Új Ifjúság, 1977. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)
1977-12-20 / 51-52. szám
KITÁRTA KAPUIT A HÜVELdDÉSl HÁZ MOLNÁR JÓZSEF, a Művelődési Ház igazgatója — Sokáig vártunk rá. De Srdemes volt, mert most olyan Művelődési Házunk van, amilyen kevés az országban — büszkélkednek a szerdahelyiek (Dun. Stre- da). És van mire büszkének lenniüki Még mielőtt a Művelődés! Házat megnyitották, Gyurcsík József, a Városi Nemzeti Bizottság elnöke ezt mondta: — A fiataloknak kell, nekik építettük. A korszerű, minden Igényt kielégítő épület kitárta kapuit, ml Is bekukkantottunk, hogy megnézzük, kell-e valóban a fiataloknak? Léptek kopognak a lépcsőn, kislányok jönnek lefelé, Iskolatáska kezükben. — Már haza? — kérdem tőlük. — Igen — mondja az egyik — a könyvkiállítást voltunk megnézni. — Vannak még ott? — Még nagyon sokan. Annyian vannak, hogy nem lehet becsukni az ajtót. A folyosón két legényke. — Hát ti nem mentek be? — Majd ha kijönnek a lányok. Benn a teremben lányok nézegetik a könyveket. Lapozgatnak bennük, komolyan is, nevetve is. — Mi tetszik nektek a legjobban? — A mesekönyvek — hangzik egyszerre a válasz. Színes, képes meséskönyvek. Azbuka. Orosz könyvek. — El tudjátok olvasni? — El háti Németh Marika és Csiba Anikó az alapfokú Iskola hetedik oszíbnyának tanulói. — Elég jól olvasunk, otthon Is és a könyvtárban is olvastunk már néhány d?zs 'íeAAupjisesam zsojo mesék vannak bennük. — Egyedül jöttetek el Ide a kiállításra, vagy az iskolával vagytok Itt? — Egyedül. Kíváncsiak voltunk a könyvekre. A teremben lévők zöme nagyobbacska lány. — Ml az osztállyal jöttünk, velünk van a tanárnőnk is, Simon Valéria. Az egészségügyi Iskola első osztályának a növendékei vagyunk. KörUlállnak a lányok. Fe- lelgetnek a kérdéseimre. — Ápolónők leszünk az iskola elvégzése után — mondja egyikük. Nézegetik a képeket. Nekem a képzőművészeti könyvek tetszenek leginkább — mondja Raj] Márta. — Sok érdekes van bennük — fűzi hozzá Molnár Katalin. Rajj Márta szerdahelyi .Molnár Katalin zselízi. Alsó- szeliböl ketten Is jelentkeztek: Gyalog Márta és Kosztolányi Margit. Borovszky Kati kosútl. — Rendszeres látogatói vagyunk a könyvtárnak. Ök Is érdeklődéssel nézik az orosz könyveket. — Tanulunk oroszul, ezeket a meséskönyveket meg is értenénk. Egy magasabb lány Is van köztük. Kinőtt már a diákkorból, — Aradszky Bo2ena vagyok ... Nem tartozik az egészségügylek közé. Könyvtáros. — 1988-tól vagyok a könyvtárban; a ml könyvtárunk most fog megnyílni. Még nem készült el a katalogizálás. A Művelődési Ház könyvtári részlegében szanaszét hevernek a könyvek. A polcok készen várják a könyvek ezreit. — Sok munka van még — mondja Cseh Ica. — December elején nyitunk. — Sokan járnak könyvekért? — kérdem tőle. — Sokan. Megszerették a könyveket. Eszembe jut egy beszélgetés. Egy gyermekkori ismerősöm megkért, szerezzek neki néhány könyvet. — Olyanokat hozz, amit nem olvas senki. Nem olvasásra kell, csak arra, hogy ne maradjon üresen a könyvespolc. Tudod, egész szobaberendezést vettünk, könyvespolc is van hozzá. Oda mást nem tehetünk, csak könyveket. Mondtam neki, valóban oda mást nem tehetnek. Milyen kár, hogy a könyves polcra nem lehet jeltenni a zsák krumplit. Megsértődött. — Van ám nekünk olyan házunk, hogy akár hat vagon krumplit is elhelyezhe tek! — mondta dölyjösen. — Tavaly a jürdökádban . láttam zsákot — mondtam én. — A fiad panaszkodott, hogy nem tud tussolni miatta. Elvörösödött. — Az én villámat megnézheted! Szép villája van. Kovácsolt vasból a kerítés. Hat szoba, fürdőszoba. De a könyvespolc üres. Mondtam neki; — Hát a polcra befőttet sem tehetsz, meleg a szoba. Könyv kell oda. De olyan könyv, amit ha te nem is, a fiad meg a lányod leemel a polcról, hogy elolvassa. Olyan könyv, amit többször is érdemes elolvasni. Illyés Gyula Puszták népét, Móricz Zsigmondot, talán Adyt is, meg a hazai magyar írók, költők műveit tedd fel. Világirodalmat, olyan könyveket tégy oda, melyek révén a gyermekeid megszeretik az igazi kultúrát. Nem az a fontos, hogy a szomszédok irigykedjenek, mert kovácsolt vasból van a kerítés, díszműves a kapu, márványból van a lépcső és vadonatúj Zsiguli áll a garázsban. Azt irigyeljék a szomszédok, hogy a fiad és a lányod lépést tart a kultúrával és nekik a szép könyv, a kép tetszik, nem a kerítés és a drága szőnyeg. Annak örülj, hogy ők már eljárnak a Művelődési Házba, a könyvtárba, színházba, zeneterembe. — Nagy feladatokat tűztünk magunk elé — mondta bevezetőjében Molnár József, a Művelődési Ház Igazgatója, s kezembe nyomott egy nyomtatványt. Felkérik a lakosságot jelentsék be kultúrlgényüket, kulturális szempontból mivel szeretnének foglalkozni a jövőben, mit szeretnének látni az új színházban, látogatják-e a hangversenyeket. Felszólítják a gyűjtőket, a képzőművészetek, nyelvtanfolyamok és egyéb tanfolyamok Iránt érdeklődőket. A kérdőívben politikai, történelmi és egyéb előadások is szerepelnek. A Művelődési Ház kitárta kapuit, szeretettel várja a látogatóit. A beindításhoz egy kis idő és türelem kell — hangsúlyozta Molnár József. A lelkes és fáradságos munkát kifejtő kultúrdolgozőkat elkedvetlenítheti a meg nem érdemelt bírálat. — Megtettük az első lépést, és tudatában vagyunk annak Is, hogy még nagyon komoly feladatok várnak ránk, hogy a közművelődéi valamennyi ágazatában eredményes munkát fejthessünk ki. Elég régen látom el ezt a tisztséget (Molnár József három ??). évig volt a nyárasdl (Topofník) művelődési ház Igazgatója], mindig szívesen fogadtam a sajtó képviselőit, már csak azért Is, mert minden művelődési Intézménynek szüksége van arra, hogy eredményeit, munkásságát, tevékenységét közzé tehesse. Az utolsó két hónapban nagyon sok újságíró keresett fel bennünket. Sok szépet írtak rólunk, a szinte palotának beillő épületről, de a Művelődési Ház működésével kapcsolatban Is. Az viszont lehangoló, ha munkánkban az apró hiányosságokat, amelyeket rajtunk kívül álló okok idéznek eló, céltudatosan kiemelik. Egy új épület tető alá hozása a Művelődési Ház tevékenységének megszervezése nem kis dolog, és ha azt Is figyelembe vesszük, hogy az utolsó fél évtől eltekintve a felmerülő problémák elintézése csupán pár emberre hárult, például az egyes munkafolyamatok meggyorsítása, a hiányzó technikai felszerelések beszerzése, a tervek kidolgozása, a kollektíva összebö- itása. bizony hatalmas hajrát kívánt tőlünk az utolsó három hónapban. Felettes szerveink kellőképpen értékelik igyekezetünket, hiszen sokan kételkedtek, vajon a tervezett határidőre tető alá hozzuk-e intézményünket. A hivatalos munkaidőn kívül is szinte a vég- klmerüléslg megfeszített erővel dolgoztunk. Az épület átadásával kezdődött a tulajdonképpeni munkánk. Egy hónappal a nyitás előtt megszerveztük a központi gyermekkórust. Két magyar és két szlovák alapiskola növendékei énekelnek a kórusban együtt. Közösen tanulják be az énekszámokat, egymástól tanulják a nyelvet. Mind a nyolcvanöt gyerek eljön, lelkesen, örömmel. Még egy együttesünk van, a politikai dalegyüttes. Már most szép műsorunk van, példaképpen hadd hozzam fel, hogy 11-én Itt léptek fel, 16-án a Martin Luther Főiskola politikai dalegyüttesével együtt szerepeltek nálunk, utána Gútán, majd Nővé Mesto nad Váíiomban léptek fel az ottani politikai dalfesztiválon és 18—19-én a Parti- zánskéban megrendezett kerületi politikai dalfesztiválon vettek részt. Mindezt csak szemléltető példaként említettem: Az eláő hónapban több mint ötven akciónk volt, néhány nagy akciónk Is. Bizonyára érdekli a fiatalokat, hogy már az első héten a SZISZ városi bizottságával együtt megrendeztük a „Mit tudsz a Nagy Októberi Szocialista Forradalomról“ vetélkedőt. A har- marlk elődöntőn a SZISZ 17 alapszervezete vett részt, bét jutott a döntőbe, amit aztán a Nyugat-Szlovákiai Baromfifeldolgozó Vállalat csoportja nyert meg. — Megkezdte a szervezkedést a Népi Zenekar és a CSEMADOK színjátszó együttese Is, amely a ml intézményünk mellett fog működni. Már a megnyitó darabot is kiválasztották. Előtérbe helyezzük a kis csoportok foglalkozását biztosító klubtevékenységet, mór működik a sakk kör, a bélyeggyűjtők köre. Lépéseket tettünk a Játék a betűkkel vetélkedő megszervezésére, rendszeresítjük a klubestéket. Jövőre megkezdődnek a tanfolyamok is, amennyiben kellő számú jelentkező akad. A szerdahelyi Művelődési Ház kitárta kapuit és várja a látogatókat. Biztosra vesz- szük, hogy sokan lesznek, főleg fiatalok. Mert hiszen nekik építgették elsősorban. —OS.