Új Ifjúság, 1977. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)

1977-12-20 / 51-52. szám

KITÁRTA KAPUIT A HÜVELdDÉSl HÁZ MOLNÁR JÓZSEF, a Művelődési Ház igazgatója — Sokáig vártunk rá. De Srdemes volt, mert most olyan Művelődési Házunk van, amilyen kevés az or­szágban — büszkélkednek a szerdahelyiek (Dun. Stre- da). És van mire büszkének lenniüki Még mielőtt a Művelő­dés! Házat megnyitották, Gyurcsík József, a Városi Nemzeti Bizottság elnöke ezt mondta: — A fiataloknak kell, nekik építettük. A korszerű, minden Igényt kielégítő épület kitárta ka­puit, ml Is bekukkantot­tunk, hogy megnézzük, kell-e valóban a fiataloknak? Léptek kopognak a lép­csőn, kislányok jönnek le­felé, Iskolatáska kezükben. — Már haza? — kérdem tőlük. — Igen — mondja az egyik — a könyvkiállítást voltunk megnézni. — Vannak még ott? — Még nagyon sokan. Annyian vannak, hogy nem lehet becsukni az ajtót. A folyosón két legényke. — Hát ti nem mentek be? — Majd ha kijönnek a lá­nyok. Benn a teremben lányok nézegetik a könyveket. La­pozgatnak bennük, komo­lyan is, nevetve is. — Mi tetszik nektek a legjobban? — A mesekönyvek — hangzik egyszerre a válasz. Színes, képes mesésköny­vek. Azbuka. Orosz köny­vek. — El tudjátok olvasni? — El háti Németh Marika és Csiba Anikó az alapfokú Iskola hetedik oszíbnyának tanulói. — Elég jól olvasunk, ott­hon Is és a könyvtárban is olvastunk már néhány d?zs 'íeAAupjisesam zsojo mesék vannak bennük. — Egyedül jöttetek el Ide a kiállításra, vagy az isko­lával vagytok Itt? — Egyedül. Kíváncsiak voltunk a könyvekre. A teremben lévők zöme nagyobbacska lány. — Ml az osztállyal jöt­tünk, velünk van a tanár­nőnk is, Simon Valéria. Az egészségügyi Iskola első osztályának a növendékei vagyunk. KörUlállnak a lányok. Fe- lelgetnek a kérdéseimre. — Ápolónők leszünk az iskola elvégzése után — mondja egyikük. Nézegetik a képeket. Nekem a képzőművészeti könyvek tetszenek leginkább — mondja Raj] Márta. — Sok érdekes van ben­nük — fűzi hozzá Molnár Katalin. Rajj Márta szerdahelyi .Molnár Katalin zselízi. Alsó- szeliböl ketten Is jelentkez­tek: Gyalog Márta és Kosz­tolányi Margit. Borovszky Kati kosútl. — Rendszeres látogatói vagyunk a könyvtárnak. Ök Is érdeklődéssel né­zik az orosz könyveket. — Tanulunk oroszul, eze­ket a meséskönyveket meg is értenénk. Egy magasabb lány Is van köztük. Kinőtt már a diák­korból, — Aradszky Bo2ena va­gyok ... Nem tartozik az egész­ségügylek közé. Könyvtáros. — 1988-tól vagyok a könyvtárban; a ml könyv­tárunk most fog megnyílni. Még nem készült el a kata­logizálás. A Művelődési Ház könyv­tári részlegében szanaszét hevernek a könyvek. A pol­cok készen várják a köny­vek ezreit. — Sok munka van még — mondja Cseh Ica. — De­cember elején nyitunk. — Sokan járnak könyve­kért? — kérdem tőle. — Sokan. Megszerették a könyveket. Eszembe jut egy beszél­getés. Egy gyermekkori is­merősöm megkért, szerezzek neki néhány könyvet. — Olyanokat hozz, amit nem olvas senki. Nem olva­sásra kell, csak arra, hogy ne maradjon üresen a köny­vespolc. Tudod, egész szo­baberendezést vettünk, köny­vespolc is van hozzá. Oda mást nem tehetünk, csak könyveket. Mondtam neki, valóban oda mást nem tehetnek. Milyen kár, hogy a könyves polcra nem lehet jeltenni a zsák krumplit. Megsértődött. — Van ám nekünk olyan házunk, hogy akár hat va­gon krumplit is elhelyezhe tek! — mondta dölyjösen. — Tavaly a jürdökádban . láttam zsákot — mondtam én. — A fiad panaszkodott, hogy nem tud tussolni miatta. Elvörösödött. — Az én villámat meg­nézheted! Szép villája van. Ková­csolt vasból a kerítés. Hat szoba, fürdőszoba. De a könyvespolc üres. Mondtam neki; — Hát a polcra befőttet sem tehetsz, meleg a szoba. Könyv kell oda. De olyan könyv, amit ha te nem is, a fiad meg a lányod le­emel a polcról, hogy elol­vassa. Olyan könyv, amit többször is érdemes elolvas­ni. Illyés Gyula Puszták né­pét, Móricz Zsigmondot, ta­lán Adyt is, meg a hazai ma­gyar írók, költők műveit tedd fel. Világirodalmat, olyan könyveket tégy oda, melyek révén a gyermekeid megszeretik az igazi kultú­rát. Nem az a fontos, hogy a szomszédok irigykedjenek, mert kovácsolt vasból van a kerítés, díszműves a kapu, márványból van a lépcső és vadonatúj Zsiguli áll a ga­rázsban. Azt irigyeljék a szomszédok, hogy a fiad és a lányod lépést tart a kul­túrával és nekik a szép könyv, a kép tetszik, nem a kerítés és a drága sző­nyeg. Annak örülj, hogy ők már eljárnak a Művelődési Házba, a könyvtárba, szín­házba, zeneterembe. — Nagy feladatokat tűz­tünk magunk elé — mondta bevezetőjében Molnár Jó­zsef, a Művelődési Ház Igaz­gatója, s kezembe nyomott egy nyomtatványt. Felkérik a lakosságot jelentsék be kultúrlgényüket, kulturális szempontból mivel szeret­nének foglalkozni a jövőben, mit szeretnének látni az új színházban, látogatják-e a hangversenyeket. Felszólít­ják a gyűjtőket, a képzőmű­vészetek, nyelvtanfolyamok és egyéb tanfolyamok Iránt érdeklődőket. A kérdőívben politikai, történelmi és egyéb előadások is szerepel­nek. A Művelődési Ház kitárta kapuit, szeretettel várja a látogatóit. A beindításhoz egy kis idő és türelem kell — hang­súlyozta Molnár József. A lelkes és fáradságos mun­kát kifejtő kultúrdolgozőkat elkedvetlenítheti a meg nem érdemelt bírálat. — Megtettük az első lé­pést, és tudatában vagyunk annak Is, hogy még nagyon komoly feladatok várnak ránk, hogy a közművelődéi valamennyi ágazatában ered­ményes munkát fejthessünk ki. Elég régen látom el ezt a tisztséget (Molnár József három ??). évig volt a nyárasdl (Topofník) művelő­dési ház Igazgatója], mindig szívesen fogadtam a sajtó képviselőit, már csak azért Is, mert minden művelődési Intézménynek szüksége van arra, hogy eredményeit, munkásságát, tevékenységét közzé tehesse. Az utolsó két hónapban nagyon sok új­ságíró keresett fel bennün­ket. Sok szépet írtak rólunk, a szinte palotának beillő épületről, de a Művelődési Ház működésével kapcsolat­ban Is. Az viszont lehango­ló, ha munkánkban az apró hiányosságokat, amelyeket rajtunk kívül álló okok idéz­nek eló, céltudatosan kieme­lik. Egy új épület tető alá hozása a Művelődési Ház tevékenységének megszerve­zése nem kis dolog, és ha azt Is figyelembe vesszük, hogy az utolsó fél évtől el­tekintve a felmerülő prob­lémák elintézése csupán pár emberre hárult, például az egyes munkafolyamatok meggyorsítása, a hiányzó technikai felszerelések be­szerzése, a tervek kidolgo­zása, a kollektíva összebö- itása. bizony hatalmas haj­rát kívánt tőlünk az utolsó három hónapban. Felettes szerveink kellőképpen ér­tékelik igyekezetünket, hi­szen sokan kételkedtek, va­jon a tervezett határidőre tető alá hozzuk-e intézmé­nyünket. A hivatalos munka­időn kívül is szinte a vég- klmerüléslg megfeszített erő­vel dolgoztunk. Az épület átadásával kez­dődött a tulajdonképpeni munkánk. Egy hónappal a nyitás előtt megszerveztük a központi gyermekkórust. Két magyar és két szlovák alapiskola növendékei éne­kelnek a kórusban együtt. Közösen tanulják be az énekszámokat, egymástól tanulják a nyelvet. Mind a nyolcvanöt gyerek eljön, lelkesen, örömmel. Még egy együttesünk van, a politikai dalegyüttes. Már most szép műsorunk van, példaképpen hadd hozzam fel, hogy 11-én Itt léptek fel, 16-án a Mar­tin Luther Főiskola politi­kai dalegyüttesével együtt szerepeltek nálunk, utána Gútán, majd Nővé Mesto nad Váíiomban léptek fel az ottani politikai dalfeszti­válon és 18—19-én a Parti- zánskéban megrendezett ke­rületi politikai dalfesztivá­lon vettek részt. Mindezt csak szemléltető példaként említettem: Az eláő hónap­ban több mint ötven akci­ónk volt, néhány nagy ak­ciónk Is. Bizonyára érdekli a fiatalokat, hogy már az első héten a SZISZ városi bizottságával együtt megren­deztük a „Mit tudsz a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalomról“ vetélkedőt. A har- marlk elődöntőn a SZISZ 17 alapszervezete vett részt, bét jutott a döntőbe, amit aztán a Nyugat-Szlovákiai Baromfifeldolgozó Vállalat csoportja nyert meg. — Megkezdte a szervez­kedést a Népi Zenekar és a CSEMADOK színjátszó együt­tese Is, amely a ml intézmé­nyünk mellett fog működni. Már a megnyitó darabot is kiválasztották. Előtérbe he­lyezzük a kis csoportok foglalkozását biztosító klub­tevékenységet, mór működik a sakk kör, a bélyeggyűjtők köre. Lépéseket tettünk a Játék a betűkkel vetélkedő megszervezésére, rendszere­sítjük a klubestéket. Jövőre megkezdődnek a tanfolya­mok is, amennyiben kellő számú jelentkező akad. A szerdahelyi Művelődési Ház kitárta kapuit és várja a látogatókat. Biztosra vesz- szük, hogy sokan lesznek, főleg fiatalok. Mert hiszen nekik építgették elsősorban. —OS.

Next

/
Thumbnails
Contents