Új Ifjúság, 1977. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)

1977-08-23 / 34. szám

IM 3 FIATALOK A HEGYGERINCEN FOGALMAK; Magas-Tátra: Szlovákia észak-keleti részén húzédó, a Jégkorszakban keletkezett hatalmas hegység. Rysy: A Magas-Tátra 2499 méter magas csúcsa. MVMR: A Rysy megmászásával egybekötött nemzetkö­zi ifjúsági találkozé szlovák nyelvű rövidttése. hatéves Dana Pljáková ■'■volt a tábor legfiatalabb lakója. A találkozó második napján szüleivel együtt 6 Is fel­kapaszkodott a Rys'’ csúcsára. A saját lábán tette meg az utat, nem akarta, hogy a szülei a nyakukban, ölükben vigyék. Mi­kor a kedves kislányt a hétó­rás túra után megkérdeztem, nem fáradt-e el, azt mondta, örömmel nekivágna másnap Is a csúcsnak, de a szülei már nem érnek rá, nincs kivel men­nie. Az apukája ugyanis a nagykürtösi járást képviselő 55- tagú csoport vezetője, és sok a szervezési munka a táborban előzmények A találkozót Lenin tiszteleté­re szervezik, aki 1913-ban ille­galitásban élt a lengyel Poro- nln falucskában, a Tátra tövé­ben, és szintén felmászott a Rysy-csúcsra. Erről a csúcson elhelyezett emléktábla tanús­kodik. A csúcs meghódításával egy­bekötött találkozó gondolata az ötvenes évek derekán született meg, majd idővel nemzetközi méreteket öltött. Az idén már közel hatezer fiatal gyűlt össze a tátralomnlcl FICC Eurocamp- jében. MOZAIKOK Augusztus 10., szerda. Min­den Járás küldöttsége megér­kezett. A kijelölt helyeken fo­lyik a táborépftés. Sátorzslnó- rok feszülnek, a kerületeket szimbolizáló zászlók emelked­nek a magasba. Kora estére már szivárványszínű sátortömeg pompázik a kis völgyben, és lassan gyülekeznek a fiatalok a szabadtéri színpad előtt, ahol este hétkor Jlndflch Po­le d n f k, a SZISZ elnöke ün­nepi szavakkal nyitja meg az idei találkozót, hangsúlyozva, hogy ez a találkozó a S7.ÍS7' közelgő II. kongresszusa és a NOSZF 80. évfordulója jegyé­ben zajlik le. A megnyitó után a kerüle­tek fiataljai táborhelyükre vo­nulnak, kígyóinak a tábortüzek, előkerül a gitár, a bátrabbak rögtönzött műsort adnak, s csak az éjfél felé lezúduló eső kergeti sátraikba a daloló, szó­rakozó fiúkat és lányokat. Augusztus H., csütörtök. Elállt az eső, és már hajnali négy órakor előbújnak a sátrak­ból azok a fiatalok, akik aznap másznak tel a csúcsra. Gyors mosakodás, öltözködés és irány n csúcs. A táborból nem lát­szanak a Tátra hegyormai, fel­hőkbe burkolózva rejtőznek, de mindenki vidáman, énekszóval vág neki a hosszú útnak. Ki­lenc óra körül fel Is érnek az elsők. Az iramot Jlndflch Po- ledník diktálja, aki a csúcsra érkezve rövid beszédet mond, majd a felérkezők jelenlétében megkoszorúzza a Lenln-emlék- táblát. A csúcs megmászásáért mindenki jelvényt kap. Rövid pihenő után megindul a me­net lefelé. Azalatt a tábor töb­bi lakója sem tétlenkedik; sportversenyek folynak és na­gyon sokan a „Fiatalok a Tát­rának“ elnevezésű hagyomá­nyos mozgalom keretében bri­gádmunkát végeznek, megtisz­títják a hegyi ösvényeket vagy a Tátrában folyó építkezések­nél segítkeznek Estére újra a szabadtéri szín­pad körül gyűlnek össze a fia­talok. Tartalmas kultúrműsor ígérkezik. Ismert művészek, énekesek és együttesek lépnek fel, és persze az egyes kerüle­tek alkotóversenyeinek legjobb szólistái és együttesel. Késő éjszaka van, mire el­csendesedik a tábor. Augusztus 12., péntek. Ez a nap Is úgy kezdődik, mint tegnapi. Akik előző nap brl- gádoztak, ma felmennek a csúcsra. A táborban állandóan szól a zene, .a csúcson levő fá­jukat és vasárnapjukat itt tölt­sék. Augusztus 14., vasárnap. ■ A távoli cseh kerületek fiataljai már kora reggel bontják sát­raikat. Hosszú út áll előttük, és hétfőn már munkába kell állniuk. A csúcsra azonban njég ezen a napokon is több ezer érdeklődő mászik fel. Délután már lassan minden sátorkötél meglazul: elérkezett a tábor- bontás ideje. Estére elnéptelenedik a tá­bor. A KISZ ESEK IS Péntek délután. Ballagok a tábor felé. Egy magyar srác megszólít: — Nem tudjiál nekem egy ilyen jelvényt szerezni? — s mutat a blúzomra kitűzött Ry- sy-jelvényre. — Sajnos, nem, de honnan Jöttél? — Kiss László vagyok Ma- ---------------­g yarországról. Hatvanból jöt­tem a szüleimmel. Augusztus Fotó: Zolczer harmadikán Lengyelországba utaztunk, és most már lassan egy hete CsehszQvákiában tar tózkodunk. Gyönyörű a Magas- Tátra, de most még szebb, hi­szen tele van fiatalokkal. Na­gyon megörültem, amikor meg­tudtam, hogy épp most tartják ezt a nemzetközi ifjúsági ta­lálkozót. Nálunk, sajnos, ilyen jellegű találkozó nincs. Viszont Magyarországon minden évben megrendezik az ODOT — Or­szágjáró Diádok Országos Ta­lálkozóját. Legutóbb Nyíregyhá­zán én is ott voltam. Hasonló sportrendezvényekre került sor ott is, mint nálatok; pl. tá- iékozódási verseny, akadályver­seny, futballtorna, de persze a kulturális rendezvények sem lilánvoznak Nagyszerűnek tar- jm ezt a találkozót. Ogy vet­tem észre, a íiatalok körében nem okoz gondot az ismerke­dés. Hamar Összebarátkoznak, és úgy gondolom a táborozás végére olyanok lesznek, mint egy nagy család. — Voltál fent a csúcson? — Nem, mert nincs megfele­lő felszerelésem. De annyira megtetszett, hogy elhatároztam, még a nyár folyamán visszajö­vök a barátaimmal, és megnéz­zük a havas csúcsot. A |ft MUNKA JUTALMA Az első napon tette meg az utat a Rysy csúcsára V e 1 e b n I Mária, jámbor Erzsébet és Bolgár Péter is. öt óra körül tértek vissza a táborba, akkor beszélgettünk velük. — Mindhárman a nagykürtö­st járásból jöttünk. Hogyan esett ránk a választás? Egész évben igyekeztünk minden SZlSZ-megmozdulásba bekap­csolódni. A brigádokra Is az el­sők között jelentkeztünk, Ogy gondolom, a jó munkánkkal ér­demeltük ki, hogy itt lehetünk, — mondja Erzsiké. — Milyen versenyekben vesz­tek részt? — A Rysy-csúcs megmászá­sáért kapott jelvényen kívül holnap szeretnénk megszerezni a rátermettség! jelvényt és fesztívál)elvényt. Hogy ott csil­loghasson mellünkön, különbö­ző sportágakban kell bizonyíta­nunk — felel! Marika. JÖVÖRE ÚJRA A Bratislava! Múzeum hétta­gú küldöttsége gyalog tette meg a 386 kilométeres utat. Az el­sők között érkeztek meg. Azt mondják kicsit fárasztó volt, de út közben rengeteg szép él­mény enyhítette a fáradalma­kat. A táborbontásnál is majd­nem ők az utolsók. A régi köszöntéssel búcsúz­nak: „Jövőre újra eljövünk!“ KANTOR MÄRIA, PALÄGYI LA­JOS és ZOLCZER JÄN0S riportja dióállomás riportere pedig az eseményekről tudósítja a tábor lakóit. Kilenc óra körül érde­kes jelentés hallható: felérke­zett a csúcsra a cszázezredlk részvevő, egy huszonhat éves fiatal sviti munkás, aki ju­talomként egy szovjetuntóbell utazást kapott. Az esti műsor is hasonló az előző napihoz. Csupán annyiban tér el, hogy a tábor lakói alá­írják a neutronbomba gyártása ellen tiltakozó nyilatkozatot, és elküldik a prágai amerikai nagykövetségre. Augusztus 13., szombat. Újra kétezer fiatal mássza meg a csúcsot. A tábor lakóinak szá­ma gyarapszik. Egyremásra ér­keznek a fiatalok, akik a hi­vatalos küldöttségekhez csatla­koznak, hogy szabad szombat­„Nem lesz kicsi nekem ez a cipő? Egyszer Jé lenne benne felmenni a csúcsra.“ ­„Megérkeztünk. Nem is volt olyan fárasztó ez a 3B6 kilo- téteres út.“ ‘ “ M*

Next

/
Thumbnails
Contents