Új Ifjúság, 1977. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)
1977-12-13 / 50. szám
10 , Czerves részel vagyunk • egy olyan ** bonyolult társadalomnak, amelyben a lakosság aránytalanul nagyobb részétől megtagadják az emberi létezés alapvető kiváltságait. Társadalmi rend szerünk alantas helyzetbe kényszerít embereket csak azért, mert szerencsétlenségükre feketének születtek. Az Ilyen társadalmi rend Ingatag szociális és gazdasági helyzetét csak Igen nagy számú proletariátus elnyomása árán lehet fenntartani! Karlle szeme csillogott, amíg a szónok szavalt hallgatta. Milyen csodálatos eszme, gondolta, csodálatos és Igazi A szónok egy pillanatra elhallgatott, és közben vizet Ivott az eléje tett pohár- bőr. Karlle Izzadt. A gyakorlótér fái csekély menedéket nyújtottak, és zsebkendője, amelyet nyaka és az Inggalér közé tett, mér csupa víz. Karlle nézte a körülötte állók arcát. Minden szín- árnyalatot meg lehetett találni a tömegben, a csilogó ébenfeketétől az Ütött látható néhány fehér arcig. Rábámult a két detektívre, akik gyorsírással buzgón jegyezték a szónok szavalt, majd újra a szónokot nézte. — Rajtunk áll, hogy elvitassuk a társadalom bármely csoportjától a jogot, hogy önkényesen rabszolgasorsra kárhoztassa a vele egy közösségben élők népes tömegét. Állítjuk, senkinek sincs joga ahhoz, hogy klrekesszen a társadalomból emberi lényeket tisztán és egyedül arcbőrük színe alapján. Gyermekeiktől megtagadják azokat a jogokat, amelyek születésüknél fogva megilletik őket. Elkülönítik őket szociálisan, gazdaságilag ,.. Ez az ember pontosan tudja, miről beszél, gondolta Karlle. Azt mondja, én is annyit érek, mint más ember, beleértve a fehéreket is. Ezen érdemes elgondolkodni. Vajon úgy értl-e, hogy jogom van beülni bármelyik moziba, vagy bemenni bármelyik vendéglőbe, vagy hogy a gyermekeim járhatnak bármelyik Iskolába? Ezek veszélyes eszmék, de gondolkodni kell rajtuk. Vajon mit szól ehhez Ou Klaas? 0 azt mondja, hogy Isten külön-külön teremtette a fehér és a fekete embert, s az egyik örökre gazda marad, a másik pedig szolga. Ez a szónok egészen mást mond és én úgy érzem, neki van Igaza. Karlle összeráncolta a homlokát és gondolkodott. A dobogón több szónok ült, fehérek és feketék Is, s úgy viselkedtek, mintha semmi különbség nem volna arcbőrük színében. Egy kékruhás fehér hölgy most kínálta meg cigarettával Nxellt. Ez soha nem történhetett volna meg Bletjiesvlelben. Lategan menten elájult volna, ha a lánya, Annat- jle, cigarettával kínálta volna meg Wit- booit. Igaz, hogy Annatjiének nincs Ilyen szép ruhája. Ezek új dolgok, és neki, Karllenek vigyáznia kell, mielőtt igent mond rájuk. De hát miért ne tnondjon? ö sem színes ember tehát többé, hanem emberi lény. Nem ezt mondta a szőnok is? Eszébe jutott, hogy az újságban látta azok fényképét, akik szembeszálltak a megalázó faji törvényekkel, s mosolyogva mentek a börtönbe. Furcsa világ ez a ml világunk. A szónok tovább beszélt és Karlle feszült figyelemmel hallgatta. Gondosan felkészülhetett az előadásra, lassan beszélt és minden szavát megfontolta. Nagy ember — gondolta róla Karlle. A utolsó szónok a kékruhás fehér hölgy volt. Felszólította hallgatóit, hogy minden lehetséges módon szegüljenek ellene bármely faji megkülönböztetést elrendelő törvénynek vagy hatósági intézkedésnek. Miért beszél így ez a hölgy? — gondolta Karlle, hiszen ő elmehet a legelőkelőbb moziba és a legszebb strandon fürödhet. Es ez a hölgy sokkal szebb, mint Annatjie Lategan. Bletjiesvlelben óvták attól, hogy a városba Jöjjön. A hatodik kerületben, a rossz hírű District Slxben, látta a skol- liekat, a gengsztereket, és tudta, mit várhat tőlük. A Hanover Streeten nem félt senkitől. De erről senki nem beszélt eddig. Ez a fajta gondolkodás teljesen új volt előtte, és most egyszeriben megérezte, hogy ez az igazság. Azt mondja a hölgy, hogy szembe kell szállnia a rendszerrel. Hát Igen, majd szembeszáll ő Is. Igen 0, Karlle, Az öreg Lategan és Balle a majorságban el sem fogják hinni. Akkor aztán tehetnek vele, amit akarnak, ő Is mosolyog majd, mint azok ott az újságban. A gyűlés szétoszlóban volt, s ő utat tört magának a tömegen át. A szónokok szaval még ott zsibongtak a fejében. Ez soha nem történhetnék meg Bietjlesvlei- ben, gondolta, vagy Igen? Gondolataiból hirtelen fékező gépkocsi kerekeinek éles csikorgása verte fel. A vezető kihajolt a gépkocsiból és dühösen ráordított: — Nézz a szemed elé, te fekete disznói Karlle úgy bámult rá, mint akit álmá ból vertek fel. Ez a fehér ember biztosan nem hallotta, amit a szónokok mondtak. Biztosan nem látta azt sem, amikor a fehér hölgy cigarettával kínálta meg Nxellt. El sem tudta volna képzelni, hogy a fehér hölgy így ráordítson. A legokosabb lesz, ha kisiet az állomásra és elcsípi a vonatot. Aztán majd elgondolkodik a történteken. Az állomást most egészen más szemmel nézte. Kavargott a sok nép, leke ték, fehérek, barnák, mint amilyen 6 maga Is. Itt nem volt elkülönülés, de mindegyik bizalmatlanul nézett a másikra; mintha valami “ terraészetellnnns félelem szállta volna meg mindnyájukat. Csupa gyanakvó tekintet, mindenki elzárkózott a maga külön felépített szűk kis világába. Szembe kell szállni ezekkel az állapotokkal, amit a szónok mondott... mindenki a maga módján. De hogyan? Hogyan lehet velük szembe szállni? Lassan-lassan' kezdett valami derengeni előtte. Itt a jó alkalom, a pad. Az állomáson levő pad, amelyre fehér betűkkel ráfestették: „Csak európaiak számára.“ Mintha ez a pad egyszerre a sok rétegezödésű dél-afrikai RICHARD RIVE APAD társadalom minden nyomorúságának jelképévé vált volna. Most felkínálkozlk számára, mint Jó alkalom a szembeszállásra, a gonoszság elleni kihívásra. Ott áll előtte ez a közönséges fapad, amilyen százával és ezrével látható mindenütt Dél-Afrikában. Igen, ez a pad — a kínálkozó jó alkalom. Ez a pad — jelkép, jelképe egy rendszer minden embertelen gonoszságának, amelyet addig meg sem értett. Ez a pad — gát közte és az emberiség között. Ha leül rá, ő Is ember. Ha a félelem megakadályozza benne, kitagadja magát az emberi közösségből. Egyszerre látnoki módon megvilágosodott előtte, hogy gyökerében rendítheti meg az egész aljas rendszert, ha ráül a padra. Itt van előtte a nagyszerű alkalom. Igen, ő, Karlle, most szembeszáll a rendszerrel. Látszatra tökéletes nyugalommal ült le a padra, de a szíve vadul dobogott: két egymással harcban álló eszme küzdött belsejében. Az egyik így szólt hozzá: „Nincs jogod ráülni erre a padra.“ A másik, azt mondta: „Miért, ne lenne jogod leülni erre a padra?“ — Az egyik a múlt hangja volt, azé a rabszolga állapoté, amelyben élt és dolgozott a majorságban; apjának és apja apjának a hangja, akik feketéknek születtek, feketékként élték le és mint Igavonó barmok fejezték be életüket. ,A másik hang a jövő hangja volt és így szólt: „Karlle, te ember vagy. Olyan tettre merészke- del most, amit apád nem mert volna soha megtenni. Te majd ember módjára halsz meg.“ Karlle cigarettát vett elő és rágyújtott. Senki észre sem vette, hogy a pádon ül. Ez elainte megdöbbentette. A vi lág ment tovább megszokott útján. Senki nem kiáltott fel: „Karlle, győztél “ •— Közönséges ember csupán, aki a forgalmas vasúti állomáson egy pádon ül, és cigarettázik. Vagy már az is győzelem ho.gy ő közörséges ember, olyan mint a többi? Egy fenér hölgy ment végig a peronon. „Kíváncsi vagyok, leül-e ö Is a padra?" — gondolta Karlle. Aztán vádoló hang szólalt meg belsejében: „Fel kell állnod, és át kell engedned a padot a fehér hölgynek.“ — Ehelyett Karlle összehúzta a szemöldökét, és erősebben szorította a cigarettát ujjal között. A fehér nő elment mellette anélkül, hogy ránézett volna, majd tovább sétált fel és alá a peronon. Vajon fél tőle? Fél két- ségbevonní azt a jogát, hogy 6 Is ember legyen? Karlie-n egyszerre vett erőt a fáradtság. Ekkor egy harmadik, az első kettővel ellentétes érzés lett úrrá rajta, és azt mondta: „Te nem Is azért ültél le erre a padra, hogy szembeszáll] a rendszerrel, hanem mert fáradt vagy. Ezért ültél le rá.“ — De innen nem mozdul. Vajon azért-e, mert fáradt, vagy mert ott akar ülni, ahol éppen kedve tartja? Közben megérkezett egy vonat, sokan kiszálltak. Nagy sokaság hullámzott körülötte, de senki sem méltatta figyelemre. Ez az ő vonata. A világ legegyszerűbb dolga volna, ha most felkelne a pádról, felszállna a vonatra, és hazamenne. De ez azt jelentené, hogy feladta a harcot, beismerte vereségét, nem vállalta a kihívást, és ezzel ezt Is elismerte, hogy nem egyenrangú ember. Továbbra Is ülve maradt. Lustán szíttá cigárettáját, és gondolkodott... gondolatai messzire szálltak a gyűléstől és a pádtól. Bietjlesvlelre és Ou Klaasra gondolt. ö noszogatta, hogy jöjjön el Fokvárosba. Ou Klaas olyan különös arccal tudott nézni, amikor szívta a pipáját. Ou Klaas bölcs ember és sok mindent tud. Azt mondogatta neki, mindenkinek el kell mennie Fokvárosba, hogy megtanulja a világ útjait. Köpött egyet és ravaszul kacsintott szemével, amikor a District Sixről beszélt és azokról a nőkről, akiket a Hanover Streetről Ismert. Ou Klaas mindent tud. Azt mond- kön kell maradnunk, ta. Isten teremtett bennünket fehéreknek vagy feketéknek, és ezért halyün— Állj fel arról a padróll Karlle nem hallotta meg a goromba felszólítást. Ou Klaasra gondolt, aki odahaza most bizonyára szokott olcsó borára várt. — Azt mondtam, kelj fel arról a pádról, te disznói Karlle visszazuhant a valóság világába. Egy pillanatig arra gondolt, hogy felugrik a helyéről, de azután eszébe Jutott, hogy kicsoda, és miért ül a pádon. Hirtelen nagyon fáradtnak érezte magát. Lassan felnézett a rámeredö nagy vörös arcra. — Kelj fel! Hallod-el Ott vannak a ti padjaitoki Karlle szótlanul állta a férfi éles, hideg pillantását. — Nem hallod, amikor hozzád beszélek, te fekete dlsznó?t Karlle lassan megfontoltan szívta tovább a cigarettáját. Most tehát eljött a próbatétel pillanata. Egymásra bámultak, kihívó tekintettel, mint két bokszoló, aki tudja, hogy egymásnak kell esnie, de egyik sem üt szívesen először. — Miért kell nekem ilyen szeméttel bepiszkolnom a kezemet? Karlle nem szólt semmit. Ha szól, megtöri a varázslatot, és elveszti fölényét, amelyet — úgy érezte — lassan kezd megnyerni a másikkal szemben. Rövid, feszült csend következett. Mire a másik rákiáltott: — Szólok a rendőrnek, de bele se rúgok egy olyan hottentottába, amilyen te vagyi Legalább kinyitnád azt a fekete pofádat, amikor egy fehér ember szól hozzádI Karlle megérezte ellenfele gyengéjét. Látta, hogy nem mer hozzányúlni. Így ő, Karlle nyerte meg az első roundot a pádért vívott küzdelemben. Közben nagy tömeg gyűlt össze körülöttük. „Afrikai“ — kiáltotta valaki tréfálkozó hangon. Karlle hallatlanná tette ezt a megjegyzést. A tömeg állandóan nőtt, és bámulva nézték a szokatlan látványt: fekete ember ül a fehér embereknek fenntartott pádon. Karlle szívta tovább a cigarettáját. — Nézzétek a fekete majmoti Ez a vége, ha csak a kis Ujjúnkat mutatjuk nekik. Ezeknek a kafferekneki — Élhetetlen, hiszen nekik is van padjuk! — Majd szorul, csak jöjjön a rendőri — Nézze barátom, nem tudom belátni, miért ne üljön oda, ahová akar? — Mondtam már az előbb is, nekem van egy fekete szolgára, és szemtelenebb fickót... Karlle csak ült, és nem hallott semmit. Határozatlansága elmúlott. Tudta, hogy most már kitart. Nincs olyan erő, amely arra kényszeríthetné, hogy felkeljen a pádról. Tegyenek, amit akarnak. — Szóval erről a fickóról van szól Hallod-e, kelj fel onnani Nem tudsz te olvasni? — Hatalmas termetű rendőr hajolt föléje. Karlle látta a dél-afrikai állam címerét a zubbonya rézgombjain, és a ráncokat a nyakán. — Hogy hívnak? Hol lakói? Karlle csak ült, és makacsul hallgatott, ami a rendőrt végképp kihozta a sodrából. A tömeg percről percre nőtt. — Nincs joga hozzá, hogy Ilyen hangnemben beszéljen ezzel az emberrell — a kékruhás hölgy mondta ezeket a sza- vakatl — Ne ártsa bele magát más ember dolgába? Ha a segítségére lesz szükségem, majd szólok. Maguknak köszönhetjük, hogy a kafferek azt hiszik, egyen- lőek velünk, fehérekkel. Aztán ismét Karliehoz fordult: — Kelj feli — Követelem, hogy tisztességes hangon beszéljen velel A rendőr elvörösödött a dühtől: Ez már... ez már... Nem tudta, hogy mit mondjon. — Rúgjon bele a disznó hottentottába, ha nem kel feli — kiáltotta egy hang a tömegből. Egy fehér ember durván megragadta. — Kelj fel, te rühesi Karlle ellenkezett, és belekapaszkodott a padba, az 6 padjába. Most egyszerre többen Is rángatni kezdték. Vadul csapkodott, majd tompa fájdalmat érzett, amikor valaki ököllel az arcába sújtott. Vérezni kezdett, és a szeme vadul forgott. Most már vállalnia kell a harcot. A rendőr bilincset kapcsolt a csuklójára, és maga után húzta a tömegben Karlle ellenállt, és elesett. Több ütést mértek rá. Aztán hirtelen elhagyta min den ereje. Lassan föltápászkodott. Hiába lett volna minden további küzdelem. Most rajta volt a sor, hogy mosolyogjon. Szembeszállt a rendszerrel, és ő győzött. Nem volt fontos tovább, hogy személy szerint ml történik vele. — Gyere, te disznói — mondta a rendőr, s magával vonszolta Karllet a tömegen keresztül. — Megyek, persze, hogy megyeki — szólalt meg végre Karlle, és kihívóan bámult a rendőrre, a színes ember mérhetetlen büszkeségével, mivelhogy, íme merészkedett leülni egy „európai* padra. Máthő Elek fordítósa KDSANO SHIMPEI; Születtem Bologna mellett egy lótusz-termO tóban. Feleslö búbos-vöcsök, lábát, ahogy égnek dobálta, ez volt az élmény, a sosem feledhető — Nevem? Kérőké. Persze önmagam adományoztam magamnak. Egy szép nap — hálóba kerültem. Egyenesen az Egytemre vittek, még pedig Galvant laboratóriumába. Diákok jártak-keltek ott, vala mi baircarollát dúdorásztak ... E délután — ezerhét száznyolcvanban, úgy tudom hasamba bonckés hegye szúrt és a villamosság fölfedezi etett. Meghaltam; így hagytam el az ámyékvilágot. Sose ragyogott úgy Itália ege. TANIGAWA SDNTARO: A szekrény üvege mögött a csöndben egy köbalta többek között. Csillagrendszerek forognak, elpusztulunk sokan, megszületünk sokan, úfra és úfra kis hífa hogy egy üstökös neki nem rohan a Földnek. Sok tál darabra hull, A Déli Sarkon kutyaszán tramlik. Kelet s Nyugat híres sírokat tár föl. Költök verseskönyveket dedikálnak és legutóbb az atomot széthasították s az elnök lánya áriába kezdett.., Oh, mennyi minden is esett azóta. Am a csöndben a szekrény üvege mögött egy köbalta többek között. ILLYÉS GYULA fordításai Charles White rajza KONDO AZUMA; Hogy azon a héten, hogy azon a napon Bikini szigetén ml történt, — nem tudom. Valami történt, én csak azt tudom. Hamueső hullt, én csak azt tudom, és rádió-aktív eső hullt; vérsejt-bajt kapott sok halász, olyat. hogy gyógyulásra, úgy tudom, nincs Is remény. Tudom: Fekete Aram folyik éjszaka feléd. Emberi Faj. Tudom, mely nemzet Indította el. Hogy Bikiniben ml esett meg, nem tudom. De hogy halászok nem halásznak emiatt, de hogy gyermekek nem fürödnek emiatt, de hogy hal, friss víz s főzelék nincs asztalukon emiatt: azt jól tudom. De hogy mindazok, kik szenvednek emiatt, nem e bizonyos nemzetnek gyermekei, azt Is tudom. Hogy ml ment végbe Bikiniben, nem tudom. S az olyanokkal végez, akik békét vágynak, azt tudom Nyugodt közönnyel, minthogyha nem történt volna semmi sem, aki ezt végbe vitte, annak a művelt nemzetnek a nevét jól tudom.
