Új Ifjúság, 1977. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)
1977-08-09 / 32. szám
W 5 OION A Vörös gárdista osztag 1917 augusztusának végén. A fegyveres tnunkásfel- kelés előfeltételeit a tömegek mozgalmának fellendülése, balratolö- dása teremtette meg. Végső soron mindent a „civil“ küzdelem döntött el. A forradalom ezúttal szükségszerűen fegyveres Jellegéből következően azonban az előkészületek során, a katonai erőgyűjtés is roppant fontosságú. Már 1917 őszének elején látható volt, hogy a szocialista forradalomban a hadseregnek a februári polgárt demokratikus forradalom eseményeihez viszonyítva sokkal nagyobb pozitív SBOtepe lesz, mitét a-tsozgaT^ lom ekkor bontakozott ki magában a hadseregben is! Ha februárban „lehulltak a fegyverek a munkások e- lőtt“, a szocialista felkelés idejére már a munkások és a forradalmi hangulatú parasztok kezében volt a fegyverek többsége. A készülő Október népibb, tömegesebb és erőteljesebben katonai, mint annak idején volt a készülő Február. 1917 elején a hadsereg belső válsága közepette ment végbe a forradalom. A túlnyomó többség őszre már a szovjetek hatalma mellett állt, s a politikai küzdelem a hadseregben belül csak a forradalmi tudatosság teljessé tételéért, a törpe ellenséges gócok leküzdéséért folyt. Február előtt a forradalmi erőknek még nem volt számottevő hadseregen kívüli „magán katonaságuk“. Október előtt — mint erre u- taltunk — a Vörös Gárda képében létrejött a szocializmus ellthadserege. A fegyveres erők hangulatában és állományában nyár végén végbemenő nagy fordulat korántsem volt ösztönös jellegű. Ha a felkelés gyakorlati napirendre tűzése 1917 szeptemberében következett Is be, ezt a katonai előkészítés még távolabbra visszanyúló nagy munkája előzte és alapozta meg. Október napjaiban a Forradalmi Katonai Bizottság és a Forradalmi Katonai Központ szervezetileg és személyi állományát tekintve közvetlen folytonossággal jött létre a korábbi időszak bolsevik katonapolitikai intézményeiből A nép felfegyverzését, az új milícia, munkaőrség megalakítását Lenin már az e- migrációból sürgette-köve- telte. Hazatérte után nagy gonddal ügyelt a párt katonái szervezetének, a „Vojen- ká“-nak munkájára. A katonai szervezetet közvetlenül a Központi Bizottság mellé, ugyancsak a Ksesinszkaja palotába telepítették 1917 tavaszán. Lenin személyesen vezette júniusban a katonai szervezet összoroszországi konferenciáját. Az ö irányiCYliZílEMIi; tásával hozták létre a szervezet Központi Irodáját, Illetőleg júliusban annak már a felkelést előkészítő „törzskarát“, valamint alakították meg a Központi Bizottság Katonai Bizottságát (az u- tóbbit népszerűén szintén Vojenkának nevezték). Lenin személyesen gondoskodott arról, hogy a Katonai Szervezet „érdekképviseletei“ Jellegének megtartása mellett is mindinkább a forradalom harcos katonapolitikai szervévé alakuljon át. Ezt szolgálta, hogy júliusban a Katonai Szervezet képviselőit már meghívták a Központi Bizottság üléseire. 1917 derekára előrehaladt Lenin legközvetlenebb munkatársi gárdájának kialakulása, aminek júliustól Lenin kényszerű illegalitásba vonulása különös jelentőséget kölcsönzött. A VI. kongresz- szus lefolyása Is megmutatta, hogy főleg Sztálin, Szverdlov és Dzserzsinszkij kerültek a csoport élére. Míg Sztálin ez Idő tájt Inkább az általános politika más kérdéseivel foglalkozott, a Pravda, majd a helyette kiadott Rabocsl) puty szerkesztőségében dolgozott Szverdlovnak, a KB titkársága vezetőjének és Dzerzsin- szkijnek nagyrészt már a katonai előkészületek irányítása jutott osztályrészül. 1917 augusztusának derekán a Központi Bizottság éppen erre a két politikusra bízta a Katonai Szervezet, pontosabban a Katonai Iroda vezetését, azzal a megbízással is, hogy vessenek véget a Vojenka szeparlsta tendenciáinak. Ez a munka tulajdonkép pen már addig Is részben a katonás szabású zöld zubbonyt és a jól Ismert bőrkabátot viselő Szverdlovra hárult, akit a titkárságon rendszeresen felkerestek a hadseregek bolsevik küldöttei. A Katonai Szervezet tavasszal megválasztott vezetői, Podvojszkl] elnök, Anto- nov-Ovszjejenko, Krllenko és mások Szverdlov ismert aktivistái közé tartoztak. (Pod- vojszkijnak és társainak személyében Is közvetlen kontinuitás mutatható ki az októberi felkelést majdan vezető katonai-forradalmi szervekkel). Antonov-Ovszjejen- kót például már akkor finnországi küldetésre is felhasználta Szverdlov. A júliusi napok alkalmával Podvoj- szkijjal közösen a Ksesin- szkaja-palota erkélyéről mondott beszédével igyekezett visszatartani a tömeget az Idő előtti felkeléstől. Augusztus folyamán a párt által megerősített, közvetlenebb katonapolitikai vezetés kialakulása Idején létrehozták a Katonai Szervezet nevezetes Instruktorai osztályát. Ez hamarosan országos hírű részleggé vált. Augusztus 28-án Szverdlov vezetésével értekezletet tartottak a tartalékos ezredek többségének bolsevik sejtjei. Ehhez a Katonai Szervezet, a Balti Flotta más jelentős megbeszélései is csatlakoztak. A Központi Bizottság augusztus 31-1 ülésén megállapítást nyert, hogy a Vojenka munkája (ti. a párt egész Katonai Szervezetéé) fokozatosan szorosabb kapcsolatba került a fegyveres felkelést előkészítő általános pártmunkával. Eme eredményes tevékenység során — amint: lu- nacsarszklj emlékezéseiben is megállapította ^ Saver- dlov szemléje júliustól lényegesen előtérbe került a vezető pártmunkások között. Lunacsarszkij kiemelte Szverdlov páratlan nyugalmát, e sokágú munkálkodás közepette is. Az lllegáljls munka „művésae“, a titkárság vezetője természetesen nem szentelhette minden de)M MMröK«^ katonai^ litikának. A2 B kezében összpontosult a kapcsolat- tartás a párt távollevő vezérével és az egész titkárság munkája. Közben a Pto- letarl] című lapnál a pártélet rovatot vezette, és a szakszervezetek Irányítására is megbízást kapott a bur- zsoá sajtóorgánumok által „vastdegzetű fekete ördögnek“ elkeresztelt Jakov Mi- hajlovlcs. Szverdlov A katonai szervezet elnöke Podvojszkij 650 ezer munkásgyűlés — 67 ezer levél Aktivitás, állampolgári öntudat A Szovjetunió alkotmányozó bizottsága megvizsgálta az új alkotmány tervezésével kapcsolatos országos vita menetát. A bizottság megelégedéssel állapította meg, hogy a lakosság nagy aktivitással, magas fokú állampolgári öntudattal és érettséggel folytatja a tervezett vitáját. Az SZKP XXV. kongresszusán elfogadott határozatok sikeres végrehajtása és a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának méltó megünneplése jegyében folyó vita során mindenütt egyhan^lag helyesük és támogatják az új alaptörvény tervezetében foglaltakat. A tervezet propagálása, tanulmányozásának és megvitatásának szervezése a párt- és tanácsi szervek, szakszervezetek, Kom- szomol-szervezetek figyelmének középpont-' jában áll. jelentős munkát fejtenek ki e téren a tömegtájékoztató szervek is. július 30-ig több mint 650 ezer munkás- gyűlésen, 57 millió ember részvételével vitatták meg az alkotmánytervezetet. A köz- társasági, területi, városi ás kerületi párt- szervezetek négy és tél ezer plénumán, a pártaktivák ülésein és több mint 287 ezer alapszervezeti gyűlésen csaknem kátmillió kommunista szólalt fel. A köztársaságok és autonóm köztársaságok legfelsőbb tanácsainak ülésszakain, valamint a helyi tanácsok ülésein 322 ezer képviselő mondta el véleményét a tervezetről. Az alkotmányozó bizottsághoz és elnökéhez, ILeonyid Brezsnyevhez, valamint a helyi párt- és tanácsi szervekhez, lapokhoz, a rádióhoz és a televízióhoz 67 ezernél több levél érkezett: íróik értékelik az alkotmány tervezetet, s javaslatokat tesznek szövegének kiegészítésére. Ugyanakkor — mint az alkotmányozó bizottság rámutat — a tervezet megvilágítását és vitáját nem mindenütt kapcsolják össze a termelés fejlesztésére, a hibák kiküszöbölésére, az egyéni felelősség növelésére vonatkozó feladatokkal. Egyes lapszerkesztőségek kevés áttekintő anyagban és értékelő cikkben foglalkoznak a tervezet elméleti tételeinek megvilágításával. A bizottság javasolta, hogy az illetékes állami és társadalmi szervek, szervezetek gondoskodjanak a megállapított hibák felszámolásáról, biztosítsák a vita tervszerű kiterjesztését. A SZÁZESZTENDŐS TÁBORNOK Néhány hónapja töltötte be- feielének századik évét. Ebből az alkalomból megkapta a Munka Vörös Zász lórendet a szovjet kormány- tóL' A rangja: tábornok. Va lószínűleg ő a világ legöre „gebb tábornoka, aki tényleges tisztként vett részt szá zadunk- elejének első nagy háborújában az orosz-japán ^ss^sapásljam amelynek ‘cáiT*^lnid®tca'^ vezetett az 1905-ös forradalomhoz, Ivan Béllnszkij utász-tiszt volt, érdemeiért a cári hadseregben magas kitüntetéseket kapott, például a Szent György lovagja címet Is, s az 6 nevéhez fűződik a breszt-lllovszkl erőd megépítése. 1918 februárjában, a- mikor megalakult a Vörös Hadsereg, a negyvenkét é- ves Belinszklj önként a munkás-paraszt sereghez szegődött, s hamarosan hírnévre tett szert, mint az erődítések kiváló katona-mérnök szakembere. Ezredesből rövidesen tábornokká léptették elő, s mint ijy^n, .ág. tír tász-tlsztek tanáraként Is működött. Ml mutatja a tekintélyét? Például a Nagy Szovjet Enciklopédia Is megemlékezik róla. Most milyen ember? Az Izvesztyija című lap tudósítója felkereste, s néhány tényt jegyzett fel róla. Vísz- szaemlékezéseit írja. Sokat olvas, szereti a verseket. Sokat kívülről is tud, sőt szavalni Is szokta őket. Szereti a krimiket és a televíziót. Az utóbbit különösen azóta, hogy nehezére esik neki a színházba járás. Gyakran sakkozik 14 éves dédunoká- _ jgy^l, ,_s játszpgat a négyéves ükunokájával, Natasával. Milyen érzéssel fogadta századfordulóját? így mondta: „Életörömmell“ K. j. Magasra nőtt gyerekek Azelőtt a fiú kényelmesen viselhette apja nadrágját és cipőjét, a kamaszlány pedig büszkén parádézhatott az iskolában anyja ruháiban. Ma már a legtöbb családban szóba sem jöhet az ilyen csere, S nem arról van szó, hogy a fiatal nemzedék divatigényei tiltanák a szülői ruhadarabok viselését. Az ok ennél sokkal meggyőzőbb. A szülők szoknyát és nadrágjai egyszerűen túl kicsik számukra. Az orvosok és a tudósok már jó ideje gondosan figyelik, gyermekeink egyre gyorsabban nőnek és egyre magasabbak lesznek. Míg például 1923-ban egy 14 éves német fiú Magasan 147,6 cm magas volt, 1957- ben már elérte az átlagosan 162,6 cm-i. Napjainkban egyáltalán nem ritkaság az 1,70 méteres 14 éves fiú. Ugyanez érvényes a lányokra Is: 1923-ban a 14 éves német lányok átlagosan 148,5 cm magasak voltak, 1957-ben az Iskolaorvosok 160 cm-es magasságot mértek. Ehhez konkrétan még csak annyit, hogy az orvosok által akcelerációnak nevezett felgyorsult növekedési ütemet a múlt század vége óta figyelték meg. A tudósok azonban mind a mai napig nem tudták egyértelműen kideríteni, mi o- kozza ezt a jelenséget. Dr. Detlef Kunze, a müncheni gyermekklinika tudományos munkatársa ezzel a magyarázattal szolgál: „Négy felismerés vitathatatlanul kapcsolódik az akcelerációhoz: Először is a gyermekek már a születéskor nagyobbak, mint -azeVótt. Vagyis az újszülöttek'^ sAtyőSabbak és magasabbak". Második tényezőként dr. Kunze a növekedés felgyorsult ütemét említi: „Ez azt jelenti, hogy a növekedés időtartama jelentősen lerövidült. Míg azelőtt az emberek még 20 éves korukban is nőttek, a fiúk napjainkban már 17—18 éves korukban elérik a végső magasságukat, a lányok pedig már 16 éves korukban. A gyors növekedés következtében harmadik tényezőként — a pubertás is hamarább kezdődik. Míg például 1830-ban a nemi érés a lányoknál átlagosan 17 éves korban következett be Európában, a müncheni lányok 1975-ben átlagosan már 12,5 éves korukban elérték. Negyedszerre meg kell említenünk — így dr. Kunze —-, hogy a felnőtt ember végleges testmagassága ts meghaladja a korábbi szintet. A nagy testmagasság már az elmúlt századokban is komoly vonzerőt jelentett. Így például 1. Frigyes Vilmos, á porosz „katonakirály“ (1688—1740) magas katonákkal vétette körül magát. Ezek a katonák az akkori átlagos testmagassághoz mérten valóban feltűnően nagyra nőttek. Így például az egyik zászlóaljban csak 188 cm magas katonák teljesíthettek szolgálatot. Ezzel szemben a középkort lovagok kimondottan alacsonyak voltak. A lovagpáncélok és a kiásott csontvázak alapján meghatározták átlagos magasságukat: a férfiak 160—165 cm magasak voltak, a nők mintegy 10 cm-rel alacsonyabbak. Dr. Kunze szerint a táplálkozás is jelentős szerepet játszik az ember fejlődésében: ..Azelőtt az emberek hetenként csak egyszer ettek húst, mostanában sokszor naponta kétszer is fogyasztanak húsféléket. Végül pedig erősen csökkent a súlyos járványos betegségek száma.“ A Quick című lapból
