Új Ifjúság, 1977. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)

1977-08-16 / 33. szám

— lövőre kivágom az öwzeg szőlőt és kertészkedni fogok — mondta a minap az

egyik munkatársunk, és azon dühöngött, hogy még mindig milyen drága a paprika. Egyesek azzal bosszantották egymást, hogy miért nem termelnek zöldséget,_______

— Hol, a balkonon? — vélaszolták télig tréfásan és télig bosszúsan, hiszen sztve- een megdolgoznék ők is azt a kis kertet, csak lenne. Bosszfiségukban persze az is benne volt, hogy ami a zBldséget illeti, az üzletből, a piacről élnek. Az ünnepi ebéd zdldsége épp úgy a placről kerBI a fazekukba, mint a szerényebb zdldségleves anyaga. S ha olykor étszámltjék, ez a szerényebb Is ma|dnem annyiba kerül, mint az fin- Mpi hdslévasé. Vajon miért? — kérdeztük, s munkatársaink elin^i^Itak, hogy megte- kintsenek néhány piacot, beszéljenek az eladőkkal és vevőkkel, hogy választ kapja nak a fenti kérdésekre.

íme a tapasztalataik:

P

l arancsoljonl Tessék! nézze milyen szépek, biztos örülni fog a felesége! — kínálják a virágokat a főváros Zilinská utcai piacának kofái. Csodálatos, minden színben pompázó kardvirágok. A kisebb, gyengébb szálakat három koronáért, a szebbet, fejlettebbet négyért adják.

— Nem, köszönöm! — mondanám, hiszen nem azért jót tem, hogy vásároljak, hanem hogy körülnézzek. Persze, ők vásárlónak néznek mert különben azt tartják, senkinek sincs a homlokára írva, hogy mit akar, s kicsoda.

Ez a piac régebben nem volt Ilyen forgalmas. Amióta a- zonban megszüntették a központi vásártérit, azóta néhány kofa és bolgár Ideszorult, illetve néhányukat Ide osztották be. Azóta többen is járnak a Zillnská utcára. Az emberek egyébként csak Faházas falunak (Drevená dedina) hívják a piacot körülvevő fa- házak és barakkok miatt. Tíz óra után bort, pecsenyét, sült kolbászt fogyaszthat, aki kijön a piacra. És vannak, akik szorgalmasan látogatják is. Főleg must és murci idején ugranak le egy kis kóstolóra, olykor még a Inők is.

A fővárosnak nem ez az e- gyetlen piaca. Illetve ez csak egy a sok közül. Időközban megnyitották a régi vágóhíd helyén létesített piacot is. E- zenklvül a Duna utca végén, az András-temetö mellett, a Ruüová dolinában és Sthkove- cen is vásárolhatnak a fővárosiak zöldséget, gyümölcsöt és virágot. Azután minden va lamire való üzlet előtt. Ez jelenleg a főváros egyik legjellegzetesebb tulajdonsága: majdnem minden nagyobb é- lelmlszerbolt előtt található néhány asztal, s aki napi bevásárlását végzi, az egyben ott a friss zöldséget és virágot is megveheti.

És a választék?

Virágok közül a kardvirág, dália, rózsa, szegfű, s néhány idősebb asszony próbálkozik más, csokorba szedett vágott virággal.

A bolgárok paprikát, paradicsomot, padlizsánt, zöldséget, káposztát kínálnak. Diny nyét Inkább a Zelovocokban vásárol a fővárosi.

Gyümöicsből Jelenleg nyárt alma, körte és őszibarack kapható.

De milyen és milyen drágái

Tizenkét koronás körülbelül az a minőség (csak frissebb), amit a zöldségkereskedések kínálnak tízért. Tizennégyért már jóval szebbet adnak a piacon, tizenhatért pedig O; lyant, hogy 5—6 darab megy egy kilóra. Akinek még ez sem elég szép, az tizennyolr- ért is vásárolhat őszibarackot. Persze, elég kevés Ilyen ember akad, s aki árulja, még tizenkét óra körül is majd nem úgy őrzi a halom szép őszibarackot, mint ahogy ki rakta.

— Drága! — mondom ezért, amikor másodszor is visszatérek a piacra, hogy körülnézzek.

— Gondolja? — kérdi az asszony, felkészülve a vitára.

— Igen, gondolom, hiszen ugyanarról a fáról van, u- gyanolyan ez íze ts.

Jó darabig nézegettem, járkáltam az árusok között. A vásárlók valamivel hét órae- lőtt kezdtek szállingózni.

IJ léntek reggel. Már fél X hatkor nagy nyüzsgés van a nyttrai piacon. Szinte minden asztalt teleraktak az áruikat kínáló asszonyok. Többnyire faluról jöttek, de akadnak helybeliek is. Van itt minden, amit csak el tud képzelni az ember: gyógynövény, gomba, zöldségfélék, gyümölcs, szebbnél szebb vi— Igaza van! Ugyanarról a fáról való, ugyanolyan az íze is. De mit gondol, miért ilyen szép?

— Mert kiválogatta!

— Ez is igaz, de gondolja, ha nem nőtt volna meg, lett volna miből válogatnom? Mit gondol, mennyi műtrágyát kapott ez a fa? És mennyi per- metet?

—Olyan sok azért mégsem lehetett!

— De mennyire! Az ősziba. rack a világ egyik legkénye sebb fája. Még akkor is beteg, ha ilyen gyümölcsöt te rém,.

Lehet, nem tudom. Egy biztos, kifogytam az érvekből még akkor is, ha drágábban adja, mint a tengeren túlról származó banánt mérik.

^ omorja (Samorín) ti- kJ zenöt-húsz asztal, öt perccel tizenkettő előtt érkezem a piacra, s már csak három asztalon van áru. Egy fiatalabb férfi és egy-egy i- dősebb asszony tartott ki a tűző napon. Végigsétálok az asztalok között, s a fiatalabbik férfi asztala előtt megállók.

— Tessék! — mondja és ösztönösen beletúr a paprikahalomba.

— Mennyiért adja? — kérdem.

— Tizenháromért! — veti el a sulykot.

—Nem, köszönöm — mondom, és megyek az Idősebb asszony asztalához, ö tízért kínálja, és ráadásul sokkal szebb a paprikája, mint a fiatal férfié.

— Milyen piac volt ma? — kérdem, s jelzem a foglalkozásomat.

— Elég gyenge! — válaszol. — Nincs a népnél pénz. Még nem volt fizetés.

— Negyediké van. Vannak, akik már kaptak fizetést! — mondok ellent.

— Igen, de csak az orvosok meg a tanítók, és azok nem döntik meg a piacot. Ök nem hagyják, hogy kifogyjon a pénzük. Gyerekből sincs annyi egy-egy orvos vagy tanító családban, mint a munkásoknál.

A piac melletti zöldségesbódé előtt sorban állnak görögdinnyéért az emberek. Az elárusító mögött halom paprika, 10 korona az ára, és fonnyadt. Aki csak futó pillantást vetett Is a piaci asztalra, miután megvette a diny nyét, visszamegy az asztalokhoz, s ugyanazért az árért szebbet, jobbat, frissebbet vásárolhat.

V

A PIAC VARÁZSA

— Igen. Több mint négy é ve minden szombaton, és he sikerül, akkor pénteken is. Ögyalláról hozom a paprikát, paradicsomot, sárgarépát és a petrezselymet.

— Ezt, gondolom, csak munka mellett végzi...

— Természetesen. Csupán a kofáskocasbói nem lehet megélni. ügyallán dolgozom mint labor-nsnő a gyógyszertárban. Elég szépen keresek, és pár hónapja még egy autót is kap tam a szüleimtől. Hogy mégis miért válialom ezt a műnket is? Tudja, hoz valamit a konyhára. A ryarl idényben meg lehet keresni egy-két ezrest. No, és ez a szenvedélyem, a kertészkedés.

— Szabad a nevét?

— Azt nem. A munkatársaim nem is sejtik, hogy ez a „másodállásom".

Egy másik asszonyt figyelek, hogyan kínálja eladásra a tejes kukoricát.

— Tessék, csak tessék, ez az utolsó néhány darab! Finom a főtt kukorica, tessék'

Néhány perc múlva egy vevő megveszi mind a tizet: darabját 2 koronáért. Aztán a- mikor már eltűnt a szem elől, a néni újabb tíz darabot vesz ki a táska mélyéből.

Mikor a nevét kérdem, így válaszol:

— Benne lesz az újságban? Nahát, nekem má‘ Ilyet ne mondjon...

Azután készségesen mond- ja.

— Pintér Veronika Berencs- ről:

A mellette levő nő, aki szintén beréncsi, hagymát is árul. Egy csomóba három darab Ijerült. A hagym.a kilója 20 korona.

— 3—4 csomag, és kivan a kiló — mondja Lőrlncz Mária.

Egy idős bácsi leméret vele négy csomót, persze nincs meg az f,gért mennyiség. Mikor ezt szóvá teszi, az asz- szony nekítám.ud, hogy miért olyan szőrszálhasogató, ha tudná mennyit kell a hagymával dolgozni ..

z

alamennyl látott piac közül talán a dunaszer- dahelyi a legkisebb. Itt reggel hat órakor még csak az árusokat és talán két vevőt találok. Egy kg paprika ára 10 korona, viszont a hagymát ötért adják.

Elsőnek özv. Székács Erzsébet asztalát nézem meg; zöldséget, dinnyét, karfiolt árul.

— Hatvanhat éves vagyok, jő pár éve járok már a piacra árusítani. Dunatőkésen lakom a flamékkal együtt. 70 ár kertünk van. Megműveljük, a termés jó részét eladjuk valamelyik üzemnek, vagy kihoz

A komáromi piacon

zuk ide a piacra. Megéri, különben nem csinálnánk.

— Tegnap Nyitrán jártam, ott 7,50-be került a paprika kilója, itt pedig 10 korona..

— Tudja, ez úgy van, hogy reggel még tizet kérünk, de ha nem viszik, 11 óra felé kénytelenek vagyunk az árát néha a felére leszállítani.

Marczell Istvánná Klsudvar- nokröl jött. Virágot árul. Egy szál szegfű 4 korona, 3 db kardvirág pedig 12. Vannak kisebb virágcsokrok is 5—6 koronáért.

— Mióta foglalkoznak virágtermesztéssel? — teszem fel a kérdést.

— Engem mind a két szememre operáltak, ezért nem dolgozhatok, a férjem pedig nyugdíjas. Kevés pénzt ka- ,punk, pótolni kell valamivel. Már 16—17 éve járók a piacra, azóta hogy egyikünk sem dolgozhat. Ami virágot Itt lát. mind ml termesztettük.

Fotó: Kurucz Ottó

voien. Póntek hajnal. Az állomás csarnokában jó néhány öregasz- szony szunyókál batyukkal, nagy huszonöt-harminc kilós kosarakkal körülrakva. A zólyomi piacra érkeztek. A bu- tyukban, kosarakban alma, ringló, paradicsom, paprik.a, uborka. Néhányan virágot is hoztak. Az asszonyok Léva és Érsekújvár környékéről indultak, de akadnak köztük, akik a galántal vagy a komáromi járásban vették hátukra a batyut.

— Mindig ide jár? — kérdem az egyik idős, bekecses. bő szoknyájú, magyarul berágok, még élő csirke és ka- szélő, hatvan körüli asszonycsa is.

Először csak nézelődöm, körüljárom a piacot, lesem, ki mit kínál. Néha megállók és hallgatom, hogyan alkudozik a vevő.

Az egyik asztal mögött fia tál mő paprikát mér konyhai mérlegén.

— 7,50 — mondja, miközben a vevő táskájába önti a lemért árut.

— Gyakran jár ide? — kezdem a beszélgetést.

tói.

— Nem, dehogy, csak néha... de Érsekújvárott már semmi sem kell a népnek.

— És megéri ilyen messzire eljönni, hiszen drágább a leves, mint a hús. Többe kerül a vonat, mint amit elad

— Tudja lelkem, nem nagyon dolgolkodom én azon, hogy megéri-e vagy sem. Meg van az a pár szem almám.

rothadjon el. Ne fájjon a maga feje, az uram vasutas volt, így aztán a vasúti jegy nem kerül nekem pénzbe ...

Félöt körül indul az első városi busz az állomásról. Felrakják a batyut az autóbuszra, a piac előtt leszedik, és megpróháliák értékesíteni, amit a kert ad,

A szegényebbje így érkezik, a fiatalabbak és rámenősebbek viszont személyautőn. És természetesen vannak, akik nem érkeznek, hanem tavasztól őszig itt laknak a városban. Nekik kis autóbuszokon hozzák az árut: paprikát, paradicsomot. hagymát, csomóba kötött zöldséget, dinnyét, u- borkát, őszibarackot, almát, körtét, szőlőt, szegfűt. Nem. ennyi aligha terem egy kis ház körül a kertben, ez már egy kisebb maszek bolt. A sofőr segít a reggeli nagy „nyomásban“, majd valahol a városban megtölti a rozsdásnyá- kú üveget MedokiSsal, a szabadon csörgő vastartalmú ásványvízzel és megy haza. hogy másnap újra friss áruval lőhessen. Az Idős asszony pedig addig marad, amíg el nem fogy az áruja. Néha egész estig is.

— Megéri? — kérdem tőle«

— Nem, dehogy éri meg! -• mondja és hosszasan ecseteli, hogy milyen fárasztő, milyen kimerítő ez a munka. És mindezt csak azért, hogy a városiaknak legyen! Persze, ha nem flzetődne W, aligha csinálná.

Ä zólyomi piac kOlönhen 6- riz még valamit a régi piacok ízéből, zamatáből. Itt nemcsak zöldséget, gyümölcsöt és virágot vehet a városi ember, hanem házi zsírt, kolbászt és szalonnát Is. Esetleg nyúzott birkát, nyulat, hízott kacsát, libát, gombát, fonott kosarat és valami sárga virágot.

— Mire jő ez »' vtrág? — kérdem az Idős, beesett arcú öregasszonytól.

— Asztma és forokfálés Ibién — mondja, de átnéz rajtam, mint aki szt szeretné, hogy ne legyek a szeme előtt. Különben valahol a dombok oldalán szedte a sárga virágot, és nem is adja olcsón. Amikor megérkezik, a fa a- latt szétrak néhány darab új- ságpanlrt. mmdegvikre tesz pár marékkai és rakásonként öt koronáért árulja.

— Csak ennyit adsz öt koronáért? — kérdi egy másik idősebb, ésszony, letegezve a virágárust.

— Neked ez nem elég? — válaszol az, és bel^markol a lába előtt levő utolső rakásba, s a markába akadt virágokat hozzáteszi az okvetlen- kedő virágjához, és küldi, liogv menjen már, ne erőszakoskodjon itt neki. Az összefogja az űiságpaplrt és megy, viszi a zsákmányát.

A vevők egyébként legalább olyan érdekesek, mint az elárusítók. Az egyik kijön, körül sem néz, s máris vásárol, a másik pedig kétszer, háromszor Is körüljárja a piacot, s csak azután veszi meg azt, amit kiszemelt. Alkudni csak nagyon ritkán alkusznak, inkább átmennek egy másik asztalhoz, és ott veszik meg, amit akarnak.

A piac különben fedett, s ha a hegyek mögül váratlanul kiszalad a felhő, és a jáparadicsomom, uborkám, azu- rökelők nyakába zúdítja az e- tán eljövök és megpróbálom sőt, sokan a piac fedele alá eladni, hogy ne a kertben menekülnek.

Megnéztük hát a piacokat. A kofák é» a kotéskodó férfiak olykor valóban elvetik a sulykot, de azért komoly szolgálatot is tesznek a lakoseágnak. Vegyük ceák a Zvo- lenba utazó idős néniket. Nem nézik, hogy megéri-e, mennek, viszik az árut.

Találkoztunk a piac varázsával Is. A sok-sok virág I' 4 án színpom'pés látványt nyújt. S az árukínálat? Szebbf^rtb_és_frisebb árut kap az ember a piacon, hiszen a szedéstől az eladásig csak tél nap vagy még énnél Is kevesebb Idő telik el.

__________Az oldalt írta és összeállította: KÁNTOR~MÄR1A és~ NÉMETH'^ISTVÄN