Új Ifjúság, 1977. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)

1977-08-23 / 34. szám

9 Tájkép a talon, ketten állnak előtte: Raminger Magdi és Végh József. A szerdahelyi táncegyüttes tagjai. Népvise­letben. Éppen az együttes fellépésére ké­szülnek. — Tetszik? — kérdem a képre. — Tetszik — hangzik a mosolygós vá­lasz. — Kiállitásokra vajon eljárnak-e? — Ami Szerdahelyen volt, azt mind meg­néztük — mondja Raminger Magda. Nem­csak a tánc érdekli, a művészetek kUlönbO- zO ágazatai is. Az idén érettségizett. — Szereplésed a táncegyüttesben nem volt panasz. — Kitüntetett voltam, és az érettségi is jól sikerült. Ami az iskolát illeti, Végh Józsira sem volt panasza. — Most tanultam ki a szakmát, festő és mázoló vagyok. Két éve táncolok az együttesben. A tánc miatt nem volt baj a tanulással, elég jól vizsgáztam, a munka­helyemen is meg vannak velem elégedve. Hogyan jutottam a táncegyüttesbe? Hivtak a barátaim, jelentkeztünk, azóta járunk. Szeretnék tovább táncolni, sőt ha majd be­vonulok katonának, megkérem a parancs­nokságot, olyan helyre asszanak be, ahol esetleg tovább táncolhatok. Festő és mázoló. — Rajzolni is szeretek. Az Iskolában ne­kem is volt kiállításom. Most is foglalko­zom vele, sajnos nincs aki komolyabban irányítson. És kevés időm van rá. Valami­kor a képzőművészeti ipariskolába szeret­tem volna járni, sajnos ijesztgettek, és én elhittem, hogy oda nehéz bejutni. Nem is jelentkeztem. Itt a táncegyüttesben nagyon jól érzem magam. Igen jó a kollektive, jó időtöltés, van mozgáz. élet. Raminger Magdi is szeretne tovább tán­colni. — Három éve kezdtem. A gimnáziumban kaptunk egy papírt, az Osveta küldte, az volt rajta, hogy modern társadalmi táncra keresnek jelentkezőket. Mikor jelentkez­tünk, többen a mi osztályunkból is, megle­pődtünk, hogy népi együttesbe verbuválnak tagokat. Az osztályból így is tizen jelent­keztünk, hatan megmaradtunk, és még ma is együtt vagyunk az együttesben. Szívesen táncolna még az együttesben, dehát főiskolára készül. — A jogra jelentkeztem; ha felvesznek, akkor is szeretnék még táncolni, ha itt nem, akkor majd Bratislavában. Megszeret­tem a táncot, pedig amikor jelentkeztünk, jóformán azt sem tudtuk, mi a népi tánc. Megtanultuk, felléptünk, versenyeken is részt vettünk, szívesen csináljuk mind a hatan. A többi öt lány is jelentkezett a főiskolára, ők is szeretnének tovább táncol­ni. Hiányozna mindannyiunknak a mozgás. No meg aztán sokfelé eljutottunk, Zselizre, Gombaszögre, különböző városokba, ifjúsági találkozóra. Voltunk Magyarországon is, tavaly meg felléptünk a Német Demokrati­kus Köztársaságban. Ezek nagyszerű élmé­nyek. Az NDK-ban magyar és szlovák tán­cokat adtunk elő, a nézőknek nagyon tet­szettek, és metgapsoltak bennünket. Né­hány számot meg kellett ismételnünk, fő­képp a szüreti táncot. így ismerkedünk más országok fiataljaival, barátság szövődik, a tánccal is ápolhatjuk a nemzetek barátsá­gát. — OS — G úta (Kolárovo) az 1965-ös árvíz után gyorsan felépült. Üz­letek, vendéglők épültek, a művelődési otthonra azon­ban egészen 1974-lg kellett várni. Azóta az otthonban számtalan érdekes akciót rendeztek. A kultúrotthon működéséről beszélgettünk Holubek László igazgatóval. — Melyek a leggyakoribb és legkedveltebb műsorok? — A lakosság körében a legkedveltebb a Kolárovól Líra, továbbá a Ki mit tud? vetélkedő, és a Szól a nóta című nótaest a Csemadok rendezésében. A kerületi népművelési központ együtt­működésével már három é- ve megrendezzük a próza- és a nyitral bábszínház, a trna- val Ifjúsági Színház és a bratlslaval Oj Színpad. Az előadásokra rendszerint megtelik a nézőtér. Saját színjátszó csoportunk Is van, mely szép sikereket ért el. Háromszor vettünk részt pél­dául a Jókal-napokon. — Szakkörök Is működ­nek a művelődési otthon­ban? — Sajnos, helyszűke miatt szakköröket nem szervezhe­tünk. Ezt a munkát a városi pionirház vállalta. Ennek el­lenére a szlnjátszöcsoporton kívül van egy énekkarunk Is. Rendszeresen rendezünk varrótanfolyamokat, és meg­kezdődött a társastánc taní­tása Is. részvétele már biztos. A gá­laesten fellép Zqlatnay Sa­rolta a V—73 együttessel. Szeretnénk még meghívni egy-egy énekest az NDK-ból és Lengyelországból. Ojra megszervezzük a KI mit tud?-ot, sor kerül a MATESZ vendégszerepléseire, és időn­ként énekeseket és együtte­seket Is vendégül látunk művelődési otthonunkban. A gútal művelődési otthon dolgozói Holubek László ve­zetésével valóban nagy erő­feszítéseket tesznek annak érdekében, hogy a város la­kosainak színvonalas és ér­dekes szórakozást nyújtsa­nak. Munkájukért elismerés illeti őket. £lÉNKMr (iy fiatal művelődési házban versmondók fesztiválját, a fiatalok körében pedig a táncmulatságok népszerűek. — Az Ismert táncdaléneke- sek és együttesek Is gyak­ran vendégszerepeinek Gú­lán. Kik jártak már Itt? — Rendszeresen felépnek nálunk a magyar énekesék és együttesek. Járt már itt Kovács Kati, Koncz Zsuzsa, Bódy Magdi. Az együttesek közül a V—73, Korái és Si­rius. Természetesen a hazai énekesek és együttesek is szívesen eljönnek. Megfor­dult nálunk Václav Neckáf Karol Duchoft, Karol Koná- rlk, Jana Koclanová, Marce- la Lalferová, a Modus-, 0- lymplc- és a Scarabeus-e- gyüttes. Gyakran rendezünk esztrádműsorokat Is, s ezek szintén kedveltek. Legutóbb fellépett például a szovjet Kallnka-egyUttes. — Színházi előadásokat milyen gyakran láthat a gú­tal közönség? — Havonta általában egy­szer, kétszer. Leggyakrabban a MATESZ vendégszerepei Gútán. Gyakori vendég még — Milyen sikereket ért el eddig az énekkar? — A járási fesztiválon el­ső helyen végzett. Szintén szép sikert értek el a kerü­leti fesztiválon. Felléptek az érsekújvári (Növő Zámky) járás fesztiválján, továbbá TrenClanská Turnán és Lip- tovsk^ Mikulásban. Legutóbb a magyarországi Kapuváron képviselték a nyugat-szlová- klal kerületet A jó teljesít­mény után meghívást kap­tak a magyarországi ének­karok országos fesztiváljára. Reméljük hogy Anton Kris­tóf, a kar vezetője még sok szép slker^ ér el a lelkes gárdával. — Milyen akciókat szer­veznek a NOSZF 60. évfor­dulójára? — Vetélkedőt szervezünk az Ifjúság és a felnőttek részvételével. Egy ünnepi a- kadémlát Is rendezünk, a- melyen fellép a Lúőnlca. E- zenítlvül kiállításokkal és szemináriumokkal köszönt­jük a jelentős évfordulót. Természetesen az idén Is megszervezzük a Lírát Bol­gár és magyar énekesek A szín lát szócső íjort rendsze résén betanul egy-egy dara­bot Morovlcs felvétele ban, amint a nyomás megszűnik. Pedig van valami álmodozó, vala­mi lágyabb tulajdonságokra utaló a tekintetében. De akkor is, csak ez a fiú lehetett aki azt mondta: „Ügy éreztem, pénz nélkül nem vagyok ember.“ — Tehát Mllle Dezső — pillan­tott a balszélsőre, aki bólintott. — És Köszön Ferenc — fordította te­kintetét a negyedik fiúra. — Igen. — Szóval a Gyopár utcai kira­kat... — nézett végig rajtuk kis szünet után. S mivel a fiúk nem válaszoltak, hozzátette; — Amatőr munka volt... Na jó, majd még beszélgetünk róla. Most nézzük a gyakorlati ü- gyeket — és röviden ismertette velük az otthon rendjét. — Ká- szon és Hajó Tibor, ti még tanul­tok, ugye?-- Igen. — A könyveiteket magatokkal hoztátok? — Igen. >— Szeretném, ha úgy készültök ai anyag hátralévő részéből, mintha semmi nem történt volna. Rendben? — Megpróbáljuk, tanár úr — válaszolt a fekete hajú. — Helyes. Akkor most menje­tek a raktárba és vételezzetek ma­gatoknak ágynemúti Mondtam már, hogy a nyolcasba kerültök? A nyolcas hálóba. — Egy pillanatig gondolkozott, de aztán úgy dön­tött, nem árt, ha némileg felké­szíti őket. Elég zűrös társaság. De másutt nincs helyünk. Megnyomott egy csengőt, és nemsokára egy középtermetű, so­vány hullámos szőke hajú fiú lé­pett be. — Blrkás, vidd le a fiúkat a raktárba, aztán kalauzold el őket a nyolcasba. — Értem, tanár úr — mondta Blrkás, aztán Intett a négy fiúnak: — Gyertek! Levezette őket az alagsorba, a­hol két pokrócot, két lepedőt és egy párnahuzatot adtak nekik. Az tán elkísérte őket oda, ahol a csomagjaikat hagyják, majd fel­mentek az emeletre, és ott a lép­csőházzal szemben levő ajtóra mu­tatott: — Az a nyolcas. Előző este elbúcsúztatták a tá­vozókat, megírták a leveleket, me­lyeket Gebééknek ki kellett esem pésznlök, betanították nekik a cí­meket és üzeneteket, hogy szóban is át tudják adni a legfontosabb közölnivalókat, ha a leveleket meg­találnák és elvennék tőlük. Ez­zel az este tűrhetően eltelt, an­nál is inkább, mert Sofőr napok óta rejtegetett egy üveg bort, s azt lámpaoltás után megitták. So­káig beszélgettek a sötétben, me lyet csak éppen meghalványított az ajtó fölött égő, kék lámpa de­rengő fénye. A beszélgetést csak pár percre szakították félbe, ami­kor Dómba! ellenőrizte a hálószo­bákat Az ajtónál Piaci Légy, je­lezte Dombal érkezését A nevelő­tanár semmit nem vett észre, vagy legalábbis úgy tett, mintha elhin né, hogy már valamennyien alsza­nak. Távozása után még sokáig fennmaradtak, éjfél Is jóval elmúlt, amikor Sofőr kiadta a jelszót: „Na, dögöljünk!“ Napközben is megvoltak vala­hogy, de a vacsora és a lefekvés közötti holt Időben már valameny- nyien több jelét adták idegessé­güknek. Teve, amikor bementek, hatalmasakat rúgott az egyik üres ágyba. A rúgás azonban rosszul si­került, alaposan megütötte a Iá bát, és sokáig káromkodott utána. SlmakezO sóhajtva nézett körül, aztán levágta magát az egyik ti­res ágyra, és ott folytatta a sóhaj- tozást mindaddig, míg Sofőr rá nem szólt. Ettől kezdve sértett arccal bámulta a mennyezetét, s csak olyankor sóhajtott egyet-e- gyet. amikor Sofőr a szoba másik végében volt. Sofőr egyszer még így Is meghallotta, s anélkül, hogy hátrafordult volna, figyelmez­tetően felmordult: — Kuss! Piaci Légy pechére nem figyelt oda, s mivel ez az Intelem leg gyakrabban neki szólt, most Is ma­gára vette, és megkérdezte: — Miért? Sofőr — jóllehet ez elképzelhe­tetlen volt — azt hitte, Piaci Légy azt a jogát meri kétségbe vonni, hogy ha nem akarja, nem hallgat­ja Slmakezű sóhajtozását. Éktelen dühre gerjedt, és villámgyorsan megfordulva Intett Piaci Légynek, menjen oda hozzá. Piaci ekkor már tudta, hogy marhaságot csinált, és fejét lesunyva állt meg előtte. — KI engedte meg, hogy pofáz­zál — kérdezte Sofőt. — Nem volt megtiltva — véde­kezett Piaci Légy. — És akkor ez már azt jelenti, hogy te mindenbe belepofázhatsz? Szerinted azt jelenti? — Nem. —■ Altkor meg? Piaci Légy nem válaszolt, sze­mét lesütve állt Sofőr előtt, aki így folytatta: — Ha ma este mégegyszer meg mersz szólalni, megnézheted ma­gad. Értetted? — Igen — mondta önkéntelenül Piaci Légy, de a következő pilla­natban már kapott egy pofont. Az ütés nem volt erős. Sofőr csak fi­gyelmeztetésnek szánta, és Piaci duzzogva ment a helyére. Sofőr a- zonban utánaszólt: — Azt hiszed Ilyen olcsón meg- úsztad? Tévedsz. Mindenkinek ki fogod pucolni a cipőjét. Értetted? Piaci Légy válasz helyett csak Igyekvőén bólogatott. A büntetés nem sújtotta le, hiszen ez a „min denkl“ most mindössze négy em­bert Jelentett. S ebből háromét — vagyis a magáét. Sofőrét és Te­véét máskor is ő szokta pucolni. A büntetés tehát tulajdonképpen csak annyi volt, hogy ma este Sl­makezű cipőjét is neki kell ki­tisztítania. Ügy gondolta, jobb is, ha túlesik rajta Összeszedte a ci­pőket — ekkor már mindenki tor nacipöben, papucsban vagy mezít­láb volt — behúzódott az egyik sarokba, és munkához látott. Slmakezű még mindig Kréta megüresedett ágyában feküdt, és bámulta a mennyezetet, de most már olyankor sem sóhajtozott, a- mlkor Sofőr távol volt tőle. Teve az egyik ablaknál állt, és a rács­ba kapaszkodva bámult kifelé. So­főr pedig továbbra Is nesztelen léptekkel rótta a szobát. Senki sem szólt hozzá, tudták, ilyenkor nem szereti, ha zavarják, és ezt Teve Is tiszteletben tartotta, pedig jóval erősebb volt Sofőrnél. Igaz, ez már máskor is így volt mert Teve mindenben alávetette magát Sofőr akaratának: a kettejük kö­zötti harc, azért hogy ki Igyen az első, s mindent eldöntő tekin­tély a szobában, már régen eldőlt Sofőr javára. Sofőr és Teve egyszerre kerül­tek az Otthonba. Egj^tt hozták ő- ket Pestről, és már az úton össze­haverkodtak. Több mint tizen ér­keztek akkor, és Krecsmárlk, az Igazgatóhelyettes, akit a fiúk csak Furkósbotként, vagy röviden Fur- kóként emlegettek, alaposan szét­szórta őket; lehetőleg mindig szét­dobta azokat, akik együtt buktak le. A két szólista, ahogyan Furkós a bandán kívüli, magányos fiúkat nevezte, azonban együtt maradt, és a nyolcasba kapott beosztást. Az irodában nem tudták beszél­getni, a raktárban viszont, míg az intézeti cuccot vételezték, alkal­muk volt rá, hogy kifejtsék egy­másnak az elképzeléseiket. Teve azt ajánlotta, fogjanak össze: ket­ten együtt minden bizonnyal rá tudják kényszeríteni akaratukat a többiekre. Sofőr hajlandóságot mu­tatott az együttműködésre, de a- zon melegében felvetette minden szövetség legkényesebb kérdését: mi történik, ha valamiben ők ket­ten ne mértenek egyet? Akkor ki dönt? Kinek az akarata érvénye­sül? Mert Ilyen eset Is előfordul­hat, és jobb a dolgokat előre tisz­tázni. A kérdés a raktárban nyitva ma­radt, és nem rendeződött később • sem a nap folyamán. Sofőr azon­ban még akkor este belekötött Te­vébe. A többieknek annyi Idejük sem maradt, hogy szokásuk sze­rint félrehúzzák az ágyakat, s Így helyet biztosítsanak a küzdelem számára. A verekedés tehát az á- gyak között, az ágyakon folyt, sőt egyszer még az egyik ágy alá is bekeveredtek a né^k legnagyobb bánatára, mert Ilyen verekedést nem sokat láttak még az Otthon­ban. Dehát két ilyen ellenfél se mindennap került me. Tevének 1- szonyú ereje volt, amellett Iparen­gedélyes verekedőnek számított a nyolcadik kerületben. Sofőr vi­szont gyors volt. mint a villám, és szívós, mint a macska. Ennek el­lenére végül is a mosdóban tért magához, miután egy óvatlan pil­lanatban Teve egyik ütése telibe találta, és a sz ószoros értelmé­ben letaglózta. Mindenki azt hitte, ezzel végle­gesen eldőlt a harc kettejük kö­zött, Teve átveszi a vezérséget, mi­vel a régiek közül — a látottak alapján — senkinek sem jutott e- szébe, hogy vitatni merje Teve kor­látlan hatalmát. Következő este a- zonban kiderült, ami eddig történt, az csak a kezdet volt, előjáték, be­vezetés, alig több valamirevaló be­melegítésnél. Sofőr ismét kikezdett Tevével, és ismét vereséget szen­vedett. Ennek ellenére minden es­te újra kezdte a verekedést, o- lyan természetességgel, mintha az előző este óta eltelt Időt csak két menet közti szünetnek tekintette volna. (FolytatjukJ

Next

/
Thumbnails
Contents