Új Ifjúság, 1977. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)

1977-12-20 / 51-52. szám

Az Qnnep — megemlé- kazés Vannak ű| és vannak régi ünnepek. A régi On- ■epek. amelyeket most is megtartnnk az évek so­rén átértékelődtek. Ilyen • karáesony is, ezer, száz évvel ezelőtt más indttö- okokból eredően ünne­pelték őseink, elődeink Ma a lényeg a családi egyUttléten, a pihenésen van. A karácsony a család ünnepe. Ezért nem véletlen, hogy a karácsnny kap esán éppen az asszonyo­kat. a család melegének őrzőit, az otthont terem- tőket kérdeztük meg. ho­gyan érzik magokat a esaládban. Szandi Istvánné Léván (Levice) a Hubové utcában vacsorát főz: öt darab bún dás kenyér az apának, és öt tányér madárte], — Csak négy gyereke van ... — nézek rá kérdő­en, az öt megrakott tányér láttán. Én mindig azt eszem, amit a gyerekek Nekik is lobban ízlik ígv meg ne­kem Is. A férjem főleg ak­kor étkezik „külön kony­hán“, ha édes a vacsora. Az édességek közül legjobban a libacombot Imádja. Szendlné 28-éves kicsi asz- - szonyka. Csupa kedvesség. — Nem terveztük ml a férjemmel, hogy hány gye­reket akarunk. Ennyi lett. Mind egészséges, szépen é- lünk és még egyszer sem panaszkodtam. Az apa az állami gazda­ságban dolgozik, állatgon­dozó s csak délben van ott­hon, alig látja a gyerekeket. — Én nem dolgozom — mondja Szendlné, csak a gyerekeket nevelem. — Az talán nem munka? — A világ legszebb hiva­tása Csak a közvélemény... Mindenki azt tartja, hogy a háztartásbeli asszonyok nem dolgoznak. Persze ha vá­laszthatnék két lehetőség között: ldeg>'n gyerekek ne­velése vagy napi nyolc órás gyárt munka, akkor egész biztosan az utóbbit választa­nám. Szerencsére a saját gyermekeimet nevelem Nem érzem magam eltartottnak, van kis kertecskénk és ta­vasszal a sárgarépából négyezer korona jövedel­mem volt. Vannak tyúkjaim, sok befőttem, zöldséget, gyü­mölcsöt úgyszólván nem kell vásárolni. — Hogyan telik egy nap ja? . — . Fél ötkor kelek, ak­kor megy a férjem munká­ba, ellátom a jószágot és azután felkeltem a gyereke két Míg reggeliznek én el­lenőrzőm a táskájukat, öltö­zetüket, frizurájukat. Fél nyolctól egy óráig enyém a nap, minden tennivalójával, Lacika három éves, minde­nütt a nyomomban van, az udvaron, a kertben, szeren­csére olyan mint a vasgyú­ró. nincs gondom vele. Nem beteges és meglehetősen ön­álló. Egy órakor jönnek a gyerekek, megebédelünk, el­mosogatunk és egymással foglalkozunk. Mindent meg hallgatok, minden élményt Ha egy gyerek szeretetet. gondoskodást, a munka be csületét kapja útravalónak, akkor csak rendes ember le hét belőle ■ Ezt tartom szem előtt. ... vat szinte havonta változik. De most már dolgozom és tudja ml az érdekes? Az, hogy a gyerekek vették ész-- re leghamarább a változást. — Anyuci, te valahogy megfiatalodtál... Dolgozom; a házimunkát, amit azelőtt reggeltől estig egyedül végeztem, most fel­osztottuk a családtagok kö­zött. így futja az Időmből kozmetikusra, fodrászra, söl még arra Is, hogy körülnéz­zek a méteráru üzletekben." Mielőtt egy új modellt meg­tervezek, tudnom kell. hogy milyen minőségű és mintá­jú anyagok kaphatók az üz­letekben. Különleges gyermekkocsi, a szélessége után akár egy fiat 600-asnak Is nézném. Ez a nyitott kézimeghajtású kis fiat három „felvágott nyelvű kisasszony“ Kati, Mó­nika és Andrea „járgánya“. Az anya Weintráger Már­ta 28 éves, klslányos arcú, törékeny termetű. A három kislányon kívül még egy hét éves fia Is van. — Eredetileg két gyereket akartunk. A kívánságunk a- zonban csak annyiban telje­sült. hogy valóban csak két­szer voltam a szülészeten. Második ott-tartózkodásom emlékezetesebb az elsőnél. A kezelőorvos már a szülés e- lött figyelmeztetett, hogy ik­reim lesznek. Elsőnek Móni­ka jött a világra, két kiló 10 dekás volt, utána Kati 2 kiló 12 dekával. Kislányokat szerettem volna és azok Is lettek, gondoltam, hogy ez nem Is olyan rossz, A szü­lőszobában azonban egyszer­re csak nagy'lett a sürgés forgás. — Asszonyom, legyen e- rős, még nem ért véget a szülés, — fordult felém az orvos és láttam rajta, hogy ő Is nagyon meg van' le­pődve. Akkor még én sem tudtam, hogy lesz még egy kis Andreám. Valóban pici volt, 1 kiló nyolcvan dekás. Legjellegzetesebben a hét­éves Duäan kommentálta a családi eseményt; — Hogy, hogy? A szom­széd néni csak egy kisba­bát hozott haza a kórház­ból és te hármat? Miért nem vettetek nekem inkább biciklit... Welntrágerék addig a szil löknél laktak egy szobában A szaporp gyermekáldás u- tán a bratlslavat IV. körzeti nemzeti bizottság sürgősen egy háromszobás lakást u- talt ki a-'nagy családnak. A legnagyobb probléma ezzel megoldódott. Márta azonban mozdulni sem tudott a, gyerekektől. Minden munkát egyedül vég­zett körülöttük. Problémája volt a széles gyermekkocsi­val Is, nem volt az a busz vagy villamos, ahová befért volna. Márta férje: a feleségem sohasem panaszkodott, pe­dig tudom, hogy minden Ide­je ráment a gyerekekre Egyszer rászedtem, menj már fodrászhoz, vigyázok addig a gyerekekre. De na­gyon megbántam, mert ez este belázasodtam a nagy Izgalomtól meg attól, hogy valamiről megfeledkeztem Márta azóta sem volt fod­rásznál és általában csak otthon csücsülünk. Kire is hagyhatnánk négy kisgyere­ket? Márta: azelőtt óvodában tanítottam. Szeretnék dol­gozni, de ne vegye tőlem senki se rossznéven, már nem vágyódom annyira a gyerekek közé, mint valami­Az értelmiségiek foglalko­zását még ma is sokan amo­lyan íróasztal mellettinek hi­szik, tehát könnyűnek. Meg­feledkeznek arról, hogy pél­dául egy orvosnak éjjel-nap­pal szolgálatban kell len­nie, és a vállalati Igazgató gyakran még az éjszakát, is ébren tölti aggódva a gyár „vérkeringése“ felett. Or. Hulkó Éva, a Nov? Sraokovec-i tüdőszanatórium dolgozója Érsekújvárt szár­mazású, a hivatása és a fér­je szenvedélye, — aki a he­gyek szerelmese — sodorta öt a Tátrába. Két nagy gye­rek édesanyja: Irén 24 é- ves orvostanhallgató. Gás­pár 19 éves a pleäfany-l Ide­genforgalmi Szakközépisko­lában érettségizett, jelenleg katona. — A munkám varázsa az érte való rajongás nálam csaknem egyenrangú a csa­láddal. Az én munkám o- lyan, hogy nem lehet befe­jezni nyolc óra után, állan­dóan tanulnom kell, mert az ész, az értelem az élet alap­ja. Anyának lenni, gyereket nevelni, éreztetni az élet folytonosságát nem könnyű feladat. Minden ember éle­tét két dolog tölti ki, 8 munkája és a családja. Nem kell azon csodálkozni, hogy az egyik befolyásolja a má­sikat. És azon sem, hogy a lehetőségeket mindenki a sa­ját életéhez Igazítja, és hogy egy férj Is lehet Igényes, a feleségével szemben és büsz­ke, ha a nő eredményeket ér el a pályáján. Én ezt még azzal bővlteném ki, hogy a ml családunkban ez az igény a gyerekeknél is megvan. Azt amit a mun­kámban elértem, az csak a mának szólna, ha nem len­nének gyerekeim, akiknek valamit átadhatok a tudá­somból. Koláőik Ivana, 12 évig volt háztartásbeli. — Alig bírtam kivárni, míg a legkisebb fiam Ernő három éves lesz és felveszik az óvodába. A háztartás — taposómalom. Az ember ál landóan futkározik, port tö­röl, mosogat, porszfvózlk, takarít, vasal, mos, főz, de munkájának semmi látszata. Például: szombaton reggel­től délig főzök. A család jó lakik. Hát lehet ezt az én félnapos munkám eredmé­nyének nevezni? Pár hónap­ja dolgozom, de már jóval előtte Idegesített minden. A férjem egyszer azt mondta, a tigris szokott így fel s alá járni a ketrecében, mint én a konyhában. Prostéjovban érettségiz­tem, a textilipari iskolában Vrbovén a Trlkotában kezd tem dolgozni, mint dlvatter vező. A munkámat Imádtam Igen, ez a legmegfelelőbb szó. De nem tehettem sem mit az élet törvénye ellen jöttek a gyerekek egymás után. Hiába készültem én már három évvel ezelőtt vissza az üzembe, Ismét te­herbe estem. Nem a gyerekekre panasz ködöm, ha jönne még egy. azt is szeretném, csak vala­hogy Igazságtalannak tartom a kiszolgáltatottságomat. A férjem halad a pályáján, si­keres, már több mint öt éve vezető és én állandóan az eredeti poszton rostolok. Sőt úgy néz ki, hogy életem vé­géig ott Is maradok. Emel­lett rengeteget tanulok, hi­szen a divattervezés nem fi­zika, ahol a törvények min denkorra érvényesek. A dl kor. Imádok gyerekekkel lenni, de nem.^apl huszon­négy órán át. i^lncs Időm művelődni, könyveket nein olvasok, csali -Béha átlapo­zom az újságOKát. Tudora, hogy ez baj,'de kitől rabol­jam el az Időt, a gyereke­imtől? Nincs az az ok, -a- miért ezt megtenném. Gabi 35 éves. Arca testet­len. haja rövid, legszíveseb­ben pulóvert és ' farmert hord Egy fényképet mutat: jóval fiatalabban, kiskosz­tümben, szigorú konytba fog­lalt hajjal, terített asztalnál, vendégek között áll és kény­szeredetten mosolyog. Egy férfi átfogja a vállát. A fénykép tíz évvel ezelőtt ké­szült. Nevetni próbál. — Nem lehet igaz, hogy valamikor Ilyen voltam. Tíz évi házasság után váltam el. Nem volt különösebb váló­ok. Gyengéden viselkedtünk egymással szemben még a válóper napján Is. A gyere­kek. akik most 8 és 10 éve­sek, nem vették észre a gyengédséggel leplezett sza­kadékot. Amíg tartott a nagy sze­relem. nem esett nehezem­re alkalmazkodni a férjem­hez. Nagyon jó család vol­tunk A Itbatöméstől kezdve a reprezentációig minden­hez értenem kellett A ..ta­nár úr“, a férjem nem en­gedett dolgozni, ez egy Ide­ig imponált Is. Idővel aztán a nagy háziaskodás már egyáltalán nem volt a ked­vemre, csak szerepet ját­szottam. Én voltam az, aki csak 8 családnak élt, az i- dejéve! elszámolt, férjnek, gyerekeknek egyaránt. El­szakadtam mindenkitől, ké­nyelmessé váltam. Ellentéte annak, amilyennek a térjem megismert s valójában vol­tam. A válás után pánikba estem. Mit veszítettem? A gyerekekkel maradtam, egy­re csak azt hangoztattam, nem magam miatt váltam el. és ha igen. akkor Is sem­mi közük hozzá, a magán- :eietempől van szó. Tie lehet magáíiügye egy családnak? Akkor ’ arra ' gondoltam, hogyha már ml, a férjem­mel nem Is szerettük egy­mást, 8 gyerekeket mindket­ten Imádtuk, és mégiscsak családot alkottunk. Most Is család vagyunk, csak meg­csonkított. Modern asszony­nak tartom magam, ennek ellenére azt hiszem, hogy a család teljességéhez a férfi ■ is Szükséges, mint fához a törzs. Esténként egyedül vagyok. A gyerekek miatt nem moz­dulhatok ki otthonról és a tévében sajnos sok az olyan adás, amelyben az .emberek keresik és meg is találják egymást — boldogok. Ilyenkor szomorúak a reg­geleim. Karácsonykor csend és béke van a családban. A haragosok kibékülnek, az emberek keresik egymást. A családtagok egyUttlété- nek alapfeltétele a köl­csönös megértés és szé­lesebb értelemben a bé­ke. Ott ahol a holnap, a jövő miatt kell retteg­ni, ott nem törődhetnek az emberek egymással. Csak békében lehet ag­godalom nélkül gyerme­ket nevelni, problémákat megoldani, szeretni. A be- ke és a család, akár u- gyanazt is jelentheti, pe­dig más, más a kát szó hangalakja. etimolögíai jelentése, de csak együtt képzelhető el. Ezt tükrözik vissza az elhangzott vélemények is. ZACSEK ERZSÉ8EI

Next

/
Thumbnails
Contents