Új Ifjúság, 1977. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)

1977-08-16 / 33. szám

M 5 EGY KÉP ÉS AMI A KÉPEN NEM IÄTHATÖ Carter imádja az anyját, s édes­anyja is rajong a fiáért. Ebben mi sem kételkedünk, viszont elgondol­koztató, vajon az elnök és édesany- ,a hogy viszonyul más anya problé illáihoz. Lapunkban is foglalkoztunk néhányszor Vlasta Zludkynová-Gab ríelová esetével. A csehszlovák ál- (ampolgár építésztechnikus, még áp rilis 25-én nyílt levélben fordult az Egyesült Államok elnökéhez, szemé lyes segítségét kérve gyermekei visz szaszerzéséhez. A nyílt levélben töb bek között ezeket a sorokat olvas tűk: „Tisztelt Elnök Orl Figyelemmel kísértem a tavalyi választás! kam pány során mondott beszédeit, és tu dók arról, hogy ön követeli az er köles! értékek és az emberi Jogok tiszteletben tartását az Egyesült Ä1 lamokban. Az amerikai bíróságok tár­gyalásaiból és Egyesült Államokbeli tartózkodásomból szerzett tapasztala­taim azt mutatják, hogy az önök or­szágában valóban megsértik az er­kölcsi értékeket és az emberi jogo­kat. Véleményem szerint ezen a téren valóban sok a tennivalója. Azt, hogy kijelentéseit tettekkel támasztja alá, számomra az fogja bizonyítani, ha gyermekeimet visszaadják nekem.“ A nyílt levél közlése óta közel négy hónap telt el, de Carter elnök mindeddig nem válaszolt Zludkyno- vá-Gabrlelová levelére. Felelet nélkül maradt az a levél is, amelyet az ügy­ben a Csehszlovák Nöszövetség Inté­zett Carter elnök édesanyjához, szin­tén közbenjárását kérve. S—r A ^nagymenő^^ adócsalók paradicsoma Ogy látszik, a dolog egyre komolyabbá válik, mert leg­utóbb már a parlamentben Is szóba került. Dr. Rolf Böhme, a szociáldemokrata párt adószakértője a Bundestagban je­lentette ki: legfőbb ideje, hogy valamit tegyenek végre az adócsalók ellen. A bérből és fizetésből élőkkel jóformán nincs probléma: fizetési napon a munkáltató azonnal levonja bérükből az adót, de a szabad foglalkozásúak és a nagyvállalatok rend­re becsapják az adóhivatalt. tátványosan érdekes példa erre egy gazdag hamburgi fogorvos esete. Egy nagy összegű hi-fi berendezést vásá­rolt. és annak árát levonattá az adójából azzal az indok­lással, hogy a készülék munkaeszköze: pácienseit ugyanis a lágy dallamokkal nyugtatja meg, zenével űzi el a félel­müket, amikor ott öfnek a fogorvosi székben. Csakhogy utánanéztek a dolognak és kiderült: a fogorvos hi-fi be­rendezését nem a rendelőjében tartja, hanem az elegán­san berendezett villájában. A nagyvállalatok leggyakoribb adócsalási módja: az úgy­nevezett „levélszekréhy“-cég gründolása Liechtensteinben vagy Panamában. Azaz: ezekben az országokban bejegyez­nek egy céget, amely valójában nem létezik, csupán a pos­tafiók cfme. a levélszekrénye van meg (esetleg még egy szobácska is „irodának“) és a nyugat-németországi válla­lat ezeknek a levélszekrény-cégeknek (valójában: saját magának) ad el patenteket és licenceket, nagy összegért. S hogy miért épp Liechtensteinbe meg Panamába utal­nak át ekkora összegeket? Mert adóparadicsom mindkét or­szág, úgyszólván nem kell adót fizetni a jövedelemből. Legutóbb kiszámították: az elmúlt öt évben körülbelül 23 milliárd márkával károsították meg a nyugatnémet adó­hivatalokat. Ebből szerény összeg, mintegy 1,35 milliárd márka jut a bérből és fizetésből élőkre, azaz — öt éven át — fejenként 60 márka. (Többnyire csak hét végi, be nem jelentett fekete munkával tud adót csalni az egy­szerű ember.) A többit, tehát több mint 20 milliárd már­kát. a „nagymenők" vonták el a kincstártól. —Sz— H a Hlppokratész, az orvosok ősatyja ma élne, és hű maradna híres esküjéhez, ö lenne az egyetlen orvos a világon, a- kinek szociális segélyért kellene folyamodnia. Amit ugyanis az ifjú or­vosok a hivatás etikájáról manapság elmormolnak, az csupán „búcsú a tanköny­vektől,“ attól kezdve pedig hozzálátnak, hogy „pácien­seikből aranyat csinálja­nak“. A hippokratészl eskü­ből hlpokrita eskü lett. Legalábbis ezt írja dr. Ed­gar Berman amerikai sebész maró szatírájában, amely­nek ajánlása így szól: ,,Min­denkinek, akinek valaha kedve támadt már meggyil­kolni az orvosát.“ Az arany sztetoszkóp cí­mű könyv szerzője, a híres és sikeres orvos mélysége­sen nyomasztó helyzetet tár tel mulatságos és szellemes módon. Mint szatirikushoz illik, persze a túlzástól sem riad vissza. Az egész orvosi kar megkapja a magáét, a jó öreg háziorvostól, akinek „műszerei helyett a ruháza­tát kellene sterilizálnia, mert több betegséget hur­col tovább, mint amennyit meggyógyít“, az establish­ment csúcsán trónoló or­vosokig, akik „többet tar­tózkodnak repülőgépen Eu­rópa és Amerika között, mint az egyetemen vagy a klinikán.“ ötvenmillió amerikai nem részesül kellő orvosi ellá­tásban. mert nem engedheti meg magának. Az orvostu­domány nagyja! közben o- lyan kedvező megfigyelő­pontokról tanulmányozzák a Onoselika a „Aranyat esinální a páeiensból fejlődő országokat, mint Co­pacabana, 0]-Delhl és Lon­don, a legsikeresebbek pedig még Nobel-díjat Is kapnak, „miután beásták magukat a laboratóriumokba, mert kt nem állhatják az embere­ket.“ Bermanból kétségkívül nem az Irigység beszél. A John Hopkins Egyetemen ta­nított, majd Albert Schweit­zer munkatársa volt Lám- berenében. Kiváló sebészeti teljesítmények állnak mö­götte. Kutatói ösztöndíjjal dol­gozott a Szovjetunióban, e- lőadott Jugoszláviában, Svájcban, Mexikóban, az NSZK-ban, Ausztriában, Bel­giumban és Franciaország­ban. Közben politikával Is foglalkozott: az amerikai külügyminisztérium és a Fe­hér Ház orvosi tanácsadója volt. Kollégáinak szemére veti, hogy évszázadokon át min­dig úgy tettek, mintha ma­ga a jóisten állna mellettük a betegágynál. Csak legú­jabban találták ki az új jel­szót: „A gép mindent tudl“ Ez Berman szerint akkor történt, amikor „a kompu­ter kiszámította, hogy rossz beruházás, ha kilenc és fői percnél többet vesztegetnek egy betegre.“ Ezért minden pácienst vérvizsgálatra, röntgenre kell küldeni és drótokkal minden lehetsé­ges elektronikus készülék­hez hozzákapcsolni, mielőtt a doktor színe elé kerül. A páciens még sem fá­rad bele, hogy újra meg új­ra hozzájáruljon a virágzó orvosi üzlet fellendítéséhez, és ez dr. Berman szerint „bíztató jel, hogy az ember még az atompusztulást Is túlélheti — hiszen Ilyen­kor még a kórházból is si­kerül élve kijutnia.“ —L— Nílus - parti milliomosok Érthető feltűnést keltettek a nílusi országok közvéleményében azok a sajtóbeszámolók, amelyek szerint az utóbbi években több mint ötszázzal szaporodott a milliomosok száma. Ezt az országban gyorsuló társadalmi po­larizálódás kifejezéseként értékelik. A Rosze el Jusszef című kairól heti lap szerint az egyiptomiak rendkívül egyenlőtlenül részesülnek a civil fo gyasstásban. A lap vizsgálata szerint a lakosságnak nem egészen 10 szá zaláika veszi igénybe a fogyasztási a lapoknak majdnem a felét. Ez azt je­lenti, hogy a lakosság 90 százaléké nak az alap másik felével kell beér nie. A lakosság egy kis részének dús­gazdagsága természetesen kfllönlege- ten feltűnő az országra nehezedő gaz­dasági válság háttere előtt. Ez a vál­ság volt a tanácskozások tárgya az egyiptomi közgazdászok társaságának elsőéves ülésén, amelyen az ország több mint 200 közgazdásza vett részt, A szakemberek elsősorban a terme lés stagnálásával, valamint a gyors drágulással foglalkoztak, amely idő­közben elérte az évi 20—25 százalé­kot. Különösen erősen érinti ez a tö­megfogyasztási cikkeket, például a főzeléket, a tojást, a húst és a ha­lat, de az Iparcikkeket, lakbéreket és szolgáltatásokat is. A fizetési mér­leg deficitje ugyanakkor nem egé­szen 12 hónap alatt majdnem négy­szeresére növekedett: 1976-ra 1,8 mil- liárdot ért el a hiány. Egyiptom kül földi eladósodása a katonai adóssá gokát figyelmen kívül hagyva híva talos adatok szerint már 5,4 milliárd amerikai dollárra rúg. Az egyiptomi közgazdászok arra a következtetésre jutottak, hogy a nagy fokú munkanélküliséggel járó gazda sági és pénzügyi válság a kairól kor­mány jelenlegi gazdaságpolitikájának a következménye. Az egyik közgaz­dász véleménye szerint az áremelke­dések elsősorban az újfajta import és devizapolitika rovására írhatók, mások pedig ebben az összefüggés ben a „nyitás politikáját“ ostorozzák, ímelyet a kormány 1974 júniusában vezetett be. Az akkor meghirdetett törvények következtében a külföldi nagytőke számára hozzáférhetővé vált az egyiptomi gazdaság. Az imperia­lista konszernek számára főként azo­kat a területeket nyitották meg, a- melyeken korábban az állami szektor uralkodott: a kitermelő- és feldolgo­zó ipart, valamint a bankokat és a biztosítást. A külföldi társaságokra vonatkozó adókedvezményekkel, valamint a na- cionalizálás elleni garanciák megadá­sával párhuzamosan felszámolták a nasszeri korszak gazdasági és társa­dalmi vívmányait. Az új hitelezők tehát élükön az o- lyan amerikai pénzügyi körök által ellenőrzött intézményekkel, mint a Nemzetközi Valutaalap és a Világ­bank, többek között a következő kö­veteléseket érvényesítették: A népgazdasági tervezés csökkenté­sét és a szabad verseny elvének be­vezetését, amellyel jelentős mérték­ben megnövekedett főként a gazda sági fölényben levő külföldi konszer nek mozgástere Egyiptomban; az e- gylptoral pénz leértékelése pedig ol­csóbbá tette a külföldi érdekeltségek számára az egyiptomi értékek meg­szerzését. A gazdaság állami szektorának ki­emelt fejlesztéséről való lemondást: az állami üzemek Időközben a kai­rói gazdaságpolitika mostohagyerme­keivé váltak. Az állami szektor azál­tal, hogy egy részét ismét magántu­lajdonba adják, egyre inkább felbom­lik. Termelési kapacitását már csak 60—65 százalékig képes kihasználni, és pénzalapjait a burzsoázia és a bü­rokrácia érdekelnek megfelelően hasz­nálják fel. Amint a külföldi adósságterhek ug­rásszerű megnövekedéséből kiderül, Kairónak bizonyos mértékig sikerült ugyan megnövelni az Imperialista központokból, Szaúd-Aráblából és kon­zervatív, perzsa-öbölbell emirátusok­ból beáramló kölcsön- és hitelössze­geket, ezek azonban túlnyomó részt a fő nyugati hitelező államokból érke­ző behozatal finanszírozását szolgál­ják. Csak egészen kismértékben járultak hozzá a termelő létesítmények támo­gatásához. A kapitalista országokból érkező impórt ráadásul állandóan drágul. A statisztika azt bizonyítja, hogy Egyiptom számára a szocialista államokkal folytatott kereskedelem mindig előnyösebb volt. Kairó adósságterhel időközben oly­annyira felduzzadtak, hogy máris messzemenően felemésztik az összes egyiptomi exportbevételt. A Berliner Zeitung nyomán A Szovjetnnlóban barna* rosan üzembe helye« zik a világ egyik leg­gyorsabb expresszvonatát, amely Moszkva és Lenin­grad között közlekedik majd. A szupervonat a rigai mozdonygyárban készült, maximális sebessége 200 ki­lométer lesz óránként. 1974-ben kezdték épfteni, és ma már útra készen All az ER 200, a tizennégy alu­minium vagonból álló a* züstvonat, amely három ét fél óra alatt teszi meg a csaknem 600 kilométeres távolságot Moszkva és Le­ningrad között.' A LETT SSZK nagy hírű vonatépftö üzemeiben ké­szült szerelvény kivltelecé­SZÜPER­EXPRESSZ se a legkényesebb igénye­ket is kielégíti. Az éramvo- iialas ezUstvonat, amelyet narancsszínű és kék sávok díszítenek, minden lehető kényelemmel rendelkezik az utasok számára. Vala- . mennyi kocsiban klímabe­rendezés szabályozza a hő­mérsékletet, a pontos Időt pedig a legkorszerűbb elek­tronikus, digitáiis órák jel­zik. Az ER 200 egyik legérde­kesebb szerkezete a robot- mozdonyvezető. Az önműkö­dő irányító berendezés au­tomatikusan lassítja a sze­relvényt, ha állomáson ha­lad át, majd ismét felgyor­sítja a nyílt pályán. Szak­értői vélemények szerint tu­lajdonképpen mozdonyveze­tő nélkül is közlekedhetnék a vonat, de erről, persze, nincsen szó. A szuperexpressz még eb­ben az évben szolgálatba áll. A vonat tizenkét kocsi­jának mindegyikében 64 személy számára van hely. Üléseit a repülőgépekéhez hasonló módon helyezik el ugyanúgy, mint példán! a Tokió-Osaka expressznél. A próbautak alkalmával a maximális biztonság volt a fő szempont. Bebizonyoso­dott, hogy az ilyen rendkí­vüli gyorsasággal száguldó vonatoknál jelentkező rez­géseket és zökkenéseket si­került szinte teljesen kikü­szöbölni. Minden egyes va­gonnak pneumatikus rezgés- kiegyenlítő készüléke van. A biztonságról háromfoko­zatú fékező rendszer gon­doskodik. Egy elektromos fékező berendezés a maxi­mális sebe.sségről 22 má­sodperc alatt lefékezi a vo­natot, ezután egy pneumati­kus fék lép he, amelynek segítségével két percen be­lül két kilométeres út meg­tétele után a vonat sebes­sége a nullára csökken. E két fékező rendszer mellett azonban szükség esetében bekapcsolható egy mágneses fék is. Ezzel két perc alatt másfél kilométeren belül is megállítható a vonat. A szuperexpress biztonsá­gos és menetrendszerű köz­lekedésének érdekében át­vizsgálták és megerősítették a sínpárokat a Moszkva — Leningrád útvonalon és ha­marosan sor kerülhet az ER 200 ünnepélyes felavatásá­ra. —Ne—

Next

/
Thumbnails
Contents