Új Ifjúság, 1977. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)

1977-07-05 / 27. szám

emberek nyelvé! Tudta, hiába a szakértelem, az embereknek nemcsak száraz iránylté szövegre van szükségük hanem meleg emberi szóra Is. És azt is tudatosította, hogy a „derék parasztok" nem tanulják meg az ó nyelvét Azt is tudta a ló vezető i,->ak akkor tud pontosan, helyesen iránvftaní, ha munkásaival nemcsak főnöki, ha nem enilieri kapcsolatai is vannak Tudta, megérti hensztottiai örömét és bánatát Ez nem ment, hát ott hag”ta az egészet, s beállt az é pülö .Slovnafthoz — munkásnak. Régi vágya teljesült, hisz már kis iskolás korában érdekelte öt a vegyipar, de a szülei hallani sem akartak róla. Mo.sl hát a vegyipar közvetlen közelébe került Három hónap tanulmánvi Időre Bratisla- vába utazott, az anyavállalathoz, megtanulta a munkát, és hazatérve huszonbatkllométerről lárt be nanonta az üzem „agyközpontjába", az iránvftóterembe, mint kar bantartó.

Az irányításra, vezetésre termett hajlamát csakhamar észrevette az üzem vezetősége. KI is nevezték öt nemrég’ben mesternek — Nem csapta mellbe ez a kinevezés? — kérdezem Ignácot szobájában.

— Megszédültem az első percek ben a gondolattól: mesteri? Azoknak a munkásoknak a főnöke, a- kikkel tegnap még együtt dolgoztam, szereltem. Sok töprengésre azonban nem volt Idő. Tudtam, a bizalommal nem szabad visszaélni, és azonnal Bozslk Pali bácsira gondoltam, aki régebben nekem volt a főnököm. Benne láttam az Ideális felettest. Rá gondoltam, és a tőle látottak, tanultak alapján kezdtem hozzá a munkához. Nenr®Hi—

I KONGRiSSZOSI BiPOiniA 6.

MUNKÄSR

Kezdjük az igazgatóval.

Kaömarik Ján, a vojanyi SIov- naft igazgatója igazi vezető, irányító egyéniség. Nemcsak én, a munkások Is gyorsan megszerették. Fél hatkor már a gyárban van. Bejárja a munkahelyeket, megkérdezi Pistát, hogyan telik a műszak,' Pavolt, hogyan aludt az éjszaka és Imrét, hogyan viseli magát a gyomra. Hatkor, amikor a munkaideje kezdődik, már az i- rodájában ül, és termelési értekezletre várja vezető munkásait.

Egyik gondolatát idézem:

— Nekünk nem „vendégmunkásokra" van szükségünk, hanem az Itteni végek fiaira, a Vojany (Va- jány) környéki falvak, városok munkására, technikusára, mérnökére. Igazán csak az érezheti sajátjának a gyárat, akinek az apja vagy akár ö maga még tíz évvel ezelőtt a finomító helyén a földet túrta, aki csak az itteni levegőből tud egy jót szippantani. .A- zokat hívjuk, várjuk vissza, hogy lássák, tudják már nem az járja errefelé, mint valamikor. Ezekkel az emberekkel szeretnénk fejleszteni, üzemeltetni a kőolajtermékekkel fél Szlovákiát ellátó üzemet.

Kik ezek, nézek merészen az i- gazgató szemébe a hatalmas vas- konstrukció-finomitó árnyékában.

— Olyan emberek — és főleg fiatalok —, akiket nem kell noszogatni a munkára. Nem lustálkodnak, ha netán a mesterük ná lám van megbeszélésen. Tudják, mikor, mit kell tenniük. ^ Ha a munkát elvégezték, nem várnak az újabb utasításra. Csinálják, amit. úgy érzik, el kell végezni, mert tudják a gyár a kezük, a mun kájuk nélkül semmit sem ér. A gépeket ők teszik géppé, a kőolajfinomítást ök teszik biztonságos folyamattá. Felbecsülhetetlen érték, ha ezzel a munkás tisztában van, ha tudatosítja

És pont a mondat végére. Itt meváll a kérdés, megáll a felelet.

Űda a muukásróll

2.

Mondjam eh a munkafolyamatot?

Inkább ne, ugye kedves olvasói

Sokkal érdekesebb sorsokat írhatott itt a hat éve épülő-üzemelő gyár, mint a gépekben, csörenge- tegben lejátszó technológia.

Például?

Példának itt van Fignik Ignác.

Mezőgazdasági iskolát végzett. A szövetkezetben kapott állást, ag- ronómus lett. A michalovcei környéki LuZim falucskából származó mezőgazdász magyarlakta faluban kapott állást, ahol nem értette az

héz volt! Már kineveztek és én még. mindig úgy, azokkal a gondolatokkal jöttem a munkába, mint azelőtt, mint a szürőrészleg vezetője. Csak néztek az emberek: Tán meghibbantam, vagy ezentúl főnök is leszek meg melós is? Végül is ment a váltás. Munkatársaim is elfogadnak, bíznak bennem, hallgatnak rám.

A tervteljesítéssel nincs baj. Egymillió 500 ezer tonna kőolajat dolgozunk fel évente. S most az olajválság idején, amikor kénytelenek voltunk veszteséggel tervezni, oda jutottunk, hogy közel kétszázalékos nyereséggel zártunk.

Galgóczy Tibor, a Prágában végzett fiatal mérnök

3.

Galgóczy Tibor, a Prágában vég zett fiatal mérnök átfogó képet fest az üzem helyzetéről, munkásairól. 0 város fiataljairól, a „vendégmunkásokról", Két délelőtt be szélgettünk, és újra csak azzal bú csúzunk, hogy legközelebb folytatjuk. Van miről beszélni, mert Tibor érdekes józan megfontolású, fiatal kora ellenére lapaszlalt. munkáját értő és szerető ember

Gáti Péter is egyik érdekes a- lakja az üzemnek. Ö Budapestről jött, idevalósi felesége révén telepedett le ezen a vidéken s a gyárban.

Most olyasmit mesél el. amiről egész Európában csak ö beszél hét:

— Azt hiszem nem sok üzem dicsekedhet azzal a világon, hogy tisztább vizei bocsát vissza a fo Ivóba, mint amilyent onnan nyert Mi mindezt a Dvuíák mérnök tervezte három fokozatú víztisztítóval érjük el. 2,8 milligrammos o- lajszennyezettsé.gúre tisztítjuk meg a vizet lü OÜU milligrammos szeny nyezettségről. A 2,8 azért nagyon érdekes, mivel a csehszlovák nor ma már az ötös vizet is elfogadhatónak tartja

Csapó jáiius, mechanikus, SZISZ elnök a fiatalokról beszél:

— Az üzem háromszáz munkása közül százhetven fiatal, és ebből nyolcvan ifjúsági szervezeti tag. Mi is hasonló problémákkal küszködünk. mint általában az üze mek: műszakban dolgozunk és nehéz összeegyeztetni a szabad 1- dőnket. Így munkaidő alatt igyek-, szünk fokozott termelékenységet, helytállást tanúsítani, s amikor végre összejön a tagság, akkor kikapcsolódunk, szórakozunk. Ezekben a napokban, azt hiszem, a legfontosabb, amiről beszélnem kell, a második SZISZ-kongresszus és a

Gáti Péter: Azt hiszem nem sok üzem dicsekedhet azzal a világon...

Csapó János: Mi is hasonló problémákkal küszködünk.

NOSZF 60. évfordulója tiszteletére tett felajánlás. Vállaltuk, hogy tíz tonna ócskavasat és egy tonna papírt gyűjtünk össze. Ingyenes véradást is tervezünk, a desztillációs részleg pedig elhatározta, hogy ebben az évben kétmillió korona értékű áruval többet termel.

Három napot töltöttem az üzemben, s jóleső, de elégedetlen érzéssel távoztam. Jó volt látni az emberek igyekezetét, hallani ő- szinleségüket, megmérni sorsukat, látni azokat a szemrebbenéseket, melyeket még szemüveggel sem lehet elfeledni. Ök pedig meséltek: gépjavítás-szerelés közben, szalonnát pirító tűz mellett a folyó parton, kapálás közben a kertben, borozgatás közben a pincében, utazás közben a buszon ... Elégedetlen vagyok, mert ezek az emberi történetek csak allg-alig érzékeltetik a vajányl Slovnaft munkásainak életét, munkáját.

Könyvet lehetne róluk írni.

Zolezer János Foto; a szerző

Chrenko Gizella, az üzlet vezetöfe

SENKI SEM KERTEA PÄNASZRÖNYVET

— Jó helyen járok? — kérdem Ko‘- lárovón (Gútán) az egyik vadonatúj üzlet bejáratában Chrenkó Gizellától.

— Attól függ, hogy kit keres? — válaszolja ö.

— Fiatalokat!

— Akkor jó helyen jár.

Az üzlet tágas és világos. Az áru gondosan kirakva. Még csak kezdődik a paprikaidény, de nekik már az is van. Ezenkívül hús- és hentesáru, mosószerek, Chrenkó Gizella, az üz' let vezetője betessékel a kis irodájába, Az asztalon rádió, kimutatások. A falon harmonogram. Száz. száztíz, százharmincezer koronára teljesítették a tervet, ami jóval a tervezett felett van.

— Látom, megy az üzlet — mon= dóm, amikor leülök.

— Igyekszünk — mondja az üzlet vezetőnője — majd így folytatja; — még papírárat is szeretnénk. Itt, Gúlának ezen a részén többnyire idősebb emberek Igának. Szeretnénk, ha minél kevesebb i|raért kellene be-i menniük a város^zj»ntjába.

Majd az Iránt é^gilődöm, miért nevezik ifjúsági üzlenreK az új létesítményt.

■— Egyszer valahol azt olvastuk, hogy van már ilyen valahol a lévai járásban. A miénk azért ifjúsági üzlet, mert ml, fiatalok tesszük azzá.

— Miért akartak Ifjúsági üzletet?

Van nagyszerűen működő Ifjúsági

szervezetünk, sőt Jednota ifjúsági Klu-i bunk is. így aztán azt mondtuk, hogy jó lenne egy olyan üzletet nyitni és fönntartani, ahol mi fiatalok megmutathatnánk, hogy mi Is tudunk valamit.

— Nos, sikerült és bizonyára elégedettek. De vajon elégedettek-e a vásárlók? — kérdem kicsit kihegyezve.

— Ügy érzem, igen — válaszolja kapásból. Legalábbis eddig még sen^ ki sem panaszkodott, senki nem kérte a panaszkönyvet.

— És?

— És szeretnénk, ha ez továbbra is így lenne.

Chrenkó Gizella és munkatársnője, Polgár Erzsébet az ifjúsági szervezet aktív tagja, ezért minden bizonnyal így is lesz, és akárcsak eddig, ezután sem fogja senki sem kérni az üzlet panaszkönyvét.

—nth— foto: a szerző