Új Ifjúság, 1977. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)

1977-07-26 / 30. szám

lÉi 3 Fokozott figyelmet kell szentelni a szolgáltatások minőségének, és elér­hetőségének főként az olyan szolgál­tatásoknál, amelyek megkönnyítik a háztartási munkákat, fejlesztik a la­káskultúra színvonalát és lehetővé te­szik a szabad idő jobb kihasználását. (Részlet a CSKP KB 7. ülésének határozatából) ÁRNY MEllÉFÉNY Nem szoktuk dicsérni őket, pedig helyettünk és értünk dolgoznak. Fehérneműt mosnak, vasalnak, frizurát csinálnak, virágcsokrot kötnek, szőnyeget tisztítanak... A Kommunális Szolgáltatások nagykaposi (Veiké Kapusany) üzemébe látogattunk el. Mutatja a követ. — Ilyen „ajándékokkal“ kedves­kednek egyes alkalmazottak, ha a munkafegyelemre hivatkozva levo­nok a prémiumból néhány százalé­kot. Nézem az öklömnyl nagyságú követ. — Nem ez az egyetlen módja a „bosszúnak“. Gyakori a trágár hangú telefonálás, a névtelen le­vél is. Visszaadom a követ, amit az 1- gazgató betesz a szekrénybe. — Elrakom. Elrettentő példa. Én meg arra a munkásra gon­dolok, aki ezt a követ felemelte az útról. De ki volt az? — Nem tudom. Csak sejteml SCHWARTZ Györgyre, a nagyka­posi szolgáltató vállalat igazgató­jára sok nem éppen hízelgő jelzőt hallok, amikor az Ismerősöktől ér­deklődöm. De nem hiszek a rossz nyelveknek, mert én más ember­nek ismertem meg őt. Miért hát az ablakverés, telefon, névtelen le­vél? Nem magyarázkodom. Inkább beszéljen ő a munkamódszereiről, arról az időszakról, amióta a szol­gáltatások élén áll. — Mikor került ide? — Két évvel ezelőtt. Addig a va- jányi villanytelepen dolgoztam. Az elődöm nyugdíjba ment, és valaki kellett a helyére. A járáson engem szemeltek ki utódttBk. őszintén megvallva az első na­pokban hfzelgett nekem a dm: vállalati igazgató. Amint azonban megismerkedtem a problémákkal, már szinte féltem kimondani: 1- igazgató. A munka engem is e- gyenragúvá tett a többi alkalma­zottal — Mivel kezdte a tevékenysé­gét? — Az üzemben laza volt a mun­kafegyelem, és ezért is volt na­gyon nehéz Igazgatót találni. Az elődöm nyugdíj előtt az utolsó é- vekben már nem ügyelt az emberi kapcsolatokra, a munkafegyelem­re, a munkára. Ügy érzem, hogy e téren sikerűit az eltelt két év alatt rendet teremtenem, de na­gyon sok ellenséget szereztem ma­gamnak, pedig még mindig nem vagyok megelégedve a munkám­mal. — Hogyan szemléltetné ezt a változást? — így: a volt igazgatónak még érettségije sem volt, én gépiparit végeztem. Hetvenötben egyetlen megfelelő képesítésű ember sem volt az adminisztrációban. Igaz, Az Igazgató elmondta, hogy az egyik legjobb dolgozójuk VAJO E- dlt, a virágüzlet vezetője. Az üzem hatmilliós tervéből ö egymillió ko­ronát „teljesít“. — Hogyan? — kérdezem a vi­rágüzletben. — Különösebb receptje ennek nincs. Az emberek szeretik a v* rágokat, szívesen járnak ide vásá­rolni, én pedig valamennyiüket e- lözékenyen kiszolgálom. Hogy mi­ből áll a munkám? Mindennap megöntözöm a virágokat, ha kell átültetem új cserépbe. Pillanatnyi­lag nagyon jó a kínálat, sok a vá­gott virág, és szívesen vásárolják, jönnek ide három, négy éves kis­gyerekek, de idős nénik és bácsik is. Azt hiszem, ezzel meg is ma­gyaráztam, hogy a virág minden­kinek kedves és a legszebb aján­dék. még jelenleg sincs egyikünknek sem főiskolai végzettsége. A mun­kába járás, a munkaidő klhaszná lása rossz volt. A kőműveseknél csak egyetlen embernek volt szak­munkásbizonyítványa, a többi hár­mat már én küldtem el hathetes tanfolyamra. Sajnos, még mindig nyögjük a múlt csökevényeit, és még mindig kevés a szakképesítés­sel rendelkező munkás. Eredmé­nyeink azonban már sokkal job­bak. Üzemünk két évvel ezelőtt a legrosszabbak közé tartozott, ma az első három közé sorolnak ben­nünket. Hetvenhatban, amikor min­denki kárörvendően azt remélte, hogy „bedöglünk“, a tervezett hat­millió százezer korona forgalmat hatszázezerrel túlteljesítettük. — Az ambícióm viszont megma­radt, mert hiszek benne, hogy i- dővel az emberek is jobban érté­kelik majd a szolgáltatásokat, elju­dl r b-i-l ■ o [iH tunk oda, hogy üzemünk nem a legrosszabb tanulók munkahelye lesz. Addig azonban még sok a teendő, igényesebben, gyorsabban dolgozunk, viszont az emberektől is több türelmet, megértést vá­runk. Mert addig, amíg én — pél­dát mondok — az autószerelők­nek sem tudok biztosítani elegen­dő alkatrészt, addig az autótulaj­donosok se lesznek elégedettek a munkánkkal. HORNYAK Magdolna női fod­rászt munka közben zavarom. Míg az utolsó „simításokat“ végzi, ad­dig az egyik távozó vendéggel Fe­dor Annával beszélgetek. — Én gyerekkorom óta ide já­rok. Nagyon elégedett vagyok Hor- ■ nyákné munkájával, gyorsan és jól dolgozik. Olyan híre van az itteni fodrászatnak, hogy sokan még Helmecröl is ide járnak. Ha új fri­zurával megyek be a munkahe­lyemre, a királyhelmecl kórházba mindig megdicsérik, és érdeklőd­nek a frizura „költemény“ szerző­je után. Hornyák Magdával beszélgetve valami lényegeset tudok meg, s azt hiszem, ez a legfontosabb: szereti és érti a munkáját. Gyak­ran este kilencig is elbíbelődik egy-egy frizurával, hogy kielégít­se a lányok, asszonyok igényelt. Az olvasó a két nő bemutatása után azt hiheti — levonva a kö- vetkezetetést az igazgatóval folytatott beszélgetésből —, hogy a ri­porter átesett a ló túlsó oldalára. Hiszen a tapasztalatok egyáltalán nem tükrözik az igazgató véleményét. Hogy miért írtam mégis erről is, arról is? Mert az árny mellé fény is kell. Szükséges hogy mi, akik naponta rászorulunk a szolgáltatásokra, ismerjük is ezt be és becsüljük meg azok munkáját, akik az ágyneműnket mossák, kabá­tunkat tisztítják, gondoskodnak menyasszonyunk csokráról, a szép frizuránkról stb. Nemcsak szidni, dicsérni is lehet és kell is. ZOLCZER IANOS FELÉRNEK A CSILLAGOKIG A közelmúltban nyitották meg Ér- sekújvárott (Nővé Zámkyban) a járási asztronómiai kabinetet. Az átadásnál jelen volt dr. Elemír Csere, a hlohoveci kerületi csillag- vizsgáló igazgatója, aki nagy mérték­ben támogatta a kabinet létrehozását. A célra egy családi házat alakítottak át, $ az átalakításnál a járás közép­iskoláinak és szaktanintézeteinek diákjai 13Q0 munkaórát dolgoztak le. A csillagvizsgáló vezetője Mézes Tibor, aki nagyon kedvesen végigve­zet az egész épületben. Régi álmunk valósult meg — mondja. A járásban nem irányították központilag a csil­lagászati szakkörök tevékenységét, s így bizony az eredmények sokszor nem érték el a kívánt szintet. Most már a huszonkét csillagászati szak­kör minden támogatást megkap tő­lünk, sőt az ateista köröknek is se­gítséget nyújtunk. — Miben nyilvánul meg ez a tá­mogatás? — A fiatalok igénybe vehetik a fotólaboratórium felszerelését, a New­ton- és a Blnáre-távcsöveket, vala­mint a négyszáz szakkönyvből álló könyvtárat is. Többször rendezünk filmvetítéssel összekapcsolt előadást. — Miből áll a kabinet munkája? — Célunk az ifjúság tudományos világnézeti nevelése. Ehhez a legmo dernebb műszerek állnak rendelkezé sünkre, s így bekapcsolódhatunk ha zánk, sőt az egész világ csillagvizs­gáló hálózatába. A meglevő fotolabo ratórium mellé naplaboratóriumot szeretnénk építeni, mert célul tűztük ki a napenergia felhasználásának ta nulmányozását. Saját kezűleg készí tünk majd napkohókat és napradiá torokat. Említésre méltó az érsekújvárl gim­názium mellett működő csillagászati szakkör, melynek vezetője Csizmadia Béla tanár. Azt szeretnénk elérni, hogy bárki, bármikor ellátogathas­son hozzánk, örömmel avatunk be mindenkit a világűr rejtelmeibe. — Mik a terveik? — Szeretnénk megrendezni a NOSZF 60. évfordulója tiszteletére az Auróra elnevezésű gyermekrajz-kiállí- tást, melyen a népművészeti Iskola és az alapiskolák tanulói vesznek részt. És egy távlati terv: már készülnek az új csillagvizsgáló tervrajzai, a- melynek építését még ebben az öt­éves tervben megkezdjük. TÚTH ERIKA Felvételünk a járási asztronómiai ka­binet megnyitóján készült. Foto: BlsCo TIZENKÉT FELEJTHETETLEN Nap Idén immár tizenharmadik alkalom­mal rendezték meg Hradec nad Mo- ravicében a pionírok országos talál­kozóját. Az ősi vár tövében, az évszá­zados fákkal Övezett pázsitos réten felállított sátortáborban az ország va­lamennyi sarkából 1200 pionír tábo­rozott. Néphadseregünk katonái 200 tlzszemélyes sátrat állítottak fal erre a célra. Az egyes esoportok nevet is választották; á kelét-szlovákiai pioní­rok Oargov, az észak-morvaországiak a Béke, á közép-szlovákiaiak pedig a Vörös láng nevet viselték. A találkozónak egyébként nagyon gazdag programja volt. Minden nap más és más érdekességet tartogatott a résztvevőknek. A tábori élet sok- -sok kedves eseménye tette felejthe­tetlenné az ott töltött napokat. Sport- versenyeket rendeztek, esténként mű­sorokat adtak elő, tábortűz mellett é- nekeltek, mókáztak a pionírok. Már az első napon barátságot kötöttek a katonákkal, akik több érdekes, hasz nos, tanulságos beszélgetést tartottak a pioníroknak. Különösen nagy ér­deklődéssel figyelték a tábor lakói a Honvédelmi Szövetség dolgozóinak be­mutatóját és e'löadását az ejtőernyő­sök tevékenységéről. Az opaval járás 24 üzemét is meglátogatták a pioní­rok, A táborozás egyik napján kedves vendégeket köszöntöttek a „sátorvá rosban“ a találkozó résztvevői. Eső permetezett a rét fölött, de ez sem zavarta az ünnepi hangulatot. Egyen­ruhába öltözött pionírok készülődtek a táborba látogató párt- és állami küldöttség fogadására. Induló patto­gott, ének zendült, szinte hullámzot­tak a színek. Közben az erdő zöldje bólogatott a hangok ritmusára. A kül­döttség tagjait, Cestmír Lovetínsky, jlndfich Poledník, Tomás Trávniőek. Gusta Fuőlková, Anna Kuéerová elv- társakat kitörő lelkesedéssel, újjon- gással fogadták a pionírok A kedves vendégek köztársasági elnökünk, a CSKP KB főtitkárának, Husák elv­társnak üdvözletét tolmácsoltak a ta­lálkozón résztvevő legkiválóbb pioní­roknak. Kitüntették az elmúlt év leg­tevékenyebb pionírjait, összesen har­minckilencet. Három kerület törzska­ra pedig abban a kitüntetésben része­sült, hogy zászlóikra újabb vörös sza­lag került. Majd a vendégek elláto­gattak egy-egy csoporthoz is. Zápo­roztak a pionírok kérdései, sok min­dent tudni szerettek volna, a küldött­ség tagjai pedig válaszoltak lelkesen, lankadatlan buzgalommal. Hihetetlenül gyorsan telt az idő a táborban. Felejthetetlen élményt je­lentett mindenegyes táborozó pionír számára az Itt töltött tizenkét nap. (banyák) Fenti felvételünkön JifI Poledník, a SZISZ KB elnöke kitüntetéseket ad át hazánk legjobb pionírjainak. A szerző felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents