Új Ifjúság, 1977. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)
1977-07-05 / 27. szám
m s Oustáv Husák és Nicolae Ceansescu elvtársak a bukaresti barátsági nagygyűlésen. Párt- és kormányküldüttségünk román vendéglátóink kíséretében meglátogatták azt a bukaresti nehézipari üzemet, amely turbinákat, vegyészeti és gépipari berendezéseket gyárt. Az üzemben igen sok csehszlovák gyártmányú gépet üzemeltetnek. BARÁTSÁG - TESTVÍRISÉG Csehszlovák párt- és állatot küldöttség Oustáv Husák elvtárs vezetésével Romániában tartózkodott. A küldöttség tárgyalásokat folytatott Ceausescu élvtárssal, az RKP főtitkárával, a Román Szocialista Köztársaság elnökével, találkozott néhány bukaresti és vidéki üzem dolgozóival. A látogatás végén nagyjelentőségű nyilatkozatot írtak alá, a csehszlovák-román barátság elmélyítéséről és a testvér! együttműködés féjlesztésé- röl. A nyilatkozat többek között megállapítja, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártja és a Román Kommunista Párt folytatja a barátság és testvéri együttműködés elmélyítését. a marxtzmus-lenlnizmus és a proletár Internacionalizmus elvei, a függetlenség, a teljes egyenjogúság, a belügyekbe való be nem avatkozás, a bizalom és a kölcsönös tisztelet alapján. A két párt bővíti kapcsolatát és véleménycseréjét, központi bizottságai képviselői között. A két ország közötti egyezmények é$ megállapodások már eddig is széles kéretek között biztosították a termelési együttműködés kedvező fejlesztését, a kétoldalú kereskedelmi csere szüntelen növekedését. Az árucsere-forgalom szüntelen növekedésének megfelelően fokozódik az ú) formákban megvalósuló gazdasági együttműködés az azonos érdekű területeken kibontakozott termelési szakosítás és kooperáció. Az új hosszú lejáratú kereskedelmi egyezmény alapján a jelenlegi ötéves tervidőszakban 54 százalékkal növekedik az árucsere az előző ötéves tervidőszakhoz viszonyítva. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Román Szocialista Köztársaság különös figyelmet szentel a többi szocialista országgal való barátság, szolidaritás és együttműködés megszilárdításának. Megerősítik azt az elhatározásukat, hogy ezekkel az országokkal tovább fejlesztik kapcsolataikat, valamennyi területen azért, hogy Kiszélesítsék kölcsönösen előnyös együttműködésüket és segítségüket Nagyra becsülik azt, hogy a szuverén, egyenjogú szocialista országoknak a marxlzmus-lenlnizmus és az internacionalista szolidaritás elvein alapuló kapcsolatainak szüntelen mélyülése és bővülése jelentősen hozzájárul az új kapcsolatok kialakításához Európában és az egész Világon. Ennek különös jelentősége van most, amikor egyre több nemzet választja az új társadalmi rend felépítésének útját. Csehszlovákia és Románia megerősíti következetes politikáját, amellyel szüntelenül szilárdítják együttműködésüket és függetlenségüket kivívott, valamint a fejlődő és el nem kötelezett országokkal. A két ország vezetői állást foglaltak továbbá a fejlett tőkés államokkal való kapcsolatok bővítése mellett Is a békés együttélés szellemében. rsftrrr 1976. június 29-én és 30-án tartották meg Berlinben az európai kommunista és munkáspártok konferenciáját. Az azóta eltelt egy esztendő eseményekben nagyon gazdag volt, de így is teljes egészében bizonyította az európai kommunista pártok állásfoglalásáinak helyességét. Nemzetközi porondon az utóbbi évben sok jelentős pozitív változás történt, s ezil nagymértékben a kommunista pártok, a Szovjetunió és más szocialista országok, az összes haladó, demokratikus erő sokéves áldozatos és állhatatos harcának az eredménye. Európa kétségtelenül az a földrész, amelyen a legerősebbek a szocializmus pozíciói, ahol a szocialista országok összehan-* ^ golt politikájának hatása leginkább érvényesül. A tavaly megtartott berlini konferencia küldetése abban látható, hogy a résztvevő pártok igyekeznek magvalósitani a széles néptömegek, a békeszeretö erők, a társadalmi haladás híveinek összefogását a tartós európai békéért vívott küzdelemben, a kontinens valamennyi népének demokratikus jogaiért és az enyhülés megerősítéséért vivott harcban. EGY EVVEL EZELŰTT TANÁCSKOZTAK BERLINBEN AZ EURÓPAI KOMMUNISTA ES MUNKÁSPÁRTOK VEZETŐI A BÉKE ÉS HÄIADÄS EÜRÖPÄJÄMK ÉlHARCOSA „Földrészünk történetének új szakaszába lépett“ — hangsúlyozta az európai kommunista és munkáspártok berlini konferenciáján Leonyid Brezsnyev. A konferencia felmérte a jelenlegi erőviszonyokat és hatékony lépéseket határozott el, amelyeket meg kell tenni ahhoz, hogy széleskörűen mozgósítsák és aktivizálják az ösz- szes imperialistacllenes erőket a nemzetközi feszültség enyhülési folyamatának megvédésére, a fegyverkezési hajsza csökkentésére és a leszerelésre. A berlini értekezlet első évfordulója nagyon jelentős évre, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának esztendejére esik. Számos testvérpárt a berlini értekezlet előkészületei során és a konferencia alatt hangsúlyozta azt a felbecsülhetetlen szerepet, a- melyet Lenin pártja az európai kommunisták közös erő- feszitéseiben betölt. Az egész világ kummunistái hangsúlyozzák azt a tényt, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme révén létrejötl az első szocialista ország, amely az egész világ összes forradalmi, nemzeti felszabadító, demokratikus és békeszeretö erőinek leghatalmasabb és tartás támasza lett. Mindenekelőtt a Szovjetuniónak köszönheti az emberiség azt, hogy nem tört ki nukleáris háború, hogy a nemzetközi kapcsolatokban fordulat következett be, a hidegháború helyett a békés egymás mellett élés elve érvényesül és a nemzetközi feszültség enyhülésének folyamata megteremti a kedvező feltételeket a világ valamennyi népének fejlődéséhez, a társadalmi haladásért, a népek szabadságáért és függetlenségéért vivott harchoz. EGY OVIIIZÁCIÖVAI RÉSÖRB „Hívjon fel hétfőn u 2437015 számon ... Állapodjunk meg az időben. Egy nappal előbb. Egy órával később. Ha szerdán délután. négy órában egyezünk meg, ez azt jelenti, hogy csütörtökön délután háromkor.“ Ennek áz utasításnak a szerzője (az utasítás fénymásolatát a Lityeraturnaja Gazeta el- mű szovjet hetilap közölte) egyáltalán nem ]. Fleming va-. lamelyik kővetőjének regényhőse.' Egy lap tekszlk előttünk George Krimsky jegyzetfüzetéből. Krimsky néhány héttel ezelőtt még az Associated Presse hírügynökség moszkvai tudósítója volt. Aztán kiderült, hogy a szovjet valóság jóhiszemű e- lemzése, a Moszkvából származó objektív tájékoztatás helyett, amelyet az amerikai hírügynökség számos előfizetője vért és vár, Krimsky másfajta tevékenységet részesített előnyben. Aligha lehetne csupán az ámer rikai tudósító „hobbyjának“ minősíteni azt a tényt, hogy „lohn“ fedőnévvel jelölt moszkvai informátorát a kémtevékenység fortélyaira ' kioktatta, avagy hogy ez utóbbi „munkáiért“ („egy nappal előbb, egy órával később“), a szovjet va- lutaelőlrások megsértésével fizetett. A „hidegháború“ időszakában a „Krimsky-ügy“ valószínűié,g elég nyugodt fogadtatásban részesült volna. Márcsak azért is, mert ennél jóval komolyabb e- setek hosszú sora reális tényként tanúskodott egyes álla-^ moknak más államok ügyeibe’ való kíméletlen beavatkozásáról. Az idők azonban változtak. Az enyhülés elválasztliátatlan lett a nemzetközi kapcsolatok új normáinak meggyökeresedé- sétől. Közvetlenül a Krimskyvel történt botrányos eset előtt a Newsweek című népszerű amerikai hetilap elismeréssel írt a szocialista országok kormányainak erőfeszítéseiről, amelyeket azok a külföldi újságírók munkakörülményeinek megjavítására tettek. Az olyan Intézkedések felsorolása után, mint a többszöri vízum megadása, a Szovjetunió és más szocialista országok területén való utazás számos korlátozásának megszüntetése, a hetilap ezeket a lépéseket „a kommunista kormányok részéről , a helsinki Záróokmány ajánlásainak teljesítésére tett gesztusnak“ minősítette. Érthető, hogy mennél kevésbé van -megkötve az újságíró kapcsolataiban. és mozgásában, annál tájékozottabb. Következésképpen az európai értekezlet szocialista résztvevői tettekkel bizonyítják, hogy érdekeltek a Kelet-Nyugat közti Információáramlás bővítésében. Ogy látszik azonban, hogy e- zek a fontos változások nem mindenkinek szereznek örötnet, Valóban, mire lennének jók az országban való szabad utazások azök számára, akik számára a Szovjetunióról szóló Információ legkompetensebb forrásai az úgfynevezett „másképpen gondolkozók?“ Mr értelme van a többszörös vízumnak azok számára, akik egyszer s mindenkorra elhagyják a Szovjetuniót, megfizetve az újságíró szakmai kötelezettségeivel ősz- szeférhetetlen szolgálatokért? A Szovjetunióban például nem lehet munkanélkülit találni, nem lehet körülötte propaganda célokból táncot járni. A foglalkoztatottság, ha már szóba került, konkrét dolog Keleten Is, Nyugaton is. A konkrét dolgok azonban távolról sem mindig elégítik ki azokat, akik a „szabadságjogokról“ tett hangzatos nyilatkozatokkal szeretnék helyettesíteni e szabadságjogok szociális biztosítékainak hiányát saját házuk táján. A „harmadik kosár“ szelek- tfv megközelítési módja felfedi az enyhülés ellenségeinek valódi szándékát. Azok, akikről szó van, nem a helsinkt szellem győzelmére törekszenek, hanem voltaképpen revansra Helsinkiért, amely megfosztotta őket attól a „jogtól“, hogy ideológiájukat és gyakorlatukat más államokra ás népekre kéhyszerítsék. Alszenteskedő siránkozásuk az állampolgári szabadságjogoknak a szocialista országokban levő sorsa fölött azt a célt szolgálja, hogy már ezen a nyáron Belgrádban az össz-európal értekezleten részt- vett államok képviselőinek találkozóján megkíséreljék a helsinki eszmék fejlődésére vonatkozó vitát valamiféle „bíráskodássá“ tenni a szocialista közösség országai fölött. A töltényeket, amelyekkel az enyhülésre lőnek, már régen kiválasztották. Az éterben nap mint nap elhangzik, az újságokban minduntalan ott látható Szaharov, Bukovszkij, Amalrlk neve. Miért állítják be úgy a dolgot, hogy némelyek véleménye nagyobb morális érték, mint a- zoké a millióké, akik normális munkát végeznek, és nem „másként“, hanem társadalmunk 1- deológiájával és kormányunk politikájával összhangban gondolkodnak? Voltaképpen ml az, ami a „dlsszldenseket“ egyesíti? Kik ezek figyelmesebben megvizsgálva? Többségükben kudarcot vallott emberek, akik nem találták meg helyüket a tudományban, az irodalomban, az élet más területein. Lényegében önmaguk képzelt „zsenialitása“ egyesíti őket. Szolzsenyl- clnt nem Ismerték el második Lev Tolsztojnak. Bukovszkijt nem dicsőítik azért a felfedezéséért, hogy azok a közös akciók, amelyeket a Hitler-elle- nes koalíció keretei között a Nyugat a Szovjetunióval együtt tett, „amorállsak“ voltak. Amal- rlknak nem sikerült megjátszania Cassandra szerepét (kivenné komolyan Amalriknak azt a Jóslatát, hogy a Szovjetunió összeomlik 1984-re?) Most pedig nézzük a problémát más vetületben. Érdekes lenne megtudni, vajon mit gondolnának a nyugati olvasók, ha a szovjet sajtó egocentrikus e- gyedek magatartása alapján próbálná megítélni társadalmunk értékeit! Teszem azt Howard Hughes, a titokzatos a- merikai milliárdos miért ne lehetne a százszázalékos másként gondolkodás példaképe? Ez az ember kórokozó bacillu- sokkal teli gigantikus lombiknak tekintette Amerikát, és a többi állampolgárral való érintkezésnél többre tartotta a remeteséget. Vajon ebből az következik, hogy az Egyesült Államokban levő egészségügyi normák kritikus állapota miatt táviratot kell küldeni a nemzetközi egészségügyi szervezethez? Ez is illusztrálja, mennyire törvényszerűtlen, ha a milliók nézeteit és beállítottságát egya- dek excentrikus „másképpen való gondolkodásával“ cserélik fel. A Helsinki zászlaja alatt indított jelenlegi szovjetellenes, szocializmusellenes kampány a- zért veszélyes, mert lerombolja az enyhülési politikának a Kelet és a Nyugat szempontjából egyaránt értékes eredményeit. A helsinki megállapodás által új szintre emelt bizalom, kölcsönös megértés és nemzetközi együttműködés nélkül nem lehet komoly reményeket fűzni a jelenkor égető problémáinak megoldásához. Végső soron az emberiség tragédiája vagy boldogsága nem Bukovszkij vagy Szaharov „figyelmeztetéseitőr és „felhívásaitól“ függ, hanem a nukleáris kísérleteket megtiltó, a stratégiai fegyverkezési versenyt korlátozó, a természet megmentésére közös intézkedéseket előirányzó nemzetközi megállapodásoktól. „Egy nappal előbb, egy órával később“ — oktatják ügynökeiket a propaganda kampányok szervezői. Azt természetesen nemcsak hogy nem mondják, de — remélhetőleg — nem is gondolják, hogy „egy civilizációval később“.
