felnőttek részvételével. Egy ünnepi a- kadémlát Is rendezünk, a- melyen fellép a Lúőnlca. E- zenítlvül kiállításokkal és szemináriumokkal köszöntjük a jelentős évfordulót. Természetesen az idén Is megszervezzük a Lírát Bolgár és magyar énekesek

A szín lát szócső íjort rendsze résén betanul egy-egy darabot

Morovlcs felvétele

ban, amint a nyomás megszűnik. Pedig van valami álmodozó, valami lágyabb tulajdonságokra utaló a tekintetében. De akkor is, csak ez a fiú lehetett aki azt mondta: „Ügy éreztem, pénz nélkül nem vagyok ember.“

— Tehát Mllle Dezső — pillantott a balszélsőre, aki bólintott. — És Köszön Ferenc — fordította tekintetét a negyedik fiúra.

— Igen.

— Szóval a Gyopár utcai kirakat... — nézett végig rajtuk kis szünet után. S mivel a fiúk nem válaszoltak, hozzátette;

— Amatőr munka volt...

Na jó, majd még beszélgetünk róla. Most nézzük a gyakorlati ü- gyeket — és röviden ismertette velük az otthon rendjét. — Ká- szon és Hajó Tibor, ti még tanultok, ugye?-- Igen.

— A könyveiteket magatokkal hoztátok?

— Igen.

>— Szeretném, ha úgy készültök ai anyag hátralévő részéből, mintha semmi nem történt volna. Rendben?

— Megpróbáljuk, tanár úr — válaszolt a fekete hajú.

— Helyes. Akkor most menjetek a raktárba és vételezzetek magatoknak ágynemúti Mondtam már, hogy a nyolcasba kerültök? A nyolcas hálóba. — Egy pillanatig gondolkozott, de aztán úgy döntött, nem árt, ha némileg felkészíti őket. Elég zűrös társaság. De másutt nincs helyünk.

Megnyomott egy csengőt, és nemsokára egy középtermetű, sovány hullámos szőke hajú fiú lépett be.

— Blrkás, vidd le a fiúkat a raktárba, aztán kalauzold el őket a nyolcasba.

— Értem, tanár úr — mondta Blrkás, aztán Intett a négy fiúnak:

— Gyertek!

Levezette őket az alagsorba, ahol két pokrócot, két lepedőt és egy párnahuzatot adtak nekik. Az tán elkísérte őket oda, ahol a csomagjaikat hagyják, majd felmentek az emeletre, és ott a lépcsőházzal szemben levő ajtóra mutatott:

— Az a nyolcas.

Előző este elbúcsúztatták a távozókat, megírták a leveleket, melyeket Gebééknek ki kellett esem pésznlök, betanították nekik a címeket és üzeneteket, hogy szóban is át tudják adni a legfontosabb közölnivalókat, ha a leveleket megtalálnák és elvennék tőlük. Ezzel az este tűrhetően eltelt, annál is inkább, mert Sofőr napok óta rejtegetett egy üveg bort, s azt lámpaoltás után megitták. Sokáig beszélgettek a sötétben, me lyet csak éppen meghalványított az ajtó fölött égő, kék lámpa derengő fénye. A beszélgetést csak pár percre szakították félbe, amikor Dómba! ellenőrizte a hálószobákat Az ajtónál Piaci Légy, jelezte Dombal érkezését A nevelőtanár semmit nem vett észre, vagy legalábbis úgy tett, mintha elhin né, hogy már valamennyien alszanak. Távozása után még sokáig fennmaradtak, éjfél Is jóval elmúlt, amikor Sofőr kiadta a jelszót: „Na, dögöljünk!“

Napközben is megvoltak valahogy, de a vacsora és a lefekvés közötti holt Időben már valameny- nyien több jelét adták idegességüknek. Teve, amikor bementek, hatalmasakat rúgott az egyik üres ágyba. A rúgás azonban rosszul sikerült, alaposan megütötte a Iá bát, és sokáig káromkodott utána. SlmakezO sóhajtva nézett körül, aztán levágta magát az egyik tires ágyra, és ott folytatta a sóhaj- tozást mindaddig, míg Sofőr rá nem szólt. Ettől kezdve sértett arccal bámulta a mennyezetét, s csak olyankor sóhajtott egyet-e- gyet. amikor Sofőr a szoba másik végében volt. Sofőr egyszer még

így Is meghallotta, s anélkül, hogy hátrafordult volna, figyelmeztetően felmordult:

— Kuss!

Piaci Légy pechére nem figyelt oda, s mivel ez az Intelem leg gyakrabban neki szólt, most Is magára vette, és megkérdezte:

— Miért?

Sofőr — jóllehet ez elképzelhetetlen volt — azt hitte, Piaci Légy azt a jogát meri kétségbe vonni, hogy ha nem akarja, nem hallgatja Slmakezű sóhajtozását. Éktelen dühre gerjedt, és villámgyorsan megfordulva Intett Piaci Légynek, menjen oda hozzá. Piaci ekkor már tudta, hogy marhaságot csinált, és fejét lesunyva állt meg előtte.

— KI engedte meg, hogy pofázzál — kérdezte Sofőt.

— Nem volt megtiltva — védekezett Piaci Légy.

— És akkor ez már azt jelenti, hogy te mindenbe belepofázhatsz? Szerinted azt jelenti?

— Nem.

—■ Altkor meg?

Piaci Légy nem válaszolt, szemét lesütve állt Sofőr előtt, aki így folytatta:

— Ha ma este mégegyszer meg mersz szólalni, megnézheted magad. Értetted?

— Igen — mondta önkéntelenül Piaci Légy, de a következő pillanatban már kapott egy pofont. Az ütés nem volt erős. Sofőr csak figyelmeztetésnek szánta, és Piaci duzzogva ment a helyére. Sofőr a- zonban utánaszólt:

— Azt hiszed Ilyen olcsón meg- úsztad? Tévedsz. Mindenkinek ki fogod pucolni a cipőjét. Értetted?

Piaci Légy válasz helyett csak Igyekvőén bólogatott. A büntetés nem sújtotta le, hiszen ez a „min denkl“ most mindössze négy embert Jelentett. S ebből háromét — vagyis a magáét. Sofőrét és Tevéét máskor is ő szokta pucolni. A büntetés tehát tulajdonképpen csak annyi volt, hogy ma este Slmakezű cipőjét is neki kell kitisztítania. Ügy gondolta, jobb is, ha túlesik rajta Összeszedte a cipőket — ekkor már mindenki tor nacipöben, papucsban vagy mezítláb volt — behúzódott az egyik sarokba, és munkához látott.

Slmakezű még mindig Kréta megüresedett ágyában feküdt, és bámulta a mennyezetet, de most már olyankor sem sóhajtozott, a- mlkor Sofőr távol volt tőle. Teve az egyik ablaknál állt, és a rácsba kapaszkodva bámult kifelé. Sofőr pedig továbbra Is nesztelen léptekkel rótta a szobát. Senki sem szólt hozzá, tudták, ilyenkor nem szereti, ha zavarják, és ezt Teve Is tiszteletben tartotta, pedig jóval erősebb volt Sofőrnél. Igaz, ez már máskor is így volt mert Teve mindenben alávetette magát Sofőr akaratának: a kettejük közötti harc, azért hogy ki Igyen az első, s mindent eldöntő tekintély a szobában, már régen eldőlt Sofőr javára.

Sofőr és Teve egyszerre kerültek az Otthonba. Egj^tt hozták ő- ket Pestről, és már az úton összehaverkodtak. Több mint tizen érkeztek akkor, és Krecsmárlk, az Igazgatóhelyettes, akit a fiúk csak Furkósbotként, vagy röviden Fur- kóként emlegettek, alaposan szétszórta őket; lehetőleg mindig szétdobta azokat, akik együtt buktak le. A két szólista, ahogyan Furkós a bandán kívüli, magányos fiúkat nevezte, azonban együtt maradt, és a nyolcasba kapott beosztást.

Az irodában nem tudták beszélgetni, a raktárban viszont, míg az intézeti cuccot vételezték, alkalmuk volt rá, hogy kifejtsék egymásnak az elképzeléseiket. Teve azt ajánlotta, fogjanak össze: ketten együtt minden bizonnyal rá tudják kényszeríteni akaratukat a többiekre. Sofőr hajlandóságot mutatott az együttműködésre, de a- zon melegében felvetette minden

szövetség legkényesebb kérdését: mi történik, ha valamiben ők ketten ne mértenek egyet? Akkor ki dönt? Kinek az akarata érvényesül? Mert Ilyen eset Is előfordulhat, és jobb a dolgokat előre tisztázni.

A kérdés a raktárban nyitva maradt, és nem rendeződött később • sem a nap folyamán. Sofőr azonban még akkor este belekötött Tevébe. A többieknek annyi Idejük sem maradt, hogy szokásuk szerint félrehúzzák az ágyakat, s Így helyet biztosítsanak a küzdelem számára. A verekedés tehát az á- gyak között, az ágyakon folyt, sőt egyszer még az egyik ágy alá is bekeveredtek a né^k legnagyobb bánatára, mert Ilyen verekedést nem sokat láttak még az Otthonban. Dehát két ilyen ellenfél se mindennap került me. Tevének 1- szonyú ereje volt, amellett Iparengedélyes verekedőnek számított a nyolcadik kerületben. Sofőr viszont gyors volt. mint a villám, és szívós, mint a macska. Ennek ellenére végül is a mosdóban tért magához, miután egy óvatlan pillanatban Teve egyik ütése telibe találta, és a sz ószoros értelmében letaglózta.

Mindenki azt hitte, ezzel véglegesen eldőlt a harc kettejük között, Teve átveszi a vezérséget, mivel a régiek közül — a látottak alapján — senkinek sem jutott e- szébe, hogy vitatni merje Teve korlátlan hatalmát. Következő este a- zonban kiderült, ami eddig történt, az csak a kezdet volt, előjáték, bevezetés, alig több valamirevaló bemelegítésnél. Sofőr ismét kikezdett Tevével, és ismét vereséget szenvedett. Ennek ellenére minden este újra kezdte a verekedést, o- lyan természetességgel, mintha az előző este óta eltelt Időt csak két menet közti szünetnek tekintette volna.

(FolytatjukJ