Új Ifjúság, 1977. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)
1977-08-23 / 34. szám
10 Harminchárom és telt el a Szlovák Nemzeti Felkelés 6ta, ie az eszméi, még ma is hatnak, s nemcsak az idősebb nemzedék, hanem az ifjabb is szívesen nyúl az egész nemzet életét meghatározó témához. KSziiliik való Stanislav Prochotskf Is. Az alábbi elbeszélést a Domov (Otthon) című antológiából vettük. Stanislav Prochotsky: telepes órát, de .csak nem bírom megszokni. Még hogy „modern“. Nincs rajta mit felhúznii És hát olyan nagy művészet egy öreg órásnak bedugni azokat a pálcákat? Mint egy éhes méhraj, úgy aUmmög. Egy évig ketyeg felhúznás nélkül, de még az egyszerű ingaórának is szebb a zenéje. Ha meg tönkremegy ez a wel- mári óra, hát hívjanak inkább villanyszerelőt, mint órást. Minden óra másként énekel Maga nem Idevalósi, ugye? Különben tudná, hogy már évek óta hozzá sem nyúlok az órákhoz. Mutassa! Nocsak ... Milyen nagyszerű órája van. Régi márka. Ez nem áll meg csak úgy magától. Sokféle óra volt már a kezemben, de ilyen márkájú csak nagyon ritkán. Ha már egyszer olyan messziről Idefáradt hozzám, üljön le egy kicsit. A maga órája alá külön alátét kell. Mindjárt megkeresem, csak előbb még kinézek a konyhába; szilvalekvárt főzök. (TORONTÖRA) — Gondolkozol szakaszvezetó, hogy jól tetted-e, hogy Idejöttél? Bebeszélted magadnak, hogy már tovább nem várhatsz. Ültetek az üres asztalnál, s mielőtt az asszony leterítette volna fehér abrosszal az asztalt, már bántotta is éles zsebkésével aranyranettjéröl a héját Láttad, hogy tekeredik hántás közben az alma héja? Mint egy riadt sikló. Az órás megőrzi az emlékezetében a megjavított órákat. Mindegyiknek megvolt a maga jellegzetes ketyegése: tiktak, egy-kettő, tikitak... Egy német tiszt jött be akkor hozzám. Mintha beleszületett volna az egyenruhájába. Másfél fejjel magasabb, mint én. Nyújtja az ómegáját. Kinyitom az aranyozott belsőt, és nézem hol a hiba. Látom, elakadt a lendkerék. 0 pedig — ml a hiba ... Nem válaszolok neki. Ogy-ahogy értem ugyan a német szót, de csak ingatom a fejem, minek azt neki tudni, hogy néhány szót értek a nyelvükön. Amíg a csipesszel a rúgót babrálom, ő a tükör előtt illegetl magát, katonasapkáját igazgatja. Ki tudja, nem ugyanaz-e, aki behúzta nemrég az állomásfőnök feleségét az ágyba. Gábris meg sem mukkant. De vajon megtehette-e volna? Zavarj ki egy katonát az ágyből egy vasutas trombitával. Betapasztja puskatussal a füled, s bum-bác, olyan bukfencet hánysz, mint a nyúl a vizes herében. Megnézem magamnak a ficsúrt. Ne Illegj nekem itt, mint egy kiéhezett begyesgalamb, gondoltam magamban, de ö'mintha már teljesen megfeledkezett volna rólam, járatja a kezét a parolintól a pisztolyáig és vissza. Lőj] csak le, — ijesztem magamat, — nem lesz, aki megjavítsa az ómegádat. Lehet, az állomásfőnök ágyaszélébe vágta bele. Amikor már az üveget fényesítettem, bejött a feleségem. Az meg rámereszti a szemét, és ledobja a sapkáját az asztalra a szétszedett órák közé. Én gondoltam, szóvá teszem, dehát minek. Olyan asszony volt az, hogy majdnem minden férti tűzbe Jött, ha belenézett a szemébe. A német csak nézi a feleségemet, aki áll tartva a szilvát, mintha megkövült volna, én meg nyújtom az órát: „Tessék, kérem, már kész!“ Még szerencse, hogy nem a ml toronyóránk volt ahol csak a szerkezetet egy órán keresztül kellett kenni. Az embernek forog a feje abban a magasságban, a várjúk veszettül kárognak, bár nem is a fészkeikben kotorászol. Le az Istenért sem nézel. Nem hegymászó vagyok, hanem órás. Az apámat hibáztatom, hogy a szegényes műhellyel együtt a toronyóra kezelését is rám testálta. Ö még hatvanöt éves korában is. mint egy legény, úgy kapaszkodott fel a toronyba. Végül is ez vitte a sírba. Nyújtom a tisztnek a megjavított órát, és ö meg nyomja a pénzt. Nem kell, védekezem, ilyen kis javításért nem szoktam amúgy sem elfogadni a pénzt, és közben azt is gondoltam, hogy szúrja azt az ezüst Tlsót, ahova akarja Végül az óra már a kezén ketyeg, de neki még mindig nem akaródzik elindulni, bámulja a feleségemet, mint egy lángoló sárkány. „Menj, magozd ki a szilvát, főzz lekvárt,“ zavarom a feleségemet a pincéből. Végre elment a feleségem, és utána a tiszt is. El'küldhettem volna Kruöíkék klsasz- szonyaihoz, gondoltam. De aztán többé már nem mutatkozott nálam, csak sajnos engem hatalmába kerített az a szerencsétlen gondolat, hogy el kellene kUldenem Broninka anyját az apjához. A vasútnál dolgozott. Blokk- -kezelő volt. Én akkor még nem tudtam, hogy mi lesz ennek az egésznek a vége. Annak az asszonynak nem szabad lett volna hozzám jönni feleségül. Azt hiszem, csak a ml kis pincénk ébresztette fel benne a vágyat, mert rólam aztán senki sem mondhatja, hogy szép vagyok. Mindennek a fűrésztelep intézője, Müller volt az oka, aki egy zenélö- dobozt küldött vele hozzánk, javításra. A feleségem az irodákat takarította a fűrésztelepen, s közben még az intéző feleségének is segített. Az apám megjavította a zenélődobozt, és amikor a pultra tette, azt mondja: „Idefigyeljen, két magányos alakról dadol ez a szerkezet.“ Hát így kezdődött közöttünk az egész dolog. Apám egy alkalommal, amikor a toronyba kapaszkodott felfelé, megfeledkezett az éveiről és legurult a lépcsőkön. Még vagy egy hónapig kínlódott, de aztán... Az anyám mellé temettük, most már örökké egymáséi. Nemsokára rá kitört a háború, de engem másodszorra sem vittek el: az egyik lábam rövidebb. Javítottam az órákat, és a gyerekeiknek azt mondtam, hogy tőlem a madarak télre sem költöznek el. Néhányan nevettek, a többiek meg hitetlenkedtek. Ha megjavítottam öt órát, és felhúztam, mór tele volt a ház zenével. Broninkának az anyját is lehívtam, de amikor azt mondtam, hogy minden óra másként énekel, csak mosolygott. Különben más szórakozás úgy sem volt a házban. És látja, most már ilyen zene sincs nálam. Broöa nemrég hozott egy weimárl (NAPÓRA) No, szakaszvezetó, ugye. Jól jött most a régi felderítő tapasztalata. Különben aligha jutottál volna el az állomástól azon a nyílegyenes utcán VaSaShoz: ő talán már nem Is lakik abban a sarki emeletes házban. Vagy mégis. Előbb csak a vastag deszkával beszögezett ablakokat találtad ott. Ahogy bekukkantottál a réseken keresztül, csak a magasba, egész a mennyezetig felrakott cementes zsákokat láttad. Az emelet is üres volt. KruClkék lányait bedugták az aggok házába. Sok minden megváltozott azóta, de a nyári melegben, mint valamikor, ma is feljön a kanálisok vasrácsán keresztül a nehéz bűz, és érezhető az egész utcán. Jöveteled előtt valami bizottság járt ott és úgy döntött, hogy a házban Ifjúsági klub lesz. Persze az öreg sakkozók is magukénak akarják ezt a házat... Az utcából vöröses kavicsos Járdára tértél át. Nyersen cslkorgott a cipőd alatt. Észrevetted, VaSaS házán megdőlt a kémény?! Apró báránykák gyűltek össze fölötte. Meglepődtél, hogy a verécke meg sem csikordult. Nem is csikoroghat. Pántjait megkenték vazelinnal. A bedeszkázott veranda jobb oldali falát vastag gerenda szeli ketté. Polcnak is használják. Öreg, szétszedett órákat kerestél, de csak apró üvegek, dobozok és más efféle ka- cat került elő. Mint az oszlop fölött függő két vesszőkosár. A négyszögletes ablakon keresztül bekúsztak a nap sugarat. Én a lekvárt mindig zománcos edényben főzöm, hogy megőrizze az ízét és illatát. A pléhedény megöli a vitaminokat. — Hallja, az órája már nagyon régen nem volt tisztítva. Más óra már rég elakadt volna. Dehát a maga órájának erős a rúgója. Mondtam, hogy Broninka anyja elment az apjához, és ott belegabalyo‘i.ütt valami szakaszvezetőbe, aki még a felkelés előtt megszökött a hadse regből? Tudtam, hogy második hónap ban van, és hogy tőlem, különben egy egész életen keresztül gyötört volna a gyerek miatt az eszem. Megszületett Broiika, hívtam haza az anyját, de nem jött, csak amikor valamilyen szabotázs miatt lelőtték az anyját, de nem jött, csak amikor va- haza, nem szólt semmit, és reggel el is ment. Itt hagyta nekem a soványka kislányt. De azért azt nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar itt hagyja a gyerekét. És ö is úgy végezte, mint az apja. Engem békén hagytak, mert már több mint egy éve nem éltünk együtt. Várjon, megnézem még a lendkereket is, mert az egymagában is nagy bajt tud okozni. Nincs vele semmi baj, tessék. Sokszor kérdezték már tőlem az emberek, hogy minek aZ a sok kerék az órában. Hát mire, arra, hogy járjoni És mennél több kerék van egy órában, annál ritkábban kell felhúzni. Ez a kövek titka is. Az órásmesterséget győztem, de Broökát nem tudtam rendesen pelen- kázni. Tisztába tettem, kis ideig cset- lettbotlott, s egyszeresek egy jókora csomó nőtt a hátulján, s az eleje pucér volt. Itt nálam jöttek össze abban az Időben az illegálisok, és amikor a kislány rátett a „nótára“, tréfálkozva mondogatták: — Ne énekelj, mert ha valaki benéz ide, mi mindnyájan a kéményen keresztül távozunk, te pedig teljesen elárvulsz... Kockacukrot hordtak neki, hogy csendben maradjon. (INGAÓRA) Szakaszvezető, ugye meg vagy lepődve, hogy a VaSaS mégis kezébe vette az órádat. A halála után, ha kétszer vagy háromszor, hogy megtette. Odaült az asztalhoz, lehúzta az alsó szemhéját, szemére tette a nagyítólencsét, s ’ elkezdte csipeszével hangolni a szerkezetet. Meg akarnád tőle kérdezni, hogy miért nem utasított el? Akkor neked is el kellene mondanom, hogy mit temettek el benned az évek. 0 ugyan emlékezik, de minden plyan legömbölyített. Ne vág]'S szavába. Már régen meglökte az Ingaóra nyelvét, de hangot így sem kapott. Különben te sem tudod, hogy reggel az akció előtt hány évgyűrű volt az elffirészelt boton. Van egy unokám, szeptemberben ment elsőbe. Neki készítem ezt a lekvárt. Szereti. S úgy érzem, engem is. De ha nem szaladt volna akkor ide Ágota Hllnikyből, az unokámnak talán nem lenne nagyapja, aki ilyen jó lekvárt főz. Bezörgött az ablakon. — Mi van? — kérdeztem. — Viszik a férfiakatl Add ide a gyereked, s amíg elmúlik a veszély, addig őrzöm a házad. Kezébe adtam a plsls Broíikát, magamra hánytam, ami meleg holmim volt, csak a lábamon felejtettem rajta a könnyű cipőt. Keresztül vágtam a kerten, le a folyóhoz és a megfagyott hátán át gyerünk Toporöfkra, oda, ahol a cigánykalyibák álltak. Több mint egy hétig éltem Hangor- badzsánál. Aztán már kibírhatatlan volt a számomra. Nem a cigányok miatt. Még a mieink sem gondoskodnának jobban az emberről. Azt mondtam: „Ma elmegyek.“ Az öreg Han- gorbadzsa meg hogy előbb elküldi a feleségét, Rózát, hadd tudja ki a dolgokat. Az Ilyen csúnyaságra még a farkasok sem vicsorítják rá a fogukat. A cigányasszony csak éjfél előtt jött meg. Az öreg előbb a saját nyelvén beszélt vele, majd azt mondta nekem, hogy még nem tanácsos elindulni. Másnap Róza majd újra elmegy. De az éjszaka megdagadt a lába, s néhány lépés után összeesett a tűzhely mellett. Egy napig még kibírtam, de este már a házam előtt álltam. A házban sötét volt. Ágota és Broöka sehol. Hllníkybe nem merészeltem elmenni, fgy hát sötétben rágtam a kenyeret. Végül felöltözve becsúsztam a dunyha alá. Mindenütt csend volt. A front már átvonult. Reggel Ágota visszaadta nekem Broűkát, aki még ugyanazon a napon megkapta a számárköhögést Forráztam neki mindenféle gyógynövényt, de a gyerek továbbra is csak köhögött, majd szétvetette a tüdejét Végül azért mégiscsak minden jól végződött. Azóta, ha a szülést nem szá mítjuk betegségnek, és ha jó! tudom, még beteg sem volt . (VtZORA) Szakaszvezetó, te akkor lebecsülted a hajnali ködöt, és végülis már csak akkor határoztál, amikor óriási gyomrából felrebbentek a pihent madarak és köröztek a körben. Belecsaptad a pocsolyába a cigarettád csikkjét. Ott, ahol leesett, egy másodpercre megjelent egy spirális, s több férfit utoljára értek a nap sugarai. Látja azokat a vesszőkosarakat a feje fölött, az egyikbe teszem száradni a hársfateát. A másik az emlék. Mutogatom az unokámnak: „Ilyen hln- tója volt az anyádnak, csak éppen a lovai hiányoztak.“ Egész nyáron foszlott a lábam ujjá- ről a bőr. Brorikát a háború befejezése óta, mert a nemzeti bizottságon rengeteg volt a munka, Ágota gondozta. Tudtam, hogy hol van Broiika anyjának a sírja, de vártam. Majdcsak megjön — és a házat bejárja a szilva lekvár Illata. Broiika elneveti magát, amikor a csúszós maggal eltalálja az ajkát. Végülis minden másképp lett. Egy napon levelet kaptam, Bronlna holt anyja pedig érdemrendet. Az éjszakák voltak a legnehezebbek. Aztán minden mögöttünk volt. Broiika megnőtt, s mintha megjött volna az édesanyja. A fűrésztelepen a karbantartó brigádban dolgoztam akkor. Onnan is mentem nyugdíjba. Az órája rendben van. Ogy látszik még nem felejtettem el a tudományomat. Ha nem vetné meg, adnék egy keveset az idei lekvárból, megkóstolni. (KAKDKKOS ÓRA) Szakaszvezető, a nyakadon patakokban folyt a veríték. A fény nyalábra gondoltál, amely reggel a mozdony távoli füttyentésével egyidőben csusszant be a gerendaház résein. A hulló falevél arcodba dobta sárga fájdalmát. Valahonnan kakukk hangját hozta a szél. Véget értek a meleg őszi napok. Vigyázzon, meg ne égesse a nyelvét. A forró lekvártól vizhólyagos lesz az ember nyelve. Viszont a hideg lekvár áttisztítja az ember gyomrát. Mindig mondom Broiilnak: „Inkább egy kanál szllvalekvárt adj a gyereknek, mintsem csokoládét.“ Egész vakáció alatt itt voltak nálam. Broiika tanítónő. Van hová Jönniük. A panelházban olyan a forróság nyáron, mint Mendelejev kovácsműhelyében. Hányszor mondtam nekik: „Itt lakjatok. Elég hely van, de a vő nem akar.“ így hát eljárnak hozzám, és olykor én is hozzájuk. Szükségünk van egymásra, egymásra vagyunk utalva, mint a kerekek az órában. Az élet, olyan, mint egy nagy óra. A meghibásodott alkatrészt még ki lehet cserélni, de ha elszakad a rúgó, akkor mindennek vége. No, de a maga órája még nagyon sokáig fog Járni. Mondom — a legjobb márka. Csak új szíjra lesz szüksége. Nem, pénzt nem fogadok el. Ez nem kiskereskedés. Viszontlátásral A veréckét csak gyöngéden lökje be, a zár nyelve kicsorbult egy kicsit. (HOMOKOSA) Az autóbusz elindult. Az utasok majd felborultak. Amíg visszaszerezték az egyensúlyukat, a sofőr harmadik sebességre kapcsolt. Még egy kicsit most is visszabőköltek, de a négyesnél már mindenki fogódzkodott az ülések ős a fejek fölött levő fogantyúkban. örültél, ugye szakaszvezetó, hogy ülsz. A nap átgördült a delelőn. Ős még a piszkos ablakocskákon kereszt tül is égetett. Alulról azonban már elkezdték nyaldosni a viharfelhők. Az a kövér srác ott melletted af arcát törölgette. Lendületes mozdute« tai a válladon fejeződtek be. Bíztattad magad, hogy már nem kell sok s úgy is betakarja a nap tüzes képM a fekete felhő. Reggel odafelé .alamivel jobb voH az utad. NÉMETH ISTVÁN, fordfMM
