Új Ifjúság, 1977. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)
1977-07-26 / 30. szám
4 IM ".■a; ÍFMBSFTIJWWÍET jCSÜSB^B ányok, akkor holnap, sziasztok! Ne (éledjétek: mi várunk mindenkire, de a vonat nem. Keljetek fel Idejében. Ezzel búcsúztak egymástól a trenCIni turisztikai kör tagjai 1976. augusztus 5-én, szombaton este. „Édes vekker, még legalább fél percig hagyj aludni...“ Reggeli fél háromkor félálmában így könyörgött a csörömpölő vekkernek a trenCInl Konstruktlva 19 éves rajzolója. Araikor kiugrott az ágyból, fél négy volt. Az út az állomásra huszonöt perc. Nyugi, még elérem, hiszen a vonat szokásához híven úgy is késni fog. Nadrág, szvetter, batyu. Kész. Nincs mosakodás, de még puszi sincs az anyunak. A vonat ez egyszer pontosan Indult. A lány az állomásépület bejáratánál összefutott klubtársával. — Évi! Lekésted? — Mirkal Te Is? — Ha nem állok sorba a jegyért, akkor még elérem. Az orrom előtt ment el. — Bánod? — Dehogy! Még meg Is előzhetjük a többieket. A klub tagjai gyalogtúrára készültek. Az útvonal: Streőno, Malá Falra, a Vrátná völgye, Zllina és vissza Trenőín. Összejövetelükön úgy döntöttek, hogy az út egy részét vonattal teszik meg. A két 19 éves leány most ezt a vonatot késte le. A közös kirándulásról azonban eszük ágában sem volt lemondani. ki a szeneseknél dolgozik, legyen mindig talpon. Jön a vagon, nem állhat Itt napokig, ki kell üríteni. Ezt mondja minden bányásznap! és vasutasnapi beszédében a Valasské Klobouky-1 széntelep Igazgatója. Kétszer Is évente, mert ők két helyre is tartoznak: a bányászokhoz és egy kicsit a vasutasokhoz. ló, legyünk hát mindig talpon... Aznap, augusztus 6-án vasárnap is pontosan fél hatkor csörgött az ébresztőóra Ji- rléknél. Felhörpintette a csésze kakaót, hóna alá dugta a tízórait és pár perccel hat előtt már a széntelep ügyeletesénél jelentkezett. — Hét vagon szén, és pont vasárnapi Az idén még nem Is fürödtem. Fekete vagyok az igaz, de nem napbatnitott... Télen nagy a hajtás, mert mindenkinek kell a szén, nyáron meg a bányászok döntik meg egyik rekordot a másik után. Hát mi már sohasem pihenhetünk meg? —- Dehogynem. Majd egyszer... Most a- zonban Broumov-Byiicébe kell szállítanod nyolcvan mázsa szenet; máris Indulhatsz. JIFI teherautójával fél tíz tájt már felfelé kapaszkodott a Valasské Klobouky — Byii- cel úton. Valahol lent a völgyben vonat- fütty hallatszott. hajnali autóstopp csak a két lánynak nem volt szokatlan. Nem válogattak a járművekben, talán még az úthengerre Is felültek volna. — Jól kezdődik, nem? Meglátod megelőzzük őket. Képzeld el Gabit, leesik majd az álla, ha meglát bennünket az állomáson. Ugye siet majd nagyon? — nézett könyör- gőn az egyik lány a teherautó sofőrjére, amikor elhelyezkedett mellette az ülésen. — Persze, persze — bólogatott az hevesen, majd megkérdezte. tulajdonképpen merre is tartanak. — Streőno, de hiszen arra megy, nem? — Igen... Mehetek arra is, nekem aztán igazán mindegy. És a drapp színű Roman valóban Streőno felé vette az útját. Volánja mögött a Zillnai Pozemné stavby 32 éves sofőrjével, M. S.-el. A lányok semmit sem tudtak róla, gyanútlanul ültek a kabinban, és már előre örültek az érkezésük okozta meglepetésnek társaik körében. Ml azonban tudjuk, hogy M. S. háromszor nősült, két gyereke van és ötször szabtak ki rá rövidebb-hosszabb ideig tartó büntetést. Tulajdonjog megsértése, betörések, illegális határátlépés és a börtönből történt szökési kísérlet címén. Utoljára 1975-ben szabadult a börtönből. irí szénnel rakott teherautója lassan kapaszkodott felfelé a hegyi úton. E- lözni nem előzhetett, így egyetlen tennivalója a volán alig észlelhető jobbra vagy balra fordítása volt. — A szembejövő autókon először általában a rendszámtáblát veszem figyelembe. Sofőrtulajdonság. Az utasokra csak néha futja az időből. Elsuhanunk egymás mellett, és én csupán azt jelzem meg, hogy a kocsi Prágából jött vagy Kelet-Szlovákiából. A broumovl úton, a Koliba közelében van egy befejezetlen parkolóhely. Általában foglalt. Aznap délelőtt tízóra tájt azonban, csupán egy nagyon furcsa helyzetben leparkolt Roman típusú autó vesztegelt a letérő leg szélén — keresztben. Ezért is vette észre több arrajáró. — ZA — Zilina. Már szinte gépiesen mondtam magamban, és még láttam, ahogy valaki kidobott egy lapátot a Románból. Megpillantottam a sofőrt is. Az eset különösképpen nem érdekelt, de Broumovból visszafelé jövet az autó még mindig ott állt. Nem vagyok gyanakvó ember, de a kiJúHusi vasárnap, csodálatosan süt a nap. Érik az alma, az őszibarack. Vakáció. Az utak tele kirándulókkal és autóstopposokkal. A Vaiaiské Klobouky körzeti Közbiztonsági Szervek kapitánya jan Reőka arra a helyre mutat, ahol liFi megtalálta a két autóstoppos leány holttestét. dobott lapát mégis gondolkodásra késztetett. Valasské Kloboukyn a benzinkútnál aztán az útiparancsom sarkába beírtam a Ro- than rendszámát. Alányok azt mondták: Strecno. A Ro ^"%í^n sofőrje csak nevetett. Jó, jó.. Majd oda is elmegyünk. A- valóság ban a következő utat tette meg: Trenőín — Pov. Bystrica, majd az 57-es autóúton Hor né Srnle és a gottwaldovl járás legkeletibb községeit Sidoniát és Stefant érintve jutott el Broumovba és Byilcébe. A lányok hajnali fél ötkor csapták be maguk után a Roman ajtaját. Jlíí, a széntelep sofőrje tizóra tájt hajtott el a gyanúsan parkoló kocsi mellett. Mi történt ezalatt az öt és fél óra alatt? Nagyon röviden: kétszeres gyilkosság. Senki sem születik gyilkosnak. Hogyan válik azzá? Mit érzett M. S. amikor elha tározta, hogy megöli a két fiatal lányt? — Nem akartam ölni. A lányok kellették magukat. Annyira viháncoltak, hogy telje sen kihoztak a sodromból... Amelyik mel lettem ült — akkor még csak a nevét sem tudtam — arcul csapott, amikor leállítot tam a kocsit és átfogtam a derekát. Ez fel lüliített. Felveszem őket a kocsiba, és még nekik áil feljebb... Ha nem ellenkezett volna, akkor most én sem ülnék itt. Aki ismer, megmondhatja, hogy ingerlékeny vagyok. A francia kulcs akadt a kezembe, azzal ütöttem vissza. Csak nem hagyom magam ok nélkül pofozni! (Részletek M. S. vallomásából.) Mit érezhetett a két lány másodpercekkel a halála előtt? Mert másodpercnyi időre e- gészen biztosan tudatosították, hogy meg kell halniuk. Igen, meg kellett halniuk, pedig háború sincs, és még életet sem adtak életükért. Miért? Hiszen senki sem születik gyilkosnak. M. S. szokatlanul brutális módon vetett véget a két lány életének. Először francia kulccsal ütlegelte őket, majd, hogy magukhoz ne térjenek, a szív tájékán többször is átszúrta testüket azzal a késsel, amellyel előző nap tízóraizott. Utána több mint két- óra hosszáig az autó kabinjában utazott a két lány holttestével. Ezalatt az idő alatt megpróbált szabadulni a lányok ruháitól és poggyászaitól. (Ezt később a nyomozók és a búvárok — mert a tettes nagyon sok holmit beledobott a Váh és a Vlára folyóba — huszonnégy óra alatt egytől egyig összeszedték. Megtalálták a trenőlnl vasútállomáson váltott vonatjegyet is.) jásnap, héttőn aztán Jlrka leparkolt-Li azon a helyen, ahol vasárnap a Románt látta. — Véletlenül? — Nem, kíváncsi ember vagyok... Arra gondoltam, hogy a 211inai kocsi sofőrje bizonyára elütött egy szarvast vagy őzikét és itt ásta el... Talán tizenöt méternyire az úttól a lejtőn egészen friss földhányást fedezett fel. Mégis csak szarvas gondolta. A hányás kövekkel volt álcázva és egy két nap múlva, ha a föld megszárad, senkinek sem tűnt volna fel a hely. JlFka elrúgott egy követ a hányás széléről, majd még egyet és az eléje táruló látvány elvette minden erejét: a föld alól két csupasz emberi lábfej kandikált ki. — Tartott egy ideig, míg a ValaSské Klo- boukyi közbiztonsági szervek hivatalában összefüggően le tudtam írni a látottakat, pedig egy erős kávét is belém öntöttek. A földhányás alatt két fiatal leány mezítelen testét találták. 24—26 órát lehettek halottak. A kivizsgálás megmutatta; hogy egyikőjükön durván nemi erőszakot vettek. l.'Jtfőn délelőtt aztán a gottwaldovl )á- éés közbiztonsági szerveinek egy csoportja Zilinára utazott, hogy a tanúk — mert közben többen is jelentkeztek — leírása alapján felkutassák a tettest. Bonyolította az ügyet, hogy az a rendszám, üSraelyet Jlfka megjegyzett, egy ' Trabanté volt... Tévedett volna a szenesautó sofőrje? Elindultak egy biztos nyomon: több tanú látta a ZA jelzésű Roman autót. Amikor aztán kitűnt, hogy a Roman típusú Zillnai kocsik között van egy, amelynek két első száma egyezik azzal, amelyet a szenesautó sofőrje feljegyzett, a nyomozók csaknem biztosra mentek. AZillnal Pozemné stavby autóparkja /kedden délelőtt csendes volt, a garázsokban két kocsi vesztegelt. — Valami apró hiba van rajta, de ott a sofőr, ha akarják kérdezzék meg öt — fogadta a vendégeket a garázsmester. M. S. hétfőn, munkaidő után a kocsi kabinjából eltüntette az utolsó áruló nyomo kát, és mosolyogva nyitotta ki a vezető fülke ajtaját: tessék, nézzék meg nyugodtan, rendben tart ö mindent... A kriminalisztika szakemberei azonban az egynapos festék alatt is megtalálták az áruló vérfoltokat... M. S. nem tagadott, sőt több más nemi erőszakért is vállalta a felelősséget,.. N m célunk az eset felgöngyölítése, őt az sem, hogy M. S. felett kimond juk az ítéletet. Mégis, miért szólunk a két lány tragikus esetéről? Miért, és mi ért éppen most? Azért, mert az utak mentén szokatlanul sok a provokálón mosolygó fiatal lány. Egyikük azért integet a sofő rök felé, mert lekéste a vonatot, másikuk azért, mert szeretne pár koronát megtakarítani. Harmadlkuk véleménye: hogy így utazni sokkal kényelmesebb, élménytelibb. Van, aki kalandot remél az autóstopptól. Bármilyen okból ültök is be egy vadidegen kocsijába, tudatosítsátok a kockázatot, a- mely az autó ajtajának a becsapásával veszi kezdetét. Riport — rekonstrukciónk nem az autóstopp ellen íródott. Ezt külön is hangsúlyozzuk, hiszen ml, újságírók is gyakran utazunk autóstoppal, és tudjuk, hogy vannak helyzetek, amikor ez az egyetlen megoldás. Csupán figyelmeztetni akartuk olvasóinkat és magunkat is, hogy annak arcára,. aki mellé beülünk a kocsiba és akire tulajdonképpen rábízzuk az életünket, nincs ráírva, hogy gyilkos-e, és hogy vannak beteges, szadista hajlamai. Ilyesmi a mi arcunkra sincs ráírva, ezért nem félünk egymástól. Csak vannak emberek, akik félreértik az előlegezett bizalmat... ZACSEK ERZSÉBET
