Új Ifjúság, 1977. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)

1977-08-09 / 32. szám

T

DUNASZERDAHELVEN (DUNAISKA STREDA)

0| vasútAllomAs EpUl.

Hát ezt Is megértők — mondják sokan, hiszen akár Itt forgathatták volna a XIX. században lejátszödő Sztrogoff Mihály filmet.

— Kisebb lesz, mint a régi? — kérdezem az állomás torgalmlstájét, Marcel Lászlét.

— Hová gondol? Hiszen már az öreg, épület Is szűk volt. Az új állomás két részben é- pül, hogy fennakadás ne legyen a forgalomban. Most csak az első rész készül, ezért tű nlk talán kisebbnek, mint az Öreg állomás. Tekintettel kell lennünk az utasokra: nem bont hatjuk le a tetfit a fejük fölül.

— Megszűnt a ,,resti" Is. de vele együtt talán a gondok Is.

— Gondok? Ugyan, micsoda ebédeket lehetett ott enni és olcséni Amióta megszűnt, „hideg koszton" élünk. És tudja, mit jelent az, ha tizenkét órai szolgálat alatt nem kerül meleg étel az ember gyomrába

— Az új resti majd blzonvára szebb lesz, és kultflráltabb lesz a kiszolgálás ts.

— Azt mondják, hogy ne Izguljunk előre, mert még nem biztos, hogy az üt épületben Ilyesmi Is helyet kap.

Három év múlva meglátjuk. A dunaszerdahe- lyl utasok addig bizony csupán egy Jegyváltás erejéig vehetik Igénybe a régi állomás szolgáltatásait. Sőt, még a haladéktalanul jelentkező emberi szükségleteiket ts Időzítsék azokra a pillanatokra, amikor már s vonatban ülnek. Lehetőleg . ..

GAlAVTA. Elmúlt kilenc óra, megszűnt a hajnalt ostromállapot, az állomáson feltűnő a tisztaság.

A büfében tiszták, vakítóan fehérek az abroszok, az üveglapok sem ragadnak. Sokszor jártunk már Itt, és még soha nem volt liven nagy rend. És micsoda választéki A lángos ínycsiklandó Illatával teli a terem. A pulton üveg alatt felvágott sonka, saláták, halfélék és kocsonya. Hát ez Igen!

Dehát nincs öröm üröm nélkül, tárttá a közmondás. A büfé tőszomszédságában lévő étteremben vendég híján Slmkó Katalin pincérnő és Helena Dnbrovodská csanosnő és néhány vasutas barátjuk Olt az asztalnál bor mellett. Az üveg már nincs az asztalon Vagv kifogyott, vagy óvatosságból eldugták. A plncérnö megkérdi mit óhajtunk.

— Mit Is? . . . Talán egy-egy deci bort . . . — gondolkodunk hangosan. A ptncérnő az órára pillant.

— Sajnálom, de még nincs tíz óra, szeszes Itallal nem szolgálhatunk.

— Hogyhogy, hiszen Itt a szomszéd asztal nál vígan boroznak ... — akaratoskodunk.

— Nem. nem lehet — válaszolja erélyesen

Átülök a borozgatókhoz.

— Mit ünnepelnek?

— Anna-nan volt tegnap, és a bort én hoz tam — mondja a társaság legidősebb tagja, szeme fényes, mint a sokat használt rézklllncs s kicsit keresztben áll, mint kazalban a szál ma.

— Ez olyan étterem, ahová maguk hozzák vendégek az ételt és italt? És mikor vette, ta Ián már tegnap?

— Igen, még tegnap megvettem, hogy ma . . Akkor még nem seltették, hogy később a ne vekre Is rákérdezünk, s akkor majd az is ki derül, hogy a hölgyek közül egyik sem Anna

A vendéglő vezetőiét keressük. Salnos Pavo I.eáka valami értekezleten van és a helyettese Anna Mlékovlfiová Is mindjárt a névnapra hl vatkozlk.

— Tudja, hogy van ez. Jönnek, felköszönte nek, s nem teheti meg az ember, hogy leg alább egy deci borral meg ne kínálja .. .

Persze, ha esetleg ö Is ott ült volna a tár saságban, még talán elhlttük volna a mesét

— Arről van sző, hogy maguk, a vendéglátó- Ipari alkalmazottak szegtek meg egy nagyon szigorú rendeletet... — MISkovICová tanácsta lanul megvonja a vállát:

— Ismerik a rendeletet, tujdák, ml a köte lességOk... A kereskedelmi dolgozók a for galom után kapják a fizetést, és ennek húsz százalékával a vezető rendelkezik, ő osztja el a legjobb dolgozók között. Ha Ilyesmi történik, akkor nincs prémium . .. — mondja és vlssza- klsér az étterembe.

— Ne tessék belőle ügyet cslnálnll — kér a pincérnő. A fényes szemű vasutas persze úgy eltűnt, mintha etnárolgoft volna.

SELLYE (SAEA) azok közé a kisebb, viszont forgalmas állomások közé tartozik, ahol az é- hes és szomjas utas csak a sarokban álló kis büfés bódé szolgálataira számíthat, esetleg az állomással szemben lévő kocsmába térhet be. A kis bódé viszont csodára képes. Nemcsak sört, málnát, cukorkát, süteményt, szalámls zsemlét, hanem gyümölcsöt és újságot Is vásárolhat az ember. Persze, a kis „kullplntyó" olyan zsúfolt, hogy az egyetlen elárusítónö Is csak nehezen közlekedik az egymásra rakott és szorult láda, doboz és pult között. Mindezek ellenére nemcsak tizes, hanem Plto sört Is vásárolhat magának az utas.

Most úgy látszik rosszkor érkeztünk. A büfé környéke, és az egész állomás csupa piszok Tegnapi vagy tegnapelőtt! kiömlött sör száraz ragacsos foltjai, rengeteg csikk és gyufaszál por, papírdarabok tarkítják az egész peront, s különösen a büfé környékét. Juhász Júlia bü fésnö ennek megfelelően Idegesen válaszol arra, hogy kinek a kötelessége a bódé környékének a takarítása:

— Hiszen állandóan söprök. .. Minden nap egyszer (I) összesöprök a büfé előtt, de lássák be, nem győzöm. Ki győzi ezt, és mikor? Jön- -megy a sok nép és valamennyi rendetleni

A fiatal forgalmista Ideges, amikor kérdéseket teszünk fel a látottakkal kapcsolatban. Nem tud mit mondani, annyira Ideges, még a nevét sem árulja el. Végül az állomásfőnök- höz küld, aki viszont valahol kint van a pályaudvaron. Aztán mégis előkerül. Poggyászként feladott kerékpárt tol. Idős, tapasztalt vasutas és úgy látszik, nemcsak az állomásfőnöki tisztséget látja el, mást Is elvégez, ha úgy adódik. Kérdésem hallatán dühös lesz.

— Ez maguknak piszok? — kérdezi Ingerülten, pedig neki Is látnia kell, hogy a sör és málna ragacsos foltjait nem mosták fel az éjjel, sőt az a gyanúm, hogy már napok óta. A sok cigarettavég Is arra mutat, hogy még a büfé körül sem söpörtek, holott, mint mondja, ez a lámpás dolga lenne.

— Az utasok eléggé fegyelmezetlenek — próbáljuk szájába adni a klbeszélést, de valójában a tapasztalataira vagyunk kíváncsiak. Kutatja a május elején kirakott új padokban az üres csavarhelyeket. Négy hiányzik, de ötöt mond és keresi a továbbiakat, ahelyett, hogy gyorsan pótolnák. A nevét ő sem mondja meg.

— Minelc utazol ember, nem látod, hogy zavarod a vasút munkáját!

Ennek az ellentmondásos, ingerült megnyilatkozásnak a szerzője egy tolatómunkás. Helyénvaló volt, hogy így szólt, mert a jókedvű utas addig semmi hajlandóságot sem mutatott, hogy felkeljen arról a sínről, amelyen pár perc múlva átrobogott g prágai gyors. Utazunk, visz bennünket a vonat, de ma már ezt nem tartjuk elegendőnek. Igényesek vagyunk, kultúráltan élünk, és ennek az életformának. megfelelő szolgáltatásokat várunk a vasúttól is.

Riportereink a Keleti Vasútvonal (V^chodná dráha) hat állomásán tettek látogatást. Mindenekelőtt a vasúti vendéglátó üzemek, a „restik“ állapotát vizsgálták. Betolakodtak a sötét büfékbe, söntésekbe és — megúszták épp bőrrel, annak ellenére, hogy sokan előrebocsátották: alvilági gyülekezőhelyek azok.

As oldalt

— Nem fontos! — és ez Igaz. Viszont a tisztaság annál Inkább, és ennek ellenőrzése az ál- lomásfőnök feladatai közé Is tartózik.'

ERSEKOJVAR (NŐVÉ ZAMKY). Fél tizenegy, az állomásépület csarnokában két takarítónő mossa a meglepően tiszta kövezetét. Az önkiszolgáló büfé félig tele, kevés az éhes, annál-több a szomjas vendég. Valamennyien söröznék. A választék szegényes: a vitrinekben csupán egyféle hideg étel, egy kosárban tepertős pogácsa, és egy hatalmas tálcán krémesek. Ezenkívül van még bableves és magyai gulyás. Különlegesség a kapros krumpllleves 1,30-ért. Ez volt a legolcsóbb, ezt kóstoltuk meg, és ajánl- , Juk.

Az érsekűjvárl állomás havi forgalma csaknem 900 utas, nem számítva az átutazókat. Huszonnégy óra alatt 367 vonat áll meg az állomáson, valamennyi utasokat hoz és visz, köztük a vasút alkalmazottalt Is, akiknek gyakran Itt ér véget a tizenkét órás szolgálat. Mondanom sem kell, hogy már jóval előtte csak a meleg levesről és a tiszta ágyról ábrándoznak.

Jó érzéssel mondjuk, hogy Itt, az érsekújvári állomáson gondoskodnak róluk, a nap minden szakában. Az önkiszolgáló étterem a söntéssel együtt csaknem huszonnégy órán át nyitva tart.

— Mivel Jár ez a szünet nélküli üzemeltetés — kérdezzük az állomás közlekedési igaz- gatöjátöl, KováSik Karoltál.

— Sejtem, mire céloznak, de eddig sem a rendzavarókkal, sem pedig az Ittas utasokkal nem volt problémánk. Egyszerűen azért, mert nincsenek. Eleinte féltünk, hogy majd az állomás étkezdéje lesz a város hnligánjalnak az éjjeli gyülekezőhelye, és csak kísérletileg ve- ■ zettük be az éjszakai nyitvatartási. Aggodalmunk azonban felesleges volt.

Visszatérek az elején elmondottakhoz: az állomáson valóban nagyon sok ember megfordul, természetesen Idegen is. A környék lakossága Ide Jár borbélyhoz, fodrászhoz, újságot vásárolni és olvasni. Igen, olvasni Is, mert az állomásnak csodálatos kultúrközpontja van. És ; nem túlzók, ha azt mondom, hogy kertje- is, hiszen a peronok és a nagy váróterem zöldje - valóban különlegesség számba megy.

— Tapasztaltál valamilyen hiányosságot? — kérdem a kolléganőmtől.

— Igen. Nem láttam toronyórát lánccal

__ ,

— Az valóban nincs, viszont van szökőkút. Igazi szökőkút, tele pénzérmével. Igaz Is, adj egy tlzflllérest...

■Tizenkét óra van, amikor Ismét áthaladunk az állomás csarnokán. A kép Ismerős: két takarítónő a feltörlő ronggyal ... A tisztát még tisztábbra — bizonyára ez a Jelszavuk. Nem, már nem csodálkozom semmin sem. Az önkiszolgáló büfében Is megtelik az, a tábla, olcsó készételek nevel kerülnek fel rá. Aznap a szakács nyolcféle ételt főzött. Ez nem kevés, ami a választékot Illeti, a baj csak a mennyiség '

körül lehet, mert este hétre már csak a délelőtti bableves és a gulyás maradt.

Néhány vasútállomásunk elképesztően piszkos és a várakozó utasok részére sok esetben nincsen megfelelő hely ILYEN A HELYZET PÉLDÁUL LÉVÁN (LEVICE) IS.

— Az állomás épülete száz évesnél Is régibb. Ahogy én emlékszem, azóta csak egyszer dolgoztak Itt épitőmunkások: tetőt húztak az addig fedetlen peron fölé, s Így az utasok a szabad. levegőn, az esőtől védett helyen várakozhatnak. Az Illetékesek több mint tíz éve latolgatják az ÚJ állomás felépítését. Az utasok hiányolják a kultúrhelylséget, a gyerekes a- nyák pedig a megfelelő várótermet...

De nemcsak az utasok, a vasúti alkalmazottak Is panaszkodnak.

— Nincs olyan helyiségünk, ahol munka u- tán megmosakodhatnánk. Vagy képzeljék csak el, hogy a férfiak és a nők számára közös az Illemhely — magyarázza az állomásfőnök helyettese, aki csaknem húsz éve dolgozik a szakmában. A nevét nem tudjuk közölni, nem volt hajlandó elárulni.

Mikor a frissítők és az élelem után kérdezősködtünk, megtudtuk, hogy a vasút Ilyesmiről'nem gondoskodik. Az állomástól pár méternyire egy négy helyiségből álló komplexum: cukrászda, büfé, - söntés és étterem áll az u- tasok rendelkezésére.

A büfébe lépve kellemetlen bűz csapja meg az orrunkat. Utoljára talán három napja mosták fel a- padlóját. A pulton bő választék sajtból, de szalámi csak egyféle. Egy pillantás az órámra. Háromnegyed 3-kor kétféle meleg étel kapható: 10 dkg grillezett csirke 4,50 koronáért és sertéspaprikás cseh gombóccal 7,70- ért. Az üdítő Italok közül az 1 koronás málna kapható, viszont korlátlan mennyiségben sör. Az üres sörösládák teljesen elfoglalják a helyiség egy részét. A büfé ajtaja előtt már kevésbé érezhető a kellemetlen szag, és ahogy távolodunk úgy tisztul a levegő.

Alighogy az étterem ajtajában megállunk, az egyik asztaltól férfiak Integetnek felénk. Egyértelműen ... Az étterem asztalainál valameny- nyl vendég sört fogyaszt.

A söntésben ember ember hátán. Az asztalokon tányérok szolgálnak hamutartó gyanánt.

A vendégek kivétel nélkül vodkát és sört Isznak. A koszos, büdös helyiségben a mennyezetig vannak púpozva az üres sörösládák. A falhoz erősített pult alatt egy Ittas bácsi ül valami dobozon. A „söröskrlgll“ a feje felett várakozik sorsára.

A legkellemesebb helyiségnek a cukrászda tűnik. A kicsi asztalkák mellett vendégeket várva apró bőrszékek sorakoznak. A választék viszont Itt sem kecsegtető. Néhány sütemény, cukorka, csoki, pepsi és chlto. Olcsó frissítő Ital Itt sincs.

LOSONCON (LUCENECEN) a fővárosi utas étterem után néz, esetleg útravalót vásárol. Az utóbbi gondját könnyen megoldhatja, mert az állomás épületében lévő, szűkös, kis büfében viszonylag nagy a választék. Halfélék, hentesáru, saláták, szalámls zsemle, bőségesen cukrozott bukta, cukorkafélék. Ital és gulyás Is kapható. Ugyanezt — az utóbbin kívül — megvásárolhatja az állomás előtti bódék ablakainál Is. Meleg ételt és Italt az állomással szemben lévő talponállóban fogyaszthat. A talponálló mögött étterem, amely egyben a vasutasok üzemi étkezője Is.

A forgalmi Irodában kétszázhűsz literes hűtőszekrény az otthonról hozott ételek tárolására. Az állomás több munkahelyén található hűtőszekrény.

— Hogy vannak megelégedve a büfével és az étteremmel? — kérdezzük a forgalmi irodában Varga András és Sfkora Stanislav forgalmistákat.

— Jobb Is lehetne ... — mondja Varga András.

— Elég Jól el van látva, — kapcsolódik be a beszélgetésbe az utóbbi — de vegye meg maga azt a halsalátát pénteken, szombaton, amit kedden kapnak, s állandóan a pulton van. Sajnos, csak egyszer egy héten szállítanak árut és ez elég problematikus.

— Az étteremmel hogy vannak megelégedve?

— Talán nem Is olyan rossz, de kevés — mondja mindjárt az egyik nagy darab vasutas.,

— Olyan kevés? — kérdezek vissza.

— Hát az nem kifejezés. Persze, lehet, ha én Is bent ülnék valahol az Irodában, akkor nekem Is elég lenne, de próbáljon meg valaki Ilyen gyenge ebéddel tizenkét órán át fut- károznl. Én néha két adagot Is megeszem, de még így is kevés.

Az étteremben nem éppen eszményi a rend és a tisztaság. A félig részeg plncérnö bávata” gon hallgatja a mondanivalónkat, értelmetlenül bámul a kénünkbe, $ meglehetősen sokáig tart, amíg megérti, hogy mit akarunk, s csak akkor hívja az flilatvezetót.

Ellentéte ennek a környezetnek. Amolyan régi, nyugdíj előtt plló vendéglátölparl dolgozó: tiszta, frissen vasalt Ing, nadrág, ceruzavékony fekete bajusz. Hatvannégy ember van a keze alatt, hozzátartoznak a büfék, a büfés bódék, a talponálló és az étterem is.

— Azt mondják a vasutasok, hogy Losonc legrosszabb étterme, s hogy nagyon Is kis a- dagokat adnak.

.' _ »- Igen? Tessék meggyőződni róla. Amilyen iiek az előírások. Egy dekával sem károslttuk meg a vendégeinket. És. hogy ez nekik kevés, lehet, de tudja, nem Is ez a legnagyobb gond, hanem az, hogy egyesek még ezt sem eszik meg. Az állam három koronával Járul hozzá a hattlzes ebédhez, de egyesek azt szeretnék, ha ezt be lehetne váltani féldeclre, cigarettára vagy készpénzre. Kifizetnek hatvan koronát, s helyette százhúszat vehetnének fel. Az állam, a szakszervezet milliókat vállal magára csak azért, hogy az emberek meleg ételt ehessenek, s akkor egyesek ezt a pénzt az egészségük rombolésára szeretnék felhasználni. Néha beülnek, megrendelik az Italt, s aztán kllelentik, hogy nincs pénzük. Itt a Jegy ezzel akarnak fizetni.

— Azt is mondják, hogy sok a részeg az étterem körül.

— Nehéz ügy ez Is. lönnek az emberek a munkából, útközben minden kocsmát végtglár- nak, s amikor már csak alig vánszorognak, akkor még Itt Is megállnak Ml részegeket nem szolgálunk ki, de mindig akad, aki vásárol nekik.

— A tisztasággal sincsenek megelégedve.

— Tudja, ez sem könnyű dolog. Rengeteg az ember, és néha egyszerre sokan lönnek. lön valaki és máris megy. vagv legalábbis menni szeretne. Ha nem szolgálluk ki, akkor nlncs- üzlet. Már pedig nekünk ki kell szolgálni, mert elég nagy a tervezett forgalmunk. Aztán a vendégek sem egyformák. A rendesebb vendégnek piszkos a hely, másoknak meg olykor még túlzottan tiszta, — mondja és hátravezet-a folyosóra.

A földszintes épület még vályogból készült, s csak a kidobott és befalazott altók beívelt rakták téglából. A folyosóról nvfló altónak lenyomta a kilincsét, maid a biztonság kedvéért még belerúg, hogy klnvlllon. Tatarozás alatt álló helyiségbe vezet be. Korszerű sneck-bárt rendeznek maid be itt. hogy az Igényesebb vendéget Is ki tudlák szolgálni. Közben míg elmondta, látom, hogy Igazán otthon van a szakmában, liven klfelezáseket használ: sneck-bár, miniatürizált, lanonizált. Valaha Bratislavában tanult és dolgozott, maid Budanesten, Éveken át nevelte a szakmai utánnótlást. Tehát nem ralta múlik. Egyszerűen maid csak akkor változik meg a helyzet, ha elkészül a vonal második vágánya, utána nedlg az új állomás Is. Dehát erre még várni kell.

Ezt tapasztaltuk.

Ha ilyen az alvilág, akkor ám legyen.

Az elején már leszögeztük, hogy igényeink napról napra nőnek a vasút Iránt is. Megköveteljük a tiszta abroszt, de nem ügyelünk a tisztaságára. Kiáltozunk a pincérre, ha fél percen belül nincs az asztalunknál, és nem tudatosítjuk, hogy már talán nyolc órája talpon van. Fintorgunk a sötét sörbűzös he^ lyiségek láttán, és nem látjuk az összefüggést a százéves, barátságtalan állo^ má^pűlet és a vadonatúj négyszobás lakásunk között.

Jó, építsünk újat, korszerűt, de legalább kétezer ötszázig őrizzük meg épp^ ségét, szépségét. Neveljük egymást, mert könnyebb ügyelni a rendre, mint ku^ tatni az után, ki piszkította be az abroszt, ki véste be a névjegyet az asztaliba, ki hasította fel a szék börhuzatát, ki lopta el a klskanalat, ki a hamutartót. A betegséget könnyebb megelőzni, mint gyógyítani. Nekünk, utasoknak an^ nál is könnyebb a dolgunk, mert a vasútra nem mondhatjuk, hogy beteg. .