Új Ifjúság, 1977. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)
1977-07-05 / 27. szám
6 Felkészülni^ vigyázz^ rajt... A falust fiatalságnak kevés a lehetősége a versenyszerű sportolásra — hallom elég gyakran az iffúsági ' szervezetekben. 0 szintén szólva sokszor, minden ellenvetés nélkül rábólintottam erre a megállapításra, de rá kellett fönnöm, hogy tévedek, s tévednek azok is, akik csak panaszkodni tudnak. Szervezés kérdése az egész — magyarázta Kockás Erzsébet, a Zlatná na Ostrove-i Icsalló- közaranyostf SZlSZ-alapszerve- zet elnöke, aki meghívott a j szervezet — nemzetközinek is ] mondható — sportnapjára. n Az egész úgy kezdődőn, hogy L' az aranyost fiatalok baráti kap- S A DAC gárdája — állnak: Zablúdll gyúró, Bogya Vili, Horváth Dini, Nagy László, Majtényi Lóránt, Vass Laci, Domonkos Tibor, Izsmán László, Derzsi Alfonz és Gddölle Béla edző. Guggolnak: Lépes György, Leskiv Pál, Ve- licky Tibor, Katrusák Edo, Tözsér István, Bajcsi Tibor és Bajcsi László. «I csolatot teremtettek a közeli Nová Strái-t lőrsújfaluil ifjú- sági szervezettel, s megegyeztek abban, hogy közösen biztosítják a fiataloknak a sportolá- í si és a szórakozási lehetőségeket. Az egyezség nem maradt csak papíron. A múlt hónapban az őrsújfalui fiatalok látták R vendégül az aranyosiakat ís a | közeli határőr-alakulat katoná- ^ it, ezúttal pedig az aranyosiak ^ vállalták a házigazda szerepét. | Sőt egy lépéssel tovább men- 2 tek; a vetélkedőre meghívták a E magyarországi rábacsanaki I KlSZ-fíatálokat, akikhez már * több mint öt éve baráti kap- ^ csolat fűzi őket. Nem számoltam meg pontosan, hány versenyző volt a pályán. de ötvennél többen voltak, az biztos. Nagy volt a hőség, de azért mindenki tudása legjavát akarta nyújtani minden versenyszámban, pedig délelőtt még szurkolók sem voltak a lelátókon, mert a szervezet többi tagja a szövetkezet földjein dolgozott. A szövetkezetét említve e- szembe jutnak Mátyás Gyulának, a helyi szervezet propagandistájának a szavai: „Ezt a versenyt a szövetkezet' segítsége nélkül aligha tudtuk volna megszervezni. Mint mindenhez, ehhez is pénz kellett. Ok biztosították az autóbuszt, az üdí tő Italokat, és az ebéd költségeit is vállalták." A szervező bizottságból meg kell még említenem Csóka Gizellát, a helyi szervezet titkárát, akinek elég sok munkát a- dott az egésznapos verseny. Ott volt a verseny jutásnál, a kötélhúzásnál, a távolugrásnál, a zsákbajutásnál, sőt még a futball és a kézilabda mérkőzések eredményeit is pontosan vezette, hogy minden rendben legyen az eredményhirdetéskor. A versenyen nem születtek országos csúcsok, sem világraszóló eredmények. A pályát nem csodacsatárok és sportsztárok uralták, hanem egysze- ;» rü szisz-tagok. Ennek ellenére fel kellett figyelnem egy versenyzőre: Sebestyén Mária szinte valamennyi versenyszám- i ban részt vett. Futott, távolba ^ ugrott, tagja volt a kézilabda- í csapatnak, és többnyire győztesként került ki a versenyekből. Már-már azt hittem, hogy aktív sportoló, de a száz méteres síkfutás döntője után — melyben szintén győzött — min- S dent megmagyarázott. Nem ak- f tív sportoló, csak szereti a 2 mozgást. Az iskolában gimnasz- S tikára tanítja a lányokat és I rendszeresen kézilabdázik. Időt J is talál mindenre, pedig férj- | nél van. és van egy kislánya 1 is. j Erre a versenyre is érvényes js az a mondás, hogy nem az e- | redmény a fontos, hanem a | részvétel. A fiatalok egész nap ■' — a néha már elviselhetetlen- nek tűnő kánikula ellenére is / — kitűnően érezték magukat. Akik nyertek, örültek, de a r többiek sem panaszkodtak. Ha ^ elfáradtak, egy üveg kőfalával ’ a kezükben, felültek a lelátó- ' ra, s bíztatták az éppen versenyző társukat. Délben min- ; denki farkasétvággyal fogyasztotta el a kitűnő ebédet. Utána folytatták a versenyt, de a- zért maradt annyi erejük, hogy este végigtáncolják azt a bált, amely mintegy záró aktusa volt ennek a jól sikerült versenynek, Kamocsai Imre Amikor a dunaszerdahelyi labdarú gócsapat 1969-ben kiesett a divízióból, kevesen gondolták, hogy nyolc évig kell várni majd arra, hogy újból visszakerüljön. Nehezen született az idei bajnokság is, sok-sok verítékbe került, de egy olyan kollektívának, mint a szerdahelyi DAC, sikerült, Ahogy hallottam, a fiúk a pályán kívül Is nagyszerűen megértik egymást. Barátok mindenütt és mindenkor, s nem utolsó sorban rendes sportéletet élnek. A közönség is nagyban részese a továbbjutásnak, hiszen olyan lelkesen buzdították kedvenceiket, hogy egy ligás csapat is megirigyelhette volna. És nemcsak a hazai pályán. Az utolsó mérkőzésekre 4—500 lelkes szurkoló utazott a csapattal. így például Trnaván 450 szerdahelyi drukker hazai környezetet biztosított idegenben. Ha az utolsó percben is, de Lépes góljával a szerdahelyi sportközönség nagyon l- gényes. Mindig jó játékot várnak. Persze megtörténik, hogy kulcsfontosságú mérkőzéseken nem megy úgy a játék, ahogyan mindenki szeretné. Hiszen ez már így szokott lenni, nagy a tét, nagy a felelősség, a csapatnak győzni kell, az ellenfél sem hagyja magát, nagy az Idegesség, s jönnek a baiok. A hsapat 58:18 gólafányt ért el. Érdekes megemlíteni, hogy a csatárok gólképtelenebbek, mint a középsor. A csatársor 21 gólt rúgott, a középsorok 27-et, a hátvédek pedig 10 góllal terhelték meg az ellenfél hálóját. A statisztikából kitűnik, hogy a hát védekre mindig lehet szátnítanl, hi szén mindössze 18 gólt kaptak. Ez Majtényi Lóránt kapusnak és csapat kapitánynak az érdeme, aki a csapat erőssége, s nagyon jól irányítja embereit, a hátvédeket. Egyikük, Nagy László, a csapat legrégibb tagja. E gyedül ő ment keresztül a divízió tűzkeresztségén, és nyolc évig küz dött, hogy újból ott legyen. Mint hátvéd, gólokat Is adott. Az utolsó bajnoki mérkőzésen olyan játékot mutatott, hogy sokak szerint, ha látta volna egy első ligás edző, talán el csábította volna. A legjobbak közé tartozik a középMajtényi Lóránt csapatkapitány pályás Leskiv, aki kiváló erőnléttel rendelkezik, és a csapat motorja, továbbá Lépes, akinek pontos labdain- dltásaira a góléhes Vellcky várakozik. ó nyerte 17 góllal a bajnokság gólkirálya címet Is. A csapatnak megvan a tudása a még jobb szerepléshez. Gödölle Béla főedző Irányításával két év alatt érték el a továbbjutást. A DAC labdarúgó-szakosztályának vezetősége is mindent megtesz annak érdekében, hogy minden teltétel meglegyen a jó szerepléshez. Nyilván akadnak itt is problémák, de ahogy Csóka György vezetőségi tagtól megtudtam, Igyekeznek mindent úgy intézni, hogy e- légedettek legyenek a játékosok. Főleg lakásproblémákkal küzdenek, de ezt is hamarosan megoldják. A csapatot nagy megtiszteltetés érte. Öllé elvtárs, a járási pártbizottság titkára fogadta a játékosokat s köszönetét fejezte ki a jó szereplésért. jókívánságait fejezte ki Bohué elvtárs, a Nemzeti Front titkára és Veréb elvtárs, a járási pártbizottság tagja is. Nem maradt adós a Csehszlovák Sportszövetség sem. A. Himl elvtárs aláírásával elismerő oklevelet kaptak a szocialista sport fejlesztéséért. E- zónkívül minden játékos emlékpla- kettef kapott, amit Écsi Árpád elvtárs, a járási sportszövetség elnöke adott át. A csapat június 19-én 9 napra 0- laszországba utazott. A ravellói kommunista sportszervezettel van baráti kapcsolata. A>-,két évvel ezelőtt Itt járt olasz sportolók látogatását viszonozták. Hazatértük után a felkészülés várja őket az új Idényre. Ahogyan Nagy László elmondotta, bíznak magukban, s ígérik, mindent megtesznek azért, hogy sok kellemes órát szerezzenek a szerdahelyi szurkolóknak, s bebizonyítsák, hogy a divízióba valók. csordás BÉLA, a szerző felvételei Nagy László, a csapat rangidős tagja FIÜK KIMOIVÖBAN Kolárovo (Gútaj kis város, így sok mindent meghall az ember. Így sse- reztem tudomást arról, hogy Madari Béla megalakította a sportszervezetben a cselgáncsozó-szakosztályt. Ennek a működéséről beszéltem a lelkes csapat edzőjével. ■ Hol került kapcsolatba ezzel a sportággal? — Katonáskodásom alatt a karvi- nái 1. ligás csapatban. Tulajdonképpen csak ott ismerkedtem meg igazán ezzel a szép sporttal, és már ott elhatároztam, hogy otthon csapatot alakítok. Ezek után született meg 1974-ben a csapat. ■ Ki volt segítségére a csapat létrehozásában? — Főleg a tanítók. A javaslatokat is a tornatanároktól kaptam. Az első edzésre negyven gyerek jött el. Végül is kialakult az a 15—17 tagú csapat, amely ma versenyszerűen űzi e sportot. ■ Milyen eredményeket értek el eddig? — 1974 decemberében vettünk részt első ízben versenyen. A kezdet nehéz volt, de fokozatosan belejöttünk. Később megnyertük Karvlná Nagydíját és a szlovákiai bajnokságot. Különben az 1976-os év volt a legsikeresebb. Fülöp Ottó szlovákiai bajnok lett, és megnyerte a pionírolimpiát is. Száznyolcvanhét mérkőzéséből száznyolcvanötöt megnyert. ■ Hogyan folyik a csapat előkészítése? — Hetente háromszor edzünk az iskola tornatermében vagy a pionirházban. Eleinte még szőnyegünk sem volt. Tavaly a városi nemzeti bizottság vásárolt egy megfelelő nemzetközi méretű szőnyeget Most már a gyerekek Is jobb kedvvel edzenek. Szeretném megköszönni a tanítóknak megértésüket, hogy bármikor elengedik a versenyzőket. Nagyobb gond, hogy nincs megfelelő edző- és versenypartner. Ha versenyezni akarunk, akkor Komáromba, Bratlslavába vagy Trnavára kell mennünk. Kevés az edző is. Kérném ezért azokat a versenyzőket, akik aktívan cselgáncsoz- tak, és van némi idejük, alakítsanak csapatokat. Nagyot lendítenének e sportágon. A másik nagy gond az a- nyagiak. Szőnyeget és kimonókat kaptunk, de ez nem elég. Legalább évi ötezer koronára lenne szükségünk ahhoz, hogy zavartalanul dolgozhasson a csapat. ■ Mire készülnek, és milyennek látja a kis csapat jövőjét? — Miclialovcére megyünk versenyezni. Nyáron a pionírház hajójával edzőtáborozásra megyek a fiúkkal. Szeptemberben szeretnénk egy versenyt rendezni itthon. Gután. Szerintem megéri tovább csinálni a munkát. Sok tehetséges fiatal jár edzésre, akik sokra vihetik. Hogy csak néhány nevet említsek: Fülöp Ottó, Fülöp György, Havetta Attila, Havet- ta Tibor, Füri Tibor, Kamocsai Péter, Gönezöl Gábor, Tóth Károly, Tóth István, Czigle János, Varga Milán és Baráti! Duáan. ' Széiiási Béla Kolárovo M ár húsz éve annak, hogy Párizsban összemérte erejét a világ sportoló diákifjúsága. Ez volt 1957-ben az Universiade főpróbája, és ekkor született meg a döntés, hogy 1959-től kezdve rendszeresen megrendezik a diákság nagy sportfesztlválját. Az ed digl színhelyek, időrendi sorrendben: Torino, Szófia, Porto Allegro, Budapest, Tokió, Torino, Moszkva. Ez évben, pontosabban augusztus 17—28. között ismét a bolgár fővárosban kerül sorra. Nem vitás, hogy minden szempontból amolyan „kis olimpiára" lehet számítani. Állításunk igazolására elegendő talán egyetlen adat: a ven déglátók a világ hetven országából mintegy ötezer versenyzőt várnak. senyéknek is számították, valamilyen képet alkothattunk szófiai e- sélyeinkröl is. A legmagasabb színvonal a labdajátékokban volt. Valóban, a röplabdában és kosárlabdában, a- hol válogatottaink túlnyomó többsége főiskolás, lehetnek reményeink Szófiában. Ilyenek a diszkoszvető Wybraniec és Ozorák, a távolugró Nygrynová és a gerelyve- tö Dreyová, sőt szóba került a súlylökö világcsúcstartó Fibingero- vá indulása iS. Nem esélytelenek a teniszezők sem, hiszen teljes második garnitúránk jSmíd, Sim- bera. Gránát „ Sloiil, Brzáková, Hüblerováj indul majd. Egy-egy úszó esetleges beiutása a döntőbe már nagy sikernek számítana. Közülük elsősorban a tapasztalt, IX. Csehszlovák Universiade SZÓFIÁRA TFKIV!VE Mindezek után érthető, hogy a június elején Trnaván megrendezett IX, csehszlovák Universiade is már Szófia jegyében folyt le. Több mint ezer résztvevője volt az egy hétig tartó versenynek. A rendezők, a Komensky Egyetem Pedagógiai Fakultásának aktivistái minden téren kitettek magukért, pedig egy ilyen nagy sportesemény megszervezése rengeteg munkával jár Sajnos, a sportóer- senyek színvonaláról nem szólhatunk hasonló dicsérő szavakkal. Különböző okok miatt (külföldi szereplés, termlnusütközés, sérülés! jő néhány válogatott versenyző távolmaradt. Annyi bizonyos, hogy az időpont megválasztása sem volt valami szerencsés, mivel több sportágban a versenyzők már a verseny időszak után vagy éppen a felkészülési időszak kellős közepén voltak. Ennek ellenére, mivel a küzdelmek bizonyos fokig válogató verkoSlcei származású, most Prágában tanuló Milan Hroudában, valamint a Kuf-fivérekben, SpiSák- ban és Chlupovdban bízhatunk. Nem lehetnek vérmes reményeink tornában, ahol Trnaván ugyancsak ingadozó volt a színvonal, és csupán a Montreali is megjárt brnól Janulidis üti meg a nemzetközi mércét. Nehéz megjósolni, mire lesznek képesek a szabadfogású birkózók, akik idehaza ugyan nem versenyeztek, de négyen közülük fa koSicei V. Hönsch, juhász és Sabo, valamint, a nitrát J. Strnis- ko) Szófiában szőnyegre lépnek. Vívásban, az előző évekhez hasonlóan, Rácz Kati az egyetlen biztos pont. Neki sem lesz könnyű feladata. Mindent egybevetve: az elkövetkező hetekben több sportágban „rá kell még tenni egy lapáttal", ha az Universiade "77-en méltóan a- karunk szerepelni. (major)
