Új Ifjúság, 1977. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)

1977-12-13 / 50. szám

EGYETEMI FORRONGÁS ÉS HÁTTERE A KILÁTÁSTALAN JÖVÖ

„Hol vannak a régi szép idők, amikor az egyetemek a nyugalom és a gondtalanság szigetel voltak“ — sóhajtott töl nemrég egy francia újságíró a Le Figaro napilapban. Tény, hogy manapság Nyugat-Európában az egyetemek valóságos puskaporos hordókhoz hasonlítanak, soha sem lehet tudni, mikor melyikből indul ki olyan megmozdulás, összetűzés, amely nem egyszer az egész városra kiterjed. Mindezek a jelenségek, noha közvetlen okai nagyon változóak — a különböző színezetű politikai csoportosulások közötti nézeteltérésektől egészen a kábítószerárusok és a rendőrség közötti összecsapásokig — végül Is azonos okokra vezethetők vissza. Arra, hogy az egyetemi fiatalság kiábrándult, jövője bizonytalan, kilátásai — a tanulmányok befejezése után — legtöbb esetben siralmasak.

Jelenleg az NSZK-ban a végzős főiskolás elhelyezkedése nagyon bizonytalan. Ezért valóságos forrongásig menő vita tárgyát képezte az úgynevezett numerus clausus, azaz, hogy csak annyi hallgatót vegyenek fel a főiskolák, amennyire a társadalomnak reális szüksége van. Nyilvánvaló eredményre nem juthattak. A diákszervezeteket a kormány nem ismeri el politikai szervezetként s nem is támogatja ...

Május elejétől kezdve egyetemi hallgatók tízezrei tűntettek Hamburgban, Münchenben, Münsterben és Heidelberg- ben: az országos diákegyesület felhívására a 850 000 diáknak mintegy fele válaszolt és az akció-napokat, sztrájkok és felvonulások követték

Olaszországban Bologna, az az egyetemi város, amely február óta az egyetemisták megmozdulásainak színhelye. A februári tüntetést, ahogy a francia Le Figaro írja, „tízezer haragos fiatal háromnapos igazi lázadása követte“. Az Unita helyi kiadása utólag elismerte: „Ml, azt hittük, hogy két Olaszország létezik, az északi és a déli. Nem vettük észre, hogy Bolognában is két Olaszország él: a rendezett proletariátus és a jövő nélküli lumpenproletariátus.

„A rendezett proletariátus“ alatt azokat a munkásokat értjük, akik biztosan számíthatnak a hóvégi bérükre, a lumpenproletariátus alatt pedig az egyetemistákat, akik csak azért tanulnak, hogy létüket társadalmilag igazolják, s ne nevezzék őket munkanélkülieknek.“

Mindenekelőtt az a baj, hogy a fiatalok tudják: noha az egyetemre a munkanélküliség elől menekültek, a jövőre nézve sincs más kilátásuk, mint visszatérni a munkanélküliségbe. Az olasz üzemek és intézmények kapuinál 1 mii. 200 000 fiatal várakozik felvételre, közöttük 5000 végzett egyetemista és 420 000 különböző más diplomás.“ Franciaországban az utóbbi hetekben a Vincennes-i Paris VIII. egyetem áll a közvélemény előterében. Az 1968-as nagy diákmozdulások után, Viicennes példája lett a szabad egyetemi városnak: igazi „nyitott kapu“, amelyen továbbtanulni beléphettek munkások, felnőttek, családanyák. Csakhogy a szabad egyetemi városból nem lehet kiszorítani a társadalom általános bajait, a nagyvárost rágó problémákat. Az idei tavasz óta, visszaélve az egyetem nyújtotta sérthetetlenséggel, kábítószerárusok telepedtek meg az egyetemi cam- puson.

„Ezek a kábítószer-árusok, akik szabályszerűen beiratkoztak az egyetemre, a párizsi alvilághoz sokkal közelebb állnak, mint az egyetemistákhoz. De itt megtalálták biztonságukat: a büntetlen-^ séget.“ — Irta nemréga L'Express folyóirat. A kábítószer-árusok ügye talán nem haladta volna túl a campus határait, ha április 26-án egy 16 éves fiatal lányt nem találtak volna eszméletlenül, túla- dagolt kábítószer áldozataként. Azóta még négy eset került nyilvánosságra és kiderült az is, hogy a rendőrség, noha már két hónapja tudta, hogy az egyetemen kábftószerárusltás folyik, a ,,szabadságjogok tiszteletben tartásának“ ü- rügyén nem avatkozott be.

A vincennes-1 egyetemen megjelenő kábítószer és a rendőri beavatkozás o- kozta összetűzések kapcsán nagy sajtóvita alakult ki. A sok cikkből csupán e- gyet idéznénk itt — olvasói választ egy a Le Monde napilapban megjelent cikkre, amely a kábítószer-árusítás hivatalossá tételét vetette fői. Jean Lelíévre véleménye Mende városából konklúziónak is beillik: „Hogyan védekezne másként társadalmunk, ha nem represszióval, amely talán rosszabb, mint maga a baj... Csakhogy messzebb kellene eljutni, egészen a gyökerekig. Az inflációt és a fiatalok munkanélküliségét keile- ne támadni, mert ezek az igazi okok ... S akkor nem arról beszélnénk, hogy napi kábítószer-adagot juttassunk azoknak, akik nem tudnak nélküle meglenni, hanem átnevelésről, és ahhoz segíthetnénk hozzá a fiatalokat, hogy céljaik legyenek, hogy visszakapják életkedvüket.“

Íme a nyugati demokrácia valódi arca. Frankfurti fiatalok tüntetnek az NSZK hatóságainak rendelete el» len, amely megtiltja, hogy köztisztsé’» gekben, közhivatalokban haladó gon’» dolkodású személyeket alkalmazza^» nak. így kerül az utcára többezer főiskolát végíjett fiatal, még mielőtt bármilyen munkát is vállalna.

r

A POIITIKAI OKTATÁSHOZ

V

ilágméretekbeD folyik a harc a azo- ciallzmiis éa a kapitalizmnns, a haladás éa a reakcU erői kSzBtt. A szocializmus eszméinek térhédltásával párhuzamosan azonban egyre inkáb az ideo- légia terfiletére tolódik. A burzsoázia, mintán tudatosította, hogy e harcban sem fegyverrel, sem gazdasági eszkSzökkel nem kerekedhet felSl, ún. „finomabb“ módszerekhez folyamodott. Eszmei téren igyekszik megakadályozni a szocializmus eszméinek térhéditását, bomlasztani a szocialista társadalmat.

Az Ideolögla fogalma kezdettél fogva fl- lozéflai viták tárgya volt. A burzsoázia nemegyszer úgy magyarázza, mint az érdekeknek elvont, minden tndományos megalapozottságot nélkülözd, szubjektív kifejezését. Közben Marxra és Engelsre hivatkoznak, akik a burzsoá ideológiát valóban hamis tudatnak mindsftették. A marxizmus megalapozói arra alapozták állításukat, hogy a burzsoá ideológia nem fejezi ki a társadalmi élet objektív folyamatait, és nem szolgálja a történelmi haladást. Nem érdektelen ezzel kapcsolatban, hogy Marx és Engels ugyanakkor meghatározta a korai burzsoá ideológiában az objektív igazság elemeit is, értve ez alatt azt az időszakot, amikor még a burzsoázia baladó szerepet játszott a feudalizmussal vívott harcban.

Vlagyimir fljics egyértelműen bebizonyította. hogy a marxista ideológia, a szocialista ideológia tudományos ideológia, mert teljes mértékben tükrözi az objektív társadalmi folyamatokat és a haladást szolgálja. A marxista ideológia is kifejezi az osztályérdekeket és szükségleteiket, a sznbjek- tnm tehát számára Is döntő és meghatározó. A burzsoá ideológia apologétái leggyakrabban ezzel érvelnek, amikor igyekeznek kétségbevonni a marxista ideológia objektív éa tudományos voltát. Csakhogy a munkásosztály ideológiájában a szubjektumnak, vagyis a munkásosztálynak alapvető érdekel és szükségletei azonosak az objektív. törvényszerű társadalmi fejlődéssel.

A munkásosztály ideológiája azért tudományos, mert az elmúlt idők társadalomtudománya alapján keletkezett és fejlődött, kritikai szemlélettel kötődve mindahhoz az értékeshez és haladóhoz, amit a társadalomtudományok eddig a korig hoztak. A marxista filozófia — a marxista ideológia alapja — keletkezésekor nemcsak, hogy a társadalomtudományok legjelentősebb eredményeire támaszkodott, hanem konfrontálta az elméletet a gyakorlattal, nem akarta a világot csak megfigyelni — ahogy azt az előző filozófiák egytőt-egyig tették —, hanem a szerzett ismeretek alapján meg is akarta változtatni. Ez a kiindulási alap ma is érvényes.

A marxista ideológia nem valami dogma, mint ahogy az pl. a vallási ideológia, amelyet egyszer s mindenkorra meg lehet tanulni, hinni benne, és aztán minden alkalommal hivatkozni rá. A marxista-leninista ideológia nem egyszer s mindenkorra lezárt rendszer, hanem mindenekelőtt tudományos elmélet és módszer, hogyan kell magyarázni és megismerni a világot, hogyan vizsgálni a társadalmi jelenségeket. Arra tanít, hogy mindent állandó mozgásban, fejlődésben ellentmondásokban lássunk.

állandó kutatásra, alkotó gondolkodásra ösztönöz. A munkásosztály ideológiája azért tudományos, mert a munkásosztály eltérőleg valamennyi knrábbi osztálytól nem kívánja konzerválni őrök időkre osztályuralmát — ellentétben a burzsoáziával —, hanem éppen ellenkezőleg arra törekszik, hogy megszüntesse az osztályokat, hogy megvalósítsa a valóban humánns, azaz kommunista, osztály nélküli társadalmat.

Talán éppen a marxista ideológia tudományos mivolta az, ami szálka az egész burzsoá eszmei-elméleti front szemében. Ezért kísérleteznek a kiéleződött osztályharc időszakában mindenféle álelméletekkel az „ideológia végéről“, vagy az „ideológiai korszak alkonyáról“. Ezt hangoztatták többek között a revizionizmus hazai gyászvitézei is 1968-ban, hogy „véget ért az ideológia és a marxizmus uralma, hogy helyet adjon a tudományos elméletnek“, a ..tiszta tudomány“ uralmának. Talán nem is tudatosították, hogy amit müveitek, gyakorlatilag nem volt más, mint ideológia, burzsoá ideológia.

Mások a nemzetközi feszültség enyhülésére hivatkozva igyekeznek bebizonyítani, hogy a békés egymás mellett élés az ideológia területén is lehetséges. Ilyen és ehhez hasonló kiagyalt elméletekkel igyekeznek port hinteni a hiszékeny emberek szemébe. Ezekből adunk ízelítőt mai mellékletünkben.

BefejezésOl csupán annyit, hogy már Vlagyimir Iljics Lenin bebizonyította, hogy az ideológiai harcban nincs megalkuvás. Az osztálytársadalomban ugyancsak nincs sem osztályon kívüli, sem osztályon felfiU ideológia. Ma is érvényes Lenin tanítása, hogy csupán két ideológia létezik; burzsoá vagy szocialista Ideológia. Középút nincs. A szocialista ideológia bármiféle meggyengítése, ennek az ideológiának bármiféle elhanyagolása egyszersmind a burzsoá ideológia erősítését jelenti.

PALÄGYI LAjOS

A hetvenes évek elején fordulat kezdődött a nemzetközi kapcsolatokban a hidegháborútól a feszültség enyhülése irányában s ez újabb bizonyítéka volt a békés egy- másmellett élés lenini politikája életképességének és történelmi igazságának. Az imperializmus stratégiáit azonban külpolitikai irányzataink felülvizsgálása egyáltalán nem zavarja végső célkitűzéseik, elsősorban a szocialista világrendszer felszámolásának elérésére irányuló törekvésükben.

A vllágszoclalizmus, az összes haladó erők hatalmának állandó növekedése alkalmazkodásra, a szocialista országok elleni harc taktikájának megváltoztatására kényszeríti az imperialistákat. Az imperialista reakció számításai — csakúgy mint a múltban, — osztálycéljaik elérését célozzák, most azonban a nemzetközi feszültség enyhülésének feltételeihez alkalmazkodott más eszközökkel. Az imperializmus ideológusai és politikusai megértik, hogy a fegyveres beavatkozás és a gazdasági hlokád, a nukleáris zsarolás és a fegyverkezési hajsza módszerei nem járhatnak kívánt eredménnyel. Bár kedvező lehetőség esetén ezeknek a harci eszközöknek az alkalmazásáról sem mondanak le, mégis egyre aktívabban használják fel a „lélektani hadviselés“ különféle formált. Az imperializmus apologétái széleskörűen terjeszteni próbálják azt az elképze-i

lést. hogy szerintük a „lélektani hadviselés jelenleg az ideológiai harc leghumánusabb módszere“.

Ml is az a ..léleiktani hadviselés“, amely széleskörűen elterjedt a mai burzsoá propaganda gyakorlatában?

Burzsoá teoretikusok véleménye szerint a „lélektani hadviselés* a propagandának semleges és baráti csoportokra ható más tájékoztatási formáknak tervszerű felhasználása azzal a céllal, hogy ráhatást gyakoroljanak az emberek gondolkodásmódjára, érzelmeire, s fgy megvalósítsák politikai stratégiájukat. Ebben egyes nyugati teoretikusok, például Berkeley angol ideológus, nem látnak „lényeges különbséget a propaganda szélsőséges formái és az aknamunka könnyű formál között“.

A „lélektani hadviselés“ a propaganda dt- verzlós módszeren kívül katonai és politikai jellegű eszközöket Is alkalmaznak. Li- neburger professzor állítása szerint a ,,lélektant hadviselés“ az ellenféllel szembeni küzdelemben a propaganda mellett olyan katonai, gazdasági, politikai jellegű operatív intézkedések alkalmazását Is felöleli, a- melyek a propaganda kiegészítéséhez szükségesnek bizonyulhatnak'.

ily módon maguk a burzsoá Ideológusok is beismerik, hogy a diverzlós propaganda először is • „lélektant hadviselés“ szerves

része, másodszor pedig katonai, gazdasági és politikai intézkedésekkel egészül ki. Közéjük tartozik például az ellenfél határai közelében való katonai erőfitogtatás, terror, gazdasági szabotázs, gazdasági aknamunka, bizonyos diplomáciai és kereskedelmi jellegű felforgató cselekmények.

A ,,lélektani hadviselés“ lényege

Természetesen korántsem merítettük ki a „lélektani hadviselésnek* az imperializmus Ideológusai és politikusai általi meghatározását. A „lélektani hadviselés* jelenleg az Imperializmus globális Ideológiai of- fenzlvája a szocialista rendszer országai, a nemzeti felszabadító mozgalmak, az összes haladó erők ellen. Azzal szemben, hogy a múltban főként a háborús időben folyt a „lélektani hadviselés*, az ötvenes évek óta az imperialista reakció a béke éveiben is felhasználja a „lélektani hadviselés* módszereit. Ennek eszközeivel Igyekezett demoralizálni a szocialista országok lakosságát, ellenforradalmi megmozdulások, terrorcselekmények és a szocializmus alapjait aláásó már tettek útjára sodorni.

Am térjünk vissza ahhoz a kérdéshez, mi az oka annak, hogy az imperializmns a mai viszonyok között kiterjeszti a ,,lélektani hadviselést*?

Az állami kapcsolatoknak a békés egymáa