Új Ifjúság, 1977. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)

1977-12-20 / 51-52. szám

18 * llyés Gyula írja valamelyik versében, I hogy ha minél messzebb kerülünk I töldrajzllag a szeretett személytől I vagy tájtól, lélekben — furcsa módon I annál közelebb Jutunk hozzá. Annál erősebben húz vissza a vágy. amely Így lemérhetővé, tapasztalhatővá válik — hiszen eltávolodtunk. Washington egyik utcájában futok. Ősz van Itt is, az amerikai fővárosban, hullanak lábam elé a falevelek, még színe­sebbek, mint otthon, még pompásabbak a fák, még rikítóbbak a sárgáspiros színű bokrok. A gyep üdezöld, nyoma sincs rajta kopás­nak, pedig mifelénk október végén kissé megfakul már a fü. Azon kapom magam, hogy futás közben villáminterjúkat készítek önmagámmal. •— Önnek hogy tetszik az amerikai ősz? — KUlön-kiílön tetszenek a fék meg a bokrok és önmagában szép a pázsit is. De együtt Valahogy harsogó az egész. Én az otthoni őszt szeretem. — Miért, milyen az otthoni Ősz? — Színekben sokkal szomorúbb, hangulat­ban azonban Jóval kellemesebb. Egyszerű­en: otthoni. — ön ennyire elfogult? Ennyire szülő­föld és otthonpárti? — Ezen ne csodálkozzon! Tamási Áron szerint azért vagyunk a világban, hogy va­lahol otthon érezzük magunkat benne. Sze­retet nélkül nincs otthon-érzet, ezt szám­talanszor tapasztaltam utazásaim során, — Akkor hát miért fut ebben az utcában, itt, Washingtonban? Miért nem vár fa még, amíg otthont „rügózó“ ösvényei kínálják majd a terepet? Az a kopott fű, melyet megszeretett, azok a fák. melyek között felnőtt? — Azért, hogy még erősebben érezzem a szülőföld melegét. Hogy össze tudjam mér­ni a washingtonit az otthonival, hogy újra és újra megállapíthassam, hová tartozom. XXX — Micsoda remek hidl Három sávban fut rajta az út, egyirányú a forgalom. — Valóban hasznos segítője a közieke désnek. A folyó egyik partjáról a másik­ra suhannak hátán a gépkocsik Szilárd konstrukció: mintha valamelyik őslény, mondjuk egy brontosaurus csontvázára fe­szítették volna az aszfalt szalagját. Bizton­ságos. Megbízható. — Egyszóval remek! — Azt azért nem mondanám. Valami hl ányzik belőle. Egy kis európai karcsúság. Egy kis légiesség. Törékenység. Az Erzsé- bet-hld vagy a Károly-hld olykor nem is a túlsó oldalra, hanem álmaink partjaira Juttat. — A hidakon nem álmodozni; közlekedni szoktunk! — Nem vitatkozom. XXX A Fehér Házat először az autóból látom. Főbejárata előtt rendőrök és kfváncsisko-- dók. Később, a csaknem százhetven méter ma­gas Washington-obeliszk tornyából pillan­tok rá. Valamivel nagyobbnak képzeltem, és valamivel szebbnek. (A toronyból remek kilátás nyílik a Ca- pitolra, az amerikai törvényhozás épületé­re, a washingtoni repülőtér kifutópályáira, az arlingtoni temetőre és a Pentagonra, az amerikai Hadügyminisztérium gigantikus és meglehetősen csúf épületére.! Gyalogszerrel a déli oldalról közelítem meg a „White House“-t. Egy óriási, beépítetlen, de parknak sem titulálható füves térségen lépkedek felé. Az eléggé egyenetlen gyepen három amatőr rögblző (azaz amerikai futballt űző) gya­korol egy valódi tojáslabdával. A tojáslab­da látványa minden alkalommal csendes iszonyattal tölt el. Nem tudok szabadulni eszmémtől: a labda legyen lehetőleg göm­bölyű. A Fehér Házat körülvevő rácsozaton át kukkahtgatok befelé. Szemsugaraim előbb átrepülnek az épületet körülkerítő, ápolt park zöld szigetel fölött és megállapodnak az első emeleti ablaksoron. Ez hát a világpolitika egyik központjai Itten indul hát útjára a gyakran mindenna­pos közérzetünket is befolyásoló hír és közleményözön egy részel Itt fogamzott meg talán a neutronbomba — ép ésszel már fel sem fogható — ördögi gyártási terve is? AZ idő Jó, süt a nap, tombol a vénasszo­nyok nyara, van hát alkalom és lehetőség rá. hogy elővegyem útikönyvemet és fella­pozzam benne a Fehér Ház-ról szóló részt: „A Fehér Ház az USA elnökének lakhe­lye és hivatala“. Az amerikai elnök székhe­lye kívülről nem valami hatalmas palotá­ra, inkább egy nagyobb vidéki kastélyra emlékeztet. Pedig az elnöki palotában több, mint 130 terem és szoba, sok egyéb helyi­ség is van — vagyis a látszat csal, s az épület korántsem olyan, mint amilyennek első látásra tűnik. A „házat“ az ír szárma­zású amerikai építész, James Hóban ter­vezte 1800-ban kapta az épület az első la­kót: John Admas elnököt. Később Jefferson elnök elegáns berendezési hozott a „Fehér Ház ba, amelynek neve ekkor még Elnöki Palota, vagy egyszerűbben Elnöki Lakóépü­let volt (President’s Mansion!. 0 hajtotta végre az első bővítést Is a keleti és nyu­FUTÓ BATTA GYÖRGY CIPŐBEN WASHINGTONBAN Rövid jegyzetek egy hosszú útról gáti oldalon egy-egy szárnyépülettel, ár­kádos terasszal egészítette ki a középső tömböt. Az angol csapatok hadjáratuk során 1814- ben a Fehér Házat is felgyújtották. Három évig tartott a helyreállítás. 1817-ben James Monroe ismét beköltözhetett az újonnan fe­hérre meszelt épületbe, amely ekkortájt kapta (később hivatalossá váltj nevét: The White House, a Fehér Ház. 1824—29 kö­zött ismét átalakításokat hajtottak végre, elkészült a déli és az északi homlokzat mai árkádos, tlmpanonos alakja. 1946-ban Tru­man elnök erkélyt építtetett a déli front főbejárata elé, rettenetes vihart kavarva ezzel, mivel sokan tiltakoztak a hagyomá­nyok e „durva felrúgása“ ellen. Még na­gyobb baj lett azután, amikor egy 1948. évi fogadáson leszakadt a csillár. A nagysza­bású vizsgálat eredményét az illetékesek tömören így summázták: „Azt a csillárt leg­feljebb csak a puszta megszokás tartotta a mennyezeten“. Azóta is szünet nélkül foly­nak a klsebb-nagyobb átalakításait, a beren­dezésen végrehajtott cserék. Minden elnök a maga ízlése szerint aiakít valamit rajta. Nixon például megszüntette a kis uszodát, amelyet Franklin D. Roosewelt építtetett. Helyére került a Fehér Ház modern sajtó- központja. Ford elnök viszont úgy döntött, hogy mégiscsak kell uszoda ... A Fehér Ház ma északról két-, délről há­romemeletes középső tömbből és két csatla­kozó szárnyépületből áll. A középső rész­ben kaptak helyet a fogadóhelyiségek, va­lamint az elnök és családja magánlakosz­tályának szobái. A nyugati szárny az elnö­ki hivatal irodáit foglalja magában, az el­nöki dolgozószobával, a keleti szárnyban főleg a „First Lady“-nek, az elnök felesé­gének irodái vannak. (A feleségnek ugyan­is bizonyos társadalmi szerepet kell vállal­nia.) A főépület déli homlokzata közepén, a félkör alakú oszlopsornál van a dlszbejá- rat. Államfőket, miniszterelnököket általá­ban e bejárat előtt szokták katonai pompá­val fogadni, ide Jönnek megbízóleveleik át­adására a nagykövetek. Az épület földszinti folyosóján kis kiál­lítás idézi fel a Fehér Ház építésének tör­ténetét. Két helyiségben az elnöknek aján­dékozott aranytárgyak, és az elnöki porce­lánkészletek tekinthetők meg. Itt van a Fe- béz Ház könyvtára is. Az emeleten található az ünnepélyes kül­sejű bejárati csarnok, az Entrance Hall; A Capitol, az amerikai törvényhozás épülete Washingtonban megfelelő alkalmakkor a tengerészgyalog­ság zenekarának díszjelére szokott megjel- ni az elnök, a felső emeletről, a lakosz­tályából levezető márványlépcsön. Az elnök hivatalos ebédlöterme a State Dining Room, Itt zajlanak a bankettek; dísz­ebédek, vacsorák. Ilyen alkalommal vala­mivel több, mint 100 vendéget lehet leül­tetni itt. Az East Room (Keleti Terem) a Fehér Ház legnagyobb helyisége. Ez a fogadóte­rem. Legfőbb ékessége — egyben a White House legrégibb tárgya George Washington portréja, melyet az angolok támadása ide­jén Madison elnök felesége személyesen óvott meg a pusztulástól. A teremben fo­gadásokat, hangversenyeket, előadásokat szoktak tartani; volt Időszak, amikor a saj­tókonferenciákra is ehelyütt került sor. Nagy jelentőségű törvények ünnepélyes, nyilvános aláírását ugyancsak itt rendezik meg. A nyugati szárnyépületnek a kert felé néző, délkeleti oldalán van az ovális alakú, kis kupolával fedett elnöki dolgozószoba, mellette a kabinet tanácsterme. A nyugati szárny alatt sokemeletes pincerendszer hú­zódik, mélyén az elnöki óvóhellyel...“ XXX — Az arlingtoni temetőben vagyunk. — Arlington? Itt nyugszik J. F. Kennedy, az Egyesült Államok 1963-ban meggyilkolt elnöke! — Igen. Mindjárt ott leszünk a sírjánál. — Ez a domboldal az övé? — A domb egyik kis része. A dombhát. — A márványpadlózatból az örökmécses lángvlrágocskája dugja fejét a fényre. — A sírral szomszédos gyepen, a hársak alatt ezüstmókusok ugrálnak. — Itt nyugszik két, csecsemőkorában meghalt gyermeke is. — És valamivel távolabb öccse. Bob. öt is az erőszak buktatta sírba. (Csend van. Az egyik hársfáról lezizeg egy rőtre égett levél. A tölténytárakban és a pisztolycsövekben most éppen meglapulnak a golyók. Meddig?) düléseinek ilyen avatott jegyzője, miért gyönyörködött a szerencsétlen állatokböl kt- froccsenö vér, a szétroncsolt hús látványá­ban? A megfejtésre, az amerikaiak által kissé félreértett férfiasságeszmény egyik változa­tára, amely a maga nemében már-már bika- viadalnak is elfogadható, a televízió egyik sportközvetítése során Jöttem rá. Ha az újságírói páholyból árgus szemek­kel figyelve gyakran szisszentem fel euró­pai foclmérkőzéseinken, megbotránkozva a rengeteg durvaság, alattomosság láttán, e- zen az amerikai futball (rögbi) találkozón szóhoz sem tudtam Jutni az ámulattól. A Játék lényege: az ellenfelet nem sza­bad egy bizonyos területre beengedni. En­nek érdekében mindent lehet!' Most már ér­tem, miért van ennek a sportágnak annyi sérültjei A váll. a könyök, a térd, csakúgy, mint a Jégkorongozóknál, védett, de ez is kevés. Aki szerencsés, és hamar felépül sérülé­seiből, szép összeget zsebel be. A közönség végigüvöltl a mérkőzéseket az amerikai fut­ball Játékosai csillagok, fényképeiket min­denütt látni. Most már valóban nagyon szurkolok a- zért, hogy ott is meghonosodjon az európai stílusú labdarúgás, a foci, azaz a „soccer“. Egyes üzletemberek most próbálkoznak vele harmadszor. Az ügynek megnyerték (az azóta már visszavonult) Felét, Becken- bauert, tárgyalnak Gerd Müllerrel és Cruyf- fal. Úgy hírlik, ezúttal — ez az 1977-es esz­tendő mérlege már — nem fizettek rá, a közönség minden alkalommal megtöltötte a lelátókat. (A legtöbb nézó persze a hajda­ni európaiak közül került ki). Egyik újdonsült pittsburgi ismerősöm pél­dául kétszáz mérföldet kocslkázott Chlcá- góba és vissza, hogy megnézze a szovjet o- llmpiai válogatott és a Borussia Mönchen- gladbach bemutató-mérkőzését Óriási volt. újságolta lelkesen, hat gólt láttam, az egyik szebb volt, mint a máslkl Foclpályát azonban — legalábbis egyelő­re — elvétve talál az ember az USA-ban. Washingtoni kóborlásaim során például mindössze kettőt fedeztem fel. Egy közép­korú edző magyarázott vagy tizenöt ifjúnak, akik érdeklődéssel, de talán még mindig a tojáslabdára gondolva követték utasításait. A magot azonban Ismét elvetették. Jó bizniszt. Jó üzletet lát benne néhány vállalkozó. Az amerikai futballt közelről megismer­ve tiszta szívvel mondhatom: jói járnál sze­líd játékunkkal Amerikai Egyesült Allamokl A külváros egyik moteljében töltöm az es­tét, , Bekapcsolom a tévét. Most is rengeteg a hirdetés. Egy ÚJ mosóport reklámoznak, majd egy üdítőitalt. Aztán valami gyümölcshámozó- -gépecskét. A közvetített Játékfilmet meg­szakítva kínálják termékeiket a gyárak. Oj ételízesítőt ismertetnek. Bútorokat, autógumikat traktálnak. Az operatőr felkészült, a színek jól ér­vényesülnek a képernyőn, a reklámokban a legszebb nőket látni. Egy-egy könyv ajánlását azonban hiába várom. Csak a mosóporok, az autógumik, az étel­ízesítők! Sohasem értettem, milyen élvezetet kap­hatott Ernest Hemingway egy bikaviadalon? Miért próbálkozott meg az ökölvívással? Miért kutatta fel a mexikóiak kakasviada­lait? Egy olyan író, mint amilyen Hemingway- -papa volt, az emberi lélek legfinomabb réz­Hazafelé tart a gép. A New York-i Kennedy repülőtér félper­cenként le és felszálló gépeinek türkiz vil­logása, a kifutópályák lámpáinak gyöngy­sora, a magasból lassanként gyufafejekké zsugoródó földi fényforrások, a fentről hul- lámgyűrödés nélkülinek látszó óceán bevo­nulnak a koponya élmények, tapasztalatok, emlékek elnevezésű szertárába. Háromnegyed hét van, London fölött sár­gadinnyét meg szőlőt szolgálnak fel regge­lire. Tizenöt kilométer magasan vagyunk. A- lattunk a még kivilágított, ébredező angol főváros; fentről olyan, mini egy fényerek­kel átszőtt falevél. Ez Itt Európa már. Mintha egyetlen óriá­si kert fölött szánnánk. Percről percre közeledünk szülőföldünk­höz, és ezt a semmi mással nem pótolható érzést még az sem szorítja háttérbe, hogy a Lufthansával repülünk, azzal a légitár­sasággal, melynek egyik, hasonló típusú gé­pét napokkal azelőtt rabolták el a terroris­ták. Frankfurtban széliünk le Az ellenőrzés rendkívül szigorú. A repülő­tér egyik folyosóján várakozunk a beszál­lásra. Fejem közelében géppisztoly csöve mered. Ki kell bírnom. Nemsokára Prága. Haza kell jutnom. Utazni Jó. Mert a visszatérés is jó. Visszatérni oda, ahol otthon vagyunk a világban, mert meg­leltük életünk értelmét. Oda. ahol szempil­lantásunktól gyúlnak ki az esti ég csilla­gai, s ahol tenyerünkre zizzen a karácsony- esti hópehely. ■Á. \ \

Next

/
Thumbnails
Contents