Új Ifjúság, 1977. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)

1977-12-20 / 51-52. szám

M 7 6. óra Sötét van és csend. Az éjszakai szolgálatos orvosok, ápolónők munká­ba léptek. A betegek megvacsoráz­tak, lefekvéshez készülnek, olvasnak, beszélgetnek vagy az utolsó cigaretta­csikket dobják ki az ablakon. Az e- gyetlen koraesti esemény: Egy fiatal cigányasszony bevitte a gyermekosz­tályra hathónapos kisfiát és eltűnt. A csöppség nem beteg. Az anya (?) eldobta magától, nem akarja nevelni. Nem ez az első eset, hogy így ke­rülnek a gyerekek a kórházba. Most a rendőrség keresi a hanyag szülőt. Mé§ nem tudni, csak sejteni lehet, hogy ml lesz Jobb a gyermek számá­ra: ha megtalálják az anyát, vagy ha Itt marad kórházi, majd állami gon­dozásban!? Este 7. óra 10 perc A készültségen ülök. Dr. Paléo Mik­lós, dr. KrajSőková Margita orvosok és Gábor Éva ápolónő teljesít szolgá­latot. Csöng a telefon. Az ügyeletes orvost Agcsernyöbe (Clerna nad Tl- sou) hívják beteg gyermekhez. PalCo doktorral mentőbe ülünk és megyünk. A mentő negyedik utasa egy fiatal- asszony. A Szovjetunióban volt nyolc hónapig egy világjáró cirkusszal. Há­rom napja érkeztek a határállomás­ra, akkor fogta el a rosszullét. Álla­potos. Most már megengedi az egész­ségi állapota, hogy családja után u- tazzon Pardublcére. Ütközben meséli, hogy örök élmény volt ez a nyolc hónap, bejárta a hatalmas szovjet föld nagy részét. A doktor megkérde­zi öt, elégedett-e az orvosi ellátással. A fiatalasszony azt mondja, kedves odaadó munkát végző orvosokat, ápo­lókat Ismert meg a klrályhelmecl kórházban. Megérkezünk az állomás­ra, majd hajtunk tovább a beteg gyer­mekhez. Cigánycsaládhoz érkeztünk. Rendetlenség, kosz mindenütt. Egy másféléves kisfiú sír a kocsiban. Az anyja nincs Itthon, a nagymama á- polja. A gyereknek 38.3 C láza van. Az orvos megvizsgálja, kérdezőskö­dik. orvosságot ad, receptet ír, majd meghagyja a nagymamának, hogy hol­nap vigyék el a kicsit a körzeti or­voshoz. Távozunk. Útközben, vissza­felé megállunk Helmecen beadni egy injtíkciót. Nyolc óra után néhány perccel visszaérkezünk a rendelőbe. Újabb hívás nem érkezett. Beszélge­tésbe, közvetlen, meleg hangú társal­gásba elegyedünk. Nincs Jegyzetfüzet, nincs fényképezőgép. Akár betegként is lehetnék ott a szobában, vagy In­kább egyszerűen időt elütő beszélge­tőtársként. Annyira föloldódtunk — ez egyebek között az éjszakai szol­gálatnak Is köszönhető —, hogy ők hárman már nem tekintenek riporter­nek s én sem őket riportalanyoknak. Mégis azt hiszem. Itt kezdődik a legőszlntébb beszélgetés a riporter számára. Doktor PalCo: — Egy történet, ami Jellemző: Haj­nali négykor beállít hozzám egy po­ros úriember. Nem beteg, s azonkí­vül, hogy részeg és sáros, nincs sem­mi baja. Csak éppen hajnali négy­kor. a kocsmából hazafelé menet Ju­tott eszébe, hogy valamilyen orvosi látleletre van szüksége, amit durván követel tőlem. Magyarázom neki, hogy reggel menjen el a körzeti lett Ital. Sajnos, én is Ittam ebből a borból. De csöng a telefon, vége a következ­tetésnek. Éjfél előtt 11. óra 20 perc Csöng a telefon. Helmecröl hívnak. A telefonáló férj azt mondja, hogy felesége fájlalja a szívét. Indul a men­tő. Míg visszatér a doktornő és az ápolónő elökészUlnek. Megérkezett a beteg. Vizsgálják. Közben a fiatal mentős leül mellém. Először a ko­csira terelődik a szó. Mondja, hogy nincsenek Jól felszerelve a mentők, meg hogy gyenge a motor, alig bírja vonszolni a hatalmas tákolmányt. De ha súlyos betegről van szó, ők min­dent megtesznek, hogy az Időben a kórházban legyen. Azután az éjszakai szolgálatról; „Nehéz — mondja. — Es hidd el, az a szolgálat a legjobb, a- mikor átaludhatjuk az éjszakát. Nem az én kényelmem végett, hanem az emberek miatt. Ha ml alhatunk, ak­kor nincs megbetegedés.“ A két mentős, a fenti beteg haza­szállítása után egészen reggelig al- hatott. Krajfiáková doktornő végzett, to­vább beszálgethetOnk. — Mit állapított meg? — Azt, hogy ma Katallii-nap van és a beteget Katalinnak hívják. — Értem, de azért kérem, folytas­sa! — A nő a kelleténél többet Ivott, amit a gyenge szív megérzett. Sajnos, Ilyen Italos állapotban még Injekciót sem adhatok. Az alkoholból származó megbetegedések nálunk nagyon gya koriak és tipikusak. Tavaly végez tem, több mint egy ,éve vagyok itt de ha a páciensnél nem észlelek máj keményedést, akkor újra megnézem Igaz ez? Valóban ép a mája? Szerln tem az országban az alkohol Itt vég zl a legnagyobb pusztítást. Úgy a fia falóknál, mint az öregeknél. Közel Járunk az éjfélhez, amikor elbúcsúzunk. A doktornő és az ápo­lónő nyugalmát éjszaka már nem za­varta senki. Nyugodt szolgálat volt a mai, pihenhettek, hiszen reggel hét­kor végeznek, de ugyanakkor kezde­nek Is — egy újabb szolgálatot, ami délután négyig tart. Kevés az orvos, a beteg pedig ... szabadom van, már hiányoznak a gyerekek, a sírásuk Is Borsodi Mária: — Amikor az első gyereket meg­halni láttam, megborzongtam, nagyon megrázó élmény volt. A^ta, ha sok a munka, mindig erre gondolok. Sze­mem előtt van az élettelen test és azt mondom, nincs mese: elvégzek min­dent, ha fáradt is az ember éjsza­ka, de több gyereknek nem szabad meghalnia... Az első tíz gyerek tisztába tevését végignéztem, aztán elbúcsúztam tő­lük. Ejfél Után 1. óra 40 perc A kórházi szobák - fullasztó szagát szívom már közel nyolc órája. Le- vegőznl Indulok az udvarra. A porta előtt éppen egy autó állt meg. Szülni készülő fiatalasszonyt hozott a kocsi. Bemegyek a portáshoz, Soós Sándor bácsihoz. Hajnali négyig beszélge­tünk. S közben figyelem az ablako­kat. Sok helyütt fény gyúl, majd ki is alszik. A legtöbb ablak azonban egész éjszaka sötét marad. Főleg a gyermekosztályon és a szülészeten villog fény. Négy óra után megint Jön egy kocsi. Az előbb behozott fia­talasszony férje. Azt mondták neki, amikor elhozta a feleségét, hogy öt óra körül esedékes a szülés. Kime­gyek hozzá, beszélgetünk. Kiss Lász­lónak hívják, kiskövesdl (M. Kame- nec) tévészerelő Helmecen. Elmond­ja, hogy egy éve nősült, az első gye­reket várják. Megkérdezem, fiút vagy leányt szeretne Jobban? — Mindegy az — mondja — csak egészséges legyen. De én talán a fiú­nak Jobban örülnék, a feleségem meg a kislánynak. S azonnal hozzáteszi, hogy Lacinak vagy Viktóriának fog­ják hívni az utódot. A szimpatikus fiatalember bizonyára máskor közlé­kenyebb, nyugodtabb, de most érthe­tő idegessége, szófukarsága. Egyik ci­garettát a másik után szívja. Majd egyszer hirtelen sarkon fordul, sza­lad érdeklődni. Én pedig magamban tippelek: kislány születik. Két perc se telik bele Laci boldogan szalad felém: — Ikrek — mondja az öröm­től szinte alig hallható, elcsukló han­gon. Az éjszaka még két gyermek szü­letett. orvosához, s az, ha Jogos a kérés, teljesíti. De ő nem tágít, fenyeget. Reggel lett, mire megértettem vele, hogy: ha éjszaka úgy kívánja a hely­zet, hogy operálni kell, akkor itt öt percen belül tíz orvos Is előáll, de melyik hivatalban ragasztanak éjsza­ka is okmánybélyegeket? Gondolkoz­zon el ezen, sok egyéb következtet­hető ebből. Elgondolkoztam én Is és eszembe jutott egy szemem láttára megtörtént eset: X városban a doktor barátjai- val Iszogatott. Este nyolc felé járt az idő. Elfogyott az Ital éS' Jött az orvos egy zseniális mentőötlettel. Bemegy az osztályára, telöltl a fehér köp- penyt, rögtönzött vizitel tart. Néhány beteget kicsit megszid, és szobájában öt perc múlva megjelenik egy vagy két beteg — hónuk alatt borral, pá­linkával. A helyzetet megmentette. A gyermekosztályon vagyok. Borso­di Mária és Vojtko Sarolta nővérek társaságában. A fiatal lányok egy-két éve kerültek ki az Iskolából. Éppen a leglátványosabb Időpontban Jöttem. A nővérek most kezdik a gyógysze­rek szétosztását, a vlzeletvételt, a pe- lenkázást, az etetést. Azt hiszem, nyu­godtan mondhatom, hogy Itt a legne­hezebb a szolgálat. Nem elég a gye­rekeket tisztába rakni, megetetni, be- a,inl az orvosságokat, de sok esetben még dajkálni, „ringatni“ is kell őket. Itt ezek a lányok nemcsak nővérek, do egy kicsit anyák is. És gyakran becsületesebb, odaadóbb, igazibb a- nyák, mint a valódi szülők. Negyven, egy éves kort még el nem ért gyer­mek van gondjaira bízva. S ha az mind sírni kezdi... Vojtko Sarolta: — Vannak, akik azt mondják, hogy nem bírnák itt ki, nem tudják elvi­selni a gyereksfrást. Szerintem ezt Is meg lehet szokni. Nekem ha két nap 5, óra 30 perc Betörtek a fogászatra. Soós Sándor bácsi azt mondja, hogy a rendőrség megállapítása szerint a betörőnek 1- gén fájhatott a foga, mert fájdalom­csillapítón kívül semmi mást nem vitt el. A fűtő szerint aranyat kerestek. Majd kiderül. Közben meghozták a tejet, megér­kezik a reggeli váltás, az ablakokban fény gyúl, az éjszakai szolgálatosok készülnek haza. A portással és a fia­tal mentőssel baktatunk a buszmeg­álló felé. A mentős így búcsúzik: „So­ha rosszabb éjszakát!“ Legyen igaza! Zolczer fános fotó: a szerző ! j j , if í-.t. dr. Krajúáková M. A gyógyszerek adagolása Borsodi Mária ápolónő

Next

/
Thumbnails
Contents