Új Ifjúság, 1977. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)
1977-12-20 / 51-52. szám
21 H a kell, esetlen, suta vagy felvágott nyelvű, pimasz. Ha kell, csöndes, visszahúzódó vagy csa- podár, romlott asszony. Sokféle jellemet, sokféle érzést tud eljátszani. Beszélgetésünk napján két darabban is szerepelt a Madách Színházban. Délután egy barna ruhás, fekete váll- kendős falusi lányt alakított a Holt telkekben, este pedig csipkés rózsaszín kosztümöt öltött magára a Házasságszerzőben. Két egymástól távoli világ, két egymástól Idegen ember. Az e- gyik alázatos, csupasztv teremtés, a másik naiv, „ugye szép vagyok?“ — tekintetű. — Azt a kis parasztlányt jobban kedvelem, mint Er- mergardot a Házasságszerzőben. Lehet, hogy csak a zért, mert számomra túl i- degen a világa. Akárhogy is Játszom, érzem: még mindig nem az igazi. És ráadásul olyan furcsa teremtés ... Kél az emberektől, az élettől, csak az otthonában találja fel magát. Ha rajta múlna, ki sem mozdulna a házból. „Bárcsak mindig jonkersben lehetnék, ahol soha semmi nem történik“ — mondja. Ez a kijelentése tökéletesen jellemzi őt. A szerep meg formálásához is ebből indultam ki. A Színházművészeti Főiskola végzős hallgatói között minden évben feltűnik valaki, aki a siker élményével korábban megismerkedik, mint néhány évfolyamtársa. Viszont ahhoz, hogy valakire felfigyeljenek, s a végie- lennek tűnő próbafelvéielek során végül is öt válassza a rendező, szerencse Is kell. Szirtes Ági harmadéves volt, amikor először hívták a filmgyárba. — Makk Károlytól kaptam az első filmszerepet, az Egy erkölcsös éjszakában. Erzsit, az „ahogy parancsolni tetszik“ — szolgálatkész cselédlányt játszottam. Nagy élmény volt számomra a forgatás. A zsabők, a fodrok, a tingli-tangll dallamok. ÁGNES a bodorltóvas és a könnyes képek világa észrevétlenül is rámragadt. Ermergard szerepét tavaly óta játssza a Madách Színházban. Ez a szerep már komoly kiugrási lehetőségnek számított, s hogy a bemutatkozás nagyszerűen sikerült, bizonyltja az is, hogy Adám Ottó, a színház Igazgatója és művészeti vezetője azóta Liza szerepét Is rábízta a Vássza Zseleznovában. Az utóbbi hónapokban egymás után készülnek tévé- filmjei. Megtörtént az is, hogy még folytak a stúdió- felvételek, s otthon már várta őt az ÚJ forgatókönyv. Talán futtatják őt? Vagy netán „ügyeletes zseni“? Játéka inkább friss, sugárzó tehetségre vall. — A napokban fejeztük be a CsIIIagszemű utószinkron ját. A XIV. század hajnalán játszódó történelmi filmet Markos Miklós rendezte. A nyicskát keltem életre, a Csillagszemű Jankó szerelmesét, akit a szlovák Juraj Durdiak alakít. Nagyon Jó volt dolgozni vele, hiszen a mellett, hogy hasonló eszközökkel látszottunk, emberileg is megértettük egymást. Szirtes Ágit a közeljövő ben három tévéfilmben is láthatjuk. A Katonákban egy dacos komornát alakít, az Érettségi bankett útónban pedig Julecska, a tettrekész diáklány. GyOngyössy Imre a Tengerre nézó cellák című alkotásában bízta rá a női főszerepet. A film a chilei hazafiak küzdelmének állít emléket lengyel és szlovák színészek közreműködésével Szirtes Ági neve mögött februárig még ott van az „fh“ rövidítés, a diploma osztástól azonban már csak néhány vizsgaszerep választ Ja el. Aztán minden kezdő dik elölről, hiszen minden alakítás egy újabb vizsgát Jelent majd. Még akkor is, ha tehetséges. Szabó László Fotó: Endrényi Egon • Mikor és hol született? — 1950. április 21-én Galántán. • Az Elena című dala nagy siker volt. Miért éppen ezt a nevet választotta. — Ez a legszebb női név. • Mi a hobbyja? — Szabad időben a motorizmus- oak és a sportnak hódolok. • Szereti az irodalmat? — Igen, legfőképpen Shakespeart. • Szereti-e az állatokat? — Igen, a kutyákat. • Ogy hallottam, megválogatja dalait és kevés dalt Játszik lel a rádióban. Miért? — Szerintem minden énekesnek így kellene döntenie. Kevesebbet feljátszani, de azt ami magnószalagra vagy lemezre kerül, az színvonalas legyen. • Mi a véleménye a hazai künnyfi- zene fejlődéséről? — A szlovák könnyűzene rohamosan fejlődik. Egy-két példát említek csak, a Bratislava! Lírát, vagy az amatőr fesztiválokat, Ilyenek például az Árvái Szinkópák. Minden évben zeneileg Jobb és Jobb dalok kerülnek ezeken bemutatásra. A szövegek színvonala is javul. • Dalai közül melyiket tartja a legszfvesehben? — Erre nagyon nehéz egyértelmű választ adnom. Szívesen énekelem az Elenát, a Mám fudl rád (Szeretem az embereket!, a V sIovensk?ch doli- iiách, vagy a CardáS dvoch sfdc (Két -szív csárdása) című dalokat. • Minek örül a legjobban? — A legkisebb Duchoónak — a lá- fivomnak. • Az utóbbi időben gyakran szerepel a- kamerák előtt. Milyen a viszonya a televízióval? — Nagyon barátságos. Kivéve a kamerákat. Ugyanis négy felvevögép előtt énekelni, mozogni nem éppen a legkönnyebb. • Ajánlaná gyermekeinek ezt a pályát? — Természetesen. Ha leányomban mutatkozik egy kis érdeklődés, minden bizonnyal. • Milyen érzés énekelni az embereknek? — Természetesen ez a legkellemesebb érzés. De egyben felelősséggel is Jár, mivel minden hallgató igényét ki kell elégíteni, úgy a fiatalokét, mint az idősebbekét egyaránt, és ez nem könnyű. • Nehéz-e énekesnek lenni? — Minden foglalkozás, vagy éppen hivatás szerintem nehéz, így az éneklés sem képez kivételt. Ha mégegy- szer választanom kellene, ugyanezt a pályát választanám. • Miről álmodozik? — A békéről. • Miről nem írtak még az újságok? — Arról, hogy legjobban Ajllnt szeretem. Ez nem nőismerősöm, hanem egy Ismert szövegíró, Alexander Karéay kutyája. • Az újságírók milyen kérdései bosszantják fel? — Kérdések a magánéletemről. • Milyen kérdésre válaszolna a legsikeresebbnek? — Arra, hogy mit énekelek a legszívesebben? Mindenekelőtt azt, ami nekem és a közönségnek is tetszik. • Magyarországi vendégszereplései közül melyikre emlékezik vissza a legszívesebben? — 1973-ban a Made in Hungaryn énekeltem Korda Györggyel A siker után több közös fellépésünk is volt. • Hogyan fogadta a magyarországi közönség? — Nagyon szeretek Budapestre Járni. Vendéglátóim nagyon szívesen fogadnak. Mindent megtesznek, hogy a lehető legjobban érezzem magam. Ott-tartózkodásom alatt nem kell sem milyen szervezési nehézségekre gon doInom. Ez a jó légkör előadásom ban is megmutatkozik. • Honnan származik a neve? — A kérdés nem ért váratlanul. Ezt már többen Is megkérdezték. A Duchoő család Oravából származik. Nagyapám visszaemlékezéseiből / tudom, hogy elődeim grófi kastélyokban szolgáltak. • Mit gondol, milyen szóból származik a neve? — Több szó is Jöhet számításba: duch (szellem), duchíía (dunyha). Nagyapám szerint a Duchoő-család azért költözött délre, mert szerette a meleget. Tréfásan már több barátom Is megjegyezte, hogy Duchofték találták fel a dunyhát. • Családtagjai közül énekel-e még valaki? — Jelenleg nem. Azt hiszem én vagyok az első a családban. • Milyen élményei vannak jugoszláviai fellépéséről? — Nagyon emlékszem arra a fellépésre. Az Adriai-tenger partján egy amfiteátrumban énekeltem 1500 csehszlovák turista előtt. Itt ismertem meg Igazán, milyen Is a hazai kö-. zönség. Nagyon szívélyes fogadtatás volt. Két nap alatt több honfitársammal kötöttem barátságot. • Fellépett már Moszkvában is? — Igen, 1975-ben négy napig tartózkodtam a szovjet fővárosban. A négy nap alatt négy hangversenyem volt. Az egyik koncertemet közvetítette a moszkvai televízió is. Olvasóink nevében köszönjük a beszélgetést. Az Interjút Karol Ducboünyal az alábbi olvasóink kérdései alapján állítottuk össze, csoportosítva és sti- lisztikaiiag alakítva őket: Juhos Éva, Ounaszerdahely (Dun. StredaJ, Hlu- bík Mária, Szap (Palkoviőovo), Horváth Angela, Bratislava, Kovács Eszter, Galanta, Streleczky János, Kassa (Koilce), Nagy Józmf, Losonc (Ln- Cenec), EcsI Bozsenka, Alistól (Hro- boAovo), Csorna Ferenc, Dunaszerda- hely (Onn. Streda). AJEVEHETETIir ANNÜSRA Csak jőjjOn közelebbi — szóit a szenátns Jegyzőkönyvvezetője és Annnska nagyon elcsodálkozott az aránylag barátságtalanni hangzó felszólításon. Annnska tudniillik nagyon kedves és vendégszerető. Amikor meghívta barátait, az egész lakótelepet szívélyes hangniat árasztotta el. — Kerfiljetek csak belfebb, az én házam, az én váram. Csak tesséki A panelház, amelyben egyszoba-konyhás lakást bérelt znhanyozó főikével — nagyon kellemessé vált. Annnska — akit a lakótelepen „bevehetetlennek“ tituláltak, 50 esztendős — egy kissé már patinás. Akár az óezOst, amelyet modern lakásban a terfiéshez használnak — persze csak ünnepélyes alkalmakkor. Mint például az özem Igazgatója látogatásakor — akiról még senki sem tudja, hogy lejjebb kerOI — éppen ezért a poharakat Oritéskor Inkább csak felfelé tartják. A tárgyalóteremben hősnőnk már csak az óezflstre emlékeztetett, az Onnepélyességből vajmi kevés maradt Röviden elmondta életrajzát. Mindig Iparkodott, hogy családja anyagi Jólétben élhessen, de hiába. A férje vonatveze- löből zenésszé váll — mindent megzenésített. Megállt minden útszéll kocsmában, ahonnan zene szűrődött hl ... VégUI Is a VItavába fulladt. Kihalászták és a Vltava Jobb partján szá- rltgatták. A ruháját sikerűit megmenteni, de őt már nem. Annnska röviddel a temetés után felkiáltott: — Fiatal özvegy vagyoki .. De amikor a hozzáillő özvegy férfiak a kezéért esedeztek — határozott nemet mondott. — TágnIJatok, nem kötöm le magam egyhez... Annnska nagyot lendített élete kerekén, csakhogy ehhez a lendülethez némi üzemanyagra is szükség van és ezzel sajnos mások gazdálkodnak. Annnska baráti kapcsolatok étjén próbált fl- zemanyaghoz Jutni. Megkérte barátnőjét, hogy kölcsönözzön neki orvosra 500 koronát. Barátnője K. O. megértő lélek volt és leguberálta e kölcsönkért összeget. Aztán már nem látta viszont a pénzt, mert amikor kérni merte, Annns- ka feddő hangon letorkollta. — Hogyan lehetsz Ilyen kapzsl7l Ha visszaadom az ötösödet. 14 napig nem lesz mit ennem. Hál Ilyen szakszervezeti fnnkcionárins vagy te? Hiszen neked a dolgozók érdekeit kell képviselnedi Majd elmondom az egész vállalatban, hogy milyen harácsoló nőszemély vagyi... A szegény barátnő, ismervén Annnska száját, inkább bócsót mondott 8 pénznek. Tudta, hogy a fúrások terén Annnska ugyancsak otthonosan mozog . .. Meg kell még mondani, hogy vendégeket csak alkalomadtán hívott, szinte csak véletlenül — persze legtöbb- nyíre férfiakat és igen JÓI el is szórakozott velük kis összkomfortos lakásában. De miért Is ne? Hiszen lészivvel. kedvességgel fogadta őket és amikor már nem bfrt a jókedvével, néha felkiáltott: — Adjatok egy milliót és én olyan édes életet prodnkálok nektek, amilyet még egyetlen olasz filmrendezőnek sem sikerült vászonra vinnie ... Hálóját természetesen a lakótelepen Is kivetette. Például átrohant a szomszédasszonyhoz és kétségbeesetten könyOrgött. hogy váratlanul megjött az öccse családostul, és neki egy lyukas garasa sincsen. Persze a visszafizetésről többé szó sem esett, sőt, amikor a szomszéd, asszony tapintatosan emlékeztette tartozásárn, Annnska még meg is fenyegette: — Megirom az öregjének, hogy a vízvezeték- szerelő kér óra hosszat volt magánál és utána eldicsekedett, hogy megcsinált ám mindent, amit csak akart... Annnska tudniillik résen volt, és mindent tudott, ami a lakótelepen történt. így azt is, hogy kinek és mikor nem e- gészen tiszta a leiklismerete. Hallgatását kölcsönök formájában nagyszerűen kamatoztatta, de sosem fizetett vissza egyetlen fillért sem. Tulajdonképpen rendes asszonynak tartotta magát — hiszen csak kölcsönöket kért — és amit az egyiktől kért — visszaadta a másiknak, akit ezen a pénzen vendégelt meg. Ekkor már a ..bevehetetlen“ Annnska volt a neve. Egy ideig JÓI ment a dolog, míg egy szép napon egy hiúságában megsértett özvegy férfiú megpecsételte özvegyünk sorsát. — Ha nem lehet az enyém — ne legyen a másé sem — Jelentette ki az őszhajú Otelló — és a ..bevehetetlenséget“ azzal biztosította, bogy beperelte Annuskát a kölcsönkért pénzért. így tehát Annnska testi makniátlansága nincs veszélyben — három esztendeig egészen biztosan — mert ennyit mért ki rá a bíróság... Fordította: —sl— Karol Duchon válaszol
