Új Ifjúság, 1977. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)
1977-12-13 / 50. szám
105 ÉVES ISKOLA „A koSicei Magyar Tannyel vű Középfokú Ipariskola diákja nem egyszerű középiskolás Aki ide jár az az ország és Közép-Európa egyik legnagyobb és legrégibb középiskoláját látogatja. Az iskola nagyon alapos szak- és hjimán felkészültséggel bocsájtja útjára négy év után tanuld“ — mondta nekem egyszer az iskola volt tanára, Putankó Emil. Iparlsta voltam én ts. S most, ha visszagondolok nyugodtan mondhatom: felejthetetlen az ott töltött négy év. Élmény volt számomra Putankó tanár elvtárs polgári nevelés óráinak szabad, kötetlen formája, Kováts Mikló: magyar óráinak közvetlen, mindig a lényegre tapintó hangulata, a diákotthoni étet, a fegyelmezett lampl- onos fölvonulás, amelyen mindig hallottunk egy-egy „Ipartstá“ nak kikiáltott nótát. Hirtelen visszapergetve az emlékezés fo nalát ezek jutnak elsőnek az eszembe. És tovább folytatva a gondolatmenetet: az ts kólában uralkodott és uralkodik ma ts egy mélyen gyökerező hagynmánvtisztelő szel lem. Korosztályok adták ezt tovább egymásnak. A legfontosabb megnyilvánulási formája az összetartá' Együtt jártuk a várost: elsősök a negyedikesekkel, a vonaton egy fülkében utaztunk haza kisebb, nagyobb csoportokat alkotva és amikor letelt a négy év, az egymással való érintkezés nem szűnt meg. Az egymástól távol élők leveleznek, a- zok, akiit nagyobb városba kerültek tanulni — még külföldön Is — rendszeresen találkoznak. Utazásaim során megbizonyosodtam arról Is, hogy a tőlem tíz, húsz évvel Idősebbekkel is könyebb, közvetlenebb volt a kapcsolatteremtés, ha kiderült, hogy ő’ is a kassal Ipariba <árt. Bátran, tapasztalatok alapján mondhatom ezt el. mivel egy évet gimnáziumba Is jártam, Ipolyságon (Sahy). Az Ipariskolában folyó kitűnő munkál még egy tény bizonyítja: Talán Szlovákia egyetlen Iskolájából sem került ki annyi költő, író, újságíró, művész, fontos vezető beosztású szakember, közéleti személyiség, mini a kassai ipariból. A háború előtti korosztály szétszóródott a világ számos pontjára. Sokukból kitűnő, vezető egyéniség, elismert szakember lett. De még mindig százával küldik üdvözleteiket az egykori iskolába. dig, ma Is tovább épül. Az udvaron tornatermet készítünk. Persze ezt az „épül“ szót használhatnám olyan értelemben is, hogy fejlődik, korszerűsödik. Oj gépek kerülnek a műhelyekbe, tanszerek, segédesz közök az osztályokba, mindig módosítunk valamin. Ami tegnap jó volt, azzal már holnap nem elégszünk meg. Mivel az Iskola gépész és elektrotechnikai szakon ad képesítést diákjainak — s ezek az ágaza tok napról napra fejlődnek — lépést sze retnénk tartani a technikai fejlődésrel, hogy az iskolapadból kikerült diákokat munkába lépésükkor ne érje meglepetés. — Azt hiszem, ebben az Iskola mindig élén járt... Érkezésem után azonnal szóba hoztuk a hagyománytiszteletet, aminek az érvényre juttatói azt hiszem, nemcsak a diákok.. — Ez így igaz. Nagy részük van ebben a tanároknak, ötvenegy tanárunk közü' sokan Itt érettségiztek Ezek közé tartó zom én Is. Tudtuk mindig, hogy ml a kö telességOnk. Tanár, diák egyaránt. A leg fontosabb tennivalójának az Iskola vezető ^:ége mindig azt tartotta, hogy a diákok megtanuljanak szlovákul Mert ahhoz, hogv élvonalba tartozó nemzetiségi Iskola ma radhassunk, tanulóinknak el kell sajátfta nluk a szlovák nyelvet. KttűnőenI Az Iskolának ma húsz osztályban 70" nappali tanulója van Emellett még műki' dlk Klrályhelmecen fK. Chlmecj három Szepsiben (Moldava nad Bodvnul két, és Koilcén egy esti tagozatú osztály. Milyen ma az Iskola? Boda Pál igazgatónak teszem föl ezt a kérdést. — Az Iskola, mint a 105 év alatt minAlbert Sándor mérnök egyike az Iskola fiatal, nyughatatlan tanárainak. Nyughatat lannak, írom, mert kísérletező szellem. Ezt mondja: — Amit naponta magával hoz a műszaki forradalom, azt magába kell, foglalnia a tantervnek Is. Szerintem két út van: korszerűsíteni a tanítást és a meglevő tanszereket okosabban kihasznál ni, és természetesen az oktatás megszervezését kell megváltoztatnunk. Ma már úgy a diáknak, mint a tanárnak korszerűtlennek, unalmasnak és persze nem lényegre törőnek tűnik a hagyományos oktatási torma: A tanár bemegy az osztályba, feleltet, kikérdezi a múlt órán előadott anyagot és elmagyaráz egy új fejezetet. Ez megy évtizedeken keresztül minden órán. Fásultcágot idéz elő, szorongást, félelmet kelt a diákokban, arról nem Is beszélve. Boda Pál Igazqató: „Iskolánk állandóan Nagy üyö gy az ísk'.ííü SZISZ szerutzeté- ne^ <fhogy az óra felében csak azokat vonjuk be, akik felelnek. Harmincas létszámú osztályban két, három embert. Mi ezt a módszert szeretnénk megváltoztatni. Az idén egy osztályban elkezdtem egy merőben új kísérleti oktatási formát, aminek a lényege a következő: a tanár bemegy az osztályba, felvet egy témát, (problémát), aktivizálja az egész osztályt. A témát — amit elméleti és gyakorlati oldaláról is megközelítünk — érdekesen, szemléltetve, a diákok bontják részekre, termé zetesen a tanár segítségével. Közben figyelek,' feljegyzem, ki mennyire kapcsolódott a „beszélgetésbe“. Ennek alapján „osztályozok“. Egyelőre még párhuzamosan tanítom a hagyományosat és az újat, két osztályban, de már az első hónapok elteltével is megállapíthatom, hogy az új módszernek nemcsak hogy nagyobb sikere van a diákok körében, hanem az eredmény is magasabb: többet és logikusabban sajátítanak el a tanulók egy-egy órán az anyagból. Persze hozzá kell tennem még azt is, hogy ezt a mód zert Németh László Vásárhelyen már harminc évvel ezelőtt is alkalmazta. Neki volt az a véleménye, hogy így az osztálynak egyfajta önképzö körré kellene vállnla. Szerintem mindez lehetséges.., És még egy megjegyzés: Észrevettem, hogy a műszaki tantárgyak iránt c'ökkent az érdeklődés. Mindenütt. S hogy ez így van, abban része lehet a hagyományos oktatási formának is. És aztán csodálkozunk, hogy kevesen jelentkeznek műrzaki főiskolára.“ Nem árt elgondolkozni Albert Sándor rövid, de annál velősebb eszmefuttatásán! A lányok Is magabiztos mozdulatokkal kezelik a műhelyben a gépeket Egy iskolában nem beszélnek min’dig a tanulásról — mondhatná valaki a fentl- j eket elolvasva, és teljes mértékben igaza ■ is van. Ezélt tegyünk pöntot • á' tanulás, tanítás témák után. Legyen szó most az iskolán kívüli tevékenységről, SZIS'Z-élet- rői. Az információk egy részét Nagy Györgytől, az ifjú: ■'1 szervezet elnökétől tudom, Gyuri elmondta, hogy az iskolának alig akad olyan tanulója, aki ne lenne tagja a SZlSZ-nek: vagy az Iskolainak, vagy a lakhelyén működő falusi, városi szervezetnek. Azt hiszem, hogy az ‘ipariskola ifjúsági szervezete egy azok ,közül, akinek a munkája sokrétű, színes,, nem: csak sematikusan, látszatra dolgoznak. Rendszeresek a klubdélutánok, őszi, nyári társadalmi munkák, és híres az immár sokadik Iparista táncdalfesztlvál. A szervezetnek nemcsak újsága (Acéltoll), de rá diója is van: Acélhang néven szólal meg havonta. Sorolhatnánk még a különféle emlékesteket, kvízműsornkat vagy a dlá kok tevékenységét a Csemadokban, sport szervezetekben. Ott vannak minden rendezvényen, aminek köze van Koélce kultú- rálls, társadalmi és politikai életéhez. m m mi. i P munka közben Ez a felvétel Albert Sándor tanár óráfán készült Remélem elhiszi az olvasó, hogy a fent leírtak nem fellengző nagy szavak. Eset leg, ha valaki mégi' kételkedne, tanúbi zonyságért nem kell messze mennie: ,SzIo vákia magyarlakta vidékének alig akad olyan helysége, ahonnan ne jártak volna az Ipariba. Zolezer jános totó: a .szerző
