Új Ifjúság, 1977. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)

1977-07-05 / 27. szám

8 Gom!)aszög 77 Az egyesitett énekkarok fellépése JOZEF LENART, a CSKP KB elnökségének tagfa, az SZLKP KB első titkára Gombaszög várja a fiatalokat. Ezzel a címmel propagáltuk két héttel ezelőtt az 0] Ifjúságban a háromnapos ünnepség műso rát. Távolról sem akarunk érdemeket sze rezni, miszerint mi toboroztuk Gombaszög­re a közel 20 ezer nézőt, de ami igaz az igaz, hogy szombaton a délutáni órákban hosszú-hosszú sorokban vonult a közönség — főleg a fiatalok — a csehszlovákiai magyar dolgozók XXII. országos kulturális ünnep­ségének színhelyére. Nagy ifjúsági tafálkozó ez, jegyezte meg egyik barátbm a szombati műsor megkezdése előtt. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója jegyében megrendezett se­regszemlén Jozef Lenárt elvtársnak, a CSKP KB Elnöksége tagjának, az SZLKP KB első titkárának vezetésével párt- és kormány- küldöttség vett részt, amelynek tagja volt Benyó Máté, az SZNT alelnöke és dr. Rácz Olivér, az SZSZK kulturális miniszterhelyet­tese. Részt vett az ünnepségen Lőrlncz Gyu­la, a CSKP KB tagja, a CSEMADOK orszá­gos elnöke, ján Pirő, az SZLKP kelet-szlo­vákiai bizottságának vezető titkára, Kro- csány Dezső, az SZSZK munka- és szociális­ügyi minisztere, dr. Rabay Zoltán Csc, az SZLKP KB póttagja, az Oj Szó főszerkesztő­je, dr. György István, a CSEMADOK KB ve­zető titkára, továbbá az országos kulturá­lis intézmények, valamint a Járási párt- és állami szervek számos vezetője. Ott volt N. A. Goncsarov, a Szovjetunió, valamint Ta­tai József, a Magyar Népköztársaság bratis- lavai fökonzulja. Lőrincz Gyula üdvözlő szavai után jozef Lenárt mondott ünnepi beszédet, aki többek között hangsúlyozta: „Nagy örömömre szolgál, hogy Csehszlo­vákia Kommunista Pártja Központi Bizottsá­gának, főtitkárának és köztársasági elnö­künknek, Husák elvtársnak, valamint a szlovákiai párt- és állami szervek nevében szívélyesen és őszintén köszönthetem önö­ket, ünnepségünk résztvevőit a rozsnyól já­rásból és a távolabbi országrészekből. Nemes és felemelő tett az, hogy itt, a festői szépségű gombaszögi völgyben évről évre találkoznak a magyar dolgozók kul­turális ünnepségein. Ez a szép rendezvény immár hagyományosan nemcsak jelentős kulturális esemény és nem csupán magyar polgártársaink tehetségének, egyre fejlődő népművészetének és amatőr művészeti moz galmának a seregszemléje. Ez a rendez­vény egyúttal az új élet ünneplése, a béke manifesztációja, m'agyar, szlovák, cseh, uk­rán és lengyel nemzetiségű dolgozóink egy­ségének, testvéri szövetségének internacio­nalista ünnepe. Ebben az esztendőben, tisztelt barátaim, ennek az ünnepségnek is sajátos jelleget ad az a tény, hogy a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom közelgő 60. évfordulója jegyében került rá sor Ismét tudatosítjuk, hogy a csehszlovák állam megalakulását sem képzelhettük vol na el e világtörténelmi jelentőségű ese­mény nélkül, népünk forradalmi mozgalma nélkül, amelyre Október eszmél hatottak ösztönzőül. Természetesen tudjuk, hogy ak­kor még a forradalmi munkások tapaszta­latlansága, valamint a szociáldemokraták jobboldali vezetőinek árulása következtében dolgozóinknak nem sikerült az éles osz­tályharcban létrehozni az új állam szocia­lista jellegét. Emlékezünk a koéicei és a vágtornöci fe­lejthetetlen manifesztáclókra is, amelyeken hazánk magyar nemzetiségű dolgozói kife­jezték elhatározásukat és odaadásukat a csehszlovák állam egységének és a demo­kráciának megvédése érdekében. Kegyelet­tel emlékezünk azokra a magyar antifa­sisztákra, akik itt a gömöri erdőkben is, a Petőfl-partlzánbrigádban, valamint a Nógrá­di-brigádban a Szlovák Nemzeti Felkelés 1- dején védték a csehszlovák szabadság szi­getét és elősegítették a felszabadító szov­jet hadsereg megérkezését. És ezzel kap­csolatban teljes joggal hangsúlyozzuk, hogy a magyar nemzetiségű kommunista harco­sok nagy érdemeket szereztek abban, hogy a magyar dolgozók harca a jobb életért a csehszlovákiai dolgozók egységfrontjának szerves részévé vált.“ ^ Lenárt elvtárs beszélt Dél-Szlovákla sok­oldalú gazdasági fejlődéséről, majd így foly­tatta: „Természetesen nemcsak az anyagi kultú­ra szakaszán elért fejlődésnek örülünk. Ha- Sonfó lelkesedéssel töltenek el bennünket a műveltségi szint és a kultúra szakaszán elért eredmények is. Önök ismerik legjob­ban a tényeket, mennyivel növekszik a ma­gyar tanítási nyelvű óvodák, alapiskolák, gimnáziumok, szaktanintézetek száma. He­lyes és az életre való felkészülés szempont­fp BÉKÉS JÓZSEF MEGCSINÁLOM AZ ÉVSZAZAD TALALMANYAX, ÉS SENKI SEM LÄTjA MEG BENNE A FANTAZIAT, PEDIG EGY VAGYONT KERESHETNÉNK VE­LE, HA SEGITENETEKI — Mit sírsz — állt meg mellettük Pardon. Az előbb dicsekedtél, hogy tegnap is egy rakás pénzt szedtél össze. — Mennyi volt — kérdezte Feri. — Ki hét — be tizennyolc. — Micsoda? — Kiadás hét tatusz — bevétel ti­zennyolc forint — válaszolt büsz­kén Kishajó, megfeledkezve előbbi panaszkodásáról. — Mindenki megadta a kettest. Egy ürgének pedig nem volt csak ötöse. Mon­dom elszaladok felváltani. Azt mondja, hagyjad csak, nekem meg éri. Hát ha neki megértei Kishajó büszkén elvigyorodott, de aztán észrevette, ellentmondásba ke­rült önmagával, és ismét siránkozni kezdett. Hogy az egész találmány ki­használatlan; a többiek segítsége nél­kül tört részét sem tudja kihozni a benne rejlő lehetőségnek. Valahányszor Feri visszagondolt erre a délutánra, először mindig Kis­hajó szavai jutottak eszébe, s látta magukat, amint ott állnak a téren a telefonfülke mellett, és Kishajó fel­váltva dicsekszik és siránkozik. Fő­leg persze siránkozott, hiszen ennek köszönhette, hogy később ők is be­szálltak. Hogy ezt mi előzte meg, arról elég zavaros, összemosódó emlékei marad­tak. Arra például emlékezett, amikor Mille Dezső, Pardon és Hajó Gabi megérkezett a térre. Együtt jöttek, és Mille hangosan magyarázott: — Nagy buli ez srácok, esküszöm, tiutalmas buli. jönnek a pilóták, az­tán csak odavetik: „Horánszky úr, két mázsa fölösleges terhem van.“ — Az mi? — kérdezte Hajó Gabi. — Kétszáz liter benzin-, vagy gáz- olajjegy. Amit megtakarított az ürge. Horánszky megveszi — persze félá­ron. De a pilóta még így is jól jár, mert többet kap, mintha visszaadná a vállalatának. A góré meg dögre keresi magát a fekete jegyekkel. Miile ezután hosszan ecsetelte, ml lenne, ha egyszer ő kapna egy ben­zinkutat, de Pardon lehűtötte a lel­kesedését. Majd éppen neki adnak, amikor azt beszélik, vannak, akik har­minc — negyvenezer forintot is le­gombolnak, hogy kutasok lehessenek. De ők is csak akkor kaphatnak, ha már kielégítették a különböző pro­tekciósokat, a fejesek rokonait, a ki­érdemesült sportolókat, satöbbi. Ügy, hogy jobb, ha nem álmodozik ben- zlnkutakról, mert arra akár élete vé­géig is várhat A beszélgetésnek erre a részére már nem ,emlékezett pontosan. Ekkor már Kishajót, Hajó Gabi öccsét nézte, aki nem messze tőle, a tér szélén ál­ló telefonfülkénél mataiott. Azt sem tudta volna megmondani, hány óra lehetett. Nagyon késő biztosan nem volt, mert a tér szélére, ferde suga­rakkal még besütött a nap, s a ho­mokozónál Is ott csúszott-mászott még néhány pocok. De azért jó vége felé járhattak a délutánnak, mert törzspadjukon már ott ültek Kollár Tibiék is. Tibi halkan pengette a gi­tárját, valamelyik új szerzeményét adta elő a pádon ülő és mellette áll­dogáló négy-öt fiúnak és lánynak. Arra is emlékezett, hogy mielőtt Milleék jöttek, fizikát tanult. Fizi­kát — és nem történelmet, sem o- roszt, mégcsak nem is matekot. Fi­zikát, mivelhogy Lopótök — hülye név, dehát ők már úgy örökölték — igen. Lopótök ezekben a napokban vadult mag, mert valamelyik újság azt írta többek között az ö iskolá­jukról is, hogy egy ottani jeles alig ér fel az „elitgimnáziumok“ hármas osztályzatával. Ez rettenetesen sértet­te Lopótök önérzetét, és olyan nyí­rást rendezett ezekben a májusi na­pokban, hogy egész erdőt lehetett volna telepíteni azokból a fákból, melyeket a harmadikosoknak óráról- -órára kiosztott. Tehát fizikával kezdődött. Ült apá­don, és tanult. Aztán jöttek Milleék, és letárgyalták a benzinkutat, majd Kishajót nézte, aki a telefonfülke kö­rül matatott. Javította, vagy talán in­kább ellenőrizte a „találmányát“, melynek lényege az volt, hogy egyet­len mozdulattal meg tudta szakítani a fülkében a vonalat, s vele együtt természetesen az éppen folyó beszél­getést, hogy aztán lehetőség szerint legalább két forintért adjon el egy tantuszt a megszorult telefonálóknak. Ekkor tulajdonképpen még nem na­gyon figyelt Kishajóra, inkább azon gondoikozott, milyen menetrendszerű pontossággal futnak be a fiúk és a lányok a térre. Szinte elképzelhetet- ien. hogy Kishajó Ilyenkor már ne legyen itt, hogy ne érkezzék meg Mtlle, Pardon, Hajó Gabi. hogy ne legyen itt Szekeres Kati meg Krlvó Erzsi, hogy Kollár Tibi ne pengesse törzspadján a gitárját, körülvéve öt­hat fiútól és lánytól. És itt van mér Sári is, ő is tanul az egyik pádon, ő már az érettségire készül. Csak Zsu­zsa hiányzik még, de egészen biztos, hogy ő is hamarosan Itt lesz. Tulajdonkeppen mit szeretnek eny- nyire a téren — kérdezte magától. Mitől van olyan varázsereje, hogy ko­ra tavasztól késő őszig, délutántól estéig, nap, mint nap itt tanyáznak. Hiszen semmi különös nincs a tér­ben, az egész alig szélesebb a Kőrút­nál, a hossza is legfeljebb másfél- szerese lehet, alig van rajta néhány bokor, egy-két csenevész fa, tenyér­nyi zöld folt, néhány pad, homoko­zó, hinta. Persze a környező házak gangos udvaraihoz viszonyítva még ez is tá­gas térség. Itt azért, ha nekilramo- dik az ember, nem kell tíz lépés után leállni, itt azért még lehet kergetni a labdát, és nem ordítanak azonnal az emberrel. Igaz, ók már ebből jócs­kán kinőttek. Már ez is csak emlék. Igen, emlék, hiszen mindazokat, akik itt nőttek fel a környéken, a tér min­den négyzetméteréhez emlékek fűzik. Ű is pontosan meg tudja jelölni a térnek azt a helyét, ahol a fejelés­ben először legyőzte Pardont, aki 1- dősebb nála, s akit addig mindenki verhetetlennek hitt. És meg tudná mu­tatni azt a helyet is, ahol egyszer valami marhaságon összeverekedett Mlllével. Dezső mindig erősebb volt nála, alaposan helyben hagyta, de másnap már úgy tettek, mintha sem­mi sem történt volna. És számos em­léket tudna még felsorolni a tér va­lamennyi pontjáról, gondolta, miköz­ben szórakozottan figyelte Kishajót, aki a szerkezetét próbálgatta. Olyan, mint egy néma film, jutott eszébe. Kishajó többször egymásután bement a fülkébe, bedobott egy tan- luszt, majd amikor a hívott készülék búgni kezdett, kirohant a pádhoz, le­nyúlt az ülőke alá. és kapcsolt. Ha idejében ért oda a pádhoz, és sike­rült bontania, még mielőtt a vonal túlsó végén felvették volna a kagy­lót, megmaradt a tantusza. Ellenkező esetben odalett, és Ilyenkor a film megszűnt némának lenni: Kishajó vá­logatott káromkodásai odahallatszot­tak Ferihez. A veszteség ellenére a- zonban tovább kísérletezett és szá­guldozott a fülke ős a pad között mindaddig, míg meg nem nyugodott: a találmánya tökéletesen működik. Körülbelül ekkor telepedett oda hozzá Hajó Gabi, Mllle és Pardon. Ök nem törődtek Kishajóval, még min­dig azt latolgatták, mivel lehetne nagy pénzt keresni. A benzinkutat ekkor már elvetették, hasonló jöve­delmező ötlet azonban egyiknek sem jutott eszébe, így aztán megmarad­tak az általánosságoknál. Később ab­bahagyták a találgatást, és jobb hí­ján ők is Kishajót kezdték nézni. — Nagyon ügyködik az öcséd — fordult Feri Hajó Gabi felé. — Nagyon — hagyta rá Gabi. Az­tán hozzátette: — Ebből akar meg­gazdagodni. — Előbb-utóbb le fog bukni. — Le. Nem latolgatták tovább Kishajó e- sélyeit, mert ekkor Krivó Erzsi és Szekeres Kati állt meg mellettük. Far­mernadrágban volt mind a két lány, de blúz helyett egyesületük trikóját viselték. Röplabdáztak, és nemrég ke­rültek be egyesületük ifjúsági csapa­tába, s erre minden pillanatban szí­vesen emlékeztették a térieket. Né­hány percen belül most is a vasár­napi meccsnél kötöttek ki. — Eljöttök — kérdezte Kati. Feri felnézett a magas, sötétszöke hajú lányra, és eszébe jutott, Kati azzal kezdte sportpályafutását, hogy a kígyótestű nőt játszotta azon a cir­kuszi előadáson, melyet valamikor, talán tízéves korukban rendeztek.

Next

/
Thumbnails
Contents