Új Ifjúság, 1977. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)
1977-12-20 / 51-52. szám
18 * llyés Gyula írja valamelyik versében, I hogy ha minél messzebb kerülünk I töldrajzllag a szeretett személytől I vagy tájtól, lélekben — furcsa módon I annál közelebb Jutunk hozzá. Annál erősebben húz vissza a vágy. amely Így lemérhetővé, tapasztalhatővá válik — hiszen eltávolodtunk. Washington egyik utcájában futok. Ősz van Itt is, az amerikai fővárosban, hullanak lábam elé a falevelek, még színesebbek, mint otthon, még pompásabbak a fák, még rikítóbbak a sárgáspiros színű bokrok. A gyep üdezöld, nyoma sincs rajta kopásnak, pedig mifelénk október végén kissé megfakul már a fü. Azon kapom magam, hogy futás közben villáminterjúkat készítek önmagámmal. •— Önnek hogy tetszik az amerikai ősz? — KUlön-kiílön tetszenek a fék meg a bokrok és önmagában szép a pázsit is. De együtt Valahogy harsogó az egész. Én az otthoni őszt szeretem. — Miért, milyen az otthoni Ősz? — Színekben sokkal szomorúbb, hangulatban azonban Jóval kellemesebb. Egyszerűen: otthoni. — ön ennyire elfogult? Ennyire szülőföld és otthonpárti? — Ezen ne csodálkozzon! Tamási Áron szerint azért vagyunk a világban, hogy valahol otthon érezzük magunkat benne. Szeretet nélkül nincs otthon-érzet, ezt számtalanszor tapasztaltam utazásaim során, — Akkor hát miért fut ebben az utcában, itt, Washingtonban? Miért nem vár fa még, amíg otthont „rügózó“ ösvényei kínálják majd a terepet? Az a kopott fű, melyet megszeretett, azok a fák. melyek között felnőtt? — Azért, hogy még erősebben érezzem a szülőföld melegét. Hogy össze tudjam mérni a washingtonit az otthonival, hogy újra és újra megállapíthassam, hová tartozom. XXX — Micsoda remek hidl Három sávban fut rajta az út, egyirányú a forgalom. — Valóban hasznos segítője a közieke désnek. A folyó egyik partjáról a másikra suhannak hátán a gépkocsik Szilárd konstrukció: mintha valamelyik őslény, mondjuk egy brontosaurus csontvázára feszítették volna az aszfalt szalagját. Biztonságos. Megbízható. — Egyszóval remek! — Azt azért nem mondanám. Valami hl ányzik belőle. Egy kis európai karcsúság. Egy kis légiesség. Törékenység. Az Erzsé- bet-hld vagy a Károly-hld olykor nem is a túlsó oldalra, hanem álmaink partjaira Juttat. — A hidakon nem álmodozni; közlekedni szoktunk! — Nem vitatkozom. XXX A Fehér Házat először az autóból látom. Főbejárata előtt rendőrök és kfváncsisko-- dók. Később, a csaknem százhetven méter magas Washington-obeliszk tornyából pillantok rá. Valamivel nagyobbnak képzeltem, és valamivel szebbnek. (A toronyból remek kilátás nyílik a Ca- pitolra, az amerikai törvényhozás épületére, a washingtoni repülőtér kifutópályáira, az arlingtoni temetőre és a Pentagonra, az amerikai Hadügyminisztérium gigantikus és meglehetősen csúf épületére.! Gyalogszerrel a déli oldalról közelítem meg a „White House“-t. Egy óriási, beépítetlen, de parknak sem titulálható füves térségen lépkedek felé. Az eléggé egyenetlen gyepen három amatőr rögblző (azaz amerikai futballt űző) gyakorol egy valódi tojáslabdával. A tojáslabda látványa minden alkalommal csendes iszonyattal tölt el. Nem tudok szabadulni eszmémtől: a labda legyen lehetőleg gömbölyű. A Fehér Házat körülvevő rácsozaton át kukkahtgatok befelé. Szemsugaraim előbb átrepülnek az épületet körülkerítő, ápolt park zöld szigetel fölött és megállapodnak az első emeleti ablaksoron. Ez hát a világpolitika egyik központjai Itten indul hát útjára a gyakran mindennapos közérzetünket is befolyásoló hír és közleményözön egy részel Itt fogamzott meg talán a neutronbomba — ép ésszel már fel sem fogható — ördögi gyártási terve is? AZ idő Jó, süt a nap, tombol a vénasszonyok nyara, van hát alkalom és lehetőség rá. hogy elővegyem útikönyvemet és fellapozzam benne a Fehér Ház-ról szóló részt: „A Fehér Ház az USA elnökének lakhelye és hivatala“. Az amerikai elnök székhelye kívülről nem valami hatalmas palotára, inkább egy nagyobb vidéki kastélyra emlékeztet. Pedig az elnöki palotában több, mint 130 terem és szoba, sok egyéb helyiség is van — vagyis a látszat csal, s az épület korántsem olyan, mint amilyennek első látásra tűnik. A „házat“ az ír származású amerikai építész, James Hóban tervezte 1800-ban kapta az épület az első lakót: John Admas elnököt. Később Jefferson elnök elegáns berendezési hozott a „Fehér Ház ba, amelynek neve ekkor még Elnöki Palota, vagy egyszerűbben Elnöki Lakóépület volt (President’s Mansion!. 0 hajtotta végre az első bővítést Is a keleti és nyuFUTÓ BATTA GYÖRGY CIPŐBEN WASHINGTONBAN Rövid jegyzetek egy hosszú útról gáti oldalon egy-egy szárnyépülettel, árkádos terasszal egészítette ki a középső tömböt. Az angol csapatok hadjáratuk során 1814- ben a Fehér Házat is felgyújtották. Három évig tartott a helyreállítás. 1817-ben James Monroe ismét beköltözhetett az újonnan fehérre meszelt épületbe, amely ekkortájt kapta (később hivatalossá váltj nevét: The White House, a Fehér Ház. 1824—29 között ismét átalakításokat hajtottak végre, elkészült a déli és az északi homlokzat mai árkádos, tlmpanonos alakja. 1946-ban Truman elnök erkélyt építtetett a déli front főbejárata elé, rettenetes vihart kavarva ezzel, mivel sokan tiltakoztak a hagyományok e „durva felrúgása“ ellen. Még nagyobb baj lett azután, amikor egy 1948. évi fogadáson leszakadt a csillár. A nagyszabású vizsgálat eredményét az illetékesek tömören így summázták: „Azt a csillárt legfeljebb csak a puszta megszokás tartotta a mennyezeten“. Azóta is szünet nélkül folynak a klsebb-nagyobb átalakításait, a berendezésen végrehajtott cserék. Minden elnök a maga ízlése szerint aiakít valamit rajta. Nixon például megszüntette a kis uszodát, amelyet Franklin D. Roosewelt építtetett. Helyére került a Fehér Ház modern sajtó- központja. Ford elnök viszont úgy döntött, hogy mégiscsak kell uszoda ... A Fehér Ház ma északról két-, délről háromemeletes középső tömbből és két csatlakozó szárnyépületből áll. A középső részben kaptak helyet a fogadóhelyiségek, valamint az elnök és családja magánlakosztályának szobái. A nyugati szárny az elnöki hivatal irodáit foglalja magában, az elnöki dolgozószobával, a keleti szárnyban főleg a „First Lady“-nek, az elnök feleségének irodái vannak. (A feleségnek ugyanis bizonyos társadalmi szerepet kell vállalnia.) A főépület déli homlokzata közepén, a félkör alakú oszlopsornál van a dlszbejá- rat. Államfőket, miniszterelnököket általában e bejárat előtt szokták katonai pompával fogadni, ide Jönnek megbízóleveleik átadására a nagykövetek. Az épület földszinti folyosóján kis kiállítás idézi fel a Fehér Ház építésének történetét. Két helyiségben az elnöknek ajándékozott aranytárgyak, és az elnöki porcelánkészletek tekinthetők meg. Itt van a Fe- béz Ház könyvtára is. Az emeleten található az ünnepélyes külsejű bejárati csarnok, az Entrance Hall; A Capitol, az amerikai törvényhozás épülete Washingtonban megfelelő alkalmakkor a tengerészgyalogság zenekarának díszjelére szokott megjel- ni az elnök, a felső emeletről, a lakosztályából levezető márványlépcsön. Az elnök hivatalos ebédlöterme a State Dining Room, Itt zajlanak a bankettek; díszebédek, vacsorák. Ilyen alkalommal valamivel több, mint 100 vendéget lehet leültetni itt. Az East Room (Keleti Terem) a Fehér Ház legnagyobb helyisége. Ez a fogadóterem. Legfőbb ékessége — egyben a White House legrégibb tárgya George Washington portréja, melyet az angolok támadása idején Madison elnök felesége személyesen óvott meg a pusztulástól. A teremben fogadásokat, hangversenyeket, előadásokat szoktak tartani; volt Időszak, amikor a sajtókonferenciákra is ehelyütt került sor. Nagy jelentőségű törvények ünnepélyes, nyilvános aláírását ugyancsak itt rendezik meg. A nyugati szárnyépületnek a kert felé néző, délkeleti oldalán van az ovális alakú, kis kupolával fedett elnöki dolgozószoba, mellette a kabinet tanácsterme. A nyugati szárny alatt sokemeletes pincerendszer húzódik, mélyén az elnöki óvóhellyel...“ XXX — Az arlingtoni temetőben vagyunk. — Arlington? Itt nyugszik J. F. Kennedy, az Egyesült Államok 1963-ban meggyilkolt elnöke! — Igen. Mindjárt ott leszünk a sírjánál. — Ez a domboldal az övé? — A domb egyik kis része. A dombhát. — A márványpadlózatból az örökmécses lángvlrágocskája dugja fejét a fényre. — A sírral szomszédos gyepen, a hársak alatt ezüstmókusok ugrálnak. — Itt nyugszik két, csecsemőkorában meghalt gyermeke is. — És valamivel távolabb öccse. Bob. öt is az erőszak buktatta sírba. (Csend van. Az egyik hársfáról lezizeg egy rőtre égett levél. A tölténytárakban és a pisztolycsövekben most éppen meglapulnak a golyók. Meddig?) düléseinek ilyen avatott jegyzője, miért gyönyörködött a szerencsétlen állatokböl kt- froccsenö vér, a szétroncsolt hús látványában? A megfejtésre, az amerikaiak által kissé félreértett férfiasságeszmény egyik változatára, amely a maga nemében már-már bika- viadalnak is elfogadható, a televízió egyik sportközvetítése során Jöttem rá. Ha az újságírói páholyból árgus szemekkel figyelve gyakran szisszentem fel európai foclmérkőzéseinken, megbotránkozva a rengeteg durvaság, alattomosság láttán, e- zen az amerikai futball (rögbi) találkozón szóhoz sem tudtam Jutni az ámulattól. A Játék lényege: az ellenfelet nem szabad egy bizonyos területre beengedni. Ennek érdekében mindent lehet!' Most már értem, miért van ennek a sportágnak annyi sérültjei A váll. a könyök, a térd, csakúgy, mint a Jégkorongozóknál, védett, de ez is kevés. Aki szerencsés, és hamar felépül sérüléseiből, szép összeget zsebel be. A közönség végigüvöltl a mérkőzéseket az amerikai futball Játékosai csillagok, fényképeiket mindenütt látni. Most már valóban nagyon szurkolok a- zért, hogy ott is meghonosodjon az európai stílusú labdarúgás, a foci, azaz a „soccer“. Egyes üzletemberek most próbálkoznak vele harmadszor. Az ügynek megnyerték (az azóta már visszavonult) Felét, Becken- bauert, tárgyalnak Gerd Müllerrel és Cruyf- fal. Úgy hírlik, ezúttal — ez az 1977-es esztendő mérlege már — nem fizettek rá, a közönség minden alkalommal megtöltötte a lelátókat. (A legtöbb nézó persze a hajdani európaiak közül került ki). Egyik újdonsült pittsburgi ismerősöm például kétszáz mérföldet kocslkázott Chlcá- góba és vissza, hogy megnézze a szovjet o- llmpiai válogatott és a Borussia Mönchen- gladbach bemutató-mérkőzését Óriási volt. újságolta lelkesen, hat gólt láttam, az egyik szebb volt, mint a máslkl Foclpályát azonban — legalábbis egyelőre — elvétve talál az ember az USA-ban. Washingtoni kóborlásaim során például mindössze kettőt fedeztem fel. Egy középkorú edző magyarázott vagy tizenöt ifjúnak, akik érdeklődéssel, de talán még mindig a tojáslabdára gondolva követték utasításait. A magot azonban Ismét elvetették. Jó bizniszt. Jó üzletet lát benne néhány vállalkozó. Az amerikai futballt közelről megismerve tiszta szívvel mondhatom: jói járnál szelíd játékunkkal Amerikai Egyesült Allamokl A külváros egyik moteljében töltöm az estét, , Bekapcsolom a tévét. Most is rengeteg a hirdetés. Egy ÚJ mosóport reklámoznak, majd egy üdítőitalt. Aztán valami gyümölcshámozó- -gépecskét. A közvetített Játékfilmet megszakítva kínálják termékeiket a gyárak. Oj ételízesítőt ismertetnek. Bútorokat, autógumikat traktálnak. Az operatőr felkészült, a színek jól érvényesülnek a képernyőn, a reklámokban a legszebb nőket látni. Egy-egy könyv ajánlását azonban hiába várom. Csak a mosóporok, az autógumik, az ételízesítők! Sohasem értettem, milyen élvezetet kaphatott Ernest Hemingway egy bikaviadalon? Miért próbálkozott meg az ökölvívással? Miért kutatta fel a mexikóiak kakasviadalait? Egy olyan író, mint amilyen Hemingway- -papa volt, az emberi lélek legfinomabb rézHazafelé tart a gép. A New York-i Kennedy repülőtér félpercenként le és felszálló gépeinek türkiz villogása, a kifutópályák lámpáinak gyöngysora, a magasból lassanként gyufafejekké zsugoródó földi fényforrások, a fentről hul- lámgyűrödés nélkülinek látszó óceán bevonulnak a koponya élmények, tapasztalatok, emlékek elnevezésű szertárába. Háromnegyed hét van, London fölött sárgadinnyét meg szőlőt szolgálnak fel reggelire. Tizenöt kilométer magasan vagyunk. A- lattunk a még kivilágított, ébredező angol főváros; fentről olyan, mini egy fényerekkel átszőtt falevél. Ez Itt Európa már. Mintha egyetlen óriási kert fölött szánnánk. Percről percre közeledünk szülőföldünkhöz, és ezt a semmi mással nem pótolható érzést még az sem szorítja háttérbe, hogy a Lufthansával repülünk, azzal a légitársasággal, melynek egyik, hasonló típusú gépét napokkal azelőtt rabolták el a terroristák. Frankfurtban széliünk le Az ellenőrzés rendkívül szigorú. A repülőtér egyik folyosóján várakozunk a beszállásra. Fejem közelében géppisztoly csöve mered. Ki kell bírnom. Nemsokára Prága. Haza kell jutnom. Utazni Jó. Mert a visszatérés is jó. Visszatérni oda, ahol otthon vagyunk a világban, mert megleltük életünk értelmét. Oda. ahol szempillantásunktól gyúlnak ki az esti ég csillagai, s ahol tenyerünkre zizzen a karácsony- esti hópehely. ■Á. \ \
