Új Ifjúság, 1977. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)

1977-07-05 / 27. szám

M 9

Jából fontos, hogy ar anyanyelv elsajátítása Iránt mutatkozó nagy érdeklődés mellett egyre nagyobb figyelmet szentelnek a szlovák nyelv oktatásának és elsajátításának. Ezzel is jobb feltételeket teremtünk ahhoz, hogy a csehszlovákiai egyetemeken és főiskolákon tovább növeljük a magyar nemzetiségű hallgatók számát. Magyar nemzetiségű polgártársaink kulturális és művészeti aktivitásának egyik bizonyítéka többek között ez az ünnepség is. Igazolja dolgozóink tehetségét, alkotókedvét, érzelmileg gazdag életét, boldogságát és elégedettségét.

A közös munka jelenti azt az alapot, a- melyen tovább szilárdul nemzeteink és nemzetiségeink egysége, erősödik az együvé tartozás, a csehszlovák szocialista hazaflság és a szocialista internacionalizmus tudata.

Valamennyi törekvésünkben rendkívül ösztönzően hatott ránk a Szovjetunió új alkotmánytervezetének megjelentetése, a- mely nálunk is rendkívül nagy érdeklődést váltott ki.

Elmondhatjuk, hogy a népek és az emberiség számára nagy öröm, hogy a béke zászlaját ma oly szilárdan tartja a kezében a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága és Leonyid Iljics Brezs- nyev, a párt főtitkára — Lenin életművének hű és rendíthetetlen folytatója. Engedjék meg, hogy a mai nagygyűlésünkről a legszívélyesebb üdvözletünket küldjük a szovjet embereknek és Brezsnyev elvtársnak és őszinte jókívánságainkat küldjük Brezsnyev elvtársnak abból az alkalomból.

hogy megválasztották a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnökévé.

A manlfesztáció után megkezdődött az ünnepi műsor.

Eisőnek Kutassi Kataiin és Győri Szabó józsef, magyarországi dalénekes lépett a közönség elé. A nem az élvonalba tartozó énekesek szerepeltetése nem bizonyult a legszerencsésebb indításnak. A szentimen- táiisan, érzelgősen előadott magyar nóták nem tudták megteremteni az ünnepség „a- iaphangulatát“.

Sokkal nagyobb sikere volt a közönségnél Katona Klárinak (tegyük hozzá megér- demeltenj, aki a képernyőről és a rádióból már ismert dalaival óriási sikert aratott a közönség fiatalabb és népesebb részénél. A két műsor sorrendjének felcserélése nyilván emelte volna a műsor dramaturgiai felépítésének színvonalát.

A szombati műsorsorozatot a Szlovák Népművészeti Együttes (SLUKj fellépése zárta be. Ez a kiváló együttes nem először látogatott el a gombaszögi ünnepségekre. Sajnos a néhány évvel ezelőtti szereplését a kedvezőtlen időjárás meghiúsította. Idén, szerencsére, az időjárás nem szólt közbe. A Szlovák Népművészeti Együttes szerepeltetése helyes gondolat volt. Kifejezte hazánk nemzeteinek és nemzetiségeinek együvé tartozását: magas szinten előadott műsoruk az idei gombaszögi kulturális ünnepségek fénypontja volt.

A műsort követő mulatság a hajnali órákig „lábon tartotta“ a szórakozni vágyó közönséget.

A gömörhorkaí Celulözár együttes

A vasárnapi ünnepséget az elesett szovjet katonák emlékművének megkoszorúzása nyitotta meg Pleéivecen (Pelsöcönj, s ezt délelőtt és délután is ünnepi műsor követte.

A délelőtti műsor összefoglaló címe a NÉPEK BARÁTSÁGA volt. A jellegét a meghívott vendégegyüttesek adták. Fellépett az Ukrán Dolgozók Kulturális Szövetségének Karpatyanyin nevű táncegyüttese, a Lengyel Dolgozók Kulturális-Népművelési Szövetségének Górnik táncegyüttese, a Diósgyőri Vasgyár népművelési központjának Vasas táncegyütese, a brnói Javorník dal- és tánc- együttes és a Rozsnyói Járási Népművészeti Együttes. A színes müsoregyvelegben a különböző nemzetek táncai a népművészet közérthető nyelvén tolmácsolták az alap- gondolatot; a nemzetek és nemzetiségek barátságát.

' Délután került sor az ünnepségek gálaműsorára, amely a NOSZF 60-ik évfordulója jegyében állott és az Október Fénye címet viselte. A műsorban helyet kaptak a hazai élegyüttesek és a vendégcsoportok.

A hatásos kezdetet a rozsnyói, rimaszombati és gömörhorkai énekkarok közös előadásában egy régi orosz forradalmi dal jelentette, mialatt a több száz szereplő színes népviseletben a közönség sorai között felvonult a színpadra. Ezután a CSEMADOK fülekpüspöki, diószegi, féli táncegyüttesel, ’valamint a gömörhorkai Celulózár táncegyüttes, a dobsinai Gemer táncegyüttes és a ^Zsarnói Kilencéves Alapiskola Napsugár táncegyüttese váltották egymást a színpadon.

Pontosan tizenöt órakor kezdődött meg a gálaműsor azon része, melyben a zselízí ONF győztes csoportjai mutatkoztak be. Ekkor kigyúltak a felállított tv-kamerák piros lámpái, és a Szlovák Televízió egy órás e- gyenes adást sugárzott az ünnepségekről. Az idén már másodízben sorra kerülő tv-adás nemcsak azt tette lehetővé, hogy az ország minden részében ízelítőt kapjanak a nézők a gombaszögi ünnepségekről, hanem egyúttal emelte a rendezvény rangját is.

Talán el kellene gondolkodni azon, hogy ezt a lehetőséget a jövőben arra is ki lehetne használni, hogy a hazai magyar aKATONA KLÁRI táncdalénekes

matör művészeti tevékenység szélesebb skálájával ismertesse meg az ország nagyközönségét. Főleg az énekkaroknak, esetleg a zenekaroknak kellene a tánc mellett nagyobb teret biztosítani. Ez annál is indokoltabb lenne, mivel a gombaszögí ünnepségek elveszítették kimondottan népművészeti jellegüket, és hovatovább a művészetek zsánereinek és műfajainak keveréke a jellemzőjük.

Gombaszög naggyá nőtt. A tévé jóvoltából nemcsak a jelenlevő nézők élvezhették a műsort, hanem hazánk lakossága is ízelítőt kapott a magyar népi kultúra és haladó hagyományaink értékeiből. Nemzetiségi kultúránk nagy seregszemléje véget ért. Köszönet a 850 szereplőnek, köszönet mindazoknak, akik megszervezték az ez évi találkozót.

A műsor végén távoli ismerősök és közeli barátok nyújtottak egymásnak kezet. Jövőre ismét eljövünk — mondták búcsúzóul.

Csikmák Imre Horváth Rudolf

Miután megnézték a Bellini-cirkusz előadását a Ligetben. Katinak nagy sikere volt, valóban úgy hajlott a teste, mintha nem lenne benne csont, és sorra utánozta a Clara, a kígyótestű nő csaknem valamennyi mutatványát. Hajlékonyságát később is nieg- örizte, csak mozgásának bája veszett el egy Időre. Most — tizenhétéves korára — ismét nagyon szép mozgású lány lett, megőrizte karcsúságát anélkül, hogy bárhol is lapos lett volna, mint némely sokat sportoló lány.

— Kivel játszotok — kérdezte tőle.

— A nyomdászokkal.

Erzsi összenevetett Katival:

— Ha azt akarod, hogy győzzünk, eljössz.

— Miért? Attól szárnyakat kaptok?

— Azt nem — válaszolt Kati. Ha ketten voltak úgy passzolták át egymásnak a szót, mint egyébként a labdát. — De ők egész biztosan lebénulnak.

Az akciót Erzsi fejezte be.

— Ugyanis az egész csapatnál jó vagy.

— Űk is nálam.

Feri emlékezett, valami ilyesmivel próbálta lezárni a beszélgetést, mivel mindig zavarba jött, ha a lányok, hol kuncogva, hol pedig sejtelmesen célozgatva tudomására akarták hozni, hogy ennek vagy annak a társuknak tetszik.

Szerencséjére ekkor megérkezett Zsuzsa, és megjelenése egycsapásra elvonta róla a figyelmet. Zsuzsa volt a legfiatalabb a lányok között, és Feri szerette talpraesettségét, szókl- mondasát. Tudta, az átlagnál sokkal értelmesebb, főleg pedig fogékonyabb. Sajnálta, hogy nem tanulhatott tovább, de a családból már két gyerek járt gimnáziumba, illetve technikumba, így aztán női szabóságot tanult. Hamarosan kitűnt itt is, és még fel sem szabadult, amikor már szalonba került. Ennek megvolt az a jó oldala, hogy munkaidő után gyakran szállított haza a megrendelőknek egy-egy ruhát, és így szép borravalókra tett szert, ugyanakkor azonban a szalonban túlságosan is fogékonynak bizonyult a divat iránt. S mivel ehhez továbbra is kevés pénze volt, néha egészen meglepő kreációkat csinált magának.

Az a hosszú szoknya azonban, melyben ekkor a téren megjelent csak első pillantásra tűnt eme kreációk egyikének. Akkor ők még nem tudhatták, hogy a banánszoknya úgy a legelegánsabb, ha négy különféle anyagból állítják össze. Később sok ilyet láttak, elsősorban a Belvárosban, de a- mikor azon a májusi délutánon, itt a téren először megpillantották Zsuzsát új szoknyájában, nem állták meg nevetés nélkül.

Zsuzsa nem törődött velük. Eleganciájának biztos tudatában, aprókat lépve vonult át a téren, mintha nem is itt lenne, hanem valahol a margitszigeti Nagyszállóban rendezett divatbemutató kifutóján. Ez a maga- biztosság megzavarta őket, abbahagyták a nevetést, és a csendben csak Kishajó elragadtatott sóhajtását lehetett hallani.

— Az annyát — mondta Kishajó, aki éppen a földön fekve szerelte készüléke kapcsolóját. Zsuzsa jöttére azonban felült, és miközben sebesen törölgette kezét a nadrágjába, úgy bámulta, mint egy látomást.

Ebből a tekintetből Feri akkor is mindent megértett volna, ha nem tudja, hogy Kishajó tavasz óta Zsuzsába szerelmes. Kishajó szerelmei eddig se maradtak titokban, tízéves kora óta évről évre közölte, -hogy melyik lányba szerelmes, és kit fog feleségül venni. Volt már szerelmes Erzsibe, Katiba, Sáriba, Kollár Tibiék társaságából Beátába és Kláriba. Tavasz óta azonban „ZS“ felirattal jelentek meg a padokon a nyíllal átlőtt szívek, és Kishajó egyszer bevallotta Ferinek, hogy nagyon féltékeny rá, mert úgy tátja, hogy Zsuzsa rája meresztgetl a szemét, pedig ö tudja, hogy Ferinek sokkal jobban tetszik Sári, még akkor is, ha az mostanában Bordás úrral jár, aki. Sári anyja szerint^ feleségül fogja venni. Feri megnyugtatta, valóban jobban tetszik neki Sári, s csak azért nem szeret bele, mert nem akar szenvedni, ha Bordás úr feleségül veszi.-r- Gondolod, hogy nekem sem lett volna szabad beleszeretnem Zsuzsába — aggodalmaskodott akkor Kishajó. Feri azonban megnyugtatta: Zsuzsa még fiatal, nem fenyegeti az a veszély, hogy feleségül kelljen mennie valami Bordás úr-féléhez.

Ezek után Kishajó úgy érezte, nyugodtan beleszerethet. Most, araikor megjelent a téren, nagy sóhajtással fejezte ki érzelmeit, s ebben a sóhajtásban benne volt minden: hogy micsoda nagyszerű lány és a Zsuzsa hosszú barna hajával, sötét szemével, kékmintás sárga trikóblúza alól domborodó mellével, ringó hosszú szoknyájával...

Ekkorra már a többiek is túl estek az első meglepetésen, és szóhoz jü- tottak.

— Mi az, Zsu, bálba mész — rikkantotta Mille.

Zsuzsa megállt előtte és végigmérte.

— Manapság estélyre csak nadrágban mennek a nők — válaszolta némi szünet után.

•— Vagy nadrág nélkül- — nevetett Hajó Gabi.

— ManapságI Hallottátok? Manapság! —- gurgulázott teleszájjal Miile. ManapságI Űriásil

— Estélyrel — lódította Pardon. — Nem bálba! Pardon! Estélyre! Pardon idősebb volt náluk, már jó ideje .szállítómunkásként dolgozott, de még mindig rendszeresen lejárt esténként a térre. Nevét kedvenc szaváról kapta, ha kellett, ha nem. mindenhez o- datette: pardon.

Zsuzsa nem törődött vele, nyugodtan mondta:

— Ha nem tudnátok, ez lesz az idei divat.

— Te Zsu, nincs ez túlságosan sokféle anyagból — kockáztatta meg a kérdést Erzsi.

— Négyféléből kell varrni. Ez a szabály — hangzott a válasz.

— Szabályi Hallottátok? Szabály — röhögött megint Mllle.

— Igenis, szabályi Miért, azt hiszed, ebben a szakmában nincsenek szabályok? Akár hiszed, akár nem, ez például szentség, hogy egy Chanel-szoknyának hány centivel a térd a- latt kell végződnie

— És ha térd fölött végződik? — kérdezte Feri.

— Akkor az már régen nem Chanel — jelentette ki Zsuzsa olyan hangsúllyal, mintha azt mondaná, hogy az autóbusz akkor sem villamos, ha történetesen sárgára van festve.

Ezután tovább libegett Kollár Tibiék padjához, valószínűleg nagyobb megértésre számítva. Később ismét visszatért, de Feri ekkor már a tülke mellett állt, és közelebbről szemlélte Kishajót, amint valamit igazított a szerkezeten.

— Működik?

— Akár egy Schaffhausen — nézett rá Kishajó.

— És ... megy a bolt?

— Egy frászt! Megcsinálom az évszázad találmányát, és senki se látja meg benne a fantáziát. Pedig egy vagyoni kereshetnénk vele, ha segítenétek.

— Mit sírsz? — állt meg mellettük Pardon, aki ekkor indult a tér másik végébe Kádas Marihoz. — Az előbb dicsekedtél, hogy tegnap Is egy rakás pénzt szedtél össze.

— Mennyi volt — kérdezte Feri.

— Ki: hét — be: tizennyolc.

— Micsoda?

— Mondom, hogy kiadás hét tan- tusz, bevétel tizennyolc forint.

— Mit akarsz? Nem is rossz.

Kishajó elvigyorodott, aztán megfeledkezve előbbi siránkozásáról elégedetten magyarázta;

— Mindenki megadta a kettest. Egy ürgének pedig nem volt csak ötöse. Mondom, elszaladok felváltani. Azt mondja, hagyjad csak. Hát, ha neki megérte, gondolhatod, hogy nem forszíroztam nagyon a dolgoi.

Aztán eszébe juthatott,* hogy még sincs ennyire megelégedve az eredménnyel, és újból siránkozni kezdett:

— De mennyi lehetne, ha néha ti is beszállnátok. Például a talizmán- -figurával. Az marha jól bevált!

Ekkor, mintha csak Kishajó rendelésére történt volna, egy férfi vágott

át a téren, és határozott léptekkel közeledett a fülke felé.

Feri maga sem tudta, miért találja ellenszenvesnek a közeledő férfit. Talán túlzott magabiztonsága tette, mely egész lényéből áradt, vagy csak egyszerűen az a mozdulat, ahogy a kezében tartott, összehajtogatott újsággal minden második lépésnél rácsapott combjára.

Mindenesetre ez a hirtelen feltámadt ellenszenv nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Feri Ilyet mondjon Kishajónak. amikor az halkan könyörögni kezdett:

— Kapjuk el a talizmán flgurávall

— Gyerekek, dobjuk be magunkat — mondta halkan Feri a többieknek, miközben odaléptek a pádhoz, melyen azonnal helyet szorítottak Kishajónak, hogy feltűnés nélkül elérje a kapcsolót.

A férfi ekkor már bent volt a fülkében. Látták, hogy a zsebébe nyúl, kivesz egy csomó aprópénzt, kikeres közülük egy tantuszt, bedobja, és tárcsázni kezd. A hívott sokáig nem Jelentkezett, s ezalatt a férfi cigaretta- csomagot vett elő, a tülke oldalához kocogtatta, hogy néhány kissé kijöjjön, majd az ajkával kihúzott egyet. Aztán a dobozt vtsszatette a zsebébe, öngyújtót vett elő, és meggyújtotta a cigarettát. A vonal másik végén ekkor vehették fel a kagylót, mert a férfi gyors mozdulattal visz- szatette zsebébe az öngyújtót, kikapta szájából a cigarettát és beszélni kezdett.

Kishajó összeszűkült szemmel leste.

Feri tudta, ezek az ő nagy pillanatai. Az áldozat már bejött a kelepcébe, de egy kicsit még hagyja élni, hadd szórakozzék a fócer, hadd lendüljön bele, aztán amikor már azt hiszi, minden a legnagyobb rendben van, amikor már kezd rátérni arra, hogy, tulajdonképpen, mit akar, akkor zutty, egy nyomás a gombon, és az ürge máris tátog, mint a partra vetett hal, hallózik, ész nélkül veri a készüléket: nem érti, mi történt, hisz az előbb még tökéletesen működött a telefon, most meg süket, mint az ágyú.